- Boldog volt a születésnapod? - hajnal egy órakor a vendégszoba fa ajtajának támasztottam a lapockámat, lábamat keresztbe fontam, és ragyogó szemekkel figyeltem Ramseyt, aki vállára dobta az öltönyét, majd közel lépett hozzám és megtámasztotta kezét, a sárgára festett fal felületén. A szívem hevesen dobogott. Mögöttem volt a szoba, mely egész éjszakára a miénk lesz. Beleborzongtam a gondolatba, hogy csak ketten leszünk a szobában. Válaszra vártam, a tenyerem izzadt, miközben a kicsi táskámat fogtam és őt figyeltem. Ramsey közel hajolt hozzám, üveges tekintete fáradtan csillogott.

- Boldog - hangja miatt bizsergés futott az egész testemen. Testéből áradó hő meleg volt, az édes illata pedig csábított. Mélyen beszívtam a parfümje bódító illatát, a félhomályban mélyen a szemébe pillantottam.

- Tetszik az illatod. Egész éjszaka szagolni tudnám - részeg szavaim őszinték voltak, miközben Ramsey megsimította az egyik hajszálamat. Testemen libabőr keletkezett, a szívem gyors tempóban dobogott. Tehetetlenül engedtem, hogy kifordítson önmagamból. Ramsey nagyon jól tudta, hogy sebezhetőségemet bármikor kihasználhatja. Nem voltam teljesen józan, de elég részeg ahhoz, hogy butaságot csináljak. Ramsey elmosolyodott.

- Bemegyünk, vagy itt a folyosón szeretnél aludni? Attól tartok, hogy kicsit kényelmetlen lenne - felmutatta a kezében tartott kulcsot, majd elfordította a zárban. Miután kinyílt a vendégszoba ajtaja, átkarolta a derekamat. - Alig állsz a lábadon - fél szemmel láttam, hogy vigyorog, ezért végig simítottam a forró mellkasát.

- Nem igaz! Nem is ittam sokat! - engedtem, hogy a francia ágy szélére ültessen. Megtámaszkodtam a kezemen, figyeltem, hogy bezárja az ajtót, majd felkapcsolja az ágy mellett található kicsi lámpát. Elmosolyodtam, amikor egy térdre ereszkedett. - Ez olyan mintha megkérnéd a kezem! - nevetés hagyta el az ajkamat, miközben szeme mellett nevetőráncok futottak össze. - Nem vagyok hozzászokva a visszafogott Ramseyhez! Mi történik veled? - előre nyúltam, átkaroltam a tarkóját, ő pedig mélyen a szemembe pillantott. Mikor tekintetünk találkozott, a szívem kihagyott egy ütemet. Úgy éreztem, hogy az egész világban csak ketten vagyunk. Ő és én.

- Mi történik velem? Nem tudom, hogy mire gondolsz. Biztos, hogy fáj a lábad. Vegyük ezt le.

Szinte lassított felvételben láttam, hogy kikapcsolja a magassarkú kapcsát. Megfogja, majd egy lassú mozdulattal leveszi a lábamról. Amikor a másik lábam is szabad lett, a hajamat hátra túrva elnevettem magam. - Ez romantikus volt! Nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen is lenni!

- Én sem! Gyere Valeria, feküdj be az ágyba - mellém térdelt, hátra simította a hajamat, majd tekintete a fedetlen combomra siklott. Figyeltem, hogy arca kipirul, hogy a gondolatai távol járnak.

- Mire gondolsz? - suttogtam az arcát fürkészve. - Mond el nekem, hogy mire gondolsz.

- Arra, hogy milyen jó lenne kielégíteni téged - kimondott szavai hallatán a hátamra feküdtem, majd mosolyogva széttártam a kezem. Részeg voltam, de józan annyira, hogy felfogjam a szavait. A testem hozzászokott az érintéséhez, ezért tagadni sem tudtam, hogy tetszett a gondolata.

- Hm...az nagyon jó lenne! - felültem, az arcára helyeztem a kezem, majd mélyen a szemébe pillantottam. - De tudod mi lenne még annál is jobb? - oldalra biccentettem a fejem, Ramsey pedig engem figyelt. - Ha bennem lennél.

