VALAMI VÁLTOZIK

Kezdek félni! Nem tudom, hogy mi történik, kedves olvasóim! Mielőtt belemennék a részletekbe, bocsánatot kell kérnem tőletek. Az utóbbi időben kicsit eltűntem. Egy kicsit sok volt a hajtás, a programok és kevés szabadidőm maradt a blog írásra. De most itt vagyok, és ami fontosabb, hogy tisztán látok! Kiderült, hogy Alec egy olyan személy, aki teljes mértékben vagy kifordít önmagamból, vagy mellette megtalálom önmagamat. Alec mellett minden egyszerű, minden bonyolult és izgalmas is egyszerre. Megtanultam, hogy az élet valahogy mindig összehoz minket. Nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie. Nem tudom, hogy okkal vagyunk egymás mellett. Bízok abban, hogy az élet nem véletlenül sodor bizonyos embereket az utunkba. Abban is bízok, hogy valahol mindenkinek él a párja. Mégis hihetetlen és egyben felfoghatatlan belegondolni abba, hogy Alec hozzám való. Ez egy olyan hirtelen jött gondolat, ami megijeszt, taszít és vonz egyszerre. Mert ő ezt hozza ki belőlem! Mellette izgulok, félek, boldog vagyok és néha boldogtalan. És pont ez miatt jöttem rá arra, hogy fontosak az érzések. Azok a bizonyos érzések, amik miatt azt érezzük, hogy igazàn élünk és vagyunk valakik. Fontos a szenvedély, a boldogság, az izgatottság vagy esetleg a félelem. A legfontosabb az, hogy ki mellett éljük ezeket át. A ma este gyönyörű! El nem tudom nektek mondani, hogy mennyire boldog vagyok. Alec és én távol vagyunk. Távol a családunktól, a barátainktól és a gondoktól. Az együtt töltött idők óta most először van az, hogy távol vagyunk, és csak ketten. Mondanám, hogy szurkoljatok azért, hogy ne öljük meg egymást, de azt hiszem, hogy most erre nem lesz szükség. Most minden más. Most minden őszinte. Alec, más. Én is más vagyok.

Remegő kezekkel lezártam a telefonomat és hevesen dobogó szívvel pillantottam a tükörbe. Ma este minden más volt: a szemem csillogott, izgatott voltam és izzadt a tenyerem. Minden percben csak rá tudtam gondolni. Soha nem gondoltam volna, hogy apám ellenségének a fia ilyen őrült hatással lesz rám. Tudtam, hogy vonzódom hozzá, hogy lehengerel a külseje, de ez annál már sokkal több.

Miközben Ramsey felé sétáltam, a szívem kihagyott egy ütemet. A telefonját nézte, és rezzenéstelen arccal nyomkodta. Az asztalok között egy pillanatra megálltam és engedtem, hogy elvesszek benne. A színes égősorok megvilágították a szimmetrikus arcát, és a barna borostáját. Borostája kicsit sűrűbb volt, a haja enyhén hullámos és kusza. Arany színű bőre vonzott, a szeme mellett található ráncok pedig csalogattak. Tudtam, hogy ma este bármi történhet. Ő az ellenségem! Ő a férfi, aki csak veszélyt és boldogtalanságot okozhat nekem. Mégis fejet ugrottam a valóságba. Ő itt Ramsey Hernandez. Én pedig felé sétálok.

- Bocsi! - egy laza mozdulattal lehúztam a mellettem található asztalról egy pohár pezsgő tartalmát, majd eltorzult arckifejezéssel vissza tettem a poharat. - Szükségem volt rá!
A fiatal pár elkerekedett szemekkel engem figyelt, majd mosolyt erőltetve leültem Ramsey-el szembe, aki eltette a telefonját.

- Minden rendben? - Ramsey lazított az ingjén, majd előre hajolt és az asztalra tette a tőlem kapott ajándékát. Mosolyogva keresztbe fontam a lábamat, államat pedig a kezemre támasztottam.

