TÜRELEM

Azt hiszem, hogy fel kellene hagynom a nagybetűket, jól mondom? Ismerős az érzés, mikor egy olyan ember társaságában kell lennetek, akit nem bírtok? Én pontosan tudom, hogy ez milyen érzés. Nem szeretnélek untatni titeket, és nem is tudnék miről írni. A lényeg az, hogy pár órán át el kell viselnem egy olyan személy társaságát, akivel nem jövök ki jól. Nehéz bevallani, de miatta egy kényelmetlen ketrecben érzem magam. Mikor a szemembe néz, elkapom a tekintetem. Amikor megszólal, a szívem nagyot dobban. Furcsa reakciók váltakoznak bennem, de nem tudok hazudni magamnak. Utálom, ellenszenves és kifejezetten beképzelt egy személy, de valami van az álarca mögött. Próbálom a szavakat keresni, de nehéz megannyi gondolat mögött értelmes érzéseket leírni vele kapcsolatban. Megpróbálom, de csak azért, hogy eltudjátok képzelni őt! Legyen a beceneve, Alec! Alec egy feltűnően jóképű, hihetetlenül okos, és önbizalommal teli férfi. Alec az a fajta férfi, akire minden nő ragyogó szemekkel néz. Aki tökéletes külsővel, és illattal rendelkezik. Alec mindig piszkál, nem szereti, ha másnak van igaza. A mi kapcsolatunk bonyolult, és minden percben, bárhol, bármikor és bármiről képesek vagyunk veszekedni. Egy háborút vívunk, és egyikünk sem adja fel. Szócsatákat vívunk, de a szavak néha tettekké születnek. Olykor vannak gyengéd érintések, és sokat mondó pillantások. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Alec nem annyira rossz ember, inkább csak szereti rossznak és bunkónak mutatni magát. Nos! Miután nagyjából tudjátok, hogy mit élek át, szurkoljatok, hogy ne fojtsuk meg egymást!  Utószónak még annyit leírnék, hogy lányok: soha ne engedjétek, hogy elnyomjanak a férfiak. Ha mégis megtennék, rúgjátok őket tökön, és megtanulják, hogy kell illedelmesen bánni egy nővel!

Feszülten sóhajtva lezártam a telefonomat, a zsebembe csúsztattam, majd lehunyt szemmel a nap felé fordítottam az arcomat. Reggel nem tettem fel sminket, ezért mosolyogva élveztem, hogy a napsugarak feltöltik az arcomat vitaminnal. A hajó gyors tempóban távolodott a kikötőtől, miközben a szellő belekapott a hajamba. Szerettem a nyílt tengert, és a mély kék színét. Mikor kinyitottam a szemem, megrögzötten figyeltem, hogy habok keletkeztek a hajó felülete mellett, hogy a tenger feszínén apró hullámok látszódtak. Magas zöld övezetű hegyek és dombok mellett hajóztunk. A szellő megfeszítette a fehér vitorlát és magával húzta a luxus hajót. Az ezüst színű árbocon táncoló vitorlán egy G betű díszelgett. Hátat fordítottam a nyílt tengernek, és szemem elé tettem a kezem. Hunyorogva figyeltem, hogy a vitorla megfeszül. Mosolyogva néztem a kecses betűt, miközben Ramsey egy csésze kávéval foglalt helyet, az egyik barna színű kanapén. Keresztbe fonta a lábát, egyik kezét a kanapé tetejére fektette. Mikor látta, hogy őt figyelem, hátra biccentette a fejét. - Milyen naplót említettél? - elegáns mozdulattal ajkához emelte a csészét, miközben sóhajtva leültem a legtávolabb található kanapéra. Egyik lábamat a fenekem alá csúsztattam, és mélyen a szemébe pillantottam. Hosszú pillanatig csak néztük egymást. Rabul ejtettük a másik tekintetét. Világosbarna szeme csillogott, miközben engem fürkészett. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértsük egymást. Létezik olyan pillantás, ami többet mond minden szónál. Mikor zavarba jöttem, egy mozdulattal a karkötőm felé nyúltam. Kétszer megcsavartam a csuklómon, ő pedig felvonta a szemöldökét. - Grace ajándékba kapta a hajót, és vele egy üres naplót is - mikor megszólaltam, ő a szemöldökét ráncolva végig nézett a fedélzeten.

- Kitől kapta?

