Mosolyogva kezet nyújtottam Carlos felé, aki boldogan fogadta a látogatásomat. A kézfogás közben besétáltunk az irodájába és illedelmesen becsukta utánam az ajtót. Carl, a család régi barátja volt. Apukám kislány korom óta az ő lovardájába járatott, hogy nála tanuljak meg lovagolni. Nem emlékszem azokra az időkre, de sok fénykép és videó készült arról, hogy egy magas ló hátán ülök. A videón sírtam és le akartam szállni. Kislány voltam, és kifejezetten féltem a magas lovaktól, de nem adtam fel. Carl mindenre megtanított, ami a lovaglást érintette. Megtanított szőrén megülni a lovat, és csukott szemmel lovagolni. Sokat köszönhetek neki, ezért örültem, hogy ma reggel elindultam ide. - Téged mindig szívesen látunk, Valeria. A család jól van? - Carl helyet foglalt a vörös asztal mögött, én pedig leültem az egyik fotelbe. Keresztbe fontam a lábam, és végig néztem az irodán. Említettem, hogy gyerekkoromból nem sok emlék maradt meg, de ezt a helyet nem tudnám elfelejteni. Gyakran elbújtam ide és bújócskáztam a többi gyerekkel. Mind gazdag család gyermekei voltak, régen sok rendezvényre eljöttek, hogy támogatni tudják az adományvonalat. Ma sem érkeztem üres kézzel, ezért átnyújtottam neki egy kicsi borítékot. Carl oldalra biccentette a fejét, és a szemembe pillantott. - Nagyon jól tudod, hogy nem kell pénzt adnod azért, hogy itt legyél. Kényelmetlen helyzetbe hoztok engem - a borítékot vissza tolta, és levette a sapkáját. A többes szám miatt a szemöldökömet ráncoltam.

- Ramsey is benyújtotta a segítségét? - meglepett, hogy az aljas szemét pénzt mer kiadni a kezei közül. Bár régen sokat segített bizonyos szervezeteknek, és gyakran hívott adományvonalakat is. Karácsonykor minden évben pályázatot szokott hirdetni, hogy a rászoruló családoknak is legyen ajándék a fa alatt. Ezek után nem kellett volna meglepődnöm, mégis megtettem. - Tulajdonképpen nem fontos - legyintettem, és elmosolyodtam. - A család jól van, apa pedig az üdvözletét küldi! Bízom benne, hogy nem érkeztem rossz időben. Hallottam, hogy a hét többi napjára csapadékos időt mondanak, ezért ma el akartam jönni lovagolni. Nem bánod, ha elvinném Candy-t egy sétára?

Carl mosolyogva megrázta a fejét, majd kacsintott egyet. Asztal alá nyúlt, elővett egy maréknyi cukorkát, és az asztalra tette. Csillogó szemekkel elvettem belőle párat, majd a zsebembe helyeztem. - Boldog lennék, ha elvinnéd Candy-t. Az utóbbi időben rossz volt a kedve. Nem evett, és a kedvenc almáját sem fogadta el.

- Csakugyan? Biztos csak hiányoztam neki - felálltam és izgatottan az ajtó felé sétáltam.

- Menj nyugodtan! Ramsey már felnyergelte Sindy-t! Szerintem ők is kimennek a vihar előtt - lenyomtam a kilincset, de a mozdulat közben megállt a kezem. A plafon felé pillantva feszülten felsóhajtottam. Miért van az, hogy nem tudok megszabadulni tőle? Miért van az, hogy bárhova megyek, ő megjelenik? A véletlennek köszönhető, hogy ma a lovarda előtt találkoztunk. A tegnap este történtek után az utolsó dolgom lenne találkozni vele. Kényelmetlen hiba miatt elkerülni szerettem volna, de a sors furcsa játékot űz velem.

