Szemem könnybe lábadt, amikor Ramsey az idegen nő fülébe suttogott. Jobban ismertem Ramseyt, mint bárki más. Tudtam, hogy a huncut mosoly mögött milyen gondolatok rejtőztek. Tudtam, hogy a titokzatos pillantása mit takar. A szívem majdnem megszakadt, amikor a lány fogadta a közeledését. A szemem láttára kezdett flörtölni vele, ez pedig szíven szúrt. Nem tudtam, hogy miért esett ennyire rosszul. Ramsey az ellenségem. Apám ellenségének a fia, ezért legfontosabb dolgom lenne távol tartani magam tőle. A legnagyobb probléma az, hogy minden eltelt találkozás után, Ramsey jobban magához láncol. Ez ellen nem tudok védekezni. Szinte érzem, hogy meg van kötve a kezem, hogy akaratomon kívül kerülök közel hozzá. Azt hiszem, hogy a vonzalom és az iránta érzett vágyam egyre erősebb. Ez úgy erősödött, hogy közben észre sem vettem. Nem akartam magamnak hazudni. Volt köztünk valami, ami tiltott. Egy tiltott ösvény, mely nem jó úthoz vezet minket.

Mikor megfogta a lány kezét, és a lakosztályok felé sétáltak, végig nézett rajtam. Az ajándékàt szorosan a mellkasomhoz szorítottam, és könnyes szemmel lesütöttem a szemem és imádkoztam, hogy ez az este minél hamarabb teljen el. - Hé, hol voltál? - Selena igyekezett felém, aki utánam kicsivel érkezett a bulira. Az utolsó beszélgetésünk az volt, mikor otthonról írtam neki, hogy Austinnak megyek a bulira. Nem lepődtem meg azon, hogy Selena mennyire szép volt ma este. Mini bőr szoknyát, piros csipkés trikót, és fehér elegáns blézert viselt. Keskeny lábát, fekete bőr csizma takarta. - Mindenhol téged kerestelek. Austin azt mondta, hogy az ünnepeltel mentél el...

Hm...ezt milyen értelemben is kell értenem?

Zavartan megigazítottam a hajam, majd oldalra pillantva biccentettem egyet. - Átadtam Ramseynek az ajándékàt!

- Ahogy látom nem tetszett nekk- lepődött meg, majd összefonta maga előtt a karját. - Fél órára vonultatok félre - húzta össze a szemét. Láttam rajta, hogy tudja azt, hogy hazudok. A hely nem volt megfelelő arra, hogy őszintén beszéljünk erről. Az igazság az, hogy egyáltalán nem akartam Ramseyről beszélgetni. Miközben túlkiabáltuk a hangos zenét, elkezdtem a zene ritmusára táncolni. Selena csípőre helyezte a kezét, majd elnevette magát. - Jézusom! Ti dugtatok?

- Selena! - löktem meg a vállát. - Kikérem magamnak, hogy ilyet feltételez rólam - dühös pillantásokkal ajándékoztam meg. - Nem történt köztünk semmi! - próbáltam túlkiabálni a zenét, de Selena egy hanyag kézlendítéssel mutatta, hogy egy szavamat sem értette.

Az este további részében próbáltam jól érezni magam. Miközben Selena az alkoholos pultnál volt, addig én az ajándékokhoz sétáltam. Szorult szívvel az asztal szélére helyeztem a kicsi, zöld borítású dobozt. Magamat okoltam a történtek miatt. Nekem kellene a legjobban tudnom azt, hogy Ramsey egy gazember, és csak fájdalmat tud okozni. Üveges tekintettel figyeltem az ajándékokat. Nagyon sok embertől kapott. A legtöbbet talán ki sem kell majd bontania. A többi ajándékhoz képest az enyém kicsi, és elég béna borítást kapott. Csomagolni sosem tudtam, de igyekeztem a legjobb tudásom szerint csomagolni.

Akkor kaptam fel a fejem, amikor Austin megállt mellettem. Nem akartam a szemébe nézni. A gondolataim ezer felé cikáztak. Austin csak egy zavaró tényező volt, de mégis felé fordultam. Láttam rajta, hogy kellemetlenül érzi magát. Hülyeség volt elhívnom az ex barátomat erre a bulira. Visszagondolva...egyáltalán nem rám vall. - Ne haragudj, hogy hülyeséget csináltam. Látom, hogy nem érzed jól magad.

Austin aprót biccentett, majd ajkához emelte a poharat és belekortyolt a narancslébe. - Az narancslé finom - mondta alig hallhatóan. - A társaság viszont szar...

