Hevesen süllyedő mellkassal figyeltem Ramseyt, aki a tőle megszokott kitűnő megjelenéssel és kisugárzással ácsorgott a szobámban. Még mindig nem akartam elhinni azt, hogy a szobámban állt, ezért elpirulva szemezgettem vele. A pillantása azonnal válaszolt. Szeme csillogni kezdett, szemét összehúzta. A tudat, hogy az én szobámban állt, mindennel felért. Ramsey Hernandez közelebb lépett hozzám, de nem érintett meg. Vizsgálódva figyelt engem, ajkát enyhe mosolyra húzta. Tetszett, hogy egyszerű ruhát viselt. Tetszett a nyakában csillogó nyaklánc és a kusza haja. Ha tehettem volna, már rég rávetettem volna magam. Ramsey vonzott, a jelenléte őrült gondolatokat szült meg. Megszólalni készültem, de egy hang sem jött ki a számom, mert a szobám előtt az apám elsétált. - Ezt neked Hernandez! Azt hiszed, hogy én nem leszek ott, igaz? Majd megmutatom, hogy nagyon is ott leszek!

Ramsey elkerekedett szemekkel oldalra biccentette a fejet. A szituáció annyira furcsa volt, hogy elnevettük magunkat. A baj az volt, hogy apa kicsit sem távolodott el a szobámtól. - Valami baj van, kicsim? Bemehetek?

Ramsey közelebb lépett, kezét az ajtóra támasztotta, majd ujját az ajkára helyezte. A közelsége megbabonázott, az illata újra megcsapott. Ramsey megcsóválta a fejét, majd váratlanul hozzám hajolt. Tudtam, hogy ez az idióta veszélybe fog sodorni. És szándékosan. Mielőtt válaszolni tudtam volna, szinte lassított felvételben láttam, hogy nyakamhoz hajol, és nyelves csókot nyom rá. Amint megéreztem Ramsey Hernandez meleg és puha nyelvét, hosszan sóhajtva oldalra biccentettem a fejem. Szabad kezemet a lapockájára vezettem, és lehunyt szemmel engedtem, hogy vad, intim csókjai a nyakamat kényeztessék.

- Válaszolj, különben apuci benyit a szobába.

Lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy szabad kezével végig simít a combomon, majd a lábam közé simítja. A szemébe pillantottam, miközben ujjával megemelte a fehérnemű szélét. Ujjaival lassan a fehérneműmbe férkőzött, majd érzékien megérintette a nőiességem érzékeny részét. Annyira jó volt, annyira édes volt, hogy fejemet az ajtónak támasztottam. Miközben kényeztetett, nyelve végig szántott a fülem alatt. Ez a két fajta kényeztetés remegést váltott ki belőlem, de közben nem felejtettem el, hogy apámnak válaszolnom kellene.

- Minden rendben apa! Ép öltözök, mert megyek aludni! Beszélünk holnap? - a hangom remegett, a szememet pedig lesütöttem. Ramsey még mindig kényeztetett, én pedig nem tudtam betelni vele.

- Ahogy gondolod, kicsim! Holnap reggelinél várlak - miközben hallottam, hogy apa léptei távolodnak, Ramsey elhajolt tőlem. Abban a pillanatban, hogy ezt megtette, kivette a kezét a bugyimból.

- Miért vetted ki? - felvont szemöldökkel közelebb léptem hozzá, arcán pedig ravasz vigyor jelent meg. Ekkor történt, hogy megfordított, a lapockám alá nyúlt, majd egyenesen az ágyam közepére lökött. A félhomályban figyeltem, hogy a lábam közé mászik. Teste közel volt hozzám. Akartam őt. Annyira akartam, mint ő engem. Mélyen a szemébe pillantottam. Tudta, hogy akarom. Tagadni sem tudtam volna, hogy minden porcikám rá vágyott. - Mit csinálunk? - suttogva figyeltem, hogy végig néz rajtam. Tekintete bizonytalan volt, de annyira vakmerő és szenvedélyes is. Tudtam, hogy ez már nem csak a vágyról szólt. Ramsey Hernandez közel került hozzám, én pedig megismertem őt. Akartam. Érinteni akartam a bőrét, érezni a melegét és befogadni a testét. - Miért nem engedsz közelebb magadhoz? - ajkamba haraptam, és figyeltem, hogy az alhasa alatt található dudor megnövekszik. Kezemmel megfogtam a fekete pólója szélét. Ramsey engedte, hogy a póló alá vezessem a kezem. Akkor lepődött meg igazán, amikor felül kerekedtem rajta, és az ágyra fektettem.