- Szóval, kilovagolt Sindy-vel? Tudja, hogy merre mentek, mert akkor az ellenkező irányba megyek! - válaszomon elnevette magát, és megrántotta a vállát. - Mindegy, Carl! Köszönöm a cukorkát - kiléptem az ajtón, hátra igazítottam pár tincsemet és megindultam a kijárat felé. Nem akartam összefutni Ramsey-el, ezért a lépteim meggondolatlanok voltak. Szememre nyomtam a napszemüveget, kiléptem a szikrázó napsütésre, bár a kék eget, már gomolyfelhők takarták. Az istálló felé sétáltam, de meglepődtem, amikor Ramsey két lóval az oldalán sétált ki az ajtón. Csípőre helyezett kezekkel megtorpantam, és végig néztem a férfin, aki mindig megtudott lepni. Próbáltam figyelmenkivül hagyni, hogy a lovagló nadrág és a póló mennyire az ő stílusa. Fekete lovagló csizmát viselt, tekintetét nem láttam, mert napszemüveg volt rajta. Mikor átadta Candy kantárját, sóhajtva megsimogattam a ló nyakát. - Miért van az, hogy újra találkozom veled? - mellém lépett, maga mellé vezette a lovat, majd végig nézett rajtam. Napsütésben a haja kávébarnának tűnt, bőre pedig bronz színűnek. Még mindig tökéletes férfi volt. Az is marad.

- Ne felejtsd el, hogy én voltam itt hamarabb. Szóval simán értelmezhetem úgy, hogy követtél engem az autópályán - kinevettem és szórakozottan lesütöttem a szemem. Kezemre húztam a kesztyűt, lábamat a kengyelbe illesztettem.  - Segíthetek?

- Ne merészelj hozzám érni - felé pillantottam, egy erős mozdulattal elrúgtam magam a talajról, és átlendítettem lábamat a ló felett. Miközben Ramsey is a ló hátára ült, mellém lépkedtek. - Te menj abba az irányba, én pedig megyek a másikba - ekkor Ramsey nevette el magát. - Miért nevetsz?

- Ennyire utálsz? Nem gondoltam volna, hogy a tegnap este után ennyire ellenszenves leszek neked - napszemüvegét a fejére tolta, kicsit előre hajolt, majd hunyorogva engem figyelt. A szellő a homlokába fújta pár barna tincseit. A borostája rendezett volt, a homloka enyhén fénylett az izzadságtól. Csillogó szemekkel néztem a férfit, aki az arcomat fürkészte. Tekintet. Pillantás. Ez volt a jel, amit szavak nélkül is tisztán értettünk. Előttem volt a férfi, akinek életem legintenzívebb orgazmusàt köszönhetem. De ez miatt szégyelltem magam. Szégyelltem, mert gyenge voltam, és engedtem, hogy a vágyaim vezéreljenek. Hozzám ért, és pecsétet nyomott rám. Elfordítottam a fejem, a torkomat köszörültem, majd zavartan a szemébe néztem.

- Ígérjük meg egymásnak, hogy többet nem csinálunk ekkora meggondolatlanságot. Te apám ellenségének a fia vagy, ezért mi ketten nem lehetünk jóban - közelebb mentem hozzá, majd kettőnk közé nyújtottam a kezem. - Fogadjuk meg, hogy a közeljövőben nem történik köztünk hasonló dolog a múlt estéhez - szemét összehúzta, puha ajkát résnyire kinyitotta. A nyeregben ülve kihúzta magát, és előre pillantott. Láttam rajta, hogy habozott. Nekem arra volt szükségem, hogy kezet rázzon velem. Ramsey Hernandez még mindig az ellenségem, és az is marad. Egy gyönyörű ellenségem: úriembernek néz ki, de igazából egy gazember. Egy vonzó, okos és szórakoztató gazember. Mindezek felett el kell érnem, hogy megértse. - Nem ismétlődhet meg!

- Rendben! - kezet nyújtott, és megrázta a kezem. Mélyen a szemembe pillantott, majd így szólt; - Ígérem, hogy ami tegnap este történt nem fog megismétlődni. De mi is történt tegnap este? Az, hogy bemásztál az ablakomon? - amikor elnevette magát, meglendítettem a kantárt, bokámmal jeleztem a lónak, aki fejét rázva megindult a dombos ösvény felé. - Rendben! Értem, hogy mire gondolsz - Ramsey mellém ügetett, miközben sóhajtva engem figyelt. A nap szikrázóan sütött, de szürke felhők gyülekeztek az égen. Sajnáltam, mert az idő kifejezetten alkalmas volt lovagláshoz. A hatalmas mező közepén volt egy nagy tölgy fa, ezért arra vettem az irányt. Ramsey mellettem volt, de nem mondott semmit. Hátra hajolt, és engedte, hogy a lova a saját útján menjen. - Nem tudtam, hogy ismered ezt a lovardát.