- Nyugodtan haza mehetsz, ha szeretnél. Én hívok majd egy taxit - Austin felvonta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy nem tetszett neki az ötletem. Kicsit közelebb hajolt hozzám. Nem tudtam rá oda figyelni, mert szemem sarkából láttam, hogy Ramsey vissza érkezett. Egyik kezét a zsebében tartotta, másikban egy poharat tartott. Elvesztem a külsejében, a szeme ragyogása pedig megbabonázott. Amikor találkozott a tekintetünk, enyhén kihúzta magát.

- Én abban reménykedtem, hogy ma este együtt távozunk innen - mikor Austin megsimította az egyik hajtincsemet, Ramsey a pohárba ivott. Minket figyelt, ezért aprót nyeltem.

- Ne fáradj azzal, hogy haza viszel. Selena és én fogunk egy taxit - alig tudtam befejezni, mert Austin felém nyúlt. Szinte lassított felvételben láttam, hogy átkarolja a derekamat, Ramsey pedig minket figyelt. - Mit csinálsz? - sziszegtem a fülébe.

- Nem igazán így értettem - lesütöttem a szemem, amikor Austin folytatta. - Abban reménykedtem, hogy haza jössz velem. Miért ne idézhetnénk fel a szép emlékeket? - idegesen hajoltam el, a karját egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól. Austin meglepődött, de nem hátrált. - Komolyan beszélek, szerintem jó páros voltunk.

- Austin! Hagyj békén! - elkerekedett szemekkel a szemébe pillantottam, mert túllőtt a célon. Komolyan azt gondolta, hogy ma este lefekszem vele? - Austin! Mi soha nem fogunk újra összejönni - próbáltam a lehető legfinomabban fogalmazni, de még ennél is többet érdemelt volna. Austin letette a poharat, majd összefonta maga előtt a kezét.

- Hányszor kell még bocsánatot kérnem miatta?! - hangját felemelte, tekintetem pedig Ramsey felé siklott. Ramsey minden mozdulatomat figyelte. Szigorú tekintettel nézte, hogy Austin megragadja a csuklómat. Szorítása fájt, ajkamat pedig összehúztam.

- Mit csinálsz? Engedj el, Austin - mondtam a kelleténél hangosabban. - Ne akard, hogy ennél is jobban megharagudjak rád!

Austin az arcomba nevetett.

- Ő mivel jobb, mint én? - fejével, Ramsey felé biccentett. A tekintetemmel őt kerestem, de meglepődtem, amikor nem láttam. Lehunytam a szemem, kezemmel pedig taszítani próbáltam Austint. - Széttetted neki a lábad? - a dübörgő zene miatt nem érzékeltem, és nem hallottam semmit. Minden gyorsan történt, ezért a pillanat azonnal magával ragadott. - Hm?

- Austin, ez fáj! - az arcába kiabáltam, de Austin nem tudott reagálni. Nem volt ideje, hiszen olyan dolog történt, amire nem számítottunk. Szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey megragadja Austint, és egy hatalmasat taszít rajta. Austin teste az ajándékokkal teli asztalra zuhant. Az asztal a földre borult, az ajándékok pedig a földön kötöttek ki. Sokan kiabáltak, a legtöbben viszont, fényképet és videókat készítettek. Minden gyorsan történt, ezért a pillanat alatt fel sem fogtam, hogy mi történt. Rengeteg vaku világította ki a szememet. Sokan nevettek, esetleg tapsoltak. A dübörgő zene közben fel pillantottam Ramseyre, aki felmutatta az ujját. Tekintetünk találkozott, és ekkor már tudtam; baj lesz. Miért is?

Szeme mellett nevetőráncok futottak össze, amikor felemelte az asztal végén található, három emeletes tortát. Mikor bólogatva Austin felé vitte, tudtam, hogy mit akar csinálni. - Ramsey! Ramsey, figyelj rám!

- Egyenesen a születésnapostól, bazdmeg! - szinte lassított felvételben láttam, hogy a csodálatos tortát, Austin arcára dobja, aki ebben a percben megszégyenült. Elkerekedett szemekkel a szám elé tettem a kezem, a többiek pedig nevettek. - Ízlik? - térdére támaszkodva lehajolt, és bólogatva figyelte, hogy Austin letörli arcáról a torta maradványait. Miközben nagy nehezen felállt, Ramsey lehajolt és felvette a padlóról az ajándékot, amit neki vettem.

- Ez miatt biztos, hogy kinyírlak, Hernandez! - üvöltötte Austin. - Ne videózzatok! Ne videózzatok! Elég! - Austint körbe vette a tömeg, ezért elkerekedett szemekkel oldalra lépkedtem. Ramsey mellém sétált, majd vigyorogva le pillantott rám. És szórakozik...

