A másnaposság csúnya dolog, főleg ha mellé az ember migrénes is. Kint sötét volt az ég, ès fekete gomolyfelhők gyülekeztek egymás mellett. Az irodában ültem, ujjammal a halántékomat masszíroztam, miközben a papírmunkát végeztem. Próbáltam koncentrálni, de ahogy teltek a percek, úgy a figyelmem is egyre csak lankadt. Felsóhajtottam, ezüst színű tollamat a lapok mellé tettem, majd bekapcsoltam a telefonomat. Amint elérhető lettem, sok üzenetem érkezett, amikre a messengeren keresztül válaszoltam. Régebbi haverjaimmal volt egy csoportunk, amibe egyetemista korunkba tettek be engem is. Évek óta él a csoport, és a legtöbben aktívak is benne. Volt egy- két srác akiknek elolvastam az üzenetét, de a legtöbbet végig görgettem. Leírtam, hogy mi újság velem, hogy élem a mindennapjaim és, hogy sikerült-e elköteleződnöm. Az utóbbi érdeklődésre csak egy nevetős arcot írtam, utána bezártam az ablakot. A következő üzenet Brian öcsémtől jött. Nem értettem, hogy lehet az egyetemen ennyi ideje arra, hogy telefonozzon, de az öcsém giffeket, képeket és idióta mémeket osztott meg velem. Tudtam, hogy az lesz a legjobb, ha kikapcsolom az adatkeretet. Mikor bezártam a chat ablakot, ujjam akaratlanul is Valeria nevére tévedt. Nem akartam rá nyomni. Agyam azt ordította, hogy lépjek ki, a szívem pedig azt súgta, hogy írjak neki. Kezemmel végig szántottam a hátra lakkozott hajamon, ujjaimmal a borostámat piszkáltam, majd a telefont letettem az asztalra. Hátra dőltem, lábamat keresztbe fontam és felsóhajtottam. Létezik egy furcsa érzés, mely leírhatatlan. Az érzés akkor születik, amikor találkozunk egy olyan emberrel, aki mellett repülnek a percek. Érzed, hogy vele jó, és minden mást elfelejtesz. Valeria olyat mutatott, amit eddig soha senki. Velem volt. Harcot vívott velem. Mosolygott, nevetett és teljesen összezavart. A zöld szeme, a vörös haja és a cserfes hangja varázsport szórt rám. Minden percben rá gondolok. Mert a tiltott gyümölcs jó. Mert a tiltott gyümölcs a legfinomabb. Nem szabad hozzá érni, nem szabad megpecsételni. A baj az, hogy én megtettem. Kétszer is. Nem csak hozzá értem, de megízleltem.

Lesütöttem a szemem. Írni akartam neki. Bocsánatot kérni és elmondani, hogy többet ér, hogy többet érdemel, hogy én csak bántani fogom. A legnagyobb hiba mégis az, hogy egy részem ezek ellenére is akarja. Mert ez mindig így szokott lenni: az ember arra a vágyik, ami

a szemnek gyönyörű, és ami a léleknek veszélyes. Ismerem magam, tudom, hogy milyen vagyok. Az ő szemében egy szörnyeteg. Egy beképzelt, elegáns szörnyeteg, aki falja a nőket. Én mindig is így éltem. A saját törvényeim szerint éltem, és ez egy nő kedvéért sem fog megváltozni.

Aki megpillant, gyakran gondolja, hogy "jó a haja, jóképű, drága ruhákat és órákat hord, biztos egy beképzelt, kényes seggfej." Az igazság az, hogy az életben sok próbatételen keresztül mentem már. Sok akadály gördült elém. Apa nélkül nőttem fel, mert az apám mindig utazott. Hamar kellett önállósodnom. Ezért minden vagyok, de nem vagyok elkényeztetett, és nem vagyok kényes. Néha beképzelt vagyok. De faszom! Van mire!

Gondolataimból egy hangos kopogás zökkentett ki. A karórámra pillantottam, ami este nyolc órát jelzett. Nem szoktam ilyenkor látogatókat fogadni, ezért szemöldökömet ráncolva behívtam az illetőt. Meglepődtem, amikor Valeria barátnője, Selena lépett be az ajtót. Mindenkire számítottam, csak rá nem. Selena magas derekú farmerben, csipkés trikóban és bőrdzsekiben állt meg előttem. Modellekhez illő pillantásával lyukat égetett belém, ezért kíváncsian felálltam. Mi ketten nem igazán vagyunk beszélő viszonyban. Látásból és baráti körökből ismertük egymást, ennyi az egész.

Selena hűvös tekintettel mért végig, innen tudtam, hogy ez nem egy baráti beszélgetés lesz. A feszült csendet én törtem meg. Torkomat köszörülve az egyik fotelre mutattam. - Foglalj helyet, Selena! Inni kérsz esetleg?

