KÁOSZ

"Megint csupa nagy betű, kedves  olvasóim! Végérvényesen rájöttem arra, hogy hiba volt kirúgnom a hámból. Két pohár pezsgőt ittam, és azt hiszem, hogy kicsit fejembe szállt az alkohol. Egy kaszinóban vagyok, de ki kellett mennem a mosdóba. Itt az ékes bizonyítéka annak, hogy a szerelem és a fájdalom nagyon rossz hatással van az emberre. Nagyon szép helyen vagyok. A zene tökéletes, az alkohol finom, de én nem ide illő vagyok. Miközben státuszomról írok, furdal a lelkiismeret, hogy eljöttem egy ilyen helyre. A fájdalom és a csalódás azt súgta, hogy ne foglalkozzak a hivatásommal és egy estére legyek "rossz kislány". Furcsa ez a szó, mert egy belső hang tiltakozik ellene. Legjobb barátnőm azt tanácsolta, hogy egy estére felejtsem el a szerelmi bánatot, engedjem el a múlt sebeit és bulizzak egyet. De olyan könnyű lenne elfelejteni és tovább lépni? Könnyű lenne elengedni azt, ami egyszer a boldogságot jelentette? Ti mit csinálnátok a helyemben? Nehéz elfogadni, hogy ami egyszer volt, az már elmúlt. És tudom, hogy magam mondtam nektek, hogy valahol mindenkinek él a párja, de néha nehéz ebben hinni. Ne kövezzetek meg! Tudom, hogy a szerelemről, a csalódásról és az új reményekről írok nektek, de nekem is lehetnek rossz napjaim. A ma este kifejezetten rossz! Sokat ittam, a szavakat nehezen találom és biztos vagyok abban, hogy el fogok aludni, ezért ma este csak ennyit tudok írni. Szurkoljatok nekem, hogy térjek észhez, és vigyázzak magamra. Az utóbbi a legfontosabb, nem igaz?"

Verőfényes napsütés tárult a kikötőre, miközben a hajó előtt ácsorogva a sorokat olvastam. Meglepődtem, amikor automatikus értesítést kaptam, hogy a névtelen illető újra posztolt a blogra. Nem értem, hogy én mi okból kaptam értesítést, de egyáltalán nem érdekelt. A sorokat nevetve olvastam el. Kezdem azt hinni, hogy a névtelen író, egy álszent kislány, akinek valódi énje nem tud a felszínre térni. Nagy hibának tartotta, hogy elment bulizni és ráadásul alkoholt is fogyasztott. A szememben ez nem hiba, hanem egyszerű szórakozás. A névtelen író vagy rég szexelt, vagy arra lenne szüksége, hogy valaki jó keményen betegye neki.

Homlokomat ráncolva lezártam a telefont, és csípőre helyeztem a kezem. Másnapos voltam, de elég józan ahhoz, hogy felfogjam az elém táruló látványt. A fehér luxus hajó a hűvös tenger vizén hánykolódott. Izmos vállamat a legközelebbi fém oszlophoz támasztottam és a fekete napszemüvegem mögül figyeltem őt. - Grace titka. Vajon miért ezt a nevet kaptad? - bézs színű cipőmmel a padkára léptem, majd megfogtam a luxus hajó fém korlátját. - Ki fogom deríteni a titkod.

- Ezt csak akkor tudod meg, ha elolvasod a fedélzeten található naplót! - megfordultam a tengelyem körül, majd szembe találtam magam vele. Az utolsó emlékem róla az, hogy rövid ruhában az egyik asztalomon táncolt. A tegnapi és a ma reggeli friss külseje szöges ellentétek voltak. Egy lassú mozdulattal vettem le a napszemüveget, hogy jobban szemügyre tudjam őt venni. Mindegy, hogy mit visel, ez a nő kurva szép. Hosszú combját rövid farmerszoknya takarta. Felül fehér csipkés pólót viselt, a vörös haja laza kontyba volt fogva. Egyik vállán barna színű táska lógott, kezében pedig a telefonját tartotta. A nap sugarai megvilágították Valeria szeplős arcát. Volt már dolgom szőkével, barnával és feketével is. De ràjöttem arra, hogy egy nő sem olyan, mint a vörös hajú nők. A vörös huncutságot, és vidámságot kölcsönös az embernek. Miközben Valeria előttem állt, nem tudtam róla levenni a szemem.

