Még mindig nem tudtam feldolgozni a váratlan örömhírt, ezért késő este a konyhában készítettem magamnak egy gyümölcsteát.  A gondolataim ezer felé cikáztak. Nem voltam nyugodt és minden percben a baba körül forogtak a gondolataim. Kézremegésem sem hagyott alább. Szememet lesütöttem, nehezen felsóhajtottam és hirtelen nehéznek éreztem a mellkasomat. Mintha egy tonna súlyt tettek volna rá. A tea filtert tartottam, pislogás nélkül görnyedtem a pult felett és lesütöttem a szemem. Szó nélkül kevergettem a teát, néha elmosolyodtam és a hasamra simítottam a kezemet. Hihetetlen és idegen érzés kerített hatalmába. A pozitív tesztet nem dobtam el, hanem az éjjeliszekrény kicsi fiókjába tettem. A jövőt láttam magam előtt, és kicsit megijedtem. Az élet legszebb ajándéka egy plusz élet fejlődése. Az én ajándékom hamarabb érkezett, és ettől kicsit megijedtem. Úgy éreztem, hogy ha nem terelem el a gondolataimat, akkor felrobbanok. Le takarítottam a konyhapultot, kipakoltam a mosogatógépből, és szárazra töröltem a bögrémet, miután megittam a teát.

A szobába készültem menni, amikor felvillant a telefonom kijelzője. A félhomályban a kanapé mellett található szekrény felé vettem az irányt. Miután megpillantottam, hogy Selena képet küldött nekem, beszélgetésbe kezdtünk.

A telefonomat figyeltem és a kezemben tartottam. Selena hívását vártam, ezért helyet foglaltam a kanapén, a lábamat pedig magam alá húztam. Hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy megjelenik Selena neve a kijelzőmön. Amikor fogadtam a hívást, barátnőm belekiabált a telefonba. A nem várt hang miatt kicsit lehunytam a szemem és megmasszíroztam a halántékomat. - Úristen! Én nem akarom elhinni! Valeria, nagyon gratulálok! Azt hittem, hogy későbbre tervezitek a babavárást, de ez a hír most nagyon meglepett - Selena örült és majdnem kiugrott a bőréből. Mosolyt erőltettem magamra és vártam, hogy tovább folytassa. A hallottak alapján örült a hírnek. - És mit szólt hozzá Ramsey? - mikor megkérdezte, zavartan lesütöttem a szememet.

- Az igazság az, hogy még csak most csináltam a tesztet. Alig egy órája tudom, hogy van bennem egy pocaklakó - hasamra simítottam pár ujjamat, majd az ajkam szélét kezdtem harapdálni. - Igazad volt mikor azt mondtad, hogy nem mostanra terveztük. Az igazság az, hogy Ramsey és én az esküvő utánra gondoltuk. Utazgatni szerettünk volna és világot látni. Most pedig...ez hirtelen jött - könnybe lábadt a szemem és akaratlanul is szipogni kezdtem.

- Ó! - suttogta. - Te most sírsz? - kérdezte alig hallhatóan. A plafon felé pillantottam és halkan felnevettem. Nem tudtam, hogy miért sírok. Most tudtam meg, hogy babát várok, ez pedig csodálatos dolog. Minden vágyam az volt, hogy anya legyek. Arra vágytam, hogy ezt Ramseyyel ketten éljük át. Most, hogy terhes lettem, kicsit megijedtem. Féltem és ezt titkolni sem akartam. - Valami rosszat mondtam?

- Nem! - mosolyodtam el sírva. - Nem mondtál semmi rosszat. Az igazság az, hogy nem tudom azt, hogy miért sírok.

- Mert meghatódtál! Babát vársz Valeria, ez pedig csodálatos dolog. Ez az élet értelme! Ő egy ajándék! A ti ajándékotok! A kérdés csak az, hogy Ramsey mit fog hozzá szólni. Te mit gondolsz erről? - hosszan hallgattam. A pizsamám szélét kezdtem piszkálni és továbbra sem hagytam abba a száj rágcsálást. Sokat gondolkoztam és megtaláltam a választ.

- Én... - pillantottam az ablak felé. - Nem tudom - sóhajtottam szomorúan.

