- Egy csomó dologgal kapcsolatban azóta sem adtál magyarázatot nekem! Beszéljünk első sorban arról, hogy Austin mit keresett melletted Ramsey buliján? A másik kérdésem pedig az lenne, hogy hova mentél el Ramseyel olyan késő este?

Munka megkezdése előtt Selena társaságában beültem egy kicsi bistroba kávézni egyet. A kicsi kávézó különleges volt, mert trópusi hangulat uralkodott a helyiségben. A zöld színű falak mellett pálmafák és zöld növények foglaltak helyet. A mennyezet fekete színű volt, és gömb alakú lámpák voltak beépítve. A város egyik leghangulatosabb és legjobb kávézójában én egy Frapuccinot választottam, mely gyümölcsös eper öntettel volt megízesítve. A kávé nagyon finom volt, a mellé kért csokis muffin is magáért beszélt. Miközben Selena belekortyolt a laktóz mentes kávéba, a gondolataim ezer fele jártak. Államat megtámasztottam a kezemen és lesütöttem a szemem. Egyszer sem tudtam elfelejteni azt, amit Ramsey megosztott velem. Azon az estén megfogalmazódott bennem az, hogy Ramseynek is vannak érzései, őt is meglehet bántani. Nem tudtam elfelejteni a fájdalmát, ezzel pedig megfogalmazódott bennem az, hogy jobban törődöm vele, mint bárki mással. A titka nálam jó helyen van, de képtelen vagyok ésszerűen gondolkozni. Ramsey szenved, én pedig nem tudok segíteni neki. - Nem figyelsz rám, igaz? - Selena hátra túrta a sötétbarna haját, ujjaival pedig a fülbevalóját piszkálta. Ekkor mosolyt erőltettem magamra.

- Te mit csinálnálál, ha számodra egy fontos ember magánéletében kiderül egy nagyon rossz dolog, ami fáj a barátodnak/barátnődnek? Hogy segítenél neki?

Selena értetlenül ráncolta a szemöldökét, lábát keresztbe fonta és végig nézett rajtam. - Kiről lenne szó? - kérdezte furcsán. Ramseyt mindenképpen óvni szerettem volna, ezért úgy döntöttem, hogy ennél többet nem mondok neki.

- Az nem fontos!

- Ugyan! Mióta nem osztasz meg velem bizalmas dolgokat? - közelebb hajolt, majd elvigyorodott. - Mondd el! - biccentette oldalra a fejét. - Tudod, hogy bennem megbízhatsz.

- Nem fontos, hogy kiről van szó! A fontos az, hogy te mit tennél? Mellette lennél és megvigasztalnád?

- Az attól függ, hogy kiről van szó. Fiú, esetleg lány - Selena ravasz mosolyra húzta az ajkát, de tudtam, hogy nem fogom elmondani neki a történteket. Most először lesz olyan, amiről neki nem kell tudnia. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. - Ajh, nemár! - csattant fel. - Így mégis hogy segítsek neked? - biccentette oldalra a fejét. Némán feltettem a kezem, és belekortyoltam a kávéba.

- Mindegy, nem fontos. Azért köszi a segítséget - elnevettem magam, aztán gyorsan folytattam. - Mikor értél haza a buli után? Tudom, hogy azóta nem igazán beszéltünk. Egy kicsit elfoglalt vagyok.

Selena kihúzta magát, körmével a pohár szélét piszkálta. Láttam rajta,hogy megbántottam azzal, hogy nem avattam bele a titokba. Nem akartam megbántani, de fontosnak tartottam azt, hogy Ramsey magánéletéről Selena ne tudjon. Ők ketten nincsenek jóba egymással, ezért nem akartam, hogy bármiféle közük legyen egymáshoz. Selena megfogta a táskáját. - Ne haragudj, de nekem mennem kell - nézett végig rajtam. - Nem tudom, hogy mikor jutottunk el addig, hogy nem bízol meg bennem!

Annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy erre mit reagáljak. Ültem a kerek asztal felett és pislogás nélkül figyeltem, ahogy összepakolja a cuccait. - Selena! Ne vedd ezt bántásnak, én csak...
Természetesen nem engedte, hogy befejezzem. Megfogta a kocsikulcsot, felállt és hamis mosolyt erőltetett magára.

- Majd találkozunk, Valeria! Nekem sajnos mennem kell, ne haragudj - előre lépett, majd megtorpant, mintha eszébe jutott volna valami. Egy darabig hezitált, utána arcvonásai enyhültek és felsóhajtott. - Ne haragudj, de ez rosszul esett. Mi ketten nagyon jó barátok vagyunk. Eddig mindent megbeszéltünk egymással. Most rosszul esik, hogy titkolózol előttem. Ha nem mondhatod el, akkor ne is kezdj bele, kérlek. Szia!

Mielőtt bármit mondhattam volna, Selena megfordult és a kijárat felé igyekezett. Megsemmisülve ültem, körmömmel az asztal felületén doboltam és nehezen felsóhajtottam. Miért van az, hogy csak jót akarok, de valamiért mindig én jövök ki rosszul belőle? Lesütöttem a szemem, ujjaimat a pohár szélére fontam és megkerestem a telefonomat. Megnéztem az időjárás alkalmazásban a hétre jelzett időt. Látni lehetett, hogy rohamosan közeledünk az ősz felé hiszen egyre hűvösebb, egyre borongósabb időt mutatnak. Bár San Diegohoz megszokottan ez is enyhe ősz lesz. A telefonomat az asztalra tettem, kezemre támasztottam az államat és az utca felé pillantottam. Az országút másik oldalán a hajók hintáztak a nyílt tengeren. Az emberek széldzsekibe, és kényelmesebb pulcsikba sétáltak. A szél fújt, viszont a nap szépen sütött. Engedtem, hogy a forgalom, hogy az utca hangja magával ragadjon, miközben valaki belépett a kávézóba. Bambulásomból tűsarkúk kopogása zökkentett ki, de akkor lepődtem meg igazán, amikor Ramsey anyukája leült velem szembe. Amikor a szemébe pillantottam, vörösre pirult az arcom. Ramsey anyukájának a szeme alatt karikák húzódtak. Hamvas színű haját erős cofban hordta. Fekete márkás széldzsekit és hozzá illő nadrágot viselt. Telefonját és a kocsikulcsot az asztalra tette, majd behúzta maga alatt a széket. Meglepődtem, hiszen nem számítottam az érkezésére. Kérdő pillantással húztam ki magam. Zavarban voltam. A feszült csend miatt kellemetlenül éreztem magam. Clara társaságát mindig is szerettem. A történtek után azonban minden megváltozott. A szememben egy másik ember lett, ezt pedig tudta is. Gyűrűkkel teli ujjaival hátra túrt pár hajtincset, majd felsóhajtott. - Láttam az útszélén parkoló autódat. Azért jöttem be, hogy beszélni tudjak veled valamiről.

Oldalra pillantottam. Zavartan hátra dőltem a széken. Éreztem, hogy Clara miről szeretne beszélni velem, ezért felsóhajtottam. - Ramsey életének egy nagyon különleges részét foglalod el. Rengeteg ember körbe veszi, de ő csak benned bízik meg. Te vagy az az ember, akivel bármiről tud beszélgetni - szeme könnybe lábadt, keze pedig remegett. Elhúztam az ajkam. Ebben a pillanatban egy kicsit megsajnáltam, viszont egy percre sem felejtettem el azt, amit tett. Erőt vettem magamon, majd kifejeztem a nem tetszésemet.

- És azért jött ide, hogy beszéljek a fiával, hogy bocsásson meg az anyjának, aki mindenkit átvert? - tudtam, hogy szavaim kemények, de nem tehettem róla. Amit Clara tett a világ leggusztustalanabb dolga. Miután egy ember megcsalja a másikat, azután minden megváltozik. Elszakad egy kötelek, megszűnik egy kapocs, és utána a félrelépett ember mindenki szemében más emberré változik. - Nem tervem tiszteletlen lenni, de nem akarok magának segíteni! Ramsey mindent elmondott nekem, és sajnálom de ebben a helyzetben neki van igaza.