- Posztoltam róluk az instagramon. Azt mondtad, hogy követsz engem - felszegett fejjel pillantottam felé, ő pedig felvonta a szemöldökét.

- Biztos évekkel ezelőtt tetted. Nem vagyok egy kukkoló, aki szabadidejét a képeid nézegetésével tölti. Tehát nem tehettem róla.

- Kislányként itt tanultam meg lovagolni. Carl volt a lovas oktatóm és mindent megtanított nekem - miközben a tölgyfa közelébe kerültünk, a nap felé fordítottam a fejem. Próbáltam kiélvezni a napsugarak utolsó érintését, mert a szellővel a felhők is megérkeztek.

- Most már ezt is tudom - válaszolta alig hallhatóan. - Itt maradsz éjszakára? - a váratlan kérdés miatt elnevettem magam, és megigazítottam az összefont hajamat. Miután észrevette, hogy gyilkos pillantással figyelem, védekezően feltette a kezét. - A vihar miatt kérdezem. Ha nem akarod, hogy elkapjon, akkor most kellene elindulnod haza - az ég felé pillantott, én pedig követtem a példáját. Szinte éreztem, hogy bármelyik percben leszakadhat az ég, ezért engedtem, hogy Candy legelésszen egy kicsit.

- Nem maradok éjszakára. Tudok esőben vezetni - meglendítettem a kantárt, a ló pedig felszegte a fejét. Hűvös szellő keletkezett, belekapott a lovak sörényébe és nagy port kavart az istálló udvarában. Több ló is nyerített, a tölgyfa vékonyabb ágai táncolni kezdtek a szél parancsára. Ramsey felvonta a szemöldökét, majd vissza indult az istálló felé. - Akkor sem maradok éjszakára!

- Akkor menj haza viharban! Azt hiszed, hogy érdekel engem?! - pillantott hátra a válla felett.

- Bárcsak leesnél arról a lóról - sziszegtem a fogaim között.

Az eső és a vihar percek múlva érkezett. Az istálló bejáratánál állva nem tudtunk előre lépni, mert zuhogni kezdett az eső. A forró talajt azonnal feláztatta, az esőcseppek kopogtak az istálló tetőcserepein. Beszívtam a nyári zivatar friss illatát és oldalra biccentettem a fejem. - Imádom az eső illatát. Friss és a világ legjobb illata. Szeretem, mikor a talaj elázik és mindent ellep az eső illata - mélyen szippantottam, Ramsey pedig hátra söpörte a haja vizes tincseit. Nem tudom, hogy mi volt szebb látvány; a tölgyfa mögött található szivárvány, vagy Ramsey a homlokába tapadt tincseivel. Felé fordultam. Magam mögé tettem a kezem, ő pedig engem figyelt. Szavak nélkül kommunikáltunk. A tekintetünk kommunikált. Szemében láttam a gondolatait, tudtam, hogy tetszik neki a látványom. Ramsey Hernandez a szemeivel kommunikált, ezért számomra egy nyitott könyv. - Maradok éjszakára. De nem lehetünk egy szobában.

- Azt nagyon jól tudom, vöröske - megfogta a feje felett található tartó gerendát, majd a zuhogó esőt figyelve, felsóhajtott. - Nagyon jól tudom! - tenyerével megütötte a gerendát, én pedig őt figyeltem. Szeme mellett mókás nevetőráncok futottak össze. Kezemet összefonva felsóhajtottam.

- Most mire gondolsz? Mi olyan nevetséges? - biccentettem oldalra a fejem. Ramsey elrúgott egy kavicsot, majd megcsóválta a fejét.

- Pedig szeretnéd, hogy egy szobában legyünk - amint kimondta, hevesen dobogó szívvel elnevettem magam.

- Dehogy szeretném! Mégis hogy gondolod?

Ramsey felém fordult, kicsit közelebb hajoltam hozzá. Ő követte minden mozdulatomat: szememet összehúztam, ő is így tett. A szemébe pillantottam, tekintetük összekapcsolódott. A néma szemezgetés alatt a szívem hevesebben vert. - Előbb alszom Carlossal egy szobában, mint veled - előre nyúltam, megveregettem a vállát, utána megdörzsöltem a karomat.

- Ezt most sértésnek vettem!

- Annak is szántam!

- Néha kifejezetten idegesítő lány vagy - nézett végig rajtam. Vállamat megrántva a bejárati ajtó felé futottam.

- Volt kitől tanulnom!