San Diego, Kalifornia 2024 Február

A kaszinó zárt ajtaja mögött összehívtam a csapatot mert egy roppant fontos, és rendkívül izgalmas este várt ránk. Holnap, azzal szombat este egy híresség látogat el hozzánk, ezért minden intézkedést meg kell tennem annak érdekében, hogy a lehető legjobb esti élményt nyújtsam neki.
Méregzöld ingben, fekete öltönyben és fekete nadrágban sétáltam végig a kaszinó alsó szintjén. A gépek tiszták voltak, egymás mellett sorakoztak. Az asztalokon középen gyertyák foglaltak helyet, és két szál fehér liliom virág díszítette azt. A lámpák fényei halvány fehér színben világították meg a bársony szőnyeget és az aranyozott, magas falakat. Minden részletre oda kellett figyelnem. Egy híres lemezlovas látogat el a feleségével. A néger felesége rajong a liliomokért, és szeret ezüst kanálból enni. A DJ felesége inkább lassú, latin zenéket szeret, ezért megkértem a hang technikust és a zenei csapatot, hogy állítsanak egy külön listát a holnap estére. A zenelovasnak van egy kibaszott, fehér színű Palotapincsi kutyája, Artemis. Artemis kedvenc étele a marha, és a kacsa. Külön rendeltettem kutyatápot is, hogy ezzel se legyen gondunk. Azt a hírt kaptam, hogy az ürge egy Lamborghini fog érkezni, ezért fenntartom neki a saját, privát parkolómat. Minden részletre oda akartam figyelni. Még a hülye Papillon, vagy Palotapincsit is beengedem, hogy ők ketten jól érezzék magukat. Most az este előtt egy nappal megakartam nézni, hogy is fest a kaszinó. Ma ez miatt zárva is tartok, ezért az alkalmazottokon kívül senki nincs a kaszinóban.

Az alkalmazottaim egymás mellett felsorakoztak és hátra helyezett kezekkel álltak. Csendben figyeltek és vártak, hogy kiosszam a holnapi estére vonatkozó feladatokat. Kezemet végig szántottam a nyúzott borostámon. Igazából kicsit a munkába temetkezem. Az utóbbi hónapokban sokat dolgoztam, hogy lefoglaljam magam. Nem bántam, mert a kaszinó jobban virágzik mint valaha. Lesütöttem a szemem, zsebre csúsztattam mindkét kezem, majd szembe álltam a csapat tagjaival. - Ahogy értesültetek róla, holnap egy nagyon fontos este vár ránk! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a kaszinó hírneve nagyon fontos lesz a számunkra! El kell mondanom, hogy a csapat összes tagjára büszke vagyok, mert mindenki jól dolgozik. Terhelhetőek vagytok, lelkesek, egyedik és nem utolsó sorban vendég szeretőek - végig néztem rajtuk, ők pedig bólintottak. Jól festettek egyforma ingben és fekete nadrágban. - A holnap este viszont roppant fontos lesz a számunkra. Egy híres zenei művész látogat el hozzánk, hogy eltöltsön itt egy kellemes estét a feleségével. Ha jól fogja érezni magát, reklámozni fogja a helyet, ami nekünk nagyon jó. Azonban! - mikor feltettem az ujjam, mindenki nyelt egyet. És igen...mindig ilyenkor jön az izzadás és a mély levegővétel.

- Ha valaki egy kicsit is hibázik, kirúgom! Ha valaki nem lesz kedves, kirúgom! Ha holnap valami hibát észlelek, az egész csapatot kirúgom! - üveges tekintettel figyeltem a férfit, aki a hónapok alatt megváltozott. A szemem előtt vált egy érzéketlen, munkamániás robottá. Ramsey Hernandez előttem állt, de mintha nem őt látnám magam előtt. Beszédét szigor jellemezte. Tekintete viharos volt. Mozdulatai elő kellőek és határozott volt. Az egész férfi tele volt ki nem adott dühvel és megannyi sérelemmel. Tombolt benne a csalódottság, a félelem, a múlt, és az, hogy nem tudja, hogy kicsoda. Figyeltem őt. Királyként viselkedett. Szigorú testtartással beszélt, a parancsot megszokott stílusban osztotta ki. Mindenki figyelt rá. Tekintete fáradt volt, arcvonása zord és rideg.

Mit tettünk? Mit tettünk vele?

Ramsey Hernandez megszűnt, én pedig nem tudom, hogy létezik e még valami belőle. Mert megöltük. Mert elüldöztük. Mert hazudtunk és elfedtük az igazságot. Ramsey előttem állt, de más volt, mint régen. - Remélem, hogy mindenki megértette azt, amit mondtam! Nyugodtan menjetek haza és pihenjetek, mert holnap este mindenkire szükségem lesz! Szép estét!

