Este sötét volt, csak a kicsi járda mellett található gömb alakú lámpák kölcsönöztek világítást. Szememet lehunyva, hangtalanul igyekeztem kinyitni a hátsó kaput, majd átlépni rajta. Mikor kiléptem a kapun, Ramsey megjelent előttem. Megtorpantam és elpirulva a szemébe néztem. Azóta a bizonyos éjszaka óta nem találkoztunk, de látszólag őt ezt nem érintette meg. Egy nap telt el azóta, de én a nap minden percében ő rá gondoltam. A hülye blogomba leírtam minden érzést, amit ennek az embernek köszönhetek. Végezetül fájdalmas volt látni, hogy ő tökre jól elvan, és nem gondolt arra az estére. Ez lenne Ramsey Hernandez igazi arca? Nem akartam bevallani magamnak, de azt hiszem, hogy a szívem mélyén tudtam ezt. Fájt látni, hogy közömbös pillantással ajándékozott meg. Előtte álltam, a szívem kihagyott egy ütemet. Tenyerem izzadt, a lábam pedig remegett. Őrült hatással volt rám, én pedig nem titkoltam. Elvarázsolt a külseje. Tetszett, hogy fekete kapucnis pulcsiban is ép annyira jóképű, mint öltönyben. De azt hiszem, hogy a rajonságom ma este nem talál viszonzásra.

Torkomat köszörültem, összefontam magam előtt a kezem és a ház felé pillantottam. Ha ő közömbös velem, akkor nekem is annak kell lennem vele. - Gyors legyél, mert vissza kell mennem vacsorázni - meglepődtem, amikor Ramsey egy királykék borítékot nyújtott át nekem. Fülem mögé tűrtem az egyik tincsemet, majd kinyitottam és elolvastam a meghívót. Felszaladt a szemöldököm, majd vissza nyújtottam neki. - Kizárt, hogy elmenjek a születésnapi partydra! Apa nem engedne el!

- Apucinak nem kell tudnia róla - felvont szemöldökkel megcsóválta a fejét, majd zsebre helyezte a kezét. - Gondolkozz rajta! Hétvégén lesz a kikötőben lesz a jacht. Szeretném, hogy ott legyél. Sokan leszünk, szóval könnyű lesz elvegyülni az emberek között - miközben őt figyeltem, észre sem vettem, hogy könnyen elfelejtette azt a bizonyos éjszakát. Haragudtam magamra. Vezekeltem a hibám miatt. Nem akartam elhinni, hogy amíg én magamat ostoroztam, addig ő éli a tökéletes életét. Bólintva magam mellé tettem a meghívót, Ramsey pedig sóhajtott egyet. - Rendben! Kivele, hogy mi a problémád - kezével megtámasztotta a kaput, én pedig hátra biccentettem a fejem. Próbáltam higgadtan és nyugodt szívvel a szavakat keresni, de ebben a pillanatban nem voltam nyugodt. Arcom kipirult, a szívem hevesen dobogott, miközben meglöktem a vállát.

- Az a bajom, hogy a nyelved bennem volt, te pedig úgy csinálsz, mintha semmi nem történt volna! - kiborulásom miatt elkerekedett szemekkel végig nézett rajtam. Ismertem ezt a férfit. Mindent tudtam róla. Viszont nem akartam azt látni, amit ma este az arcán. Baromira nem érdekelte, hogy engem foglalkoztatott a téma. Ő úgy volt vele, hogy megtörtént, utána pedig el is múlt. Nálam ez nem ment ennyire könnyen. A történtek óta hevesen ver a szívem, a kezem remeg és gyakran elkalandoznak a gondolataim. Utáltam, hogy az ellenség család fia teszi ezt velem.

- Attól tartok, hogy nem értem a kiborulásod okát - hátra igazította a haját, utána összehúzta a szemet, és megválogatta a szavait. - Azt hittem, hogy te is tudod azt, hogy ez kettőnk között csak vágy.

- Nagyon jól tudom azt, hogy csak vágy!

- Szóval akkor mostmár bevallod, hogy van köztünk kémia? - ezzel a kérdéssel megfogott, ezért zavartan elfordítottam a fejem. Látta rajtam, hogy valami akkor sem tetszik nekem, ezért tovább folytatta. - Ismersz! Talán jobban ismersz, mint bárki más! Fiatal vagyok, jól nézek ki és falom a nőket. Tudod, hogy egy nő mellett sem ragadok le. Nem értem, hogy mit vársz tőlem.

