- A Costes étterem lenyűgöző panorámával rendelkezik. 120 méter magason helyezkedik el, és a szintjéről pompás kilátás nyílik San Diego utcáira, illetve a kikötőre is. Figyelemre méltó bútorzata miatt nagyon közkedvelt, hiszen a zöld egy közkedvelt szín. Asztalaink fényes mahagóniból készültek és szépen kiemeli az étterem ezüst, néhol arany színű falát. Ha beljebb sétálunk, jobbra tekinthetik meg a bárpultot, ami mögött nagyon drága, és értékes italok foglalnak helyet. Láthatják, hogy a harmónia és a nyugodt időtöltés miatt egy- két helyen növények foglalnak helyet. A hely különlegessége valóban a zöld szín. A vendégek nagyon szokták szeretni, sokan visszatérő vendégek és gyakran megjegyzik, hogy itt mindig kellemes enni. A mennyezet külön figyelmet érdemel, hiszen ha fel pillantanak egy tükör néz vissza magukra. A világítás egyedi tervezésű - összefont kezekkel figyeltem az értékesítő hölgyet, aki magas tűsarokban, rövid szoknyában és vörösre rúzsozott ajkakkal figyelte Ramseyt, aki csendben bólogatott. - Nyugodtan jöjjenek beljebb! Ahogy említettem a kilátás páratlan, hiszen egy vastag üvegfal választja el az éttermet a külvilágtól - karjával kecsesen az üvegfal felé mutatott, én pedig végig néztem az éttermen. Lenyűgöző volt. Valóban. A szavakat sem találtam. Elit, elegáns, különleges és minden csillogott. De talán jobban érdekelt az, hogy ez a szőke gebe állandóan a vőlegényemet figyelte. Összehúzott szemekkel néztem, hogy vigyorogva megérinti a vállát és az étterem régi tulajdonosairól kezdett mesélni. Miközben egyedül maradtam, elővettem a fekete táskámból a telefonomat és küldtem pár fényképet Selenának az étteremről.

Összeráncoltam a szemöldökömet és mielőtt folytattuk volna, előre pillantottam. Ramsey zsebre helyezett kezekkel állt és figyelmesen hallgatta a hölgyet, aki mosolyogva beszélt hozzá. Egy kicsit magukra hagytam őket és csináltam egy-két képet a bútorzatról és a falakról. - Eddig az összes tulajdonos nagy becsben tartotta. Mindenki vigyázott az étteremre és szeretettel várták a vendégeket. Rengeteg rendezvényt szoktak itt tartani; születésnapokat, esküvőket, baráti találkozókat és banketteket is. Forgalmas hely, tehát szüksége van egy olyan tulajdonosra aki tökéletesen ért a vendéglátáshoz és atom biztosan tud irányítani egy csapatot is. Jól hallottam, hogy most egy kaszinót vezet, Mr. Hernandez?

- Tökéletesen hallotta. Szerencsére otthon mozgok a szakmában, ezért nem ijeszt meg ez az aprócska kihívás. Tudni illik, hogy valami új dologba szeretnék kezdeni, ezért szeretném ezt az éttermet. Foglalkozok a jövőmmel.

- Ezt természetesen megértem. Biztos vagyok abban, hogy ha sikerül megállapodniuk Weston úrral, akkor tökéletes tulajdonosa lesz a helynek.

- Bla, bla, bla - motyogva közelebb sétáltam hozzájuk, majd elküldtem a készített képeket.

Ekkor rezgett a telefonom, majd elhúztam az ikont és fogadtam Selena hívását. Összefont karral nekitámaszkodtam az egyik oszlopnak és elmosolyodtam. - Ezigen, csajszi! Számítottam arra, hogy Ramsey ízlése jó és mindig a különlegest keresi, de ez az étterem gyönyörű! Annyira tetszik, hogy zöld és természetes fény jön be az üvegfalon keresztül.

- Ne is mond! Azt hiszem, hogy ez a hely tökéletesen visszatükrözi a stílusát. Nem véletlenül tetszett meg neki ennyire - simítottam hasamra a kezem. Tekintetemmel Ramseyt kerestem, aki mosolyogva engem figyelt. Mikor összenéztünk, mosolyra húztam az ajkam.

- Remélem, hogy sikerül neki az üzlet és megveszi az éttermet! Nagyon szorítok nektek!

- Köszönjük, de ez nem ma fog kiderülni. Az étterem tulajdonosa most külföldön tartózkodik. Vele kell Ramseynek tárgyalnia. Elvileg a jövő héten utazik vissza Isztambulból.