- A férfitól akit szeretett - mosolyogva oldalra biccentettem a fejem, majd sóhajtva felálltam, és előre léptem két lépést. Ramsey végig nézett rajtam, láttam a szemében, hogy felkeltettem a figyelmét. Minden mozdulatomat követte. - Grace szeretett egy férfit, aki szerelme zálogaként ajándékozott neki hajót. A hajó egyik szekrényében volt egy piros borítású üres napló. Napokon, amikor együtt hajóztak, Grace magához vette a naplót, és leírta a napjaikat. Mesélt a szerelmükről, a szeretkezéseikről és leírt egy titkot is, amit soha nem mondott el a szerelmes férfinak. Ha jól tudom, ez a napló mai napig a hajón van. Érdekelt a történetük, ezért szerettem volna ezt a hajót. Ki akartam hajózni vele, hogy közben Grace naplóját olvashassam - mosolyogva a szemébe pillantottam, ő pedig lassan pislogott. - Na meg persze a delfineket is látni szerettem volna. A kedvenc állataim!

- A delfinek rendkívül okos állatok. Viszont... Grace talán szerelmes volt egy másik férfiba is. Az emberek néha tudnak új dolgokat mutatni - azonnal a fejemet ráztam, hiszen nem értettem vele egyet. Vicces, hogy mindenáron az ellenkezőjét szeretné állítani. Vicces, hogy mindig talál egy utat, hogy szembe állíthassa a gondolatait az enyémekkel.

- Biztos vagyok abban, hogy Grace soha nem csalta meg a férfit. Szerette őt. Igazából ő volt az első, és az utolsó szerelme is.

- Szar lehet egy életen át ugyan azzal az emberrel szexelni - mérgesen figyeltem, hogy belekortyol a kávéba, majd a karórájára pillantott. Tudta, hogy mérges vagyok, ezért sem nézett a szemembe. Volt a viselkedésében valami, amin nem tudtam kiigazodni. Olykor figyelemmel kísérel, néha pedig levegőnek néz. - A lényeg az, hogy a hajó az enyém, és én nem tervezem tovább adni. Senkinek.

- Ünnep rontó vagy! - lábammal mérgesen dobbantottam és összefontam a kezem. Ramsey szeme mellett nevető ráncok szöktek össze. Bárcsak a személyiségét az édesanyjától kapta volna. Az anyukája jó ember. Kedves, udvarias és mindig jókedvű. - Miért hoztál ide, ha nem tudsz veszekedés nélkül beszélgetni velem? - kérdésem nem lepte meg, hiszen felállt. Tekintetét nem vette le rólam. Szórakozottan figyelt, miközben fel pillantottam rá. Megállt előttem, pár centi választott el minket egymástól. A közelsége újra ketrecbe zárt, az illata megcsapott. Összehúzott szemekkel figyeltem a makulátlan arcát, a rövid borostáját, a vékony orrát és a szimmetrikus arcvonásait. Ramsey Hernandez tökéletesen gyönyörű férfi volt. Szavakkal nem tudtam megfogalmazni, hogy milyen férfi. Szeme mellett és szemöldöke felett barna anyajegyek díszelegtek. Mikor figyel, vagy gondolkodik, a homlokán ráncok keletkeznek. Oldalt rövidebbre volt vágva a haja, fent hosszabb volt, és egy - két tincse a homlokába hullott. Puha ajkát vastagabb borosta keretezte, vaskos álla pedig szimmetrikus volt. Káprázatos külsővel, de romlott belsővel rendelkezett. A szél a hajunkba kapott, miközben előttem állva kettőnk közé tette a telefonját. Nem figyeltem a készülékre, csak akkor, amikor felhangosított egy videót. Szemöldökömet ráncolva figyeltem, hogy a videón én táncolok. Amikor tudatosult bennem, hogy rövid ruhában egy asztal közepén rázom magam, a szám elé tettem a kezem. Közte és a telefon között kapkodtam a tekintetem. Nem akartam elhinni azt, hogy tegnap este levideózott engem. Ramsey hangja hallatszott a telefonból, minden szavát tisztán értettem; "- Rázzad vöröske, mutasd meg, hogy milyen vagy valójában. Apuci örülne egy ilyen videónak? Erősen kétlem én azt! Akkor vajon mit csináljak vele, vöröske?"