- Az előbb dobtad rá a születésnapi tortádat! - kiabáltam, miközben átkarolta a vállamat, majd megfordult velem. Nem tudtam, hogy hova megyünk. A történtek és a káosz miatt nem tudtam gondolkozni. - Ramsey, hova viszel?! - megtorpantam, amikor felléptünk a hajó fedélzetére. A hajó ki volt kötve, ezért könnyen száraz földre tudtam lépni. Kint hűvös volt, ezért a karomat dörzsöltem.

- Vedd fel ezt! - egy laza mozdulattal lehúzta az öltönyét, majd nekem dobta. Azonnal megálltam, majd egyenesen a hátára dobtam. A sötét kikötőben, a fények alatt megállt. Az utcai lámpa megvilágította az arcát. Amikor felém fordult, ingerülten széttárta a kezét. - Mit nem értesz azon, hogy vedd fel?

- Neked meg mi a bajod?! - kurvára nem érdekelt, hogy emberek sétáltak el mellettünk. Azt hiszem, hogy Ramsey elért ahhoz a ponthoz, amikor túllőtt minden célon. Elkerekedett szemekkel fel pillantottam rá. - Felfogod, hogy mit csinálsz?! - emeltem fel a hangomat, ő pedig közelebb lépett. Arcunk csak centire volt egymástól. Az illata az orromba szökött. Mellkasáig kigombolt ing elterelte a figyelmemet. Haja kusza volt, mintha beletúrtak volna. Összefontam magam előtt a kezem. Ezúttal nem engedem, hogy ő nyerjen. Ramsey Hernandez egy önelégült idióta! Ramsey közel hajolt hozzám, így várta, hogy folytassam. - Túlságosan sokat képzelsz magadról! Szerinted normális amit bent tettél?! - kiabálva a hajó felé mutattam, de ő csak engem figyelt. - Miért?! - mellkasára ütöttem, de ő meg sem mozdult. Ujjaim érintették a forró bőrét, mely továbbra is vonzott. - Miért kellett mindenki előtt jelenetet rendezned?!

- Mert megőrültem, amikor megláttalak vele - a szemembe nézve megcsóválta a fejét, majd a mellkasára ütve tovább folytatta. - Mert megőrültem, amikor a füledbe suttogott - közelebb hajolt, fejét enyhén oldalra biccentette. - Mert megőrültem, amikor hozzád ért, és megszorított... - suttogva vonta fel a szemöldökét, én pedig üveges tekintettel hallgattam őt. A kikötőben csend volt, ezért a hangja beterített mindent. A fények az arcát világították. Teste forróságot bocsátott, a hangja lágy és nyugodt volt. - Mert nem tudtam elviselni, hogy megérintette azt, ami az enyém...

Könnyes szemmel a szemébe pillantottam. Szemezgettem a csillogó szempárral, mely rabul ejtett. Millió gondolat cikázott bennem, de nem tudtam, hogy mit mondjak.

Nem volt joga...
Nem volt joga ezt tenni...
És nincs joga így beszélni...

- Te is leléptél egy másik nővel. Ezek után úgy gondolom, hogy semmi akadálya annak, hogy valaki más mellett legyek - fejemet felemeltem, ő pedig rezzenéstelen arccal figyelt. - Egyik pillanatban engem érintesz, másikban egy másik nőt. Aztán a harmadikat, majd a negyediket és így tovább... - kezemet széttártam, majd tekintetem az övébe fúrtam. - Ezért semmi közöd ahhoz, hogy én ki mellett szórakozok. Sőt! Ahhoz sincs közöd, hogy kivel fekszem le!

Ramsey felvont szemöldökkel bólogatni kezdett. - Valóban? Így gondolod, vöröske? - közelebb hajolt, az édes illata az orromba szökött. A tekintete, az ajka, a bőre, az illata, a hangja...Ramsey Hernandez megbabonázott, ezért el kellett mennem. Minél hamarabb, különben tudtam, hogy soha nem leszek képes elmenni mellőle.

- Nem vagyok a tulajdonod! Nem vagyok én senkid, ezt kurvára jegyezd meg! Most pedig vissza megyek! - egy határozott mozdulattal megfordultam és a hajó felé igyekeztem.

- Nem mész te sehova - váratlanul ért, amikor Ramsey a csuklóm után nyúlt. Szinte lassított felvételben láttam, hogy magával szembe fordít. Mikor a karjai közé kerültem, hátra simította a hajamat. Közel hajolt hozzám, kezével a hajamat simogatta. Tekintete az arcomat pásztázta. Csillogó szemekkel nézett, karjaival szikla szilárdan tartott. Ebben a pillanatban jó helyen éreztem magam. De ez baj volt! - Gyere velem, vöröske - sóhajtva megcsóválta a fejét, majd közel hajolt hozzám és puszikat nyomott a homlokomra. - Csak gyere velem - bólintott.

- Oké - suttogtam könnyes szemmel. Ramsey letörölte a könnyeimet, majd kihúzta zsebéből a kocsikulcsot.