Egy kávéval indítottam a napot. A pult fölé hajoltam, bekapcsoltam a kávéfőzőt és kiválasztottam egy csészét a szekrényből. Furcsa volt úgy aludni, hogy Valeria nem volt mellettem. Remélem, hogy nem történt baj, és nincs különösebb oka az eltűnésének. Biztos csak otthon akart lenni a szüleivel. Az esküvő nagy hajtással járt. Ez mindkettőnkre hatással volt. Rengeteget szoktam gondolkozni azon, hogy mit és hogyan döntsek. Valeria nem akart nagy esküvőt, nem akart filmekbe illő felhajtást. Ő az egyszerűség híve volt, és az esküvővel kapcsolatban sem akart mást.

Délután kettő órára volt időpontunk a következő helyszínre, ahol egyedi esküvői meghívókért jöttünk. Amanda a fiatal lány mindenben segített nekünk. A visszafogott szalonban sok minta volt a falra helyezve, és mind remekül néztek ki. A baba rózsaszín falat vizslattam, miközben Valeria Amandaval beszélgetett. Fél füllel hallgattam, hogy mi Valeria elképzelése. Amanda nagy monitoron mutatta meg nekünk a sablonokat, vagy a mintákat amikből ötleteket tudtunk meríteni. Fél szemmel Valeria felé pillantottam, aki megigazította a piros színű zakóját, ami mögül kilátszott a fekete csipkés trikója. Nem tudom, hogy csinálja, de gyönyörű volt. Elegáns, mennyei illata volt és egyszerűen csak szerettem. Megfogtam a kezét, puszit nyomtam a kézfejére és figyeltem, miközben az asztal fölé hajolt. - Igazàból tóparti esküvőt szeretnénk, ezért nagyon örülnénk ha a meghívó témája tükrözné a helyszín adottságait. Mindenképpen letisztult és visszafogott meghívókra gondoltunk, kevés virággal és halvány zöld levelekkel. Mit gondolsz, tudsz mutatni nekünk hasonlókat? - Valeria kicsit rám pillantott, én pedig biccentettem.

- Bármilyen segítséget szívesen elfogadunk.

- Természetesen! Mutatok pár mintát ami tükrözi az elképzeléseiteket - Amanda hátra tolta a széket, felállt majd a kezébe vett egy mappát. A mappát kinyitotta és az asztalra helyezett pár esküvői meghívót. Mind nagyon elegáns, szép és visszafogott volt. Valeria szeme felcsillant, amikor megfogott egy darabot.

- Nekem ez nagyon tetszik! - felmutatta és kicsit felém fordult. - Te mit gondolsz? - mosolyodott el. A meghívó egy oldalra nyitható kicsi lapocska volt. Halvány zöld keret díszítette a szélét. Középen fent volt egy fehér virág, zöld levelekkel és arany díszítéssel. Az alsó részén márvány minta volt jelen, amikor pedig kinyitottam fehér letisztult lap nézett vissza rám. Visszafogott volt, mégis kellemes és hozzánk illő.

- Ide kerülne az, hogy "esküvői meghívó" - Amanda felvázolta az ötleteit, mi pedig csendben figyeltük őt. - Ha egy kicsit üresnek gondoljátok a belsejét, akkor az lenne az ötletem, hogy illesszünk rá egy vizet, amibe belelóg egy zöld fű. Ebből is vannak mintáim. Nyáron gyakori volt, hogy ebben a témában maradtak a párok, és nagyon szerették.

- Hm - vakartam a borostámat, miközben Valeria felé pillantottam. Keze a combján pihent, de ujjait ökölbe szorította. Nem Amanda szavaira figyelt, hanem megrögzötten nézett egy pontot. - Minden rendben, bébi? - suttogtam, de ő nem válaszolt. Haja elegánsan hátra volt fogva, de ujjaival zavartan igazítani kezdte. Keze remegett, arca kipirult. Ajkát résnyire kinyitotta és szaporábban kezdte venni a levegőt.

- Tarthatunk egy kis szünetet - szólalt meg Amanda.

- Valeria - hajoltam közelebb hozzá. - Minden rendben van? - suttogtam, ő pedig hirtelen megrázta a fejét.

- Nem! Ki kell mennem a mosdóba! Bocsánat... - meglepődtem, amikor felállt és kilépett a helyiségből. Fél szemmel Amanda felé pillantottam, aki halványan elmosolyodott. Nagyot nyeltem és Valeria után igyekeztem. Megkerestem a női mosdót, majd beléptem rajta és megpillantottam őt, ahogy megengedi a vizet és megtámaszkodik a mosdókagyló márvány felületén.

