Nem bántam, hogy kicsit kiszellőztettem a fejem és találkoztam a régi barátaimmal, még az egyetemről. Késő délután hárman beültünk egy ismertebb kocsmába, ami baromira hangulatos volt. Nem vágytam másra, csak arra, hogy az anyámat érintő problémát egy napra, de elfelejtsem. Christopher és Adam ott voltak a születésnapi bulin, de a nagy felhajtás közepette nem volt sok alkalmam beszélni velük. A hangulatos kocsmában egyszerű sört rendeltünk, miközben kibeszéltük a buli részleteit. Eddig a pillanatig nem is tudtam, hogy Christopher kedveli Selenat. Miközben szétdicsérte a seggét, a mellét és a lábait, addig én szememet forgatva beleittam az arany színű sörbe. Christopher látta rajtam, hogy valami nem tetszik, ezért megigazította a királykék ingjét, majd meglökte a vállamat. - Mi a szar bajod van Selenaval? - drága telefonját az asztalra tette, én pedig hátra dőltem a széken. Mozdulatlanul figyeltem, hogy megigazítja a csuklóján található ezüst színű, Rolexet. Mindketten úri gyerekek voltak. Szüleik mérnökök, illetve építészek. Ők ketten arany kanállal a szájukban születtek. Mindig a legjobb iskolába jártak, és a legmenőbb autót vezették. A nők szeretik őket, leginkább Christophert. Napsütötte bőre és a barna színű haja minden nő figyelmét felkelti. Adamel más a helyzet. Adam már az egyetemen beleszeretett egy lányba, akivel azóta is szép kapcsolatot ápolnak. Nincsen olyan ember, vagy vita amely szétszakítaná őket egymástól.

- Az, hogy egy kurva? - úgy kérdeztem vissza, mintha ez nem lenne természetes. Adam elnevette magát, Christopher pedig megsértődött. - Tudom, hogy bejönnek a barna hajú nők, de hagyd Selenat! Egy éjszakára sem lenne jó.

- Miért utálod őt ennyire? - Adam letette a telefonját, miközben cigire gyújtott. Mélyen beleszívott a szálba, utána lepöccintette a forró csikket. Nem akartam kitérni a részletekre, ezért csak megrántottam a vállamat.

- Nem szimpatikus. Többet nem tudok mondani.

- Szerintem csak féltékeny vagy! Bár volt egy csaj, aki mindenkinél jobban nézett ki! Tudjátok, az a vörös - Christopher sejtelmes pillantással ajándékozott meg. Felvont szemöldökkel hallgattam és figyeltem ahogy húzni kezdi az agyam. - Nagyon dögös volt abban a kicsi ruhában. Vele bármikor és bárhol csinálnám... - a szemembe pillantott, majd hátra dőlt a széken. Mély levegőt vettem, és próbáltam nyugodt maradni. Nem akartam engedni, hogy felidegesítsen, pedig nagyon is azt akarta.

- Te tudod, hogy kiről beszél, Ramsey? - kérdezett rá Adam. Lehúztam a maradék sört, majd kértem magamnak egy felest is. Lehúztam a kék zakómat amit a szék háttámlájára helyeztem. Megráztam a fejem, Christopher pedig nevetett.

- Hogyne tudnád! Egész este le sem vetted róla a szemed!

- És akkor mi van!? - oldalra biccentettem a fejem, a komolyságom pedig megijesztette őt. - Egyáltalán miért kell így beszélni a nőkről? Bennetek semmi tisztelet nincs, úgy látom!

- Beszélsz te - szólt vissza Adam, majd elnyomta a maradék cigit. - Mindegy, amúgy igaza van. Ne beszéljünk így a nőkről! A nőket tisztelni kell!

- Legalábbis azokat, akik nem kurvák - folytatta Christopher, majd sziszegve folytatta. - Kurva életbe, de meghúztam volna azt a vöröskét! Egész éjszaka benne lettem volna, mennyire király lett vol... - de félbe hagyta, mert megragadtam a gallérját. Nem tudtam visszafogni magam, ennek pedig meglett az eredménye. Elegem volt abból, hogy úgy beszél róla, mintha egy tulajdon lenne. Ujjaim közé szorítottam Christopher gallérját, majd felhúztam a székről. Védekezni próbált, de én nem eresztettem.

