Azt hiszem, hogy erre nem készültem fel teljesen. Valeria tanácstalanul és kifejezetten sápadt arccal ült a kanapén, lábát pedig a feneke alá húzta. A kicsi konyhában álltam, derekamat a pult szélének támasztottam és felvont szemöldökkel teát készítettem neki. Szabad kezemben a telefonomat tartottam és az interneten böngésztem. Magamon is nevettem amikor egymás után olvastam el a házi praktikákat és trükköket amik enyhítik a menstruációs fájdalmat. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna tennem. A férfiak nem menstruálnak, ezért nem tudjuk átérezni ezt a típusú fájdalmat. Talán nem lehet annyira rossz. Hasfájással jár és azzal, hogy csokoládét kívánnak a nők. Jól gondolom?

Szemöldökömet ráncolva olvasgattam a tippeket és próbáltam a gőzölgő gyümölcs teára is oda figyelni. Valeria a hátára feküdt, miközben megigazította a vörös...Akarom mondani, piros haját. Istenem! Veszettül imádtam ezt a hajszínt! Rikító piros volt és feltűnően jól állt neki. Élete egyik legjobb döntése volt átfesteni. Emellett nem tudtam figyelmenkivül hagyni azt is, hogy az én melegítő szettemet viselte. Megigazította a kapucnis felső tetejét, majd ujjival a madzaggal kezdett játszani. Aranyos volt, sebezhető és ártatlan. Bármit megtettem volna, hogy átvegyem a fájdalmát. Bármit megtettem volna, hogy enyhíteni tudjak a szenvedésén. Szeplő borította arca sápadt volt, sűrű szempillái nehéznek tűntek. - Hozzak meleg borogatást a hasadra? - elzártam a gázt, miközben felém pillantott. Nem tudtam eldönteni, hogy most utál, vagy csak szimplán rossz kedve van. Oldalra biccentettem a fejem, majd hátra túrtam a hajam. - Mondhatnál valamit, mert tanácstalan vagyok - a kicsi konyhában a barna szekrényhez lépve kivettem egy piros pöttyös bögrét, amit megtöltöttem gyümölcs teával. Kevés mézet csurgattam bele, majd egy kanál társaságában Valeria felé sétáltam. Letettem a kanapé előtt található üvegasztalra, én pedig sóhajtva helyet foglaltam a kanapé szélén. PÁRKAPCSOLAT. Csupa nagy betűvel. Most jött el az idő, amikor meg kell bíróznom vele és megismerkedni mindennel, ami vele együtt jár. Valeria lebiggyesztette az ajkát, majd a hasára simította a kezét. - Fáj? - kérdeztem.

- Szerinted, Ramsey?! Szerinted?! - mordult rám mint egy anyatigris. Védekezően feltettem a kezem és megszeppenve néztem magam elé.

- Csak kérdeztem! Nem kell egyből leharapnod a fejem!

- Nem haraptam le a fejed!

- Pedig nekem nagyon úgy tűnt.

- Ha leharapnám az nem ilyen lenne - lassan felült, majd kezébe vette a csészét és óvatosan belekortyolt a teába. - Köszönöm szépen - smaragd tekintetével felém pillantott, majd felsóhajtott. - Kérhetek egy csókot? - suttogta. Azonnal meglágyult a szívem.

- Ezer csókot is, ha akarsz - mellé ültem, kezemet a tarkójára vezettem, piros hajszálait pedig az ujjaimba vettem. - Említettem már, hogy imádom a hajad? - fürkésztem a szeplős arcát. - Az a helyzet, hogy nagyon beindít.

- Az a helyzet, hogy ezzel most nem tudok mit kezdeni - ajkába harapva végig nézett rajtam, majd elmosolyodott. - Most - biccentett. Mosolyogva hozzáhajoltam, ajkamat pedig a szájára tapasztottam. Sejtettem, hogy a csókunk hurrikánként fog tombolni. Sejtettem, hogy Valeria nem fogja vissza magát. Arra viszont nem számítottam, hogy kezét a farkamra helyezi. Amikor éreztem tenyerét a férfiasságomon, az ajkába sóhajtottam. Nem hagyta abba. Lassan simogatott, ujjai csábító mozdulata csak jobban kicsinált. - Nagyon régóta nem értem hozzád. El is felejtettem, hogy milyen érzés - pajzán gondolatait nem titkolta, én pedig nem bántam. Tudtuk, hogy ez ilyen lesz. Nyelvemmel megérintettem a nyelvét, miközben ujjaimmal a hajába szorítottam. Halkan felsóhajtott és engedte, hogy kezemmel a pulcsi alá nyúljak. Melltartót nem viselt, ezért tenyerem könnyen megtalálta a merev melleit. Ujjammal megérintettem a mellbimbóját, ami azonnal megkeményedet.