- Elhoztad? - tekintetünk a zöld színű dobozka felé siklott. Néma csend telepedett ránk. Millió gondolat lenne, amit az ajándékával kapcsolatban mondhatnék. Mégis csendben maradtam, és figyeltem ahogy a kezébe veszi.

- Az összes közül ez tűnt igazán értékesnek.

Elpirultam, amikor összehúzott szemekkel meglazította a méregzöld színű masni selyem anyagát. - Egyedi csomagolás! - ívelt szemöldökét szórakozóan felvonta, én pedig kuncogva biccentettem egyet.

- Legyél hálás érte! A bevásárlóközpontban három boltot is bejártam, mire találtam zöld csomagolóanyagot és masnit. A legkevesebb az, hogy megköszönöd - tekintetem az ajkára siklott, Ramsey is hasonlóan tett. Csillogó szemét összehúzta, majd a szemembe nézve levette a doboz tetejét. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy fehér mosolyra húzza a puha ajkát, hogy a meglepettség miatt kipirult arccal közelebb hajolt hozzám. Annyira meglepődtem, hogy nem számítottam a közeledésére. Szinte lassított felvételben láttam, hogy arcomhoz hajolva nyom rá egy puszit. Megrészegültem amikor az édes illata az orromba szökött. Mélyen beszívtam, és hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy kiveszi az általam választott bőr karkötőt. A karkötő különleges volt. Amellett, hogy bőrből készült, zöld fonás díszítette, a közepén pedig volt egy lovat ábrázoló ezüst dísz.

- Ez pont a stílusom! Nagyon eltaláltad! Köszönöm - a karkötőt a dobozba tette, majd torkát köszörülve az öltönye zsebébe tette. - Amíg a mosdóban voltál, rendeltem. Remélem, hogy a házi húsleves nem volt rossz választás - alig tudta befejezni, mert egy pincér igyekezett felénk. Korgott a gyomrom, miközben a forró levest elém helyezte. Miután letette Ramsey ételét is, kértem egy üveg pezsgőt.

- Még mindig születésnapod van - tekintetem találkozott az övéjével. Ramsey aprót biccentett, majd megadta magát. - Ezért nem fogadok el nemleges választ.

- Csak nehogy sokat igyál - oldalra biccentette a fejét, majd elkezdtünk enni. A pezsgőt öt perc múlva kihozták. Miután kitöltötte a két pohárba, óvatosan koccintottunk egyet. Észre sem vettem, hogy ez a második pohár pezsgőm lesz. Miközben lehúztam az utolsó kortyot is, arra gondoltam, hogy semmi baj nem lehet belőle. Igaz?

- Nagyon finom ez a leves! A lovardában ettem utoljára ennyire finom húslevest - bólintottam határozottan.

- Ott nem nehéz finomat enni. Tannya nagyon jó szakács nő - a neve hallatán akaratlanul is félre nyeltem. Kicsiket pislogva megtöröltem a számat, és próbáltam szabályosan venni a levegőt, de nem volt könnyű. Ramsey elkerekedett szemekkel oldalra biccentette a fejét. - Jól vagy?

- Igen! Khm... - köszörültem a torkomat. - De ha engem kérdezel, ez sokkal finomabb mint Tannya főztje - miután Ramsey észrevette, hogy mi is a helyzet, kényelmesen hátra dőlt, majd elnevette magát. - Mi olyan vicces? - hogy oldjam a feszültséget, újra töltöttem a poharat és lehúztam a felét.

- Féltékeny vagy rá?

A kérdés határozott és bàtor volt. Erre nem igazán akartam válaszolni. Az igazság az volt, hogy egyáltalán nem akartam arról a nőről beszélni. Tudtam, hogy belevan zúgva Ramseybe. Ez mindig is így volt. Tannya rég beállt a "Ramsey rajongók" sorába. - Nem akarok beszélni arról a nőről. Számomra furcsa. A szeme sem jól áll!

- A szeme sem jól áll! Ez igen, vöröske - belekortyolt az alkoholba, majd összehúzott szemekkel engem figyelt. Zavartan beletúrtam a hajamba, hátra igazítottam pár tincset, majd felkuncogtam. - Ne igyál többet - kérte csillogó szemekkel.