- Azta! Igen! Az minden bizonnyal nagyon jó lenne - fél szemmel láttam, hogy megfogja a takarót, majd kihúzza alólam, fejével pedig a párnák felé biccent. - Gyere! Befekszem melléd - nem kellett kétszer kérnie. Miután befeküdtem a helyemre, Ramsey megemelte a takarót és befeküdt mellém. Amikor vele szembe fordultam, halkan elnevettem magam.

- Sok rajtunk a ruha. Vegyük le - kezemmel az ingje felé nyúltam, de ő lefogta a kezem. Kérdő pillantással felemeltem a fejem, majd aprót biccentettem. - Most olyan vagyok, mint a nők, akikkel dolgod volt eddig. Istenem...mennyire gáz! Ó, egek! - megfordultam, az ágy szélére ültem, miközben a telefonom hajnal kettő órát jelzett. Az alkohol kicsit elvette az eszem. A legrosszabb az volt benne, hogy nem is akartam visszaszerezni. Olyan könnyű lenne hozzá hajolni és megcsókolni. Könnyű lenne egyetlen érintéssel is megbabonázni, de akkor ki lennék én? Egy nő, aki semmiben sem különbözik a többitől? Egy nő, aki ugyan annyira könnyű vérű, mint a többi?

- Minden rendben? - kezével oldalra söpörte a hajamat, majd a hátamat kezdte simogatni. - Ma este én vigyázok rád, Valeria.

- De miért? - szembe fordultam vele, Ramsey pedig oldalra pillantott. - Miért vagy ennyire visszafogott és ennyire...

- Ennyire?

- Ennyire romantikus - mikor kimondtam, a szemöldökét ráncolta, majd megtámasztotta magát a karján. Ingje feszült a karján, miközben hajamat simogatva közelebb hajolt hozzám.

- Mégis milyen legyek? Legyek inkább egy birtokló fasz, aki arra hajt, hogy kihasználja a sebezhetőségedet? Azt hiszed, hogy könnyű visszafognom magam, Valeria? Minden pillanatban csak arra tudok gondolni, hogy lehúzom rólad ezt a rövid ruhát és jobban megismerem a testedet. De közben meg tudom, hogy nem tehetem, mert nem vagy józan. Nem használhatom ki a helyzetet. Veled nem. Mással megtenném, de veled nem.

- Miben vagyok más mint a többi? - suttogtam, ő pedig a hátára feküdt. Az ingje teljesen ki volt gombolva, ezért szemezgettem a vonzó felsőtestével. Ramsey teste olyan volt, mintha egy szobrász alkotta volna; látványos, formás és izmos. Nem tagadom, teljesen elrabolta a figyelmemet. Ramsey a homlokára fektette az alkarját, majd szabad kezét oldalra tette. Figyeltem a férfit, aki szótlanul a távolba meredt. Nem tudtam, hogy mire gondol, azt sem, hogy mit érez. Pislogás nélkül figyelte a plafont, a szeme mellett ráncok futottak össze. - Mire gondolsz?

Felsóhajtott, kicsit pislogott, szeme sarkában apró könny jelent meg. Felegyenesedtem, és összeráncolt szemöldökkel figyeltem őt. Valami bántotta, valami zavarta. Ramsey némán szenvedett, én pedig figyeltem őt. Meglepődtem, amikor felállt és kilépett az erkélyen. A hófehér függöny enyhe takarása alatt láttam, hogy két kezét a tarkójára teszi, majd a korlátra csap. Újra a korlátra csap, majd lehorgasztotta a fejét. Felálltam, kifutottam hozzá és a vállára tettem a kezem. Ramsey ekkor pillantott le rám. - Az anyám megcsalta az apámat - előre pillantott, kezével görcsösen szorította a fa korlátot. Ujjai elfehéredtek, kézfején erek jelentek meg. Pislogás nélkül figyeltem, és nem akartam elhinni. Lesütöttem a szemem, majd mellé léptem.

- Ezt hogy érted?!

- Úgy ahogy hallottad - biccentett alig hallhatóan. Nem mertem kérdéseket feltenni, ezért hevesen dobogó szívvel vártam, hogy folytassa. Éreztem, hogy bennem megbízik, hiszen elmondta. A legkevesebb az, hogy csendben végig hallgatom őt. - A születésnapom előtt otthon dolgoztam. A migrén miatt - nyelt egyet. - Anyám nem tudta, hogy otthon leszek. Én pedig nem tudtam, hogy haza jön - sóhajtotta a hajába túrva. - Belépett azzal az idegen fickóval, nekem pedig eldurrant az agyam. Falták egymást! Az apám házában, Valeria! - pillantott mélyen a szemembe.