- Én sem értem - üveges tekintettel széttártam a kezem, majd remegő kezekkel a hajamba túrtam. - Nem értem, de azt tudom, hogy óriási hibát csináltunk. Te, én és a családjaink nem jönnek ki egymással. Az apáink háborút vívnak, és ezt a háborút mi fogjuk örökölni - könnyeimet nem tudtam visszafogni. Ramsey végig szántott a borostáján, majd megcsóválta a fejét. - Úgy érzem, hogy a testemre került valami, amitől...amitől nem vagyok önmagam!

- Akkor azt tudom tanácsolni, hogy álljunk le. Ne haragudj, de nekem nincs időm a nyafogásodat hallgatni. Felnőtté válásom óta ilyen életet élek, ez nekem a megszokott, vöröske.

Letöröltem a könnyeimet. Nem akartam elhinni, hogy neki semmit sem jelentett. Tudnom kellett volna, hogy előbb utóbb ez lesz a vége.

- Igen! Szerintem az lesz a legjobb, ha leállunk - védekezően összefontam magam előtt a kezem, majd kézfejemmel letöröltem a könnyeimet. Ramsey némán pislogott, nem mondott semmit, csak szótlanul engem figyelt. - Jobbat érdemlek - suttogtam szipogva.

- Ezzel mindketten kurvára egyetértünk - biccentett, majd átnézett a fejem felett. - Akkor végeztünk?

- Végeztünk - fürkésztem az arcát. Ramsey tekintete elsötétült. Szeme csillogott, ajkát pedig összezárta. Mondani akart valamit, de talán maga sem tudta, hogy mit csináljon, vagy mondjon. A csend beszélt helyettünk, ez pedig többet mondott minden szónál. Meglepődtem, amikor közelebb lépett. Mozdulatlanul álltam és engedtem, hogy hozzám hajolva, puszit nyomjon a homlokomra. Mikor ajkát elvette a bőrömről, megemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Minden szempontból igazad van azzal kapcsolatban, hogy jobbat érdemelsz. Nem elég, hogy az ellenséged vagyok, de nem is megfelelő hozzád - vonta fel a szemöldökét. - Tartsd meg a meghívót! Attól még ér az ajánlat - mielőtt bármit mondhattam volna, megfordult és a ház felé sétált.

- A pokol vigyen el, Ramsey Hernandez! - sziszegtem a fogaim között.

Késő éjszaka a kaszinóban maradtam. Záróra után az egyik pultnál ültem, néma pillantásokkal szemezgettem a Martini félig kifogyott üvegével. Nyugodt szívvel ültem, nem kellett sietnem, mert engem nem dobhatnak ki innen. Megfogalmazni nem tudom, hogy miért ittam ennyit. A mellkasom szokatlanul szorult, a kedvem pedig borzalmas volt. Nem segített az alkohol, nem segített az sem, hogy Brian velem volt. Valeria-val való kellemetlen beszélgetés óta történt velem valami, amire nem tudok rájönni. Még mindig látom magam előtt a könnyes szemét, a telt ajkát és azt, hogy valamivel megbántottam. Válaszokat akartam, tudni akartam, hogy mivel bántottam meg. Egy idióta voltam, mikor megfordult a fejemben, hogy ő olyan nő. Idétlen pöcs voltam, mikor eljátszottam a gondolattal, hogy elszórakozunk együtt. A nagy frászt! Valeria kurvára más, mint azok a nők, akikkel eddig dolgom volt. Valeria valóban egy angyal, én pedig letörtem a szárnyait. Pecsétet nyomtam rá, megérintettem és utána úgy tettem, mintha semmi nem történt volna. Pedig történt. - Egy rohadék vagyok - ujjaim közé vettem egy szál cigarettát, összehúzott szemekkel meggyújtottam, majd mélyen beszívtam a füstöt. Brian egy üveg pezsgőt helyezett a pultra, majd leült velem szembe.

- Nekem mindent elmondhatsz! Ki az a nő, aki miatt magad alatt vagy?

Lehorgasztottam a fejem, lehunyt szemmel beleszívtam a cigibe, majd kifújtam a füstöt. - Mondd el, mert nem láttalak még ilyennek!