- Ez igen, vöröske! Ki gondolta volna, hogy ilyet is tudsz, szépségem? - ujjai közé vette az egyik hajszálamat, miközben az ölébe ültem. Ramsey megtámasztotta magát az alkarján, aztán ajkát beharapva végig nézett rajtam. - Nagyon izgalmas dolgok történhetnek, ha ma este nem fogom vissza magam...- tekintete csillogott, miközben az arcomat figyelte. Nem érdekelt, hogy mit mondott. A teste, a belőle áramló hő és illat elvette az eszem.

- Nem akarom, hogy visszafogd magad! Mindketten ugyanazt akarjuk - megfogtam a pólót, majd egy mozdulattal lehúztam róla. A fekete anyagot a padlóra dobtam, miközben tarkójánál fogva közelebb vontam magamhoz. - Érzem, hogy akarsz. Tagadni sem tudnád azt, amit a tested csinál - kicsit elhelyezkedtem, Ramsey pedig közénk pillantott. Mámorító volt látni a gyönyört, mely kiült az arcára. Arca kipirult, homlokán ráncok jelentek meg. A leggyönyörűbb látvány amit eddig láttam.

- Gyönyörű vagy, Valeria - érintette meg az arcomat. Összehúztam a szemem. Nem tudtam, hogy mire gondol, hogy mi jár a fejében. Küzdött az ellen, ami bármikor bekövetkezhet. Tudta, hogy sikerült beindítania. Csúnya dolog lenne, ha nem folytatná azt, amit elkezdett. - Nem tudom, hogy mit csináljak...

- Van nálam óvszer - pillantottam az éjjeliszekrény felé. Ramsey egy darabig szemezgetett a szekrénnyel, majd sóhajtva lehorgasztotta a fejét. - Kérlek... - fürkésztem az arcát.

- Határt kell húznom, Valeria! - Ramsey a derekamra csúsztatta a kezét, majd rezzenéstelen arccal figyelte, hogy leszàllok az öléből. Miután felvette a pólóját, a hajába túrt és helyet foglalt az ágyam szélén. Törökülésbe húztam a lábamat, miközben sóhajtva hátra igazítottam a hosszú hajamat. - Haza jött az apám - mikor belekezdett, a szemöldökömet ráncolva figyeltem őt. - Az anyám is haza jött, de úgy csinál, mintha semmi sem történt volna - szemöldökét felvonta, ujjait összekulcsolta és az ablak felé pillantott. - Nem tudom, hogy képes úgy csinálni, mintha minden rendben lenne.

- Mert nem akarja, hogy kiderüljön a titka. Csendes az az ember, aki fél valamitől - miközben az arcát figyeltem, eszembe jutott az, amikor Clara leült mellém a kávézóban. Hosszú percekig gondolkoztam, hogy elmondjam e Ramseynek, de végül úgy döntöttem, hogy elmondom. Nem akartam titkolózni előtte. - Képzeld el, hogy az anyukád megjelent a kávézóban tegnap reggel - mikor belekezdtem, Ramsey elkerekedett szemekkel engem figyelt. - Nagyon kétségbe volt esve. Sírt. Megkért, hogy beszéljek veled. Úgy gondolta, hogy bármit mondok, rám hallgatsz.