- Minden rendben? - megálltam mögötte, majd óvatosan a vállára helyeztem az egyik kezem. Szeme csukva volt, a levegőt szaporán vette. Mellkasa gyorsan emelkedett, én pedig megijedtem. - Beszélnél, kérlek? - nyeltem egyet. - Megijesztesz! - mikor kimondtam, elzárta a vizet, megsimította a homlokát, majd könnyes szemmel felém fordult. Nem nézett rám, csak a félig kigombolt ingemet figyelte. Mellkasom felé nyúlt és megcsóválta a fejét. - Bébi? - ujjammal megérintettem az állát és kértem, hogy figyeljen rám. Szeme csillogott, de arca sápadt volt és levegő után kapkodott.

- Bocsánat - helyezte homlokára a kezét. - Nem tudom, hogy mi van velem. Azt hiszem, hogy kicsit elfáradtam - pillantott oldalra, de úgy éreztem, hogy valamit nem mond el nekem. Ajkam szélébe haraptam és röhejesen megcsóváltam a fejem. Minden megfordult a fejembe. Talán nem akar a feleségem lenni? Nem akarja feladni a szabadságát? Millió gondolat cikázott a fejembe és egyre ingerültebb lettem.

- Úgy érzem, hogy valamit nem mondasz el nekem. Meggondoltad magad, vagy mi? - csípőre helyeztem a kezem, és feszülten felsóhajtottam. Valeria a szemöldökét ráncolta.

- Tessék? - suttogta. - Nem! Nem erről van szó...

- De valamiről mégis - mondtam. - Sápadt vagy, a kezed pedig remeg. Látom rajtad, hogy valami van és nem mondod el nekem. Sok ez az egész? Nem kell nyáron esküdnünk. Át tehetjük jövőre is akár... - motyogtam alig hallhatóan, Valeria pedig felsóhajtott.

- Nem erről van szó! - hangját felemelte és lehunyta a szemét. - Ramsey, én...fáradt vagyok! Azt hiszem, hogy türelmetlen és kicsit ingerült is vagyok ma ehhez - bökött az ajtó felé.

- De miért bébi? - megérintettem az arcát, ő pedig könnyes szemmel nézett fel rám. Ajkát lebiggyesztette és mérhetetlenül nagy sírás szakadt fel belőle. Kezével eltakarta az arcát ami vörös lett. Nagy szemekkel figyeltem, hogy derekát a mosdókagyló szélének támasztja. - Mi a gond? - néztem a gyönyörű smaragdzöld szemébe.

- Terhes vagyok - amikor kimondta, elkerekedett szemekkel elengedtem az arcát, és nagyot nyeltem. Megállás nélkül visszhangzott a fejembe a szó, hogy "terhes vagyok". Egy szó sem jött ki a számom. Meglazítottam az öltönyömet és kigomboltam. - Ramsey... - Valeria közelebb lépett, de én oldalra pillantottam. A másodpercek rohamosan teltek, miközben próbáltam emészteni az imént hallottakat. - Mondanál valamit? - szinte lassított felvételben láttam, hogy kezét a lapos hasára helyezi. Benne van. A hasában van. Benne van. Kezemmel eltakartam a szememet, majd hirtelen jött gondolatnak köszönhetően megfogtam őt, felemeltem és megpörgettem.

- Nem viccelsz, igaz?! - kezem közé fogtam az arcát és próbáltam vissza folytatni a könnyeimet. - Bébi! Mond, hogy nem csak viccelsz!

- Nem viccelek! - sírta el magát. - Tényleg babát várok - mondta elcsukló hangon, majd remegve folytatta. - Tudom, hogy terveink voltak. Tudom, hogy az esküvő után utazni akartunk volna és világot látni, de ő úgy gondolta, hogy hamarabb jön, és...

- Maradj csendben! - tarkójánàl fogva magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Valeria hozzám tolta a csípőjét és a hasamra helyezte a kezét.

- Tehát...örülsz neki?! - kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Komolyan kérdezed? - motyogtam. - Apa leszek! - mondtam ki. - Hallod ezt? - simogattam a haját. - Apa leszek! - túrtam a hajamba, ő pedig elnevette magát.

- Féltem elmondani!

- Mióta tudod? Vagy mikor...mikor történt?

- Tegnap este csináltam egy tesztet - sütötte le a szemét. - Azóta tudom - pillantott a szemembe, majd szorosan hozzám bújt. - Annyira megnyugodtam, hogy örülsz neki. Féltem. Egy kicsit most is félek. Számomra ez az egész annyira idegen még...

- Megoldjuk - mosolyogtam. - Ketten megoldjuk - helyeztem hasára a kezemet.