Kora reggel az üzletben, az íróasztal fölé hajolva szemezgettem a kávéscsészémmel, miközben anya lépett be az ajtón. Csillogó szemekkel becsukta maga után az ajtót, majd letette táskáját a kanapéra és mosolyogva helyet foglalt az egyik széken. Bezártam az áru beszerző oldalt amin keresztül ruhákat szoktam rendelni, és anya felé fordultam. Látszik, hogy nemrég kezdte a reggelt, hiszen elegáns ruha helyett sportos viseletet választotta. Egyszerű fehér póló, csíkos ing és egy fehér nadrág volt rajta. Állát megtámasztotta a kézfején és a csuklóján található karkötőt kezdte piszkálni. - Kérsz egy kávét, anya? - kezemmel a vezetékes telefon felé nyúltam, de a mozdulatom megállt a levegőben amikor legyintett egyet.

- Most nem kérek kicsikém! Egy óra múlva az egyik barátnőmmel találkozok és beülünk egy cukrászdába - fonta keresztbe a lábát, majd oldalra biccentette a fejét. - Viszont mintha gondterheltnek tünnél! Az utóbbi időben nem beszéltünk túl sokat egymással. Mi nyomja a szíved? - kérdezett rá.

- Ha te azt tudnád, anyukám - sóhajtottam és a halántékomat kezdtem piszkálni. Anyának még nem beszéltem a történtekről. Az igazság az, hogy nem is akartam. Anya nem tudja, hogy mi történt Decemberben. Rengeteg hét telt el. Mesélnem kellett volna neki. Valamiért nem akartam. Nem akartam szóba hozni a témát, ami hatalmas fájdalmat okozott Ramseynek. Ramsey felnőtt férfi, de neki is vannak érzései. Van egy szíve, amit nem szöges drót, vagy magas fal vesz körbe. Ramsey erős és igyekszik nem foglalkozni az igazsággal. Tudom, hogy próbálja elnyomni magában azt, ami számára is világos. Ő egy Lanchester. Az igazság mindig fáj. Neki fáj, csak próbálja leplezni. Talán jobb lenne, ha kiadná magából. Jobb lenne ha elmondaná azt, hogy mennyire fájt megtudnia. Ramsey mégis a menekülést választotta. Talán így jobb neki. - Az az igazság, hogy történtek szomorú dolgok. Nem tudom, hogy hol kezdjem...

- Ramsey megtudta, hogy az édesapja Kevin Lanchester? - mikor anya apró mosolyra húzta az ajkát, meglepve vontam fel a szemöldököm. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy ezzel mit kezdjek.

- Te ezt honnan tudod? - hajoltam előre, hogy a szemébe tudjak nézni. Tippelni sem tudtam, hogy kitől tudta meg. Talán anya is tudta? Akkor miért nem szólt nekem?

- Decemberben Ramsey anyukája megkeresett engem. Nagyon szomorú volt és sírt is. Akkor elmesélte, hogy mi történt pontosan. Ledöbbentem - biccentette oldalra a fejét. - Az igazság az, hogy alig akartam elhinni. Ramsey igazi apukája Kevin? - kérdezett vissza, majd visszafogottan elnevette magát. - Utána mindent elmesélt nekem. Mesélt a szerelmükről Kevinnel. Én pedig meghallgattam őt és megpróbáltam vigasztalni. Nem mertem beszélni neked a témáról. Ez egy nagyon nehéz igazság. Nem lehet akárkinek beszélni róla - csóválta meg a fejét, én pedig hátra dőltem a széken.

- Érdekes, hogy hozzád ment először - jegyeztem meg. - Biztos azért mert régóta ismeritek egymást. Benned megbízik Ramsey anyukája - mosolyodtam el, majd lesütöttem a szemem. Azt hiszem, hogy most jön az a része, amire annyira nem vagyok büszke. - A lényeg itt inkább az, hogy hazudtam neki. Nem különbözök azoktól az emberektől akikben most akkorát csalódott - néztem anya szemébe, aki megrázta a fejét, jelezve, hogy nem érti miről beszélek.