- Imádom a kis melleidet - suttogtam, majd megvártam, hogy a hátára feküdjön. Fölé támaszkodtam, kezemmel feltűrtem a pulóvert, majd rálátást kaptam a meztelen mellére. - Szeretem őket - tenyeremmel simogatni és masszírozni kezdtem. Lehajoltam hozzá, mellbimbóját az ajkamba vettem és nyalogatni kezdtem. Hangos sóhaj tőrt fel az ajkából, majd fenekemről letolta a nadrágomat. Ez a mozdulat elég volt ahhoz, hogy teljesen kész legyek. Tudtam, hogy nem tudom visszafogni magam, ha most nem állok le. - Ma este nem tudunk tovább menni - suttogtam a fülébe. Valeria elnevette magát és a hajamba túrt.

- Igazán nem - suttogta. - Sajnos nem - fürkészte az arcomat, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Veszettül jóképű vagy - suttogta alig hallhatóan. - És csak az enyém - tette hozzá.

- Csak a tiéd - biccentettem. - Fáj még a hasad? - jutott eszembe.

- Fáj - sziszegte a fogai között. - Gyógyszerre lenne szükségem. Van a közelben gyógyszertár? - pillantott az órára, ami este hetet mutatott. - Vagy legalábbis olyan, ami este is nyitva van - tette hozzá, én pedig lemásztam róla. Megigazítottam a fehér pólómat, miközben megkerestem a telefonomat. Ha az emlékezetem nem csal, akkor van a közelben egy éjjel nappali gyógyszertár.

- Ha van itt a közelben akkor elmegyek neked!

Ramsey gyógyszertárba ment, ezért egyedül maradtam. A magányosan töltött perceket mosogatással és vigyorgással töltöttem. Tudtam, hogy Ramsey őrült hatással van rám, de a kémia hihetetlenül erős köztünk. Egyetlen érintése is lázba tud hozni. A pillantása miatt megremeg a lábam. Az illata miatt szaporábban ver a szívem. Ez lenne a szerelem? Ez a vágy? Ez az őszinte sebezhetőség és a kölcsönös odaadás?

Mosolyogtam amikor a csókunkra gondoltam. Ramsey csak most ment el, de már most hiányzott. Szerelmes lettem belé. A szó szoros értelmében. Régen megijesztett ez a gondolat és ez az érzés. Szerelem. Mit kéne azzal kezdeni? Aztán rájöttem arra, hogy semmit. Hagyni kell, hogy minden magától történjen. Én hagytam, most pedig együtt vagyunk.

Megtöröltem a kezem amikor jelzett a csengő. Annyira meglepődtem, hogy letettem a kockás konyharuhát. Talán Ramsey lehet az, ezért azonnal a bejárati ajtó felé igyekeztem. Mikor kinyitottam az ajtót, hevesen süllyedő mellkassal pillantottam Kevinre, aki összeráncolt szemöldökkel és keresztbe font kezekkel rám nézett. Amikor tudatosult bennem, hogy Ramsey vérszerinti apja áll előttem, azonnal barátságosan fogadtam őt. - Kevin! Micsoda meglepetés! Miben tudok...

- Ti fiatalok! - lépett be az ajtón. - Fiatalok vagytok, felelőtlenek és meggondolatlanok! Mégis hogy gondoltátok azt, hogy megszöktök? - szürke térdig érő kabátját levette, majd fekete pólóban és zöld katona mintás ingben a derekára helyezte a kezét. Enyhén őszes hajába beletúrt, majd megrázta a fejét. - Miért nem szóltatok senkinek, hogy leléptek? - villantotta rám a szemét. Meglepődve figyeltem. Jesszus! Brutálisan hasonlítanak Ramseyyel!

- Szerintem elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy azt csináljunk, amit szeretnénk! Felnőttek vagyunk, nem mellesleg önállóak - derekamat a pult szélének támasztottam és figyeltem Kevint, aki megrázta a fejét.

