Hunyorogva a szemem elé tettem a tenyerem és megigazítottam a fehér baseball sapkát ami a fejemen volt. Lehunytam a szemem. Békésen hallgattam a sirályok énekét, a tenger hullámainak zörejét és azt, hogy a szellő a vitorlába kap. Beszívtam a tenger sós illatát és élveztem, hogy a hajó táncol a hullámok tetején. Ramsey hetek óta mondogatta, hogy menjünk el valahova ahol csak ketten lehetünk. Erre a célra a vitorlás hajója tökéletes volt. Nem voltunk messze a várostól, a kilátás mégis elképesztő volt. A nyílt tengeren sodródtunk, mellettünk pedig magas sziklák húzódtak. A sziklákon zöld növények és virágok futottak fel. Láttam a partot, az épületeket és a kikötőt is. Tetszett a látvány és úgy éreztem, hogy minden teher lement a vállamról. Hallgattam, hogy Ramsey harmadszor ugrik a tengerbe és úszik vissza a felszínre. Elmosolyodtam. Felálltam és az ezüst korlát széléhez ültem. Mikor a felszínre ért, hátra söpörte vizes haját és elvigyorodott. - Nehogy leégjen a hátad! - kiabálta, én pedig megcsóváltam a fejem.

- Talán bekenhetnéd! - szólaltam meg, ő pedig a létrához úszott. Kuncogva levettem a fehér inget, majd leterítettem és óvatosan a hasamra feküdtem. Akkor lepődtem meg, amikor Ramsey mellém dobta a vizes fürdőnadrágját. Ekkor elnevettem magam. - Nem félsz, hogy valaki meglát meztelen? - érdeklődtem és figyeltem, hogy kinyitja az ajtót. Bőrszíne sokat változott. Napsütötte lett, szinte aranybarna. Őszintén elmosolyodott és megrántotta a vállát.

- Szerinted érdekelne ez bárkit is? - mutatott magára. Végig néztem a meztelen testén és feltettem az ujjam. - Rajtad kívül, vöröske - vonta fel az egyik szemöldökét. Tíz perc múlva rövidnadrágban és egy galléros pólóban ült le mellém. Kezébe vette a naptejet és bekente vele a hátamat. Lehunytam a szemem és élveztem az érintését. Oldalra pillantottam, majd beszívtam a kellemes sós levegőt.

- Emlékszel arra amikor egymás életébe léptünk? - kérdeztem kiváncsian. Ramsey leült mellém, kènyelembe helyezte magát és bólintott.

- Hogy tudnám elfelejteni? - vigyorodott el, én pedig mellé ültem és a vállára hajtottam a fejem. - Nőcsábász voltam!

- Én pedig Austin miatt szomorkodtam - suttogtam, miközben megfogta a kezem és puszit nyomott a kézfejemre. - Most pedig csillog az ujjamon egy gyűrű, amit tőled kaptam!

- Egy hónap múlva pedig összeházasodunk - pillantott le rám, miközben a szellő a homlokába fújta a barna tincseit. Ramsey elképesztően jóképű volt. Mindig is az volt, de a napsütötte bőre tette igazán azzá. - Alig hiszem el - ráncolta a homlokát. - Házasság...mi a szar történt velem - nevetett, én pedig meglöktem őt.

- Talán szerelmes lettél.

- Szerelmes? - vonta fel a szemöldökét. - Ilyen lenne a szerelem? - gondolkozott hangosan.

- Miért? - felültem, mélyen a szemébe pillantottam és a mellkasára helyeztem a kezem. - Szerinted nem ilyen? - tekintetünk találkozott. Ramsey közelebb hajolt hozzám és hátra túrta a vörös hajam. Fejemet tartotta, miközben lassan megcsókolt. Forró ajka érintése életre keltette a vágyaimat, kezem pedig vándor útra tévedt. Kívántam őt. Annyira kívántam, mint ő engem. Mire észbe kaptam, a hátamon feküdtem, ő pedig felettem támaszkodott. Borostája csiklandozott ahogy a nyakamat csókolgatta. - Hm? - kezemmel végig simítottam a hátát és letoltam róla a nadrágot.

- És ha valaki erre hajózik? - ujjainkat összekulcsolta, nyelvével végig szántotta a bőrömet.

- Nem érdekel - sóhajtottam, miközben ujjaival a combomat simogatta. - Most semmi nem érdekel - hátra hajtottam a fejem és élveztem ahogy megszabadít a fürdőruhámtól. Elég messze voltunk a kikötőtől, ezért biztos voltam abban, hogy senki nem lát minket.