- Mikor Ramsey először megkérdezte, hogy tudtam e, letagadtam és azt mondtam neki, hogy nem - mikor anya sóhajtva a szája elé tette a kezét, bűnbánóan folytattam. - Nem akartam elveszíteni! Tudtam, hogy ha elmondom, akkor felém is dúlni fog a haragja. Önző voltam. Nem akartam őt elveszíteni. Sokszor megtörtént. Még egybe belehaltam volna - néztem anya szemébe.

- Jaj kicsikém! Jobb lett volna, ha őszinte vagy vele! Ha Ramsey ezt egyszer megtudja...

- Nem fogja! - vágtam közbe. - Nem tudhatja meg! Tudom, hogy azzal mindennek vége lenne ami kettőnk között történt - doboltam ujjaimmal az asztal felületén. - De nem voltam büszke magamra. Mai napig utálom magam miatta - nyeltem egyet. - Akkor ez tűnt a legokosabb ötletnek - rántottam meg a vállamat.

- Hm - vonta fel a szemöldökét. - Akkor nagyon bízom benne, hogy nem fogja megtudni az igazságot. Ha más emberek hazudnak neki, azt talán elbírja. De ha te hazudsz neki, az teljesen más. Ki fog készülni, Valeria - bólintott. - Hiába férfi, neki is van szíve és vannak dolgok, amik a szívnek fájnak.

- Tudom anya - adtam neki igazat.

- Nagyon érdekel, hogy érzed magad nálunk? - félig az asztal sarkára támaszkodtam és végig néztem az új biztonsági őrön, aki kihúzott testtartással állt velem szembe.

- Köszönöm a kérdést! Az esték kicsit húzósak a számomra mert tényleg nagyon forgalmas hely és sokan megfordulnak ebben a kaszinóban. Azonban engem ez nem ijeszt meg! Eltökéltnek érzem magam, és minden vágyam, hogy hosszú távú munkaerő legyek az ön keze alatt - mosolyodott el, én pedig megszorítottam az asztal sarkát. Szimpatikus volt a fiú. Tetszett benne az, hogy határozott. Nem félt. Tudta, hogy mit akar. Szeretem az embereket akik tudják, hogy néz ki a jövőjük. Ő tudta. David egy szimpatikus srác és hosszú jövőt szeretnék tartogatni a számára.

- Örömmel hallom, hogy minden rendben van veled! Igen, ezt nagyon jól látod - fontam össze a karomat. - Ez a kaszinó nagyon forgalmas hely, számtalan ember megfordul itt. A te munkád abból a szempontból jó, hogy nem kell foglalkoznod a "pornéppel" - tettem idézőjelbe a kezem. - Ez egy drága hely! Komoly emberek fordulnak meg itt. A szándékaik tiszták.

- Hál istennek! Egyszer voltam biztonsági őr egy szórakozóhelyen - helyezte zsebre a kezét. - Tudnék mesélni, hogy milyen alakok fordultak meg ott; drogosok, részegek, transzok... - csóválta meg a fejét. - Örülök, hogy itt senkit nem kell egy bokorba húznom azért mert sokat ivott és hánynia kell.

- Aucs! - húztam el az ajkam, ő pedig felvont szemöldökkel bólintott. - Mindegy! A lényeg, hogy eddig meg vagyok elégedve a munkáddal. A kollegáiddal jól kijössz? - érdeklődtem. Ó bólintott.

- Hudson és Kayden nagyon jó arcok! Kicsit ijesztőek mert egy fejjel magasabbak mint én, de nagyon jó fejek. Család apák!

- Pontosan! Mindkettőnek vannak gyerekei!

- Magának van gyermeke? - kérdezte, én pedig nagyot pislogtam.

- Nem tudok róla, hogy lenne - válaszoltam, ő pedig elnevette magát. - Mindenféleképpen szeretnék. Ami azt illeti, vágyok is egy fiúra! De élni szeretnék előtte. Utána jöhetnek a gyerekek - mellé léptem, majd megveregettem a vállát. - A ma esti rendezvényen nagyon sokan lesznek! Gazdag és híres emberek! Hárman lesztek szolgálatban, de megduplázom majd - helyeztem csípőre a kezem.

- Rendben! - igazította meg a nyakkendőjét. - Nem fogok csalódást okozni - lépett hátra, majd kilépett az ajtón és becsukta maga után.

