A közelemben állt a férfi, aki végleg összetörte a szívemet. Láttam, éreztem és fogva tartotta az egész lényemet. Könnyes szememet nem tudtam levenni róla. Üveges tekintettel figyeltem, hogy szilárd, szigorú pajzsot magára öltve előre figyel, és csak néha szólal meg. Pislogni elfelejtettem. Nem figyeltem arra, hogy hol vagyok. Csak őt láttam. Ramsey Hernandez összetört, és mégsem tudtam szabadulni tőle. A kisugárzása, a jóképűsége és a szigorú vonásai nem eresztettek. Szenvedtem. Kínzott a jelenléte és levegőt is alig kaptam. Lesütöttem a szemem, de minden újabb percben felé pillantottam. - Ne nézd már annyira - Selena halkan osont mellém, és a fülemhez hajolva erőltetett egy mosolyt magára. - Azt hiszed, hogy megérdemli, hogy figyelemmel tartsd őt? - emelte ajkához a poharat. Ujjam hegyével letöröltem az egyik könnycseppemet és zavartan megráztam a fejem.

- Nem - sziszegtem a fogaim között. Jól tudtam, hogy Ramsey Hernandez nem érdemli meg a figyelmemet. Az igazság az, hogy levegőnek kellene néznem, de ezt a szívem nem engedte. A szívem még görcsösen ragaszkodott hozzá, a legnehezebb pedig az, hogy erősebb, mint a józan eszem. Józan? Egyáltalán nem voltam önmagam. A szakításunk és az, hogy megbántott, a padlóra kényszerített. A múltra emlékeztető keserű fájdalom újra jelen volt az életemben, és ezt nem tudtam kezelni. A másik ember hiánya felemésztett. Összetört és kifordított önmagamból. Nappalokon és éjszakákon át kerestem arra a választ, hogy miért tette. A választ nem találtam meg. Talán soha sem szeretett. Talán csak szórakozni akart velem. Talán az érintések, a szavai és a pillantása mind hazugság volt. És ha az volt? Én voltam annyira naiv, hogy bedőltem Ramsey Hernandez trükkjeinek. Lehet, hogy egy új nő vagyok, akit megkaphatott. Talán ez volt a célja. Lehet, hogy soha sem szeretett. Kalandot keresett, én pedig nem láttam, csak az álarcot amit magára öltöt.

- Kicsikém, mosolyogj egy kicsit mert rossz rád nézni - anya a vállamra helyezte a kezét, tekintetével pedig végig nézett a helyiségen. - Pompás és elegáns ez az autószalon. Előkelő és visszafogott. Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz az a három autó...

Ekkor apával egymásra pillantottunk, hiszen mi ketten nagyon jól tudtuk, hogy milyen autók indulnak a licitáláson. Ramsey is beszállt a versenybe, erről pedig senki nem tudott. Kivéve engem. Ramsey cseles és kifejezetten ravasz személyiség. Eldöntötte, hogy mindenki tudta nélkül indul a licitáláson. A kérdés csak az, hogy ki fog nagyobb összeget ajánlani az autóért. Valljuk be! A Bentley autómárka egy luxus kategóriának felel meg. Jobban eltudom képzelni Ramsey alatt, mint apukám alatt, aki jobban szereti a terepjárókat. Gondolataimból egy érdekes jelenet zökkentett ki. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, hogy Ramsey társaságot kapott. Lanchester mellett egy barna hajú hölgy érkezett, aki azonnal Ramsey felé igyekezett. Kiváncsi tekintettel figyeltem, hogy a nő kezet nyújt neki, közben Ramseyt figyeli. A nő tekintete csillogott, telt ajkát mosolyra húzta. Az ismeretlen hölgy beszélgetésbe kezdett, ezért az asztalt megkerülve közelebb sétáltam hozzá. - Hova mész, lányom? - szólt utánam anya.

- Az italos pulthoz! Megkívántam egy pohár pezsgőt - lesütött szemekkel hazudtam, miközben közelebb kerültem az asztalhoz, ahol Ramsey családja tartózkodott. Nem akartam feltűnően viselkedni, ezért úgy csináltam, mintha valóban alkoholért mentem volna. Miközben elhaladtam az asztaluk mögött, elcsíptem egy érdekes párbeszédet.

- Kevin minden tőle telhetőt megtett, hogy elnyerje a vendégek tetszését. Bár őt egy cél vezérli, mégpedig az, hogy segíteni tudjon az iskola építésében! Ezért szeretem a testvéremet, Kevin mindig is önzetlen volt! Maguk egyébként honnan is ismerik egymást?