- Hm! Akkor türelmesnek kell lennetek - nevetett, én pedig bólintottam.

- Most le kell tennem, Selena! Ramsey és a mély dekoltázs végeztek!

- "Mély dekoltázs", ez jó! - nevetett Selena, majd bontotta a vonalat. Miután kettesben maradtunk Ramseyyel, összefont karokkal mellé sétáltam és mélyen a szemébe pillantottam. Tetszett neki a hely. Láttam rajta, hogy minden vágya az, hogy az övé legyen. Úgy éreztem, hogy idő kérdése és valóra válik az álma.

- Nos! Jót beszélgettél a mély dekoltázsú lánnyal? - a csukott bejárati ajtó felé mutattam, Ramsey pedig nevetve nyomott egy puszit a homlokomra.

- Én észre sem vettem azt, hogy mély a dekoltázsa. Elrabolta a figyelmemet az étterem és az, hogy benne látlak téged. Bár... - közelebb lépett, kezét a tarkóm alá vezette és óvatosan neki támasztott az egyik asztalnak. Fenekemet az asztalra tettem és oldalra biccentettem a fejem, amikor ajka a nyakamra tapadt. - Az igazság az, hogy szívesebben látnálak benne meztelen - lehunytam a szemem, hiszen az izgató szavak életre keltették a fantáziámat. Éreztem, hogy pulzusom emelkedik, a levegőt pedig szaporábban vettem, amikor elkezdte kigombolni a fehér selyem ingemet.

- Rossz vagy! Tényleg itt szeretnéd csinálni? - kezemet az övére helyeztem és a szemébe pillantottam, miközben kezem a merev férfiasságára csúszott. Csillogó szemét lehunyta, ajkát résnyire kinyitotta és hátra túrta a kávébarna haját. Tekintetemmel a borostáját figyeltem. Szemem végig vezettem a szexi nyakán, majd kigomboltam mellkasán az inget.

- A hölgy gondolkodási időt adott nekem. Azt mondta, hogy negyed óra múlva visszajön. Van tizenöt percem arra, hogy magamévá tegyem ezt a gyönyörű kismamát - mire észbe kaptam volna, felhúzta a ceruzaszoknyámat és letolta a fekete harisnyámat. - Gyönyörű rajtad ez a csipke! - ujjával félre húzta a bugyimat, majd hátra hajtottam a fejem, amikor ujjával kényeztetni kezdett.

- Istenem... - tűsarkúmat az egyik székre támasztottam és enyhén megfeszítettem a csípőmet. - Ez annyira jó! - letoltam róla az öltönyt, az inget pedig a padlóra dobtam. Nedves puszikat hintettem a csupasz hasára, kezemet pedig az alsónadrágjába vezettem. Szívem hevesebben dobogott amikor rámarkoltam a merev férfiasságára. - Szeretkezni akarsz velem?

- Nagyon is! - letolta magáról a nadrágot, engem pedig az asztal széléhez húzott. - Megnyalod? - mutatta fel az ujját. Szemébe pillantottam és bekaptam két ujját. - Szóval zavart téged ez a hölgy? - simította végig a nőiességemet. - Azon gondolkozok, hogy tudnálak kiengesztelni?

- Lenne egy ötletem - férfiasságára markoltam és játszani kezdtem vele. Szemét lehunyta, a szájàt pedig résnyire kinyitotta. - Szeretkezz velem! - nem kellett kétszer kérnem, hiszen a szemembe pillantott, majd egy határozott mozdulattal belém csúszott. Egyszerre nyögtünk fel, amikor érzékien töltött ki, és kezdett el mozogni bennem. Romantikus volt, érzéki, mégis vad. Tenyerével végig simított a combomon, végig járta a meztelen hasam amin elidőzött egy picit.

- Gyönyörű vagy! Én pedig szerelmes vagyok beléd - nyakamra csókot hintet, én pedig felnyögtem.

- Én is nagyon szeretlek! - lábammal átkaroltam őt és hátra hajtott fejjel élveztem, hogy mozog bennem.

- Feküdj le! - hallgattam rá és bíztam a szavaiban. Hátra feküdtem és engedtem, hogy tovább mozogjon bennem. Változtatott a tempón. Annyira élveztem, hogy felnyögtem. Mélyen volt bennem. Éreztem, hogy kitölt, éreztem, hogy kemény és engem akar. - Imádom ezt a puncit. Forró, nedves és imád engem.