- Beszélj róla szebben! Ha mégegyszer meghallom, hogy így beszélsz róla, nem leszek ennyire kedves - elengedtem és visszalöktem a székre. Christopher vörös arccal megigazította az ingjét, és szitkozódva engem figyelt. Magamhoz vettem a kocsikulcsot, majd a széket félre rúgva megkerültem az asztalt.

- Bocs, Ramsey! - szóltak utánam.
Engem természetesen már nem igazán érdekelt, hogy megbánták. Azért jöttem ide, hogy kikapcsolódjak, de ezek szerint ez sem ment. Beszívtam a friss levegőt, amikor kiléptem a kocsmából. Az eget szürke felhők tarkították. A nap teljesen elbújt, az eső pedig esni kezdett. A szél felerősödött, miközben megnyomtam az autó gombját. Nem tudtam, hogy hova menjek. Az volt az igazság, hogy apám autója még mindig abban a szalonban volt. A rohadék még mindig magánál tartotta, ezért a szívem mélyén tudtam, hogy újra el kell mennem oda. Az apám egy feladatot bízott rám, mégpedig azt, hogy vegyem át az autó papírjait. Nem tudom megtenni, csak akkor, ha ez az idióta megengedi, hogy aláírjam azt.

- Kurva életbe! A kurva életbe! - ujjaimat a kormányra szorítottam, majd megindultam az autószalon felé. A városban tömve állt a forgalom. A kikötő melletti útszakaszon az autók egymás mellett és mögött álltak. Az órámra pillantva láttam, hogy így nem haladok előre, ezért irányt kellett változtatnom. Jobbra kanyarodtam, majd felhajtottam egy úton, ami elvileg az autószalon elé visz. Húsz perc után parkoltam le a piros autót, és szálltam ki belőle. Ekkor már javában zuhogott, ezért befutottam a fotocellás ajtón. Kellemes zene fogadott, az értékesítők pedig pohár vizet nyújtottak felém. Ahelyett, hogy elfogadtam volna, csak megindultam a fickó irodája felé. - Mr. seggfej itt van?

- Mr. Lanchester nem érzi jól magát, ezért velünk kell tárgyalnia! - válaszolták udvariasan. Nekem nem velük kellett beszélnem, ezért figyelmenkivül hagytam, amit az imént mondtak nekem. - Uram! Ne menjen be hívatlanul!

Nem tudták befejezni, mert lenyomtam a kilincset, majd beléptem a rohadék irodájába. Nem tudtam, hogy mi fogad bent, ezért a szemöldökömet ráncolva pillantottam az asztal előtt ücsörgő férfi felé. Amikor megpillantottam, a szemöldököm felszaladt. Kicsiket pislogva figyeltem, hogy a rohadék arcát ütés nyomok tarkították. A szemöldöke felett lila monokli volt, a szája mellett egy bevérzett seb. Biztos voltam abban, hogy valaki ellátta a baját, de ki volt az?

Kicsit közelebb léptem. Értetlenül néztem, hogy torkát köszörülve felém nyújtja a papírt. Nem mondott semmit, csak kicsiket pislogva várta, hogy elvegyem. Nagyot nyeltem. Elvettem a lapot, majd leültem az egyik székre. Görcsösen szorítottam a tollat, mellyel figyelmesen elkezdtem kitölteni a lapot. A szavakat és a kérdéseket kétszer is elolvastam, mert nem tudtam odafigyelni rá. Tekintetem a fickó felé siklott, aki lassan megfogta a tablet gépet. Szemét összehúzta, és rekedt hangon köhögött. Fájdalmai voltak, ezt ő is tudta. Miközben megnyitott valamit a tablet gépen, előre pillantott. - A dokumentum első oldalán az autóval kapcsolatos évjáratot, típusszámot, eredetiségét láthatod. Alatta vannak az autó tulajdonságai és becslési értéke, ha az apád úgy gondolná, hogy egyszer eladná - tekintetem a sok nullára tévedt, majd elkerekedett a szemem. Apámnak tényleg van pénze, ha nem sajnálja egy ilyen drága autóra költeni. - Ezek alatt láthatod a színét, a számát és az előző tulajdonosainak a nevét. Miután kitöltötted a második oldalt, írd alá. Holnap reggel elszállítják az általad megadott címre!