- Szép estét, Mr. Hernandez - a csapat tagjai egymás után indultak meg a lépcsőn és célba vették az öltözőket. Percek múlva arra lettem figyelmes, hogy az üres kaszinó zárt ajtaja mögött csak ketten voltunk. Ramsey észre sem vette, hogy még mindig ácsorgott és csípőre helyezett kezekkel nézett maga elé. Államra támasztottam a kezem és figyeltem őt. Az igazság az, hogy összetört, ezt pedig titkolja. Úgy gondolja, hogy könnyebb, ha nem vesz tudomást a valóságról. Ismertem. Jobban ismertem, mint bárki mást. Tudtam, hogy mit csinál, hogy min ment eddig keresztül. Úgy csinált, mintha nem történt volna meg az az este. Ramsey kitörölte az estét, ami apróra törte a szíve darabkáit. Csak azt nem tudom, hogy meddig lesz képes tartani magát. Mert Ramsey egyszer el fog fáradni. És azt hiszem, hogy akkor valakinek mellette kell lennie.

- Ne hajszold túl magad - lesütöttem a szemem, felálltam és megindultam felé. Vállára helyeztem a kezem, Ramsey pedig felém fordult. Tekintete csillogott, puha ajkát halvány mosolyra húzta.

- Van bennem még felesleges energia - egyik szemöldökét felvonta, a szívem pedig akaratlanul is zakatolni kezdett. - Talán élnünk kellene ezzel a lehetőséggel, nem gondolod? - ujjai közé vette az egyik hajtincsemet, és a szemembe nézve végig simított rajta.

- Mire gondoltál pontosan?

Bele akartam menni a játékba. Cserfes akartam lenni. Nő akartam lenni. Azt akartam, hogy váljunk eggyé. Ramsey a derekamra helyezte a kezét, tekintete pedig a dekoltázsomra siklott. Szemezgetett az ingemen található arany gombokkal. Tüzes volt. Szenvedély táncolt a szemében, ez pedig mindent elfeledtetett velem. - Nagyon szívesen megmutatom! De attól tartok, hogy nem fogom kibírni azt, hogy felmenjünk - felkuncogtam, amikor enyhén lehajolt és lehúzta a szoknyám cipzárját. Ujjaival letolta a szoknyát, ami a padlóra esett, majd kiléptem belőle. - Meztelen akarlak, Valeria - végig gombolta az ingemet, majd egy lassú mozdulattal letolta a vállamról. Hazudni sem tudtam. A testem mindent elárult. Az ajkamba haraptam, amikor tenyerét a nőiességemre vezette. - Így is érzem, hogy forró vagy - biccentette oldalra a fejét.

- Mert ezt hozod ki belőlem - mélyen a szemébe pillantottam és kikapcsoltam az övét. - Mert bárhol és bármikor képes vagy levenni a lábamról. És ez miatt nagyon...

- Nedves leszel? - határozott mozdulattal szabadított meg a bugyitól és a melltartótól. Mire észhez kaptam a legközelebbi asztal szélén ültem, és levetkőztettem őt teljesen. - Vagy csak egyszerűen beindít az, hogy a kaszinóm egyik asztalán fogok szeretkezni veled? - lábamat széttárta, halántékát az enyémhez nyomta. Tarkójára simítottam a kezem, a másikat a meztelen hasára tettem.

- Be vannak kapcsolva a kamerák? - csókot leheltem a nyakára, ujjammal cirógattam a libabőrös tarkóját. Az enyhe fényekben szemezgettem a selymes bőrével, a felsőteste kívánatos látványával.

- Talán! Ha visszanézzük majd kiderül - maga felé fordított és csókot kért tőlem. Nem egyszerű csók volt. Szenvedélyes. Forró. Valódi. Igazi. Őszinte. Az ajkába nyögtem, miközben keze a nőiességemre csúszott. Puha ujjai simogattak és lassan ingereltek. Enyhén hátra dőltem, lábamat a csípője köré fontam. Szabad kezemet végig húztam merev férfiasságán, mire enyhén elhajolt tőlem. - Bassza meg! Lehet, hogy be vannak kapcsolva a kamerák... - nyögte, miközben arca kipirult, mellkasa pedig gyorsan emelkedett. - De annyira nedves vagy! Szívesen megnézném közelebbről is.

- Nem érdekelnek a kurva kamerák! - végig simítottam a mellém, a hasát cirógattam és újra kezembe vettem a férfiasságát. - És akarlak! - egy mozdulattal leszálltam az asztalról, majd vele szembe álltam. Ramsey nézte, hogy leguggolok elé és végig simítom a combját. Kérdés sem volt, hogy mit akartam. Érezni. Magaménak tudni. Tudni, hogy ő az enyém. Hozzá hajoltam. Nyelvemmel végig nyaltam a merev férfiasságàt, ő pedig a hajamba túrt.

