Sikerült teljesen részegre innom magam. Nem lepődtem meg a reakciómon, mert nagyon fájt. Gondoltam, hogy amint egyedül leszek, totálisan leiszom magam. Anyám mindig is a példaképem volt. Kisgyerek koromtól kezdve ő volt az, akire felnéztem, akire mindig hallgattam. Bármikor bármi történt, hozzá rohantam és nem apához. Anya egy olyan tartó pillére volt az életemnek, ami mindig alattam volt. A saját eszem és döntéseim szerint cselekedtem, de tudtam, hogy anya mellettem van. Sokszor csesztem el dolgokat, és nem jól döntöttem, de anya akkor is mellettem volt. Születésnapi bulikat neki köszönhetem. A járást neki köszönhetem. Az, hogy most a lépcsőn ülhetek és részegen nézhetek magam elé, azt is csak neki köszönhetem. Most valahogy mégis minden más. Gyűlöltem belegondolni abba, hogy ilyet tett. Az fájt a legjobban, hogy amit eddig hittem róla, az köddé vált. Teljesen. Jelen pillanatban nem érzek mást, csak csalódottságot. Nem tudtam felfogni, hogy mi a büdös franc késztette arra, hogy ilyet tegyen. Nem fér a fejembe, hogy tudott apám szemébe nézni. A megmagyarázhatatlan gondolatok megöltek, ezért lehúztam az utolsó kortyot, és magam mellé helyeztem az átlátszó üveget.

Megcsóváltam a fejem. A történteket ki akartam törölni. Bármit megadtam volna, hogy megszűnjenek és tovább álljanak. Mégis tudtam, hogy a látványt, ami tegnap este fogadott, soha nem fogom elfelejteni. Kevin, mi? A kibaszott kurva anyját azt! Ki ez a Kevin? Honnan jött ez a Kevin? Gazdagabb Kevin? Tehetősebb Kevin?

A születésnapi buli előestéjén jól kellene magam éreznem. Éreznem kellene azt, hogy holnap itt a születésnapom. Vidámnak és izgatottnak kellene lennem, de brutálisan nem vagyok az. Szenvedtem és minden percben arra vágytam, hogy ez szűnjön meg.

Gondolataim megszűntek, amikor nyílt a bejárati ajtó. Nem lepődtem meg, hogy anyám volt az, aki elkerekedett szemekkel felém futott. Magassarkúja kopogott a márvány padlón, ahogy felém igyekezett. - Ramsey! Életem, beszélnem kell veled. Kérlek, engedd meg, hogy beszéljünk.

- Nem akarok beszélni veled - szavakat lassan ejtettem ki, észre sem vettem, hogy ennyire lerészegedtem. Dőlt belőlem az alkohol szaga, de most erre volt szükségem. Felejteni akartam. Minél hamarabb, minél gyorsabban. - Tudod, hogy mekkorát csalódtam benned? El tudod képzelni, hogy mennyire mélyre süllyedtél a szememben? - a szavak dőltek belőlem, anyám pedig végig hallgatta. Nem volt rajta smink, kifejezetten elegáns ruhát sem viselt. Kicsi táskát tartott a kezében, majd letette a lépcső egyik fokára. Leült, hátát pedig a falnak támasztotta. - Örülnöd kellene, hogy nem mondom el az öcsémnek - pillantottam előre.

- Tudom, hogy haragszol rám. Tudom, hogy csúnya dolgot tettem, de ismersz...Ramsey - gyűrűkkel teli ujjait összekulcsolta, majd könnyes szemmel folytatta. - Tudod, hogy semmit nem teszek ok nélkül. Meg kell értened egy kicsit.

- Hogy tudnám megérteni azt, hogy most tettél tönkre húsz év házasságot? Húsz évet?! Még keveset is mondok! Születésem után két évvel apa gyűrűt húzott az ujjadra! A fejembe nem fér baszki, hogy voltál erre képes! - megragadtam az átlátszó üveget, majd egy mozdulattal a padlóra dobtam. Az üveg apró szilánkokra robbant és szétcsúszott a márványpadlón. Anya befogta a fülét, én pedig lehorgasztottam a fejem. - Amint apa haza ér, teljesen kiköltözöl ebből a házból!

- Fiam! - sírta el magát. - Apád mellett nagyon régóta nem vagyok boldog. Eddig csak miattatok maradtam vele. Féltem, hogy megromlik a család hírneve. Nem akartam újság címlapra kerülni. Az elvállásokon sokan nevetnek és az emberek szeretnek pletykálni.

- És így jobb? - tártam szét a kezem. - Mert kurvára nem értem, hogy ez így mivel jobb. Mióta tart ez? Nem mintha érdekelne, de mégis...mióta csalod az apámat?

- Ez nem egyszerű, Ramsey - suttogta alig hallhatóan. - Oké... - tenyerébe temette az arcát, kifújta magát, majd egy idő után sóhajtva folytatta. - Apád a sok utazásával és a távollétével teljesen eltaszított magától. Nem csak őt tartom hibásnak, mert én is hibáztam. Tudod, hogy apád annyival letudja a szerelmi életünket, hogy elhalmoz minden jóval? Tudod, hogy a házassági évfordulónk abból állt, hogy elmentünk a barátaival egy üzleti vacsorára? Tudod, hogy milyen régóta vágyok egy igazi, eseménydús randira? Egy mozira vagy egy nagyobb utazásra? Az apád észre sem vette azt, hogy robotként él mellettem. Ezzel engem ellökött. Aztán jött Kevin, és minden a fejére állt.

- Ki a fasz ez a Kevin? - pillantottam egyenesen rá. - Ki a büdös franc ez az átkozott ember?!

- Kevin egy autószalon tulajdonosa - sütötte le a szemét. - Nagyon szerény, és okos ember. És nagyon eltörted az orrát!