Ramsey elnevette magát és tenyerébe temette az arcát. Szomorú mosollyal az arcomon figyeltem, hogy mellém fekszik. Nekem több sem kellett; kicsit lejjebb csúsztam, majd a mellkasára helyeztem a fejem. Ramsey karjai között biztonságot éreztem. Szívverésem lassult, az illata pedig betöltötte az egész szobát. Nem bántam, hogy nem fejeztük be azt, amit elkezdtünk. Ez a pillanat mindennél többet ért. - Anyám tudja, hogy fontos szerepet töltesz be az életemben. Úgy gondolta, hogy rajtad keresztül majd megfog engem - a hajamat kezdte simogatni, én pedig a pólója alá vezettem a kezem. Ujjaimmal érintettem a forró mellkasát, a feszes hasát és végig simítottam a köldökén. Ő és én. Ezek voltunk mi. Őszinte beszélgetés, átérzett gyötrelem.

- Megmondom őszintén, hogy egy pillanatra megsajnáltam őt! Nagyon kétségbe volt esve. Tudom, hogy szörnyű dolgot csinált, de mégiscsak ő az anyukád, Ramsey. Nem így gondolod? - miközben beszéltem, észre sem vettem, hogy ujjaim lefelé haladtak. A köldöke alatti rész vonzott, ezért megemeltem a nadrágját.

- Na, na, na! Oda nem szabad nyúlni! - vigyorogva ellökte a kezemet, én pedig felültem.

- Miért nem? - biccentettem oldalra a fejem. Ramsey nem számított efelé kérdésre, ezért felvonta a szemöldökét.

- Hát...mert nem vagyok megborotválkozva! Kritikus állapotok vannak ott lent!

- Hazudsz - bólintottam, ő pedig elnevette magát. - Szóval? - suttogtam. - Miért nem engedsz közel magadhoz?

Ramsey a kezemet figyelve felsóhajtott. Tudta, hogy akarom. Tudta, hogy ő is akarja. Mégis volt valami, ami visszatartotta ebben. Ramsey felém fordult, majd egyszerűen így szólt: - Mert még nem vagy teljesen felkészülve ránk - pillantott mélyen a szemembe. - Szerinted azért halasztom mert nem kívánlak? Azóta kívánlak, amióta megláttalak. De tudom, hogy számodra még nem jött el a megfelelő idő. Belepusztulnék, ha az együttlétünk után ugyan azt csinálnád, mint múltkor; "hiba volt" "nem kellett volna megtörténnie" - emlékeztetett a szavaimra. - Várok rád,Valeria - fürkészte az arcomat. - És tudni fogom, hogy mikor jött el az időnk. Tudni fogjuk.

- Én nem így gondolom - suttogtam alig hallhatóan. Ez egyáltalán nem volt igaz. Ellenkezőleg volt igaz. Csak ő érdemli meg az érintésemet. Rajta kívűl más nem. Ramsey megrántotta a vállát, majd szórakoztatva figyelte, hogy visszateszem fejem a mellkasára. - Rendben - mondtam ki. - Máskor nem fogok közeledni feléd.

- Nem tudtam otthon maradni, ezért átjöttem. Az ablakot használtam - biccentett az ablak felé.

- Nem is tudom, hogy kitől tanultad a példát - vigyorodtam el, mire felvonta a szemöldökét.

- Nem tudom! Talán volt egy vöröske, aki egyszer bemászott a szobámba. Tőle tanulhattam - fürkészte az arcomat. Hosszú percekig csak figyeltük egymást. Elvesztünk egymás pillantásában, a pillanat pedig romantikus perceket hozott.

- Szóval... - ásítottam. - Mit fogsz csinálni?
Kérdésem közben megfogta a takaró szélét, majd a testemre húzta. Mosolyogva figyeltem, hogy ajkát elhúzva gondolkozni kezd.

- Nem tudom. Tűrök ameddig tudok - nyelt egyet. - De egyszer nálam is be fog telni a pohár. Akkor viszont nem szeretném, hogy a közelembe legyél.

- Lehetek őszinte? - simítottam meg a mellkasát. - Akkor én sem - suttogtam szomorúan. Ramsey szorosabban ölelt, ajkát pedig a homlokomhoz érintette. - Nagyon jó a karjaid között. Biztonságban érzem magam - érintettem orromat a nyakához. Gyönyörű amikor nem csak vágysz valakire, de szereted. Szereted a bőre illatát, a mosolyát és a hangját. Ramsey Hernandez nem az ujjai köré csavart, hanem a szíve mélyére húzott. Megmutatta az énjét, amit csak azok látnak, akiket ő is szeret. Boldog voltam, hogy ezen az estén az ő karjaiban aludhattam el.