- Baszki... - hajamat cirógatta, miközben a számba vettem és játszottam vele. Tudtam, hogy szereti. Éreztem, hogy élvezi. Azt akartam, hogy mindent elfelejtsen. Minden rosszat. - Ezt abba kell hagynod, Valeria - alkaromat megfogta, és újra az asztal szélére ültetett. - Válasz! Beteszem és utána nyallak ki, vagy először nyalok és utána teszem be? - nem akartam húzni az időt, ezért meztelen lábammal átkaroltam a derekát, ezért közel került hozzám. - Ahogy szeretnéd - fenekemre simította kezét, az asztal szélére húzott, majd egy lassú mozdulattal belém csúszott. Abban a pillanatban egyszerre nyögtünk fel, majd mozogni kezdett bennem. Testem hintázott az asztalon, miközben tarkójába kapaszkodtam. Homlokomnak támasztotta a homlokát és ki be mozgott bennem. Mámorító volt érezni. Ramsey gyorsított a tempón, tudta, hogy mit csinál. Alkarján megfeszültek az erek, nagy kezével a mellemet fogta.

- Annyira szeretlek! - két karomat a tarkójára kulcsoltam és a szemébe néztem. - Tudod, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd? - fürkésztem az arcát, ő pedig az ajkába harapott.

- Ha szeretnéd majd újra megmutathatod, hogy mennyire! - kihúzta magát belőlem, levett az asztalról, megfordított és oldalra túrta a hajam. - Tedd szét a lábad és dőlj az asztalra - a kérésének azonnal eleget tettem. Amint előre hajoltam, Ramsey belém csúszott, én pedig nagyot nyögtem.

- Ezzel soha nem fogok betelni - lehunytam a szemem, miközben élveztem, hogy bennem van és, hogy eggyé vállunk. - Imádok veled szeretkezni - motyogtam alig hallhatóan.

Ramsey irodája privátabb volt, ezért szeretkezésünk után bátran jöttem fel és nyúltam el a kanapéján. Ő mellettem feküdt és a hajamat cirógatta. Figyeltem, hogy előre néz, de nem mondott semmit. Tudtam, hogy mire gondol. Nagyot nyeltem. - Akarsz beszélni róla? - bátortalanul kérdeztem rá. Tudtam, hogy erről a témáról nem beszélünk. A történtek óta egyszer sem beszéltünk.

De mi is történt?

Ramsey megtudta az igazságot. Nem akarta elhinni, nem akarta feldolgozni, de megtudta amit oly sokáig titokban tartottunk előtte. Ramsey mindenkit megutált. Kevinről azóta nem hallok. Az anyja csak ritkán jelentkezik, csak akkor amikor Ramsey hogyléte felől érdeklődik.

De mi is történt pontosan?

Egy szörnyeteg vagyok. Egy önző, gátlástalan ember. A saját boldogságom érdekében a szerelmem szemébe hazudtam. - Ne haragudj, csak...tudni akarom, hogy jól vagy e.

- Jól vagyok, Valeria - pillantott a szemembe. - Kizártam az életemből azokat az embereket, akikre nincs szükségem - tűrt a fülem mögé egy kósza hajtincset. - És magam mellett tartottam azt, akire mindig is számíthattam.

Nagyot nyeltem. Az igazság az, hogy hazudtam. Hatalmasat hazudtam. Nem különböztem a többitől, de ő ezt nem tudta. Gyávaság volt azt állítani, hogy én nem tudtam Kevinről. Önzőség volt úgy tenni, mintha én is most hallanám előszőr az igazságot. Utálom magam azért, mert hazudtam és azt állítottam, hogy én nem tudtam. Mégsem bántam, mert ezzel megtartottam őt. Önző vagyok! Pokolian önző és gyáva vagyok. - Mert mindenkivel ellentétben, te velem maradtál és támogattál - fürkészte az arcomat. - Csak azért maradtam talpon, mert te ott voltál és segítettél. "Együtt átvészeljük". Ezt mondtad. És hálás vagyok, bébi.

- Szeretlek! - csak ennyit tudtam mondani.

- Én is szeretlek - húzta végig ujját a derekamon. - Meglovagolsz? - ragadott meg, majd a derekára húzott.

- Ezer örömmel - suttogtam, majd nevetve hozzá hajoltam.

A baj csak az, hogy a boldogság mindig átmeneti. És aki egyszer hazudott, azt mindig utoléri a sorsa.