A születésnapi buli pontosan úgy kezdődött, ahogy azt vártam. Meglepődtem volna, ha minden máshogy történt volna. Igazából sok emberre számítottam. Egy személy kivételével minden ismerős arc jelen volt, ezért a hajó buli fedélzetén sétálva kezet fogtam azokkal, akik jó kívánságokkal láttak el. Voltak olyan személyek, akiket annyira nem ismertem, de pont nem érdekelt. Sokan voltunk, ez pedig hangulatot varázsolt az egész hajóra. A srácoktól kézfogást kaptam, míg a lányoktól puszit. Szemem csillogott, ahogy felém igyekeztek és glitteres mini szoknyában rázni kezdték magukat. Vállamat végig simították, volt aki izgató szavakat is súgott a fülembe. Az utóbbi szőke hajú lány derekát átkaroltam, majd a bárpult előtt flörtölni kezdtem vele. - Szóval azt mondod, hogy a te ajándékodat később bonthatom ki? - ujjammal hátra igazítottam pár tincsét, ő pedig meghúzta a zakóm puha anyagát.

- Természetesen! De csak akkor, ha sikerül kettesben lenned velem.

Mélyem a szemébe pillantottam, tekintetem pedig az ajkára siklott. Amikor az arcomat fürkészte, hozzá hajoltam. Mohón megcsókoltam, fogammal pedig meghúztam az alsó ajkát. Reakciója látványos volt, miközben az ajkam közé sóhajtott.

- Garantálni tudom, hogy lesz alkalmunk kettesben maradni. Nem mellesleg kíváncsi vagyok arra az ajándékra - melle közé pillantottam, ez pedig tetszett neki. A társasága könnyed volt. Nem éreztem magam szemétnek, mert ő is akarta. Körülöttem mindenki ivott, a diszkó zenére táncolt, én pedig megpörgettem a tengelye körül. Hosszú tűsarkúban lépkedve kuncogott egyet.

- Mikor meghívtál a szülinapi partyra, nagyon megörültem neki - dobta hátra a hosszú haját. - Lehet, hogy nem emlékszel rám, de egy szakra jártunk az egyetemen.

- Tényleg nem - simítottam meg a derekát. - De ígérem, hogy ma felidézzük azokat az éveket - kacsintottam, de nem tudtam befejezni, mert az öcsém robogott felém.

- Elkérhetem az úriembert? Ígérem, hogy egy perc és visszaadom a hölgynek - öcsém a bárpult felé vezetett, miközben fekete öltönye zsebéből kihúzta a telefonját. - Nem tudom elérni anyát. Te nem tudod, hogy mi lehet vele? Úgy volt, hogy ő is eljön - akaratlanul engedtem, hogy a kínzó emlékek feltörjenek bennem, ezért kértem magamnak egy likőrt. Miután lehúztam, legyűrtem a második poharat, és csak utána válaszoltam.

- Azt hiszem, hogy fontos dolga akadt. Anya ma este nem jön el - túlkiabáltam a zenét, megfordultam, hogy belássam az egész fedélzetet. Tényleg sokan eljöttek. Ez azt jelentette, hogy tömve volt a hajó. A sok velem egykorú a zenére táncolt, alkoholt ittak és sütit ettek. Sok szép hölgy engem figyelt. Úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém. Felemelő érzés, amikor szebbnél szebb hölgyek társaságban táncolnak, de közben engem néznek. Anyával való történtek után úgy éreztem, hogy most sikerül ellazulnom és élveznem a pillanatot.

- Nem értem! Erről nem volt szó. Talán lemaradtam valamiről? - a születésnapi bulimon valamiért nem hiányzott az, hogy anyáról beszéljek. Éreztem, hogy felfordul a gyomrom, hogy az emlékeket nem sikerült teljesen felemésztenem. Felvont szemöldökkel szemezgettem egy barna hajú hölggyel, aki felém sétált. Csípőjét kecsesen rázta, hosszú lába hívogatta a tekintetem. Haja szorosan fel volt kötve, ajka telt és kívánatos volt. Ma este őt is meghúzom! Aztán még egyet, és így tovább!

- Ma van a születésnapom! És kurvára nem akarok anyáról beszélni! Nagyon sok és szép hölgy vár arra, hogy jobban megismerjenek engem, szóval ne rabold az időmet - előre tettem a kezem, megfogtam az idegen nő kezét, majd váratlanul megpörgettem a tengelye körül. A váratlan tánc miatt elnevette magát.