- Ki a faszt érdekel? - kérdeztem vissza. - Nem érdekel, hogy mi történt az orrával. Azt sem érdekel, hogy autószalonja van! Semmit nem akarok tudni a fickóról.

- Ha megismernéd, nagyon kedvelnéd őt. Ő az a fajta férfi, akivel bármiről lehet beszélgetni.

- Kurvára nem akarom megismerni - mondtam őszintén. - Egy dolgot akarok, mégpedig azt, hogy elmenj - lehorgasztottam a fejem, és végig szántottam a tarkómon. Megértettem, hogy anyám hiányolja az apám figyelmét és szeretetet. Megértettem, hogy elege lett az ékszerekből, és gyémànt helyett végre valami másra vágyott. De ez mind nem jelenti azt, hogy meg kell csalnia. Anyám mégis megtette.

- Mire gondolsz, Ramsey?

- Arra, hogy csalódtam benned - suttogtam alig hallhatóan. - Az anyám aki szült, megcsalta a férfit, aki karikagyűrűt húzott az ujjára - az ajtó felé pillantva megráztam a fejem. - Próbálok mérlegelni, de nem jutok döntésre. Elmennél, kérlek?

- Mi lesz holnap? - szipogta. - Holnap este lesz a születésnapod.

-Nem kell eljönnöd rá - mondtam. - Majd azt mondom, hogy nem értél rá - felálltam, megfogtam a korlátot, hogy ne zuhanjak előre. Olyan voltam, mint egy zsák; ha meglöknének, biztos előre zuhannék.

- Tudsz állni a lábadon? - fogta meg a vállamat.

- Ne érj hozzám - taszítottam el a kezét. - Menj Medwin-hez!

- A neve, Kevin - sóhajtotta.

- Szarok bele - indultam meg a szobám felé. - Csukd be magad után az ajtót.

- Szeretlek, fiam - szipogta alig hallhatóan.

Ja...gondolom, hogy mennyire.

Ramsey születésnapi bulijának estéjén remegő kezekkel álltam a tükör előtt. Nem tudtam, hogy álljak hozzá ehhez a bulihoz. Austin felbukkanása és a vacsora, ami tegnap este kettőnk között volt, nagyon felzaklatott engem. Austin bocsánatot kért a "hibája" miatt és azt mondta, hogy ezentúl azon lesz, hogy helyrehozza és visszanyerje a bizalmamat. Összezavart és nem tudom, hogy álljak hozzá. A tegnap esti randi nem volt rossz, viszont minden gondolatom Ramsey körül forgott. Austin egy elegáns, drága étterembe vitt el. Hangulatos étterem volt, egy gyönyörű szökőkút is volt az étterem közepén. De valahogy mégis azt éreztem, hogy nem vagyok jó helyen. Austin szavai őszinték voltak, rettenetesen sajnálja azt, amit akkor tett. A részleteket mai napig nem tudom. Szilveszter estéjén valahogy szétcsúsztak a dolgok. Mindenki sokat ivott. A tenger parton egy diszkóban tartottuk a bulit. Austin eltűnt egy lánnyal. Aznap este, Selena mondta el, hogy Austint egy másik lánnyal látta. Akkor darabokra tört a szívem és teljesen tönkre mentem.

Azóta változtam, de a fájdalom nem múlt el teljesen.

Gyakran úgy gondoltam, hogy bizonyos emberek nem véletlen kerülnek az életünkbe, és nem véletlen távoznak. Mi van akkor, ha Austin nagy szerepet kapott? Mi van akkor, ha okkal tért vissza? Talán helyre tud hozni mindent, és olyanok lehetünk, mint régen?

A tükör előtt állva egy ezüst színű csillogós ruhát viseltem. Vörös hajamat kiegyenesítettem, és egy ezüst hajcsattal oldalra fogtam pár tincset. Indulásra készen álltam. Próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy Ramsey is ott lesz. Próbáltam választ keresni arra, hogy tudnám ezt kompenzálni. Nem akartam egyedül érkezni, de Austint magammal hívni, végzetes hiba lenne.

Végül a kezembe vettem a telefont, és írtam egy üzenetet neki. A válasz gyorsan érkezett.

Hevesen süllyedő mellkassal letettem a telefont, és nagyokat pislogva szemezgettem a tükör képemmel. A ruhám gyönyörű volt, a hajam szép volt. - Remélem, hogy ma este minden a legnagyobb rendben lesz - suttogtam magam elé. - És kicsit sem furcsa, hogy az exemmel megyek el buliba - motyogtam magam elé.

Miközben a lépcsőn lefelé mentem, apa velem szembe jött. Elkerekedett szemekkel összehúztam magam és azonnal megtorpantam. Valamiért az ember, ha titokban helytelen dolgot csinál, mindig megijed. Ez a pillanat is ilyen volt. - Mi van kicsim, szellemet láttál? - arcomat fürkészte, beleivott a bögrébe, majd folytatta. - Selena a tudtomra adta, hogy visszafogott, előkelő rendezvényre mentek ma este. Pontosan ezért nem aggódom. Aggódjak inkább az miatt, hogy fehér vagy és úgy teszel, mintha szellemet láttál volna?

Haha, Selena és a jó kis hazugságai! Ebben a percben mondjuk pont nem bántam, mert ezek szerint Selena előre gondolkozott. Apa megölne, ha tudná, hogy hova megyek valójában. - Öhm, persze, minden rendben! Lehet, hogy kicsit későn jövök.

- Érezzétek jól magatokat - biccentett. - Mi anyáddal megnézünk egy filmet a Netflixen - mosolyodott el.

- Akkor jó szórakozást - intettem, majd lebaktattam a lépcsőn. Hát ez meleg volt...