Tesiórán kéne lennem, de mivel a lányok kint futkároznak Ludasyné (a tesi tanárom) megengedte, hogy bent maradjak az öltözőbe, nehogy még megfázzak. Szóval, ott tarottam....

Belépett az ofő. és utána megjelent egy számomra ismeretlen fiú. Barna haja olyan látszatot keltett, mintha most kellt volna ki az ágyból. Kék kapucnis vékony pulcsit, sötét farmert és sportcipőt viselt. Hátán hátizsák, kezében gördeszka.
- Gyerekek, gyerekek! Csöndesedjetek egy kicsit. Rendben? - kérlelt minket Géza bá.
Sajnos nem nagyon tudott hatni ránk, az osztályunk reggelenként amúgyis a saját feje után megy, plusz ma még hétfő is volt. Meg kelett beszélnünk, hogy kiveli mi történt a hétvégén (az én esetben az elmúlt héten, ugyanis Sac nem érte be annyival, hogy halálra untam magam és megváltás volt ma már jönni. Erre a többiek jól kiröhögtek. Na mindegy.) és most ez volt a ,,legfontosabb”. Végül könyörgő tekintettel meredt Ákosra.
- Csendesedjetek már el koszos csürhe! - üvöltötte el magát Ákos. Csodák csodájára mindenki befogta. Ákosnak lehet hogy a saját formájában, de azért van hatalma.
Az ofő. biccentett egy kicsit majd ránk nézett.
- Gyerekek, nem szeretném rabolni az időt, köszönöm Anettnek, hogy megengedte, hogy egy kicsit elcsípjünk a földrajz órából...
- Tessék nyugodtan többet is elcsípni belőle. - rikkantotta közbe Szabi.
- Szabolcs látom te is megjöttél, kérlek az igazolással gyere majd le következő szünetben. - válaszolta kapásból az ofő.
- De Géza bá... - kezdte volna Szasza.
- Igen, a tanári előtt várlak. És leszel olyan udvarias, hogy Iris igazolását is lehozod, hogy neki ne kelljen plusszba lépcsőznie. - vágott a szavába Géza bá.
Szabi rám nézett, majd elhülyülve a szitut megszólalt.
- Ó úrnőm megengedi, hogy levigyem drága birtoklónknak azon okmányt, mely önt igazolja? - Drága Szabolcs, megengedem, hogy feladatod teljesítsd. A jó szerencse legyen társad. - válaszoltam, majd kitört belőlem a nevetés.
- Köszön úrnőm. Addig kastélyába (itt körbemutatott a termünkön) vissza nem térek, még küldetésemet végre nem hajtom. - válaszolta Szabi teljesen beleélve magát a szerepébe. Erre mindenki elröhögte magát.
- Jól van Szabolcs eleget szerepeltél. Most már figyeljetek az osztályfőnök úrra. - állította le a játékot Anett néni.
- Köszönöm Anett. Szóval, csak azért jöttem, hogy bemutassam nektek új osztálytársatokat  Kalászos Ádámot. Remélem kedvesek lesztek hozzá és úgy bántok vele, mintha év elejétől hozzánk járt volna. Segítsetek neki mindenben. Rendben? - kérdezte az ofő.
- Rendben. - válaszoltuk kórusban.
- Vale. - modta Kristóf, mert neki azért ki kell lógnia a sorból, nem mondhatja, azt amit mindenki. Hiába, ez Kristóf. Így kell őt szeretnünk.
- Köszönöm! Na, viselkedjetek jól, ne legyen rátok panasz. -mondta még az ofő.
Válaszul hangos röhögést kapott. Mi ne viselkedjünk rosszul. A 9.D?! Jó vicc. A tanárok és a többi diák is megjegyezte, hogy az évfolyamumkba mi vagyunk a legkiszámíthatatlanabb csapat.

A földrajz eltelt, utána a fiúk megrohamozták Ádámot. Kérdések záporoztak szegény felé, mint ,,Ki a kedvenc csapata a fociban?”, ,,A Cabriót vagy a Mercedest kedveli jobban?”, ,,Mióta gördeszkázik?”, ,,Szereti-e a Tankcsapdát?” stb. Miután mindenre válaszolt, Saci az újbóli kérdésözönt megelőzve megkérte Ádámot, hogy meséljen magáról.
,,Huh, oké. Nos, ööö ugye Kalászos Ádámnak hívnak. Eddig Miskolcon laktam a szüleimmel, de apámat áthelyezték ide. Már múlt hétvégén megérkeztünk, eddig pakoltunk az új házban, kedden átiratkoztam Ákosék focicsapatába. Miskolcon 5 éves korom óta fociztam és egész jó vagyok benne. 2 éve gördeszkázok csak hobbi szinten. Kedvenc tantárgyaim a tesi, az angol, a matek és a kémia. Nincs tesóm, de van egy kutyám. A neve Újonc.” fejezte be a rövid bemutatkozást Ádám.
Na, jó csak hogy el tudd képzelni, meg azért, hogy emlékezzek rá (mondjuk 3 és fél éven keresztül minden nap látni fogom, de mindegy) itt egy kép róla. Ma készítettem.

A nap egyébként eltelt, a tanárok örültek, hogy megint jöttem. Egyébként mindenkit Ádám érdekelte (hál' istennek így nem én és a törött lábam voltunk a központi szereplők).
Jé, megjöttek Saciék.
- Na, mien volt?
- Jó, egész üditő volt futkározni. - válaszolta Nóri.
- Petőfi köröket futtatott veletek februárban? Normális ez a nő? - kérdeztem meglepetten.
- Nem. - vágta ra kapásból Saci, miközben a fűtőtestnél próbált felmelegedni.
A lányok átöltöztek utána mindenki hazaindult. Apu várt rám a suli előtt kocsival.
- Szia! - ültem be az anyósülésre.
- Szia! Milyen napod volt? - kérdezte apu.
- Mindenki örült, hogy már voltam, lett egy új osztálytársam, sok a házim. - válaszoltam.
Miután hazaértem neki álltam házit írni, miután megvoltam vele felnéztem a Facebookra. Kalászos Ádám ismerősnek jelölt. Vissza jelöltem és írtam neki.
Iris: Szia!
        Remélem jól érezted      magad az 1. napodon.
        Ez egy klasz suli, hamarosan te is megszokod és felveszed a ritmust.
         Ha bármiben segítségre szorulsz, szólj bárkinek (beleértve engem is😊) biztos kapsz segítséget.
Miután ezzel megvoltam folytattam Kertész Erzsébettől a Csipkebolt Brüsszelben-t. Vacsiztunk, (szerencsétlenkedve) lezuhanyoztam, majd elmentem aludni.