- Martinit! Szárazon - táskáját magával szembe tette, majd szemöldökét felvonva figyelte, hogy két italt rendelek. Miután bontottam a vonalat, összekulcsoltam kezem az asztalon. Kiváncsi voltam, hogy ki fog bele kezdeni a beszélgetésbe, ezért szórakozottan figyeltem őt. Selena körbe nézett az irodámban, a körmét piszkálta és elmosolyodott, miközben behozták a kért ital. Miután becsukták az ajtót, hátra dőlt a fotelben és belekortyolt az italba. - Szerintem sejted, hogy miért jöttem. Nem szeretnélek feltartani, biztos sok munkád van - tekintetével a lapok felé pillantott, amit egy helyre gyűjtöttem, majd a fiókba helyeztem őket. Fejemet oldalra biccentve vártam, hogy folytassa. - Figyelj! Valeria biztonsága nekem mindennél fontosabb.

- Hm - mosolyodtam el. - Folytasd csak - kényelmesen hátra dőltem, lábamat pedig keresztbe fontam. Tenyerem izzadt, a szívem szaporán vert. Kibaszottúl kiváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni. Selena szúrós tekintettel mosolyodott el.

- Valeria egyre szomorúbb miattad. A legjobb barátnőm, ezért ami neki fáj, az nekem is rossz - pohár alján koccantak a jegek, ahogy a pohár tartóra helyezte az üveget. - Rád nézek és nem látok mást, csak rossz indulatot. Valeria jobbat érdemel nálad.

- Bizony, hogy jobbat érdemel. Ezért igyekszem távol tartani magam tőle - éreztem, hogy ki dog hozni a sodromból. Egy olyan dologba kezdi bele ütni az orrát, amihez neki semmi köze. Utáltam, amikor az emberek beleszólnak a dolgaimba. Apámtól és anyámtól sem tűrtem el soha sem. Mindig a saját fejem után mentem, és leszartam mások véleményét.

- Hát ezek szerint nagyon rosszul csinálod - hajolt kicsit közelebb. - Arra kérlek, hogy hagyd őt békén, Ramsey - ráncolta a szemöldökét. A plafon felé pillantottam, kezemet a karfára helyeztem, majd széttártam a kezem.

- Vicces, hogy ide jössz, és a saját irodámban olyan dolgokra kérsz meg, amikbe neked nincsen beleszólásod. Tudod, ha a kedvem úgy tartja, ennek a beszélgetésnek azonnal véget vethetnék.

- De nem fogsz! És tudod, hogy miért? - mosolyogva a szemembe nézett. Tekintete csillogott, de volt benne valami, ami nem éppen az őszinteséget sugározta. - Azért, mert fontos neked Valeria!

- Miért csinálsz úgy, mintha mindent tudnál? - kérdeztem vissza. - Semmit nem tudsz a "kapcsolatunkról", rólam pedig pláne - vontam fel a szemöldökömet. - Tudod, hogy mit csinálnék a helyedben?

- De baromira nem vagy a helyemben! - szeme kíváncsian ragyogott, ezért nyakkendőmet piszkálva összehúztam a szemem. Érdekes beszélgetés lesz, az biztos.

- A helyedben a saját dolgommal foglalkoznék, és elgondolkoznék azon, hogy megfelelő barátnő vagyok - e - mikor befejeztem, nevetségesen elnevette magát, majd összecsapta a tenyerét. Egy darabig engem figyelt, utána oldalra biccentette a fejét.

- Ramsey Hernandez akar minősíteni engem? Néztél te már valaha tükörbe? - ekkor történt, hogy előre hajoltam, mélyen a szemébe pillantottam, és így szóltam.

- Na és te? - suttogtam alig hallhatóan. Miközben engem figyelt, a mosoly lefagyott az arcáról. Megfogtam, és megfogom szorongatni a nyakát. - Tudtad Selena... - folytattam. - Hogy hazudni rengeteg okunk lehet, igazat mondani, viszont csak egy? - láttam, hogy arca sápadt színre torzult, ezért alaposan megfigyeltem őt.

- Nem értem, hogy miről beszélsz! Beszélj nyílt lapokkal!

- Abban mi a szórakozás? - simítottam végig az asztalomon. - Tényleg azt hitted, hogy ide jöhetsz és kioktathatsz a saját irodámban? - néztem körbe. - Többet tudok rólad, mint bárki más ebben a kaszinóban.

- Mert te mindenkit kibaszottúl jól ismersz, jól mondom? Jobban örülnék, ha nyílt lapokkal kommunikálnánk. Nincs időm, amit rád szánhatnék!

