Feszülten figyeltem Ramseyt, aki szótlanul indította be az autót, majd hajtott fel az útra. Az elindulás némán telt, ezért tanácstalanul pillantottam rá. Úgy éreztem, hogy az elköszönés nála nem ment zökkenőmentesen, ezért sóhajtva a fülem mögé tűrtem az egyik tincsemet. Nálunk csak anya volt ébren. Nem nézte jó szemmel, hogy elmegyek. Az igazság az, hogy nem akarta megengedni, de megértett, miután a szemembe nézett. Tudta, hogy nagyobb fájdalmat okoz nekem azzal, ha maradásra kényszerít.

Apró mosollyal az arcomon figyeltem, hogy Ramsey kezébe veszi a telefonját és beüt egy üdülési helyszínt a safariba. Fél szemmel figyeltem a szabad házakat, amik egy fenyves erdő mellett helyezkednek el. - Mit nézel? - kérdeztem végül.

- San Diego túloldalán van egy üdülési központ amit nagyon szeretek. Mikor Brian kisebb volt, anyuval sokszor utaztunk ide a hétvégére. Nagyon szeretem mert nyugodt környezetben van. Minden kivehető ház teraszán van jakuzzi és az erkélyről rálátás nyílik egy hatalmas fenyves erdőre és focipályára - kezembe adta a telefonját, majd kérte, hogy nyissam meg a fotókat. - A képeken láthatod, hogy modern faházak és nagyon hangulatosak. Személyesen ismerem a tulajdonost, szóval biztos, hogy minden rendben lesz. Tudod, hogy nem szeretem a túlzott hotelszobákat. Szeretem a természetet és a szabadságot. Mit szólsz hozzá, neked tetszene? - a fényképeket nézegetve azonnal elmosolyodtam. Természetes, hogy tetszik! A képeken gyönyörű, modern faházak sorakoztak egymás mellett. Voltak képek is, amit a házak belsejéről fotóztak. Vidékies hangulata volt, kör szőnyeges nappalival, francia ágyas szobával és kocka zuhanyzóval. Azt hiszem, hogy ez a hely tökéletes lesz a számunkra.

- Ez tökéletes - fürkésztem a képeket. - Nagyon tetszik, Ramsey - suttogtam őszintén, ő pedig felhajtott az autópályára.

- Akkor ezt megbeszéltük - fojtott vissza egy ásítást. Az autóban ülve vettem tudomásul azt, hogy éjfél is elmúlt. Annyira izgatott voltam, hogy észre sem vettem azt, hogy mindketten kimerültek voltunk. Lezártam Ramsey telefonját, majd levettem a sportcipőmet és kényelmesen magam alá húztam a lábam. Imádtam Ramsey kocsiját. Nagy volt a hely, az ülések pedig nagyon kényelmesek voltak. Az autópálya szinte üres volt, ezért szabadon mehettünk. A táblákat elhagyva figyeltem, hogy a táj változik. Eszembe jutott, hogy egyszer már volt ilyen. Elmentünk és senki sem érdekelt minket. Most viszont minden más lett. Most együtt vagyunk. Ketten. Mint egy pár. Ramsey felé pillantottam és figyeltem ahogy vezet. - Hoztál mindent amire szükséged lehet? - pillantott rám. Ekkor elmosolyodtam.

- Pizsama kivételével mindent.

Ekkor sávot váltott, majd elnevette magát.

- Úgysem lesz szükséged a pizsamára. Javarészt meztelen szeretnélek látni.

- Nappal is? - nevettem alig hallhatóan.

- Nappal, éjszaka! Mindig - kezét a combomra helyezte és visszafojtott lélegzettel elmosolyodott. - Bocsánatkéréssel tartozom neked, Valeria - kezdte, mire a szemöldökömet ráncoltam. - Hosszú út vezetett a szerelemhez. Számomra az volt a legnagyobb probléma, hogy menekülni akartam. Azt hiszem, hogy féltem kettőnktől. Féltem attól, hogy elég leszek e neked. A szívem mélyén talán azt éreztem, hogy többet érdemelsz. És azt hiszem, hogy fájt volna az egómnak, ha előbb utóbb kikosarazol. Aztán idővel fontosabb lettél. Egyedül az érdekelt, hogy ne bántsalak. Jó akartam lenni hozzád. Végül annyira rágörcsöltem, hogy mindent elcsesztem - a kezére pillantottam, miközben letöröltem egy apró könnycseppet a szemem sarkából. Szerettem Ramseyben azt, hogy ha őszinte, akkor mindent elmond. Ez most sem történt máshogy. Minden szavát és gondolatát tisztán megértettem. A történtek óta már nem haragszok rá. Az iránta érzett szerelmem sokkal erősebb és nagyobb.