- Tudsz táncolni? - hajolt a fülemhez. Bólogatva oldalra pillantottam.

- Én mindenhez értek! Szeretnélek megtáncoltatni! - tekintetem akaratlanul is a bejárat felé siklott. Nem tudom, hogy miért pillantottam előre, de a tekintetem arra tévedt. A csinos hölgy válaszolt, de semmit nem értettem. Figyelmemet száz százalékosan elrabolta egy vörös hajú szépség. Valeria, gyönyörű ruhában, magas sarkúban és stílusosan kivasalt hajjal érkezett. Nem csak az én figyelmemet rabolta el, ezért kicsit előre léptem. Pislogás nélkül figyeltem, hogy fehér mosolyra húzza az ajkát, lassan le pillant és zavartan körbe néz. A táncoló emberek között járt a tekintete, egyre közelebb került hozzám. Amikor találkozott a tekintetünk, a szívem nagyot dobbant. Zöld szeme felcsillant, amikor a táncparkett másik oldalán meglátott engem. Hasonló reakciót váltottunk ki egymásból. Ebben a pillanatban szinte minden megszűnt körülöttem. Nem érdekeltek az emberek, nem érdekelt, hogy a lány rám várt. Valeria, a gyönyörű ruhája, a mosolya és a szeme elvarázsolt. Előre akartam lépni. Ő is ezen gondolkozott. Egyszerre indultunk volna meg. Tervemet széttörte az, hogy valaki átkarolta a derekát. Mi a fasz?! Összehúzott szemekkel figyeltem a volt pasiját, aki szigorú arckifejezéssel tartotta maga mellett Valeria-t. Na álljon meg a menet! A kibaszott exe az én bulimon van?!

Mikor ez tudatosult bennem, összehúzott szemekkel aprót biccentettem. Valeria kényelmetlenül érezte magát. Kicsit beljebb sétált, de nem mosolygott. Tarkóját piszkálta, miközben az ex pasija a fülébe suttogott. Ácsi, ácsi! Nekem ez kurvára nem tetszik!

Hűha! Azt hiszem, hogy ennél többet nem tudok hozzáfűzni. Gyomor szájon rúgott a tudat, hogy Ramsey Hernandez bulija ennyire felkapott. A hatalmas hajó fedélzete tele volt. Nagyon sok ismerőseink és közös barátaink jelen voltak, ezért Austin mellett zavartan intettem nekik. Nem számítottam arra, hogy ennyire sokan lesznek, ezért elkapott egy furcsa szorongás. A szívem őrült tempóban dobogott, próbáltam állni a kérdő pillantásokat és a meglepő tekinteteket. Nos...a tavaly Szilveszter sok ember fülébe eljutott, sokan megtudták, hogy mi történt köztünk. - Szerintem ne foglalkozz velük! Haverok vagyunk, úgy jöttünk el - Austin a fülemhez hajolt, de nem ez váltotta ki belőlem a reakciót. Megsemmisültem, amikor Ramsey tekintete találkozott az enyémmel. Amikor a szemébe pillantottam, megmagyarázhatatlan dolgot éreztem. Meglepődött, hogy Austin mellettem van. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, de mégsem volt beleszólása. Magam döntése volt, hogy kit hívok magammal. Sokat gondolkoztam rajta, de végül Austin-t hívtam el. Miért? Nem is tudom. Nem vallanám be, talán azért, hogy Ramseyt bosszantsam. Azért, hogy vissza adjam mind azt, amit tett velem. Látnia kell, hogy egy percig sem szomorkodok, hogy nagyon jól elvagyok. Amikor végig nézett rajtam, szeme mellett nevető ráncok futottak össze. Nem tudtam levenni róla a szemem. A kurva életbe! Üveges tekintettel figyeltem, hogy lehúzza az alkoholt, majd a mellette ácsorgó lány fülébe suttog. Figyeltem az ajkát, a szemét, és az egész lényét. Utáltam, hogy ezt váltja ki belőlem. Ramsey Hernandez az ellenségem, mégis vonz, és visszavonhatatlanul hatással van rám. - Nem megyünk beljebb? - zökkentett ki Austin. Fejemet csóválva felsóhajtottam.

- Bocsi! Mehetünk. Öhm, iszunk valamit? - a táncoló emberek között megindultam a bárpult felé. Az embereket kerülve álltam a pillantásokat, igazából már egész jól ment. - Két pezsgőt kérünk - a pultos felé biccentettem, miközben Austin leragadt az egyik haverjánál. Hátat fordítottam nekik, majd figyeltem a pultost, aki a kért pezsgőt öntötte ki nekem. Belekortyoltam, miközben valaki mellém csúszott.