Az ellenség lánya, ezt nagyon jól tudtam.
Távol kell tartanom magam tőle, ezt is nagyon jól tudtam. Mégis furdalt a kíváncsiság, hogy mi dolga van a hajóm előtt. Szememre nyomtam a napszemüveget, majd közelebb sétáltam hozzá.

Felém közeledett, és nem tudtam levenni róla a szemem. Apám ellenségének a fia, ezért sem kellett volna itt lennem. A másnaposság miatt fáradt, álmos és kicsit zavart voltam. Kevés emlékem maradt a tegnap estéről, de azt tudom, hogy jól éreztem magam. Ramsey Hernandez felém sétált, én pedig végig néztem rajta. Tudtam, hogy mit szeretnek rajta a nők, ezt a vak is észrevenné. A tegnapi találkozásunk nem alakult jól. Tennem kellett azért, hogy a ma reggeli jobb legyen. Miközben gondolkoztam, nem tudtam figyelmenkivül hagyni azt, hogy a galléros póló milyen jól állt neki. A fehér nadrág kiemelte a combja izmos formáját, a szemüveg pedig keretezte a mogyoróbarna szemét. Mikor megállt előttem, orromba szökött az erős illata. Egy dolgot tudni illik a mi kapcsolatunkról: bármikor, bárhol, bármiről képesek vagyunk veszekedni. Ez a mi legjobb erősségünk, és azt hiszem, hogy az egyetlen is. Miközben előttem állt, összefontam magam előtt a kezemet. - Örülök, hogy felvetted a napszemüveget! Így legalább nem kell a hazug szemedbe néznem - ennyi elég volt ahhoz, hogy rákontrázzon a beszólásomra. Oldalra biccentette a fejét, és fehér mosolyra húzta az ajkát.

- Így legalább nem kell látnom a másnapos fejedet! Jut eszembe; jól szórakoztál tegnap este? - zavartan oldalra pillantottam, hiszen nem emlékeztem sok mindenre, ami a tegnap estét illeti. Hevesen süllyedő mellkassal tártam szét a kezem, Ramsey pedig előre invitált. - Nézzük meg közelebbről Grace titkát. Közben beszélgetünk kicsit a tegnap estéről - eszem ágában nem volt előre menni, ezért egyhelyben állva megcsóváltam a fejem.

- Nagyon jól tudod, hogy mi ketten nem ismerjük a normális, értelmes beszélgetést. Ha mi ketten beszélgetésbe kezdünk, annak mindig veszekedés a vége - elállt a szavam, amikor Ramsey a lapockámra simította a tenyerét, majd a napszemüvege mögül összehúzott szemekkel a hűvös tengert fürkészte. Vannak pillanatok, amikor eláll tőle a szavam. Ramsey titokzatos, zavarba ejtő a viselkedése és ragad az emberre. Akárcsak egy pióca.

- Gondolom most is csúnya dolgokat gondolsz rólam - mellettem állt, a napszemüveget pedig a fejére nyomta. Amikor találkozott a tekintetünk, a szemem elkaptam. Nem tudtam, hogy miért tettem, de nem tudtam tartani a szemkontaktust. Máskor mindig könnyű volt felvenni vele a harcot és úgy tenni, mintha nem lenne rám hatással. Ebben a pillanatban viszont, zavarba hozott. Talán azért, mert nem kötözködött?
Talán azért, mert nem akart belém szúrni?
Miért van az, hogy két személyisége van, és az egyik zavarba hoz? - Nyugodtan menj előre. Mögötted leszek, ha megszédülnél a másnaposság miatt - mikor a hajó fedélzetére léptem, idegesen megtorpantam. Tudtam, hogy ez beszólás volt, ezért a fedélzeten állva megfordultam a tengelyem körül. A szikrázó nap sugarai alatt állt, két karját oldalra tette és elzárta előlem az utat. Nem tudtam, hogy ennyire közel állt hozzám, ezért az arcát fürkészve megcsóváltam a fejem.