Mikor a videót kikapcsolta, könnyes szemmel hátra léptem. Nem tudtam, hogy miért, de fájt, hogy ilyet tett velem. A düh és a csalódottság felül kerekedett rajtam. A szemébe néztem, de a könnyeim összegyűltek. Millió pofont megérdemelne tőlem ez a rohadék. Megérdemelne, mert egy szívtelen gazember. Egyik kezemmel letöröltem a könnyeimet, másikat pedig magasba emeltem. Nagy pofont kapott az arcára, ujjaim csattantak a borostás arcán. Fejét lehorgasztotta, majd ajkába harapva bólogatni kezdett. Láttam rajta, hogy jót szórakozik, de én ellenkezőleg éreztem magam. Ő nem tudhatja, hogy miért rúgtam ki a hámból. Nem tudhatja, hogy a szerelem szíven szúrt, és csak jól akartam érezni magam.

Ramsey előttem állt, de nem éreztem iránta mást, csak gyűlöletet. - Szemét vagy! Remélem, hogy nagyon jól tudod - letöröltem a nedves arcomat, majd megfordultam és sziszegve a korlátra támaszkodtam. A kabala gyűrűimet fürkészve hátra pillantottam a vállam felett. - Rajta! Nyugodtan küld el az apámnak! Úgysem érdekli, hogy mit csinálok - szám szélét rágcsáltam, de félbe hagytam, amikor megéreztem a közelségét. Lassan kezdtem hozzászokni az illatához és ahhoz, hogy azt hiszi, hogy bármikor bármit megtehet. A hajó hánykolódott a tenger felszínén, miközben a habok összegyűltek.

- Megsemmisíthetem a videót, de cserébe meg kell tenned azt, amit kérek tőled - összeszorítottam az ajkam, hogy ne sírjam el magam. Ocsmány dolgokra gondoltam, és hallani sem akartam őket. - Egyetlen éjszakát kérek tőled - mikor kimondta, nevetve megfordultam és végig néztem rajta. Nem lepett meg a válasz, és többre sem számítottam tőle. Ő is ugyan olyan, mint a többi férfi. A farkával gondolkodik.

- És mit szeretnél? Szexelni velem? - a korlátra támaszkodtam, és hátra túrtam pár tincset ami kiszabadult a kontyomból. - Szerintem köztünk az sem működne. Tudod, hogy miért? Mert a kémia legapróbb szikrája sem tűnik fel köztünk - ekkor történt, hogy elém állt, csípőmre simította a kezét, majd váratlanul a hajamhoz ért. Egy férfias mozdulattal kikötötte a hajam, és engedte, hogy a szél a hosszú tincsekbe kapjon. A vörös tincseket a kézfejére tekerte, majd a szemembe nézve enyhén meghúzta a hajam. Arcom vörösre pirult, a szívem gyorsan dobogott, és éreztem némi dorombolást is a lábam között.

- Az utolsó mondatot szerintem kétszer gondold át. Én pont ellenkezőleg gondolom. Szerintem vonzónak találsz, és szívesen összegyűrnéd velem a lepedőt. Sőt! Felajánlom magam neked - széttárta a kezét, és hátra lépett tőlem.

Összefontam a kezem és megcsóváltam a fejem.

- A világ legrosszabb dolgáról beszélsz most! Ha nem tűnt volna fel, a családjaink között viszály van. Mi nem egy oldalon állunk. Nem is kellene itt lennünk.

- Valamiért mégis itt vagyunk, nem igaz? - az arcomat fürkészte, majd engedtem, hogy megemelje az államat. - Nem fogok ítélkezni, ha igent mondasz rá. Gondold végig, és azután dönts - suttogta alig hallhatóan. - A szex egy nagyon jó dolog!

- A szeretkezés még jobb dolog - kontráztam rá azonnal. Ramsey összehúzta a szemét, majd így válaszolt:

- Gondolkodj az ajánlatomon! A videó addig a telefonomon marad és rajtam kívül senki nem fogja látni. Jövő héten lesz a születésnapom. Addig adok neked gondolkodási időt.

- De te se nézegesd! - tettem fel az ujjam mérgesen. Ramsey összefonta maga előtt a karját, és biccentett egyet. - Szemét vagy.

- Ez van - biccentett.

- Nincsen lelkiismeret furdalásod?

- Nincsen - folytatta szórakozottan.

- Éppen ezért utállak! - fejeztem be végül.

- Egy az ezer ember közül - kacsintott vigyorogva.

A kurva életbe! Nem tudom, hogy mit csináljak!