- Visszatérve az előbbi témához... - levette a rövidnadrágot, a lábam közé térdelt és a dereka köré helyezte az egyik lábamat. - Igen! Szerelmes vagyok! Kibaszottúl szerelmes - fölém hajolt, forró csókot nyomott az ajkamra, majd lehajolt a hasamhoz, és így szólt; - Mit gondolsz, kicsi? Megengeded, hogy anya és apa rosszalkodjon kicsit? - mikor rám pillantott, a hajába túrtam és elnevettem magam.

- Megengedi! - suttogtam. - De van egy kérése - mosolyogtam, Ramsey pedig a szemembe nézett. - Annyit szeretne, hogy óvatosan bánj velem!

- Oké - lesütötte a szemét és mosolyogva néztem, hogy a lábam közé nyúl. Felsóhajtottam amikor megérintett és ujjával óvatosan ingerelni kezdett. Lehunytam a szemem és vállára tettem a kezem. - Minden tőlem telhetőt megteszek - fölém hajolt, lassan hozzám illesztette magát és egy óvatos mozdulattal belém csúszott. Megkönnyebbülten felnyögtem és élveztem ahogy kitölt, ahogy lassan mozogni kezd és teljes egészében uralni kezdett. - Óvatos leszek, nehogy este panaszkodjon a kicsi - nyögte a fülembe.

- Arra gondolsz, hogy nehogy hányjak? - átkaroltam a tarkóját és csókot loptam tőle.

- Igen! Valami olyasmire - a hasamra pillantott és láttam rajta, hogy valóban figyel. - Vigyázok rátok. Mindig is vigyázni fogok - végig simította a combomat és kicsit mélyebben lökött. Hátra hajtottam a fejem, felnyögtem és élveztem, hogy bennem van. Az intim pillanatunkat egy apró dolog szakította félbe.

Illetve...nem is annyira apró dolog.

- Ó helló! Fiatalok! Nézd szívem, hogy mennyire aranyosak! - elkerekedett szemekkel oldalra pillantottam, és a szám elé tettem a kezem, amikor megláttam Selenat egy másik hajón ácsorogni. Amikor tudatosult bennem, hogy felénk tartanak és mi ketten meztelenek vagyunk, Ramsey hátára terítettem valamit.

- Mi a szar! Ezek nem Santorinin vannak?! - Ramsey mérgesen kihúzta magát belőlem, oldalra feküdt és gyorsan felöltözött. - Ezt vedd fel! - kezembe adta az egyik inget amit magamra húztam és szapora mozdulatokkal végig gomboltam.

- Selena! Miért nem mondtad, hogy haza jöttetek?! - nevettem, miközben megálltak mellettünk a hajóval.

- Én szóltam neki, hogy dobjon egy üzenetet, de ezek szerint elfelejtette! - Marco vízbe engedte a horgonyt, majd csípőre helyezte a kezét és végig szántott a rövidre vágott haján. - Én mosom kezeimet! - csapott a barátnője fenekére.

- Nemár! Rendben...talán elfelejtettem szólni, hogy haza jöttünk - pillantott Ramsey felé, aki összefont karral mellettem állt. - Gratulálok apuka! - kacsintott Selena, én pedig fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet.

- Mesélj, hogy milyen volt Santorini! - miután Selena és Marco átjöttek hozzánk, ketten leültünk az asztalhoz és egy kancsó narancslé társaságában beszélgetni kezdtünk. Ramsey és Marco a fedélzeten maradtak, hogy jobban megismerjék egymást. Selena sokat változott az elmúlt hónapokban. A szerelem valóban szebbé teszi az embert. Barna haja világosabb lett és melir csíkokat rakatott bele. Hosszú műkőrme fehér színű volt, ujjain pedig több gyűrű is csillogott. Gyönyörű bokáig érő zöld ruhát viselt hozzáillő szandállal.

- Mesés! - jelentette ki. - Teljesen más élet! Minden este szórakoztunk, koktélokat ittunk és sokat szeretkeztünk. Marco és én nagyon megtaláltuk egymást. Nem gondoltam volna, hogy lesz még egy olyan ember mint én - csillogó pillantással nézett barátja felé, aki Ramsey mellett állt és nevetve beszélgettek valamiről. Lesütöttem a szemem, hiszen teljesen átéreztem azt, amiről mesélt. - Nem vagyunk olyan régóta együtt mint ti, de ő nekem a mindenem. Vicces, okos és nagyon figyelmes. Ő annyira...más nekem.

- Szerelmes vagy - mosolyodtam el, Selena pedig végig nézett rajtam. Tekintete megállapodott a hasamnál.

- Mintha kerekedne a pocakod!