- A lényeg, hogy most itt ülök melletted! Biztos vagyok abban, hogy betudjuk pótolni az elvesztegetett időt - helyeztem kézfejére a kezem. Ramsey biccentett, majd az ajka szélébe harapott.

- Mostmár tényleg nem szabadulsz tőlem - mondta.

- Nem is akarok szabadulni - hozzáhajoltam és puszit nyomtam az arcára. - Messze van egyébként? - pillantottam az üres autópályára.

- Egy órányira - pillantott az órára, majd a reakciómat látva elnevette magát. - Aludj ha szeretnél!

- Nem hagylak magadra - pislogtam kicsiket. - Kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez a központ - motyogtam magam elé. - Egy ágyban fogunk aludni, igaz? - fordultam felé, ő pedig nevetett. - Legalábbis remélem, hogy mostmár tényleg melletted aludhatok! Nem kell külön aludnunk!

- Nem, bébi! Olyan szobát választok amiben kettő ágy van! Te az egyiken alszol, én pedig a szoba másik felében - szeme mellett nevetőráncok futottak össze, miközben őt figyeltem.

- Haha! Nagyon vicces - dörzsöltem meg a szememet. - Remélem lesz ott valaki, aki átadja a kulcsokat.

- Nincs ott senki - csóválta meg a fejét. - A modern világnak köszönhetően egész jó módszerrel van kitalálva a bérlés. Minden házhoz tartozik egy kulcs, amin egy szürke gomb található. A mágneses gombot az ajtó mellett található panelhez kell érinteni. A panel érzékeli a gombot, bekapcsol és meg kell adni az ott tartózkodás idejét, a számla számot és egy nevet. Miután lejár a bérlés ideje az eltávozásnál újra a panelhez kell érinteni a gombot, és ezzel lépünk ki a rendszerből. Egyszerű!

- Hm! Ez tényleg sokkal egyszerűbbnek tűnik. Hihetetlen, hogy emlékszel rá! Ilyen sokszor voltatok ott anyuddal és az öcséddel? - támasztottam hátra a fejem. Ramsey lehajtott az autópályáról, majd bólintott.

- Igen! Majdnem minden hétvégét az üdülő központban töltöttünk. Leginkább akkor, amikor apa üzleti úton volt. Akkor elutaztunk ide vidékre és elvoltunk hárman. Brian és én fociztunk, anya meg pihent vagy képeket készített rólunk. Pénz nem volt akadály, szóval gyakran jöttünk.

Lesütöttem a szemem. Mr. Hernandez talán soha nem volt Ramsey gyerekkorának a része. Talán mindig utazott és csak a háttérből figyelte a fiait. Ismertem őt, ezért biztos voltam abban, hogy ez így történt. Láttam Ramsey reakcióján, hogy kényelmetlen témát érintettünk. Eddig soha nem kérdeztem meg tőle, hogy ő mit gondol az apjával való kapcsolatról. Soha nem vettem a bátorságot, ezért álmosan a torkomat köszörültem. - Nem álltok közel egymáshoz, igaz? - suttogtam félénken. Ramsey szótlanul megcsóválta a fejét.

- Abszolút nem, de hozzá vagyok szokva. Nem kell félned, kérdezhetsz bármit - indexszelt jobbra. A hatalmas fenyőfákat figyeltem, majd az ablak felületének támasztottam a homlokomat.

- Nem hiányzik? - suttogtam. - Az apai szeretet - tettem hozzá. Ramsey oldalra pillantott, és nem válaszolt. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy talán bajt csináltam, de ez könnyen szertefoszlott, amikor megrántotta a vállát.