- Te viccelsz velem?! - nem lepődtem meg, hogy Ramsey azonnal mellém lépett és faggatni kezdett. Fulladozni kezdtem amikor az illata megcsapott. Úgy éreztem, hogy mindenhol ő van, hogy tele van vele az egész hajó. - Mit keres itt ez a fasz?!

A plafon felé pillantottam, úgy csináltam, mintha nem hallanám őt. Nehéz volt nyugodtnak maradni, mert közel volt hozzám. Most biztos minden lány utál engem, de nem érdekelt. Ramsey velem van. Mellettem van. Engem figyel. A picsába az egésszel, de imádtam ezt! - Komolyan újra akarod kezdeni vele?

Úgy döntöttem, hogy most olyan leszek, mint ő. Ajkamhoz emeltem a poharat, és egyenesen a szemébe pillantottam. Mikor tekintetünk találkozott, elvesztünk egymásban. Végig néztem rajta. Elegáns volt. Jóképű volt. Hátra lakozva hordta a haját, a parfümje illata isteni volt. Felvont szemöldökkel elmosolyodtam. - Lehet, hogy adok kettőnknek egy esélyt - mikor kimondtam, a szemöldöke felszaladt.

- Biztos, hogy nem! Nem adnál neki új esélyt - mikor alaposan a szemembe nézett, aprót biccentve feltette a kérdést: - Rendben, vöröske! Kit akarsz bosszantani?

A picsába! Ez az ember okosabb, mint gondoltam volna. Igyekeztem úgy tenni, mint aki komolyan beszél a dolgokról. Megkocogtattam a pohár alján található kockákat. - Én komolyan beszélek. Miért ne próbálhatnám meg vele? Austin...belátta a hibáit.

- Belátta?! - emelte fel a hangját. - Megcsalt, Valeria! - mikor a vállamra helyezte a kezét, meglepve hátrálni kezdtem.

- Várj! Mit érdekel téged az, hogy mit csinálok vele?! - lehúztam a maradék italt, a pultos pedig felém nézett.

- Kér még egyet? - Ramsey és én tökéletesen egyszerre válaszoltunk.

- Nem! - vágta rá Ramsey.

- Igen! - biccentettem. Amikor a pultos felém csúsztatta a következő adagot, szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey elveszi a poharat, majd lehúzza az egész tartalmát. Amikor a pultra tette, elmosolyodott. - Nem zavar, hogy az én italom volt?

- Nem zavar, hogy csak jót akarok neked? - kontrázott rá. A fejemet rázva elnevettem magam.

- Nem, és nem is érdekel. Te nem tudod, hogy mi jó nekem! Kibaszottul nem tudod.

- Tudod mit? - közelebb hajolt, megérintette a hajszálamat, majd megcsóválta a fejem. - Én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy mi jó neked. És kurvára tudom, hogy neked nem kell ez az Austin!

- Pedig ma este haza megyek vele - pillantottam Ramsey ajkára.

- Dehogy mész - nyelt egyet.

- Nem fogok tőled engedélyt kérni - hajoltam közelebb hozzá. Ramsey aprót biccentett, majd így válaszolt:

- Ha most nem jössz velem, hogy nyugodt körülmények között tudjunk beszélni, lefújom ezt a szarságot és haza küldök mindenkit a picsába! Választhatsz, vöröske! A könnyebb, vagy a nehezebb utat választod? - tudtam, hogy ha igent mondok, akkor kettesben leszünk, és akkor bármi történhet köztünk. Vágy, szenvedély és kín, ami felemészt. Ramsey felfalt, én pedig megadtam magam. Felálltam, kicsit megszédültem, miközben megfogta a kezem. Tudtam, hogy az oroszlán barlangjába készülök, és csak egy ember tudja, hogy mi fog történni. Ittunk. Sokat ittunk.
___________________
Hali!😊
Szeretném megköszönni a sok kommentet és visszajelzést, amit kapni szoktam a részekhez! Nekem ez nagyon jól esik, mert érzem, hogy van értelme a munkámnak. Néha ha valahol helyesírási hibát, vagy tartalmi hibát találtok, az azért van mert munka és jogosítvány mellett vezetem a történetet, és a hétköznapok nagyon lefárasztanak. Ez miatt előfordul, hogy figyelmetlen vagyok. Nézzétek el nekem, én is emberből vagyok, de továbbra is izgatottan várom a visszajelzéseket!😊