Halk kopogásra kaptam fel a fejem. Az üzletben dolgozó egyik lány szapora léptekkel igyekezett felém. Végig simított a fekete térdig érő szoknyáján, a bordó pólóján és erőltetetten elmosolyodott. Arckifejezése ijedt volt, ezért felálltam az asztal mögül. Nem értettem, hogy mi történt, ezért becsuktam az asztalomon található mappát. - Gond van, Leyla? - érdeklődtem. A lány beletúrt a felfogott hosszú hajába.

- Az igazság az, hogy van itt egy úriember! Nagyon kifinomult, akcentussal beszél és az üzlet tulajdonosát keresi. Egy nagyon drága és ritka inget nézett ki magának és meg szeretné kérdezni, hogy nálunk kapható e - telefonjával megnyitotta az üzlet elektronikus kínálatát, majd beütötte az ing márkáját. Mikor felém mutatta, káprázott a szemem.

- Hm! Ez egy Emporio Armani ing! Van készleten a férfi osztályon, a kérdés csak az, hogy milyen színben szeretné az úriember - felálltam és sóhajtva kisétáltam az irodából. Felszegett állal igyekeztem a vendégünk felé, aki a férfi osztály közepén állt.

- Nem hiszem el, hogy itt ennyit kell várni! Nem szégyellik, hogy megvárattatják az embert? - ismeretlen férfi hang csapta meg a fülem, miközben megálltam az "úriember" mögött. Meglepődtem, amikor egy idősebb férfi fordult felém. Végig néztem rajta és azonnal eldöntöttem, hogy itt aztán van pénz. Milliókat érő óra csillogott a csuklóján, amit kiegészítettek a márkás zakó aranyozott gombjai. A bácsi bottal támaszkodott, aminek tetején egy oroszlán fej nézett rám. Kicsit morbid. Na mindegy. A kezemet nyújtottam, és miután bemutatkoztam elvezettem őt az Armani ingekhez.

- Engedje meg nekem, hogy személyesen én álljak a segítségére! Ha nem tart tolakodónak mi a mérete, vagy mérjük le centivel? - az ősz borostás arcát figyeltem, de ő csak elegánsan legyintet egyet.

- A legkevesebb az, hogy személyesen maga segít nekem - bólintott kifinomultan. Az ingek közül kezébe vett egy szürke darabot, majd kettőnk közé helyezte. - Ez tökéletes lesz! Ha van belőle királykék is, akkor ugyan ebben a méretben kérném - megfordult és a kassza felé vette az irányt.

- Hát persze... - morogtam és két inggel a kezemben megindultam a kassza felé. Én magam akartam becsomagolni a két inget, ezért a márkával ellátott dobozt a kezembe vettem. Az idős bácsi minden mozdulatomat figyelte, miközben elővette a bankkártyáját. Nem volt szimpatikus. Gazdag volt. Nagyon is. Tekintetem az üzlet előtt parkoló fekete terepjáró felé siklott. Biztos voltam abban, hogy azzal érkezett. - Átnyújtanám az ingeket! - mosolyt erőltettem magamra és kezébe adtam a táskát.

- Kártya! - nyújtotta felém. Próbáltam grimasz nélkül elvenni a bankkártyát és beütni a végösszeget, ami sok nullából állt.

- Lehúztam az összeget! Most pedig pin kódot kér - miközben felé fordítottam a bankkártya leolvasót, tekintetem a kártyára tévedt. A bankkártyával szemezgettem, miközben megpillantottam rajta a nevet. Nagyokat pislogtam, és elkerekedett szemekkel pillantottam az idős bácsira, aki rezzenéstelen arccal várta, hogy elfogadja a kódot. - Köszönöm! - nyeltem egyet. Jesszus! Ez nem létezik!

- Részemről az öröm!

- Akkor vissza is adom a kártyáját, Mr....Lanchester - suttogtam, ő pedig felvont szemöldökkel elfogadta a kártyát.

- Nagyon kedves! Most pedig indulok mert meg kell keresnem egy férfit, aki állítólag az én unokám, az én vérem és egy kaszinót vezet. Tud itt a környéken kaszinókat? - pislogott szaporán.

Pislogás nélkül megráztam a fejem, ő pedig legyintett egyet, majd kisétált a boltból. Az autó ajtaját kinyitották neki, én pedig egyedül maradtam és rezzenéstelen arccal figyeltem ahogy elhajtanak. Mi a fene történt pontosan?!