Megráztam a fejem és a szám elé tettem a kezem. - Ilyet soha nem képzeltem volna el az anyukádról! Clara nagyon kedves asszony! Te mindig is felnéztél rá!

- Mostmár nem nézek - szorította meg a korlátot. - Eltört bennem valami amikor megláttam őket együtt. A pasas valami gazdag csótány...úgy fogta az anyámat mintha ő lenne a mindene! A neve... Erik vagy Medwin. Kevin?

- Annyira sajnálom, Ramsey! Nem tudom, hogy mit kellene mondanom! Ez nagyon kellemetlen helyzet, én... - vállára helyeztem a kezem. Láttam rajta, hogy szenved, hogy nem akarja elfogadni a valóságot. Fájt így látnom őt. Ramsey fájdalmát én is éreztem. A szeme könnybe lábadt, válaszul én is majdnem sírtam. A mellkasom szorult. - De nem gondolod, hogy ennek oka van? Az apád elhanyagol titeket, és...

- Ebből elég! - Ramsey feltette a kezét, én pedig összerezzentem. Nagyokat pislogva figyeltem, hogy arcán végig szántja a kezét. Ekkor közelebb hajolt.

- Milyen okról beszélsz, Valeria?! - vonta fel a szemöldökét. - Anyám mindent megkap az apámtól; a legdrágább cipőket, ki nem adott táskákat, gyémántokat....

- Értem én - suttogtam könnyes szemmel. - Csak...

- Itt nincs csak, szépségem - tárta szét a kezét. - És tudod, hogy mi a legrosszabb? - vonta fel a szemöldökét. - Az, hogy terhes!

Na erre végkép nem számítottam! Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy összefonta maga előtt a karját. - Nem tudom, hogy mit gondoljak! Az anyám nem fiatal!

Lesütöttem a szemem. Tudtam, hogy Ramsey anyukája egy idős az anyukámmal, mert régen évfolyamtársak voltak. Ez olyan, mintha anya bejelentené azt, hogy ötvenkétévesen becsúszott egy baba és szeretné megtartani. Lehet, hogy becsúszott nekik, de Clara nem huszonnégy éves, mint amikor Ramsey megszületett. Ez a helyzet rizikós, de nem lehetetlen. Egy nő negyven felett is nő, és ötven felett is az. Rengeteg történetet hallottam, hogy sokan negyven felett még teherbe esnek. - Ez nagyon nehéz helyzet! Nem beszéltél azóta vele?

Ramsey megcsóválta a fejét. - Látni sem akarom őt! Hányok tőle, érted? - fordult teljes testtel felém. - Úgy éreztem, hogy ha nem mondhatom el valakinek, akkor megbolondulok! Nem akartam rád zúdítani ezt a szar dolgot. A fickónak egy autóvállalata van. Minden bizonnyal gazdagabb mint az apám.

- Nem zúdítottad rám - suttogtam alig hallhatóan. - Inkább örülök, hogy megbízol bennem annyira, hogy elmondtad. Még akkor is, ha nem boldog dolog - fürkésztem az arcát, majd a korlátra támaszkodtam. - És mikor fog az apád haza jönni? Vagy már kérdeztem?

- Jövő héten, Valeria. Holnap át kell vennem az autóját amit vásárolt - lehorgasztotta a fejét, kezével pedig a hajába túrt. Fájt szenvedni látnom őt. Az ő fájdalma nekem a gyengepontom. Ramsey közel áll hozzám, ezért is lettem mérhetetlenül szomorú miatta.

- Hogy lesz így tovább? Mi lesz, amikor az apád haza ér? Nem találja az anyádat otthon.

- Semmit nem tudok, vöröske - csóválta meg a fejét. - Ezzel a dologgal kapcsolatban nem tudok logikusan gondolkozni! Eszembe jut és felforr az agyam! - Megcsalta az apámat és teherbe is esett. Hallottál te már ilyet?! - vonta fel a szemöldökét. Sóhajtva megráztam a fejem. - Az undorító pedig az, hogy az anyám félt attól, hogy apám megcsalhatja. Ezzel nekem elegem lett az anyámból. Befejeztem vele egy életre!

- Még akkor is, ha a féltestvéredet várja? - suttogtam üveges tekintettel.

- Nekem egy testvérem van, az pedig Brian!

Fejezte be alig hallhatóan.