- Mégis önszántadból jöttél el hozzám, Selena. Ne csinálj magadból bolondot, kérlek - miközben észrevettem, hogy fogytán a türelme, úgy döntöttem, hogy mélyebbre ások kicsit. Ma este nem csak az igazi oldalamat ismeri meg, de vele együtt saját magáét is. - Tudod, hogy mi kettőnk között a különbség?

- Az, hogy én szeretem Valeria-t? - kérdezett vissza. Megcsóváltam a fejem.

- Az, hogy én önmagamat adom neki, miközben te nem - miután befejeztem, ő nyelt egyet. Arca pirulni kezdett. Bizony, bizony. Ez a lebukás, és a mardosó bűntudat kellemetlen íze. - Szeretnéd, hogy tovább folytassam? - lassan felálltam, miközben rezzenéstelen arccal engem figyelt. Testét görcsösen tartotta, ujjaival a karfát szorította. Mikor mögé álltam, a füléhez hajoltam. - Meséljek egy "barátnőről" aki szeret hátba szúrni másokat? - miközben befejeztem, kifújta a levegőjét. - Meséljek egy "barátnőről", aki dugott a fogadott nővére pasijával?

- Elég! Én már itt sem vagyok! - egy hirtelen mozdulattal felállt, viszont én nem engedtem el. Megragadtam a vállát, majd visszanyomtam a fotelbe. Hevesen süllyedő mellkassal figyelte, hogy kényelmesen helyet foglalok vele szembe. Miután sikerült kellőképpen megijesztenem, folytattam.

- Lefeküdtél Valeria pasijával, ezt mindketten nagyon jól tudjuk - szeme elkerekedett, tekintete pedig könnyekbe úszott. - Valeria miattad szenvedett hónapokon keresztül, te pedig vigasztaltad, mint egy kibaszott jó és törődő barátnő! Szóval..miután mindketten tudjuk, hogy a másik mit tud, beszélhetünk nyílt lapokkal.

- Nem feküdtem le vele! - kiabálta.

- Lefeküdtél vele. Tavaly Szilveszter napján - túrtam hátra a hajam. Selena a fejét csóválta, majd tapsolt egyet.

- Bravó! Remélem, hogy most nagyon okosnak gondolod magad - pillantott rám szikrázó szemekkel. - Nem érdekel, hogy honnan tudod. Jobban érdekel az, hogy mit kérsz a hallgatásért cserébe? - hangja megváltozott, és komorabb lett. Most mutatja ki a foga fehérjét.

Elnevettem magam.

- Egyébként is hallgatnék.

- Mert szerelmes vagy Valeria-be?

- Nem vagyok - biccentettem alig láthatóan.

- Legalább ne hazudj - nézett végig rajtam. Figyelmenkivül hagytam a beszólását, miközben sóhajtva széttártam a kezem. - Mostmár érted, hogy miért nem tűröm el azt, hogy beleszólsz a dolgaimba? - előre hajoltam, majd a szemébe pillantottam. - Mert hozzám ne jöjjön egy olyan ember, aki hátba szúrja a barátait.

- Az a nap hiba volt - suttogta. - Austin és én sokat ittunk. Valeria pedig távol volt, és...

- Kibaszottúl nem kell nekem magyarázkodnod. Viszont mostmár tudod, hogy én mit tudok. Azt tanácsolom, hogy a közeljövőben ennek tudatában cselekedj. Legyen szó bármiről. Az első, hogy ne szólj bele a dolgaimba - a lehető legmérgesebb tekintettel néztem őt. Felbaszott ez a kurva. Minden kimondott szavamnak súlya van, de mind igazság. Valeria miattuk szenvedett annyi hónapon keresztül. Egyszer sem fordult meg a fejében az, hogy Selena tette. Nem fordult meg, mert szereti őt, mert bízik benne. A kurva életbe, hogy tartanom kell a szám!

- Nem szívesen, de rendben - sóhajtotta. - Mióta tudod ezt?

- Régóta! De igazán semmi közöd hozzá - tettem hozzá alig hallhatóan. - Szar érzés kalitkában lenni, hm?

- Pusztulj meg! - köpte, majd megfogta a táskát. Meggondolatlan és hirtelen felindulása után, lenyomta a kilincset, de nem lépett ki az ajtón. Válla felett hátra pillantott, és felsóhajtott. - Egyébként tudom, hogy soha nem mondanád el neki. Nem azért, mert engem féltesz - suttogta. - Hanem mert nem akarod, hogy neki fájjon. Titokban, csendben, de törődsz vele. Mindig is törődtél vele. Jobban, mint bárki más - ekkor vissza sem nézve rám, kilépett az ajtón.

- Hülye...kurva - húztam le a maradék italt. - Mekkora egy hülye kurva - sóhajtottam fáradtan.