- Én is imádlak téged! - felnyögtem és elmosolyodtam, amikor végig simította a combomat.

Késő este kerültem ágyba, bár ez nem lepet meg. Miután végeztünk az étterembe, elmentem a kaszinóba és beszélgettem az öcsémmel. Elmondtam neki azt, hogy a közeljövőben nagy szükségem lesz rá, hiszen új terveim és céljaim vannak. Örült annak, hogy új dologba kezdek, attól viszont félt, hogy mit bízok rá. A kaszinót. Brian nagyon okos gyerek, de még fiatal. Engem ez nem ijesztett meg, és nem tántorított vissza. Láttam rajta, hogy érdekli őt a kaszinó. Ismertem az öcsémet. Itt akart maradni. Ehhez viszont az kell, hogy munkát találjon itt. Talán nagy falat lesz neki a kaszinó, de mindenben a segítségére leszek.

Este egy csésze teát csináltam magamnak és úgy lapozgattam a Netflix oldalán. Valeria mostanában sok romantikus filmet szokott nézni, ezért amíg a fürdőben van addig kerestem neki egyet. - Fogalmam sincs, hogy mit válasszak - megdörzsöltem a szemem, amikor jelzett a telefonom. Egy olyan hangot hallottam, amit már nagyon régóta nem. Teljesen elfelejtettem, hogy fent vagyok még ezen a közösségi oldalon. Megnyitottam az értesítést és összefont szemöldökkel olvastam egy blog történetet egy olyan írótól aki régóta nem publikált semmit.

JÖVŐ VELED

Sziasztok kedves olvasóim!
Olyan régóta nem írtam, hogy azt sem tudom, hogy emlékeztek e rám. Én vagyok az a lány aki szeret névtelen maradni és megosztani élete boldog, illetve boldogtalan pillanatait. Az a helyzet, hogy nagyon rég írtam, ezért most újra itt vagyok. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Azt hiszem, hogy minden a helyére állt. A szó szoros értelmében...minden. Emlékeztek még Alecre? Ő volt az a fiú, akihez soha nem kerülhettem közel. Ő volt a családom ellensége. Egy ellenség. Egy olyan személy, akiről soha nem gondoltam volna azt, hogy fülig beleszeretek. Arra meg egyáltalán nem, hogy megkéri a kezem! És ezzel elmondtam a nagy hírt; mennyasszony leszek! Szavakkal nem tudom elmondani azt, hogy mennyire boldog vagyok! Feleségül megyek a férfihoz, akibe beleszerettem! Most biztos azt gondoljátok, hogy kockázatos, hiszen a családjaink nem szeretik egymást. El kell mondanom, hogy a háború amit vívtak, véget ért. Ezért is mondtam azt, hogy minden a helyére állt. Feleségül megyek valakihez, aki régen az ellenségem volt. Nemcsak az ellenségem, de utáltuk egymást. Az igazság az, hogy ki nem állhattuk a másikat. Most pedig összeházasodunk és építjük a jövőnket. Ijesztő. Félek és több dolog miatt is aggódom de Alec-ért megéri. Nem szeretnék sokat írni, mert ebben a pillanatban is rám vár. Azt hiszem, hogy filmet keres nekem a Netflixen, ezért jobban járok, ha megnézem, hogy halad. Viszont van egy tanácsom a számotokra! Persze, ha érdekel titeket; egyszer mindenki életében elfog jönni a szerelem és pont akkor, amikor, nem számítotok rá. Jó időben és higgyétek el, hogy maradni fog. Egyszerűen csak ki kell várnotok. Egyszer el fog jönni és utána nem fog ereszteni. Veletek marad, mert az a feladata, hogy boldoggá tegyen titeket. Ez a szerelem lényege.

Letettem a telefonomat, majd felvont szemöldökkel figyeltem vöröskét aki telefonnal a kezében lépett be a hálószobába. Furcsa érzés kerített hatalmába, ezért elmosolyodtam. - Miért nézel rám ilyen furcsán? - telefonját a töltő padra helyezte, majd rózsaszín selyem pizsamában és felkötött hajjal mellém feküdt.

- Mondtam már, hogy szeretlek? - közel hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az orra hegyére.

- Igen! Minden nap, azt hiszem - pillantott a tévé felé. - Mit nézünk? - érdeklődött, én pedig magamhoz húztam őt.

És nem volt igaza...soha nem utáltam!
Rájöttem a titkodra, vöröske!