- Ugyan! - nevettem és eltakartam az ingemmel. - Majd eljön az ideje annak is, hogy csak kismama ruhákat fogod tudni hordani - mosolyogtam.

- Ramsey hogy kezeli? - belekortyolt a narancslébe és engem fürkészett. Ramsey felé pillantottam. Találkozott a tekintetünk. Figyelt. Szemmel tartott.

- Nagyon vigyáz kettőnkre - suttogtam alig hallhatóan. - Furcsán hangzik de szerintem máris kötődik a babához - ujjaimmal a hasamat simogattam. - Gondoskodik rólam és szereti őt!

- Ez nagyon aranyos - támasztotta meg állát a kezén és a hajàban található gyöngyökkel szórakozott. - Szerencsés vagy, hogy babátok lesz - mikor kijelentette, nyeltem egyet és erőltettem magamra egy mosolyt. - Szerencsés vagy, hogy teherbe tudsz esni.

- Valóban... - pillantottam Ramsey felé, aki felém fordult és bocsánatot kérve Marcotol, hozzánk jött.

- Miről megy a csevegés? - érdeklődött, én pedig megráztam a fejem.

Késő este az irodában ültem és kicsiket pislogva a monitort figyeltem. Az otthoni irodám kicsi, ezért sok mappa és füzet egymásra volt rakva. A mahagóni asztal fölé hajoltam és szemezgettem az üres kávés csészével. Tudtam, hogy lemaradok a munkával. Az esküvői előkészületnek látjuk már a végét, de ez sok áldozattal járt. Mondjuk azzal, hogy hetek óta nem jártam a kaszinóban, nem láttam a napi bevételeket, nem fizettem ki az embereimet, nem láttam az alkoholok rendeléseit, se a számlákat, és a költségekről is lemaradtam. Tehát igazából mindenről le vagyok maradva...szükségem lenne valakire, aki elintézi helyettem ezeket a dolgokat. De ki lehetne az?

- Nem jössz aludni? - Valeria megtámasztotta magát az ajtófélfánál és mosolyogva a szemembe pillantott.

- Most hogy látlak ebben a fehér hálóingben mindenhez van kedvem, csak az alváshoz nem - biccentettem oldalra a fejem, ő pedig kuncogva megrázta a fejét.

- Az ágyban leszek!

- Meztelen? - érdeklődtem.

Tíz perc múlva befeküdtem az ágyba és engedtem, hogy Valeria hozzám bújjon. Mikor mellkasomra hajtotta fejét, ujjaimat a vörös hajába süllyesztettem. A ma történtek nem hagytak nyugodni. Nem számítottam arra, hogy Selena haza utazik. Azt hittem, hogy egész nyáron távol lesznek. - Selenaval miről beszélgettetek a hajón? - érdeklődtem.

- Santoriniről mesélt és gratulált a baba miatt. Úgy láttam rajta, hogy nagyon örül neki - a szemöldökömet ráncoltam és a plafon felé pillantottam.

- Érdekes - suttogtam. - Figyeltelek titeket, és én pont az ellenkezőjét láttam. Mintha...

- Mintha? - kérdezte.

- Mintha nem örült volna neki. Én láttam rajta valami furcsát. Talán...irigységet. Ne haragudj, hogy ezt mondom. Csak...rossz férfi megérzés.

- Miért mondod ezt? - felemelte fejét, a szemembe nézett és zavartan elmosolyodott. - Miért teszel nyugtalanná?

- Eszemben sincs! Én csak azt mondom, hogy láttam rajta valamit, ami nekem nem tetszett. Irigységet. Furcsán hangzik, de komolyan beszélek. Egy baráti társaságból valóak vagyunk, szóval ismerjük egymást. Selena mindig is egy érdekes karakter volt.

- Figyelj! - füle mögé tűrte az egyik hajtincsét, majd lesütötte a szemét. - Én tudom, hogy szívből gratulált. Nem tudom, hogy külső szemmel te mit láttál. Szerintem csak féltesz engem - összehúzta a szemét, én pedig elnevettem magam.

- Ó! Elnézést, hogy féltelek téged és a pocaklakót, aki a gyermekem lesz amikor megszületik. Igen, Velria...biztos én vagyok a hibás - hátamra feküdtem, ő pedig nevetve felült. - Paranoiás meg túl gondoló...aggódó.

- Minek nevezted?

- Mármint a babát?

- Igen! - kuncogott.

- Pocaklakónak- túrtam hátra a hajam. - Miért?

- Tetszik - fürkészte az arcomat. - Nagyon tetszik!

- Örülök neki - mosolyogtam és magamhoz öleltem őt. - Beszélnem kell az öcsémmel, hogy segítsen be a kaszinónál.

- Jó döntés - ásított fáradtan.