- Egykor hiányzott. Kamaszként hiányzott. Mostmár felnőtt ember vagyok, és van saját életem. Az évek alatt hozzászoktam, hogy nincsen szoros kapcsolatunk. Talán ezért nem érzem a hiányát. Néha mintha érezném. Az talán nem is hiány érzett, hanem inkább arra vágyok, hogy törődjön velem - simította meg a combomat. - Azt hiszem, hogy ennyi - mosolyodott el, mire kicsiket pislogva bólintottam. - Aludj nyugodtan!

- Nem szeretnék aludni - csuktam le a szemem, majd akaratomon kívül, de el aludtam.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de arra nyitottam ki a szemem, hogy Ramsey felébresztett. Mikor előre pillantottam, megláttam a hatalmas elkülönített udvarban sorakozó, modern faházakat. A faházak gömb alakú magas lámpával voltak megvilágítva. Az emeleten található erkélyen fehér színű led fények világítottak, én pedig elmosolyodtam. - Istenem! Nagyon szépek - kikapcsoltam a biztonsági övet, majd megvártam, hogy egy szabad faház elé guruljunk. Az üdülőövezetben sokan parkoltak, ezért egy szimpatikusnak vélt faház mellett parkoltunk le. Miután ez megtörtént, kiszálltunk az autóból és kivettük a táskákat. - Álmos vagyok - suttogtam a fehér kavicsokon sétálva. - Miután bementünk egyből elmegyek aludni - fogtam meg Ramsey kezét, majd felléptünk a lépcsőn és leakasztottuk a kulcsot.

- Ne is mond - suttogta alig hallhatóan. Elnevettem magam, amikor kiejtette ujjai közül a kulcsot, ezért átkaroltam a derekát és felvettem a leejtett tárgyat.

- Te is fáradt vagy már! Mennyi is az idő? - léptünk a bejárati ajtó elé. Miután megtörtént a becsekkolás és a fizetés, az ajtó kinyílt. Ramsey a lapockámra simította a kezét és előre engedett engem. - Hol egy lámpa? - mire befejeztem, Ramsey felkapcsolt egy kis villanyt, a nappali pedig megjelent előttünk. A szám elé tettem a kezem és csillogó szemekkel figyeltem a takaros nappalit. - Ez tényleg gyönyörű!

- Az bizony - suttogta. - Egyébként hajnal fél három lesz - helyezte vállamra a kezét. - Megtennéd, hogy majd holnap nézelődsz? - hajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra. Fa lépcső vezetett az emeletre, ezért lerúgtuk a cipőinket és óvatos léptekkel indultunk meg az emeletre. A fa parketta recsegett a lábunk alatt ahogy az ágy felé igyekeztünk. Színes takaróval ellátott ágy nézett vissza ránk. A fa díszítésű falon egy kép és kerek formájú ablak volt. A táskámat az ágy szélére helyeztem, majd figyeltem ahogy Ramsey felkapcsolja a falra rögzített kis lámpát. Ekkor vettem észre a szeme alatt húzódó fekete karikákat.

- Alszunk? - kihúztam a táskámat és kivettem belőle egy hosszított pólót és egy mackónadrágot. - Hol van a fürdőszoba?

- Szerintem jobbra - mutatott egy ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, majd beléptem a helyiségbe. Aranyos fürdőszobában piros színű törölköző, és mézes illatú szappan fogadott minket. Egy fém szappan tartóban levendula illatú tusfürdők és mini sampon nézett vissza rám. Felkapcsoltam egy lámpát, de ami a tükörből vissza nézett rám, elszomorított. A hajam kócos volt, a bőröm sápadt és nagyon fáradt voltam. Szapora mozdulatokkal levetkőztem, majd felvettem a "pizsamámat." Lekapcsoltam a villanyt és hangtalanul léptem ki a szobába, de ekkor váratlan dolog fogadott engem. Ramsey az ágy közepén aludt. A lámpát felkapcsolva hagyta, de egyébként mélyen aludt. Az arcát figyelve mosolyra húztam az ajkam, és lepakoltam a ruháimat. Óvatos mozdulattal emeltem fel a maradék takarót és feküdtem be mellé. A lámpát lekapcsoltam és Ramsey felé fordultam. Lehunytam a szemem és azonnal elaludtam.