Nagy szemekkel megálltam a pult előtt és ráhelyeztem a táskámat. Érdekes! Ez a nő Kevin Lanchester testvére lenne? Elkerekedett szemekkel oldalra pillantottam, majd nyeltem egy aprót. Kevin és a nő között kerestem a hasonlóságot, amit idővel meg is találtam. A kisugárzásuk, a meleg tekintetük és a mosolyuk is nagyon hasonlított. A szemem láttára alakult ki köztük egy családi vonás, mely Ramseyben is jelen volt. Fél szemmel figyeltem, hogy a nő Ramseyt kérdezi. Nevettem, amikor zavartan válaszolt, és a tőle megszokott stílusban le is zárta a beszélgetést.

- Egyszer besétáltam az autószalonba. Ekkor találkoztam Kevinnel. De ha most megbocsát, kifogyott a poharam - szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey megfordul, majd egyenesen felém tart. Amikor megpillantott, hűvös tekintettel megtorpant, és kezében tartotta az üres poharat. Államat megtámasztottam a kezemen, ő megigazította az öltönyét. Az elegáns fények alatt találkozott a tekintetünk. Mintha jégcsap gurult volna végig a hátamon. Mintha villám csapott volna belém. A felismerés fájt, hogy már nem lehet az enyém. Az elegáns férfi elvette rólam dühtől csillogó tekintetét, majd lassan tovább sétált. Kikérte a kívánt alkoholt, utána hátat fordított a pultnak és az embereket figyelte. Mellette álltam. Pár méter választott el tőle, az illata mégis megbabonázott. Mellettem állt a férfi, aki engedte, hogy belészeressek. Engedte, utána pedig eldobott. Ez lenne Ramsey Hernandez igazi arca? Figyeltem, a szemem pedig könnybe lábadt. Néztem, hogy ajkához emeli a poharat, hogy szemöldöke barátságtalan ívet rajzolt. Az arckifejezése semmit mondó, a testbeszéde mégis határozott volt. Jóképű volt, a szívem pedig összetört. Nem tudtam levenni róla a szemem. Közel volt, én pedig nem tudtam elviselni. Az embereket figyeltem. A kör alakú asztalnál álltak. Sokan ittak és süteményt ettek. A hölgyek ruhája csillogott, mosolyogtak és nevettek. Ez az elit társaság megmutatta, hogy a pénz nem számít. Sokan az autókról beszélgettek, tudni akarták, hogy milyen járművek vannak a ponyvák alatt. A ponyvákat hatalmas reflektor fénnyel világították meg, ezzel fent tartották az emberek figyelmét.

Fél füllel hallottam, hogy Mr. Lanchester beleszól a mikrofonba, ez pedig azt jelentette, hogy a licitálás elkezdődött. Kiváncsi tekintettel figyeltem, hogy a vendégek elhagyják az asztalokat és előre vonulnak. Mire észbe kaptam, apa az első emberek soraiban állt, ezért megindultam felé. Megfogtam a ruhám puha anyagát és az orrom elé figyelve előre lépkedtem. Akkor lepődtem meg igazán, amikor valaki megfogta a kezem. A váratlan érintés miatt hátra pillantottam, és ekkor találkozott a tekintetünk. Ramsey Hernandez összeráncolt szemöldökkel fogva tartott, ujjai pedig nem eresztettek. A kezünkre pillantottam, de amit láttam az nem a valóság volt. Egyetlen érintése millió emléket juttatott az eszembe, ezért nagyot nyeltem. - Bizonyára mindenki kiváncsi, hogy mennyire különleges autókra lehet licitálni a mai estén! Megígérhetem, hogy senkinek sem okozok csalódást! A licitáláson látott darabokból számottevően kevés van az országba, ezért szerencsés lesz az, aki a háromból valamelyik tulajdonosa lehet! - Mr. Lanchester hangja közben lehúzták a ponyvát, a jelenetet pedig heves tapsvihar követte. Ramsey és én hátul maradtunk, és egymás szemébe néztünk, miközben pörögni kezdtek a számok. Ahogy az lenni szokott, az első számú autóval kezdték a licitálást, melynek legkisebb összege is magas. A gazdag férfiak egymás után tették fel a kezüket, így az ár egyre csak növekedett.

- Miért nem engedsz el? Semmi jogod fogva tartani engem - suttogtam, miközben Ramsey egy kicsit közelebb hajolt hozzám. Nem szólalt meg, pusztán a tekintetével kommunikált. Az igazság az, hogy élveztem a játékot. A férfi aki elvette az egész életemet, úgy játszott velem, mintha egy bábú lennék a sakktábláján. Tényleg engedni fogom, hogy ezt csinálja? Engedjem, hogy kedve szerint szórakozzon velem? A licitálás közben erőt vettem magamon és kitéptem a kezem a fogságából. - Soha többet ne érj hozzám!