- Miért ne tehetném? - emeltem ajkamhoz a poharat. - Egyébként mikor jön haza az apád?

- A héten - biccentett, miközben tovább evet.

- Gondolom várod már. Nem lehet könnyű helyette intézni mindent és kézben tartani a dolgokat - Ramsey Hernandez bólogatni kezdett, miközben a parkoló felé nézett. Összehúzott szemekkel figyeltem, hogy tekintete a távolba mered. Csillogó szemekkel a sötét utcára meredt, a pillantása összeszűkült. Gondolt valamire, ami nem jó.

- Örülök annak, hogy az apám haza jön, mert elfáradtam. Nagyon sokszor amikor elmegy, rám bízza a dolgait, ezzel pedig leterhel. "Figyelj a családra", én így tettem. "Figyelj a házra és az ott dolgozókra", ezt is megtettem. "Figyelj a kaszinóra és vigyáz az öcsédre", megtettem. "Figyelj a számláidra, legyél okos, legyél határozott és foglalkozz anyáddal. Tartsd számon a napi számláidat, estére találd ki a vacsorát, fizesd ki a kertészt, vedd át az új autómat, küld el a házvezetőnőt vásárolni, de közben állj helyet a saját munkádban is. Ne legyél beképzelt, de ne hagyd, hogy elnyomjanak. Ne bízz meg mindenkiben, de közben ne legyél arrogáns"- lesütötte a szemét, majd folytatta. - Elfáradtam. Nagyon elfáradtam és egyre jobban azt veszem észre, hogy kezdek olyanná válni, mint ő. Pedig nem vagyok olyan. Sokban különbözök, ezt mindig is éreztem.

- Ez nagyon szomorúan hangzik. Megértem, hogy nehéz eleget tenni a sok kérésnek és helyt állni mindenhol - letettem a kanalat, és végig szántottam a nyakamon. Ramsey fátyolos tekintettel végig nézte a jelenetet, majd elmosolyodott.

- Egy dolgot nem tudtam megtenni.

- Mégpedig? - kíváncsian kihúztam magam, és megtámasztottam kezem a kockás terítőn. Ramsey biccentett, és így válaszolt:

- Nem tudtam távol tartani magam tőled - a szavai a szívem mélyére égtek. Sajgott a mellkasom, a szemem pedig könnybe lábadt. Ebben a pillanatban őszinte és sebezhető volt. Ritkán látni őt ilyennek, ezért próbáltam elraktározni a pillanatot. - Megfogadtam, hogy tőled a lehető legmesszebbre kerülök. Ha te közeledsz, én távolodok. Időközben mégis azt vettem észre, hogy te távolodtál, én pedig közeledtem. Mert vonzani kezdtük egymást. Most pedig itt ülünk, de tudod mit? - ajkához emelte a poharat, lehúzta a maradék pezsgőt, majd biccentett. - Nem bánom.

- Fáradtan, hogy fogsz haza vinni minket? - suttogtam az ajkaim között. Ramsey az ajkamra pillantva megcsóválta a fejét.

- Lehet, hogy sehogy.

- Akkor talán itt kellene maradnunk éjszakára? - tekintetemmel az arcát fürkésztem. Tudtam, hogy hibát követünk el. Tudtam, hogy ami történik, az baj. Mégsem akartam leállni. Jól éreztem magam, Ramsey pedig megbabonázott. Nem volt szükségem másra, csak őrá. Teljes egészében. Ramsey nagyot nyelt, majd lassan felállt, és felnyitotta a telefonját.

- Megkérdezem, hogy van e még szabad szobájuk - ekkor csillogó szemekkel figyeltem, hogy lassú léptekkel megindul a pult felé. Ismerős az érzés, amikor figyeled és rajongsz érte? Ismerős az érzés, hogy pusztán a tekinteteddel képes lennél szeretni őt? Mi ez, ha nem őszinte rajongás a másik iránt?

A szívem hevesebben dobogott, amikor telefonját a terminál fölé tette. És itt már tudtam, hogy tényleg nincs visszaút.