- Nagyon sok dologban hibás vagyok, Valeria - kezét összetette az asztalon, és segítségkérően nézett rám. - De nagyon és nagyon szeretem a fiamat. Ramsey az egész életemet jelenti. Nem tennék olyat, amivel bánthatom őt. Ő a mindenem!

- Mégis megtette - suttogtam elkerekedett szemekkel. - Egy olyan dolgot tett, amit nem lehet helyrehozni. Ramsey szenved! - széttárt kezekkel oldalra csúsztattam a poharat, Clara pedig tenyerébe temette az arcát. Ujjaival eltakarta a szemét. Láttam rajta, hogy szenved, hogy megbánta amit tett. Mégsem akartam segíteni neki.

- El nem tudom mondani, hogy mennyire szégyellem magam. Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mennyire haragszom magamra. De vannak dolgok, amiket...

- Amiket?! - kérdeztem.

- Amiket nem szabad boncolgatni. Vannak dolgok, amikről nem szabad beszélni. De nagyon kérlek, Valeria - vonta fel a szemöldökét. - Segíts most nekem.

Mélyen a szemébe pillantottam. A szívem megszakadt, mert láttam rajta, hogy minden tettét megbánta. Nem tudtam, hogy mit tegyek, ezért tanácstalanul ültem a széken. Tartozom annyival Ramseynek, hogy kitartok mellette és támogatom amiben csak lehet. Közben itt van az édesanyja, aki arra kér, hogy a tette után neki segítsek. Megcsóváltam a fejem. - Nem tudok segíteni! Képtelen vagyok segíteni egy ilyen gaztett után - könnyes szemmel mondtam ki a szavakat. Clara hátra dőlt a széken. Tudtam, hogy én voltam az utolsó reménye. Láttam rajta, hogy eddig a pillanatig reménykedett. Ez a remény most köddé vált.

- Kérlek szépen! Nem tudhatod, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok! Nem tudhatod, hogy mit éltem át!

- Akkor mondja el! Avasson bele a dolgaiba, mert igy nem tudok segíteni!

Clara elkerekedett szemekkel figyelt engem. Láttam rajta, hogy gondolkozni kezdett. Ujjait görcsösen tartotta, az ajkát rágcsálta és könnyektől csillogott a szeme. Úgy éreztem, hogy van valami, amit nem mond el. Biztos voltam abban, hogy a dolgok és a tettek mögött rejtőzik valami, amiről nem akar beszélni. - Szóval? - suttogtam alig hallhatóan. - Nem tudok segíteni, csak úgy, ha elmondja nekem a teljes történetet - vallottam be logikusan.

- Nem mondhatok ennél többet - sziszegte a fogai között. - Azt viszont tudom, hogy szereted a fiamat. Szereted és ezért biztonságban szeretnéd tudni.

- Ez a beszélgetés egyre értelmetlenebb - kezembe vettem a kocsikulcsot, majd sóhajtva megkerestem a telefonomat is. - Nem tudok magának segíteni. Szívesen segítenék ha tudnám a tettei okát. Mert tudom, hogy minden tettnek oka van - felvontam a szemöldökömet, Clara pedig tovább sírt.

- Te vagy az utolsó esélyem, Valeria! Egy életre elveszíthetem a fiamat. Ramsey az életem értelme. Nélküle én sem létezem - megfogta a kezem, ujjai görcsösen tapadtak a kézfejemre. Éreztem, hogy mellkasom egyre nehezebb lett, hogy a teher amit rám adott, egyre nehezebb. Megráztam a fejem.

- Nem akarok a dolgaikba szólni. A gaztettével szerintem már elvesztette a fiát - pillantottam mélyen a szemébe. - Mit tehetnék én ezután? - tártam szét a kezem, majd üveges tekintettel hátra léptem egy lépést.

- Ramsey nem ezt érdemelte! És nagyon, nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de maga nagyon rossz anya!

Ekkor történt, hogy vissza ült a helyére, tenyerébe temette az arcát, én pedig kisétáltam a kávézóból.