- Maradj az apád közelében - az ajkamra pillantott, tekintete körbe járt a teremben. Csillogó szeme végig nézett a vendégeken, majd lassan a zsebébe nyúlt. Zakója anyagából kihúzta a telefonját, felnyitotta, majd felém mutatta. Nagyokat pislogva figyeltem, hogy egy ismeretlen telefonszámról érkezett egy üzenete. A sorokat figyelve megállt bennem a vér, és forogni kezdett velem a helyiség.

- Ramsey! Ezt...Austin küldte? Itt van? - kapaszkodtam a karjába. A félelem felül kerekedett rajtam. A kezem remegett, a szemem pedig könnybe lábadt. Próbáltam szétnézni az emberek között, de nem láttam gyanús alakot. Ramsey felvont szemöldökkel hasonlóan cselekedett. Kicsit közelebb sétáltunk a vendégekhez, hiszen az első autó elkelt. - Ramsey! Ha ezt Austin küldte, akkor veszélyben vagyunk!

- Az első autó elkelt! Gratulálok Philipe Taylor úrnak! Az este végén átveheti a nyereményét! Következik a második autó, aminek kibocsátási ára...

Fél szemmel figyeltem, hogy apa és Hernandez egymás mellett állnak. Anya Ramsey anyukájával beszélgetett, Lanchester pedig a reflektor fényben állt. Mosolyogva nézte az embereket, a számokat egymás után sorolta. A tekintetemmel az emelet felé pillantottam. Az üveggel elválasztott márvány emelet üres volt, egy vendég sem tartózkodott fent. Biztos voltam abban, hogy az emberünk, a vendégek között állt, hogy eltudjon vegyülni. - Az apádhoz kell menned. Valeria, ígérd meg, hogy apád közelében maradsz! - Ramsey magával szembe fordított, egyik ujjával megérintette a halántékomat és apa felé biccentett. - Ott lehetsz most a legnagyobb biztonságban!

- És veled mi lesz? - fürkésztem az arcát. Ramsey a telefonra pillantott, majd a vendégek közé. A szívem hevesen dobogott, a kezem remegett és nem voltam ura önmagamnak. Volt valaki, aki a bukásunkat akarta. Austin, vagy valaki, de veszéllyel fenyegetett minket. Az ijesztő üzenet, a fenyegetés rossz gondolatokat hozott az elmémbe. Nagyot nyeltem, és lassan, de elengedtem Ramsey kezét.

- Megpróbálok rájönni arra, hogy kitől jött az üzenet. Most menj az apádhoz, Valeria - enyhén előre lökött, de nem volt erős. Most először láttam a szemében azt, amit eddig soha. Félelmet. Arcvonásai megváltoztak, a szeme könnybe lábadt. Ramsey nem tudta, hogy mi fog történni, ez pedig megijesztette őt.

- Rendben! De vigyázz magadra!

Aprót biccentett, én pedig megindultam előre. A tudat, hogy valaki figyel minket, megijesztett. Lábam remegett és erőtlenül kerültem ki az embereket. Mikor a második autó is elkelt, elkerekedett szemekkel megtorpantam apa mellett. Szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey velem egy vonalba lép. Elől ácsorogva egymásra pillantottunk, a vendégek pedig tapsoltak. A hangzavar nagy volt, a szívem a torkomban dobogott. Apa készítette a kezét, Hernandez is hasonlóan tett. Az utolsó licitálás kezdetét vette. Mr. Lanchester elkezdte a licitálást, ami apa és Hernandez között zajlott. Én nem lepődtem meg, amikor Ramsey is feltette a kezét.

- Mit csinálsz, fiam?! - szólalt fel Hernandez. Nem tudtam figyelni, mert rezgett a telefonom. Remegő kezekkel előhalásztam a táskámból, majd felnyitottam. A levegő is megfagyott körülöttem, amikor üzenetem érkezett. Nagyot nyelve rányomtam, és gyomorgörccsel elolvastam az üzenetet.

Ki ez a személy?!
A betűket és a sorokat figyelve könnyes szemmel gondolkodni kezdtem, de ekkor megmagyarázhatatlan dolog történt. Egy férfi felsétált a lépcsőn, Ramsey pedig figyelte. Megállás nélkül néztem, hogy az idegen fegyvert vesz elő. A sötét emeleten megcsillant a fegyver, amit egyetlen személy felé szegezett.

"Mindenki utálja, mégis ártatlan.
Önmagát is utálja, mégis ártatlan.
Egy embert szeretne, és ő is utálja."

A sorokat mondogatva könnyes szemmel pillantottam előre, a telefont pedig kiejtettem a kezemből. Ki ez a személy?