- De ez nem jelenti azt, hogy szó nélkül el kell mennetek!

- Miért vagy ennyire mérges? - néztem végig rajta. Kevin nem tudja, hogy tudom a titkát. Pont ezért óvatos kérdéseket kell feltennem, nehogy gyanakodni kezdjen. Kevin összefonta maga előtt a kezét. Figyeltem, hogy a kanapé kéztámlájára helyezkedik. A padlóra pillantott, szemöldökét felvonta és felsóhajtott. Engem figyelt. Szótlan volt, én pedig csendben figyeltem. A másodpercek rohamosan teltek, ezért zavartan megszólaltam. - Szóval...

- Tudom, hogy tudod - mikor kimondta, elkerekedett szemekkel végig néztem rajta és görcsbe rándult a gyomrom. Annyira meglepődtem, hogy szemöldök ráncolva néztem őt. Ekkor bólintott. - Ramsey a fiam.

Ezt eddig is tudtam, viszont Lanchester ajkai közül hallani hihetetlen volt. Könnybe lábadt a szemem és libabőrös lett a karom. "Ramsey a fiam." Hangja megállás nélkül játszódott le újra és újra a fejemben. Nagyot nyeltem és oldalra biccentettem a fejem. Szemezgettem vele. Figyeltem az arcát, a tekintetét és a mimikáját. Mintha Ramseyt láttam volna magam előtt. Ekkor széttárta a karját. - Miért nem kérdezel semmit? - kezét végig szántotta a borostáján, majd a mellkasára mutatott. - Miért nem kérsz számon, hogy milyen apa vagyok? - biccentett. - Miért nem kérdezed meg, hogy hol voltam annyi éven át? - a szavak csak úgy záporoztak belőle, én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Zavartan sütöttem le a szemem. Szorult a mellkasom és feszülten felsóhajtottam.

- Talán azért mert nem tartozik rám - amint kimondtam, tudtam, hogy mi fog jönni ezután.

- De szereted a fiam. Ezért tudni akarod.

- Igen! - adtam meg magam őszintén és felháborodva. Szívem mélyén mindig is tudni akartam. Tudni akartam, hogy mi történt, mert számomra ez rejtély. Az igazságot két ember tudja, de lehet, hogy különböző forgatókönyvvel. Kevin, és Ramsey anyukája. Csak ketten tudják, hogy mi történt a múltban. Hevesen süllyedő mellkassal erőt vettem magamon. - Szeretem Ramseyt! Ez igaz! Mindennél és mindenkinél jobban!

- Tudom - bólintott. - Ahogy én is - tette hozzá, én pedig elnevettem magam.

- Akkor megkérdezném, hogy mi történt - motyogtam alig hallhatóan. - Tudom, hogy valami történt. Nem voltál Ramsey életének a része - sóhajtottam.

- Ez így igaz. Nem voltam az élete része. De most az vagyok, és nem megyek sehova!

Mindezek előtt nem bíztam benne. Kevin a szememben rossz ember volt, ami megváltozott. Sok emberről sok mindent elhiszek. Kevin viszont jó ember. Az egyik legjobb. Az elején félre ismertem őt. Most talán kíváncsi vagyok az igazságra ami lehet nem tartozik rám. Ramsey mégis az életem része. Ami vele történik, engem is érint. - Miért csak most? - kérdeztem. - Miért most bukkantál fel az életében? - fontam keresztbe a kezem. Kevint a plafon felé pillantott, szeme mellett pedig ráncok keletkeztek.

- Sok mindent nehéz megmagyarázni! Főleg ha az ember sok mindenben hibásnak érzi magát.

- Ez még mindig nem a válasz - mondtam, majd közelebb léptem hozzá. - Ramsey a te vérszerinti fiad! De miért gondolod, hogy pár hónap leforgása alatt apa válik belőled?! - kérdeztem, mire hangok jöttek oldalról. Kevin és én egyszerre pillantottunk oldalra, de amit láttunk az felejthetetlen volt. Ramsey a nyitott ajtó előtt állt, tekintetével minket nézett, miközben kezéből kiesett egy gyógyszeres doboz. Kevin lassan felállt, én pedig szám elé tettem a kezem és könnyek szöktek a szemembe.