- Ha elmondanám biztos, hogy nem hinnéd el! Vagy ami rosszabb, hogy leütsz azzal az üveggel - miközben kibontotta a pezsgőt, a dugót nyomás érte. Nagyot robbant, a műanyag a plafon felé repült, a pezsgőből pedig fehér anyag szállt ki. Brian öntött az üres poharamba, ő pedig meghúzta az üveget.

- Baszki! Remélem, hogy nem az, akire gondolok - elkerekedett szemekkel meglökte a könyökömet, a fejem pedig előre hanyatlott. Próbáltam összekaparni magam, de fél üveg Martini után nehéz volt józannak lenni, vagy legalábbis annak látszani. - Nagyon remélem, hogy nem az a vöröske az! Mondd már a nevét...Valeria! - ujjával felém mutatott, én pedig megfordultam, majd a fekete falnak támasztottam a hátam. Miután felsóhajtottam, Brian megcsóválta a fejét. - Dugtál apánk ellenségének a lányával?

- Nem! Addig nem jutottunk el! - lehorgasztottam a fejem, kiszívtam a füstöt, utána elnyomtam a cigit.

- Elmondanád, hogy kezdődött ez az egész? - érdeklődött. - Jelen pillanatban annyira pipa vagyok, hogy legszívesebben tökön rúgnálak. Millió nőt megkaphatnál! A vicc az, hogy millió nőt meg is kapsz! Neked miért pont az ellenség lánya kellett?! - az asztalra csapott, ezzel pedig felbosszantott. Mérgesen felé pillantottam, megragadtam a kurva Martini üveget, majd egy mozdulattal a padlóra dobtam. Az üveg apró darabokra robbant, a maradék alkohol pedig szétfolyt a szilánkok között.

- Nem tudom! Kurvára nem tudom, ez az igazság!
Megláttam őt és egyszerűen magával ragadott. Vonzott, hogy nem adta könnyen magát. Vonzott, hogy leállt velem vitatkozni. A város összes nője bármikor szétteszi nekem a lábát, de Valeria más...ő harcot vív velem. Szórakoztat, letaglóz és mindig lehengerel. Elérhetetlen és tiltott. És ez tetszik. A város egyik nőjéhez sem hasonlítható. Nem istenit, nem bámul és ami a legjobb, hogy bele tudok vitatkozni!

- De végül ő is széttette a lábát, nem? - kérdezte.

- Ő akkor is más! Ez más...

- Nem inkább te lettél más? - húzta össze a szemét. A fejemet csóváltam. - Rendben! És most mi van köztetek? Miben maradtatok? - érdeklődött.

- Békén hagyjuk egymást - vallottam be. Szorosan lehunytam a szemem, majd az asztalra ütöttem. - Egy hét elég volt ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy ő akna mező. Stop! Ennyi volt! - belekortyoltam a pezsgőbe, miközben szorult a mellkasom. El kellett fogadnom, hogy Valeria tiltott mező. Az a nő valóban egy akna, amire ha rálépek; megölöm magam. Teljesen. Nem akartam ártani neki, magamnak sem akartam bajt csinálni. Az lesz a legjobb, ha mi ketten nem találkozunk többet.

- Van ilyen egyébként - bólogatott Brian. - Ez majdnem olyan, mint a szerelem. Tudom, hogy most nevetni fogsz, de komolyan beszélek. Van köztetek egy láthatatlan kapocs, ami közel húz titeket egymáshoz. Nincs köztetek semmi, mégsem tudtok a másiknak ellenállni. Nehéz megállni, hogy ne érj hozzá, hogy ne szagold az illatát.

- Ez csak vágy!

- És rajta kívűl hány nő iránt érezted ezt? Mert mindketten nagyon jól tudjuk, hogy ez nem egyenlő azzal, amikor a farkával gondolkodik az ember. Ez más. Nagyban más.

Oldalra pillantottam, majd hajnali egy órakor ásítottam egyet. - Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni.

- Arra, hogy kezdesz belezúgni az ellenség lányába - mikor kimondta, szememet dörzsölve elnevettem magam. - Na csá, teso! Fent leszek, ha szükséged lenne rám. Ma este már nem megyek haza, úgyhogy elalszok az egyik szobában - miután magamra hagyott, az asztalra támasztottam a fejem, és lehunytam a szemem.