Aprót biccentettem, majd a másik oldalra lapoztam. Miközben elővettem az irataimat összehúztam a szemem. - Nem akarom megkérdezni, de minden rendben? - tekintetem felé tévedt. A gyökér nem nézett rám, csak arcát oldalról takarva biccentett egyet. - Nem mintha érdekelne. Nyilván azt kapta amit megérdemelt!

- Nyilván! - szinte lassított felvételben láttam, hogy feláll, majd rám sem nézve kilép az irodából. Miután magamra hagyott, idegesen ledobtam a kezemben tartott tollat.

- Idióta! Bárcsak kitaposták volna a beled - keresztbe font lábakkal a papír felett görnyedtem, miközben szemezgettem az sarokban található szekrénnyel. Nem volt kötelező visszajönnöm. Küldhettem volna az egyik emberünket, vagy az apámat, de nem akartam neki csalódást okozni. A legkevesebb az, hogy elintézem az autót, hamár anyám ezt tette vele. Tekintetem akaratlanul is a pont felé siklott, ahol ráléptem egy képre. Az üvegszilánkoknak nem volt nyoma, csupán egy apró vér csepp maradt a padlóra száradva. Nem tudom, hogy a gondolataim miért cikáztak el. A lapra kellett volna koncentrálnom, de a gondolataim nem itt jártak.

- Végeztél? Amennyiben igen, vizsgálatra kell mennem - a gyökér hamarabb visszatért, mint azt hittem. Összefont kezekkel az asztal szélének támaszkodott, majd sóhajtva várta, hogy kitöltsem az üres mezőket.

- Maga sem a türelméről híres - jegyeztem meg szúrós tekintettel. - Bár a történtek után ember számba sem kellene, hogy vegyem. Szóval nem áll szándékomban sietni a kitöltésével!

Kevin nagyot nyelt, arcát pedig a tenyerébe temette. Én hiszek abban, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Biztos voltam abban, hogy Kevin arca okkal néz így ki. Valaki nagyon csúnyán ellátta a baját. A legkevesebb az lenne, hogy kezet nyújtok neki. - Kész van!

- Örülök neki! - megfogta a papírt, az asztalára helyezte, majd benyálazta az ujját. Lapozott, pecsétet nyomott rá, és aláfirkantotta. - Vidd! Holnap érkezik az autó!

- Lekötelez - amikor elfogadtam a lapot, megindultam az ajtó felé. Megfogtam a kilincset, de nem léptem ki azonnal. A vállam felett hátra pillantottam, majd így szóltam: - Látja? Előbb utóbb mindenki azt kapja, amit érdemel. És ha engem kérdez, én nem álltam volna meg itt - arca felé biccentettem, majd kiléptem az irodából.

Este hat órakor léptem be az ajtón. Az összehajtott lapot kihúztam a zsebemből, majd a márvány asztalra fektettem. A márvány asztalon arany színű vázában friss virágok voltak. A szemöldökömet ráncolva figyeltem, hogy a virágok új állapotban voltak. Fehér és rózsaszín papírba volt csomagolva, az illatuk pedig kellemes volt. Lépteim a konyha felé vezettek. A márvány padló fénylett, ahogy beléptem a konyhába. Ott olyan dolog fogadott, amit nem láttam előre. A hosszú fekete asztalon az anyám és az apám szótlanul vacsoráztak. Amikor megpillantottam apát, felszaladt a szemöldököm. Ekkor történt, hogy apa kitolta a széket, és vigyorogva széttárta a karját.

- Fiam! Micsoda meglepetés, igaz?! - csillogó szemekkel magához húzott, tarkómra fektette a kezét, és megveregette a hátamat. Millió kérdésem lenne, de hirtelen nem tudtam mit mondani. Szorosan magamhoz öleltem az egyetlen embert, akiben megbízok ebben a kurva társaságban.

- Hiányoztál apa - suttogtam a nyakába, majd megkönnyebbülve beszívtam az illatát. - Ne menj el többet üzleti útra - suttogtam.

- Haha! Legközelebb elmész te helyettem - válaszolta, majd vacsorázni hívott.