- Nem vagyok annyira másnapos, mint amennyire te azt gondolod. Elég józan vagyok ahhoz, hogy tudjam azt, hogy elvetted a hajómat - csalódottan széttártam a kezem, és mélyen a szemébe pillantottam. Csillogó pupillája kitágult, ajkát enyhe mosolyra húzta. A napsugarak miatt hunyorogva fürkészett, miközben a szellő előre fújt egy tincset a homlokàhoz. Összeráncolt homlokkal folytattam. - Milyen érzés egy ilyen hajó tulajdonosa lenni? - hátat fordítottam neki, majd megsimítottam a hajó fehér felületét. A fedélzet viszonylag nagy volt. Elegáns barna lépcső vezetett le a kicsi szobához, a felső szintet ezüst színű korlátok tartották. A hajó korlátja mellett álltam, csípőmet a felületéhez nyomtam, majd a napsütésben oldalra biccentettem a fejem. - Elvitte a cica a nyelvedet?

- Egy kávé után veszekedhetünk, ha szeretnél - összehúzott szemekkel megfordult, és a kabin felé igyekezett. Mielőtt a lépcsőre lépett volna, hangosan utána szóltam.

- Kell nekem ez a hajó! Mit kérsz cserébe? - szememet forgattam, tudtam, hogy meg fog állni. Felvont szemöldökkel felém fordult, majd vissza sétált hozzám. Ramsey közelségét gyakran nem tudom elviselni, ez most is így történt. Hevesen dobogott a szívem, amikor a testem mellett megfogta a korlátot. Izmos karjával bezárt, és újra ketrecben tartott. Tekintetével felfalt, nem tudtam figyelmenkivül hagyni, hogy mire gondolhatott. Enyhe mosolyra húzta az ajkát, majd a fülemhez hajolt. Két ujja közé fogta az egyik hajtincsemet, majd a fülem mögé tűrte.

- Ez a hajó nagyon sokat ér. Nincs annyi pénzed, hogy kifizesd nekem - ajka enyhén érintette a fülemet, ezért hevesen süllyedő mellkassal lehunytam a szemem. Ismerős, finom illata a hatalmába kerített. Nem parfümöt viselt, hanem a ruháiból áradó kellemes illatot. Ketrecbe zárt, és sebzetté tett. Szememmel a selymes nyakát figyeltem. Tekintetemmel az arca vonalát figyeltem, a borostáját és a halántékàt. - De talán lenne valami, amiért cserébe megkaphatod Grace titkát. Tudjuk, hogy nem férünk meg egy helyen, de kíváncsi lennék, hogy milyen lenne, amikor alattam nyögsz, mert életed legnagyobb orgazmusához viszlek el - mikor befejezte, elhajoltam tőle, és pofont adtam az arcára. Ujjaim égtek a bőrére mért ütés miatt, de engem ez nem érdekelt. A szívem hevesen dobogott, a kezemet pedig ökölbe szorítottam.

- Olyan vagy, mint az apád! Egy undorító gazember! Tartsd meg a hajót, nekem nem kell - hátra simítottam egy kiszabadult tincset, majd a kikötő felé sétáltam, de amikor a széléhez értem, olyan dolog történt, amire nem számítottam. Nem akartam elhinni, amikor a hajó méterekre a móló szélétől hánykolódott a vízen. Amikor tudatosult bennem, hogy eloldotta a köteleket, vele szembe fordultam. - Eloldottad a köteleket, amikor feljöttünk? - oldalra biccentettem a fejem, kezemmel pedig a fém korlátra ütöttem. - Miért?! - kiabáltam, hogy haragomat megértse. Ramsey szemére nyomta a napszemüveget, majd így válaszolt:

- Azért, hogy láthass delfineket - nem láttam, de biztos voltam abban, hogy a szemembe néz. Miközben a hajó távolodott a kikötőtől, nyelt egyet. - Foglalj helyet mert hajó útra megyünk. Nyugodtan, csak...kényelmesen - mutatott szét.

Nem tehettem semmit, mert amit Ramsey eldönt, annak úgy kell történnie. A baj csak az, hogy én nem adom könnyen magam. - Idióta! - emeltem fel a hangom.

- Köszönöm, vöröske - vigyorodott el.

Ez...hülye!