A reggel természetesen máshogy indult.

A napsütés erős fényére nyitottam ki a szemem. Nem tudtam, hogy hány óra lehetett, annyi viszont biztos, hogy ebből baj lehet. Elkerekedett szemekkel figyeltem Ramseyt, aki derekáig betakarva a hasán aludt. Nagyokat pislogva figyeltem, hogy mély levegőt vesz, de nem tudtam elveszni benne. Megijedtem, amikor nyílt az ajtó, és apám lépett be rajta. Szinte lassított felvételben láttam, hogy megtorpan, majd elkerekedett szemekkel Ramsey felé siklik a tekintete. - Apa.... - suttogtam és az ajkam elé tettem a kezem. Késő volt. Apa arca vörösre pirult, a vérnyomása pedig az egekbe szökött. Amint elordította magát, Ramsey megijedt. Hátra fordult, de nem tudta, hogy ez az ágy keskenyebb, mint az övé. Ramsey a földre zuhant, apa pedig dühöngeni kezdett.

- Hernandez?! Mit keres egy Hernandez a házamban?! - indult meg Ramsey felé, de én megállítottam őt. Ramsey felállt és álmosan pislogni kezdett.

- Nahát! Hogy kerültem ide?! - indult meg az ajtó felé. - Jó reggelt, Mr. Gonzalez! Itt valami nagyon félre siklott. Ez nem éppen a mi házunk, haha - osont ki a folyosóra.

Ajaj! Ebből nagy baj lesz...

- Engedj el, lányom! Most azonnal kitekerem a nyakát! - apa megindult Ramsey felé, aki jócskán a lépcső elején tartott. Nevetve figyeltem, hogy megfordul a tengelye körül.

- Minden bizonnyal alva jártam. Néha szoktam ilyet csinálni. Legutóbb például a szomszéd kertjében ébredtem. Van erre gyógyszer? - pillantott fel ránk. - Vöröske?

- Te teljesen hülyének nézel engem?! Kit hívsz te vöröskének?! - futott le apa a lépcsőn. - Megőllek! Hozzá értél a lányomhoz? - kiabálta vörös arccal, miközben anya is megjelent. Miután látta, hogy mi a helyzet, a szája elé tette a kezet.

- Isten ments, uram. Tekintve arra, hogy apámmal különlegesen jó viszonyt ápolnak, megadom a tiszteletet.

- Mit keres Ramsey a házunkban? - kérdezte anya, aki jobban magára húzta a kardigánját. Szeme szikrákat szórt, de én nevetve néztem az elém táruló jelenetet.

- Szemtelen vagy! Szemtelen és most megöllek! - apa egyenesen a konyhába indult, Ramsey pedig...Ramsey követte őt.

- Reggelit kapok? Az a helyzet, hogy ha felriadok nagyon buta dolgokat csinálok. Például kinyitom a hűtőt, és mindent megeszek belőle - szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey kinyitja a hűtőt és kezébe vesz egy egész sonkát. - Maga pedig felriasztott, uram! Szabad ilyet csinálni? Békésen alvó ember nyugalmát megzavarni?

- Kifelé! Takarodj! Menj haza, Hernandez! - apa meglökte a vállát, Ramsey pedig vigyorogva megindult az ajtó felé.

- Most miért kell itt Hernandezni? Nem egyszerűbb az, hogy...Ram-sey?

- Menj ki! - apa kinyitotta az ajtót, kilökte Ramseyt, majd bevágta a bejárati ajtót. Vörös arccal felém pillantott, de mielőtt felém sétált volna, kinyitotta az ajtót és kinyúlt. - Add azt ide! - megragadta a sonkát, és utoljára vissza csukta az ajtót.

- Akkor reggelizek otthon! - kiabálta Ramsey, én pedig könnyes szemmel nevettem.

A férfiaknál mi jellemzi a szerelmet, ha nem a vakmerő gyerekeskedés?!