TÜRELEM

"Azt hiszem, hogy fel kellene hagynom a nagybetűket, jól mondom? Ismerős az érzés, mikor egy olyan ember társaságában kell lennetek, akit nem bírtok? Én pontosan tudom, hogy ez milyen érzés. Nem szeretnélek untatni titeket, és nem is tudnék most miről írni. A lényeg az, hogy pár órán át el kell viselnem egy olyan személy társaságát, akivel nem jövök ki jól. Nehéz bevallani, de miatta egy kényelmetlen ketrecben érzem magam. Mikor a szemembe néz, elkapom a tekintetem. Amikor megszólal, a szívem nagyot dobban. Furcsa reakciók váltakoznak bennem, de nem tudok hazudni magamnak. Utálom, ellenszenves és kifejezetten beképzelt egy személy, de valami van az álarca mögött. Próbálom a szavakat keresni, de nehéz megannyi gondolat mögött értelmes érzéseket leírni vele kapcsolatban. Megpróbálom, de csak azért, hogy eltudjátok képzelni őt! Legyen a beceneve, Alec! Alec egy feltűnően jóképű, hihetetlenül okos, és önbizalommal teli férfi. Alec az a fajta férfi, akire minden nő ragyogó szemekkel néz. Aki tökéletes külsővel, és illattal rendelkezik. Alec mindig piszkál, nem szereti, ha másnak van igaza. A mi kapcsolatunk bonyolult, és minden percben, bárhol, bármikor és bármiről képesek vagyunk veszekedni. Egy háborút vívunk, és egyikünk sem adja fel. Szócsatákat vívunk, de a szavak néha tettekké születnek. Olykor vannak gyengéd érintések, és sokat mondó pillantások. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Alec nem annyira rossz ember, inkább csak szereti rossznak és bunkónak mutatni magát. Nos! Miután nagyjából tudjátok, hogy mit élek át, szurkoljatok, hogy ne fojtsuk meg egymást!  Utószónak még annyit leírnék, hogy lányok: soha ne engedjétek, hogy elnyomjanak a férfiak. Ha mégis megtennék, rúgjátok őket tökön, és megtanulják, hogy kell illedelmesen bánni egy nővel!"

A hétfő reggelt az elegáns irodámban, egy csésze kávéval és blog olvasással kezdtem. Érdekes és nem számítottam erre, de most először átéreztem az író gondolatait. Egy-két kifejezésnél még szórakoztam is, hiszen pontosan tudom, hogy milyen érzés egy idegesítő ember társaságában lenni. Lezártam a telefonomat, hátra dőltem a gurulós fotelben, és végig néztem magamon. A munka miatt szeretek elegáns ruhát viselni, hiszen mindig megtisztelem a kaszinót ezzel. Smaragd zöld nadrágot, fehér inget és kockás mellényt viseltem. A munka ezen részét szeretem a legkevésbé, hiszen a papírmunka, a számlák átnézése, a bevételekről szóló oldalak sok időt szoktak elvenni tőlem, ezért általában összegyűjtöm őket, és továbbítom az ügyvédemnek vagy a könyvelőmnek. Ritka eset, amikor magam böngészem át a számlákat, a havi jelentéseket a bevételt, vagy a költségeket.

Miközben a csészét az ajkamhoz emeltem, a szemem mellett nevetőráncok futottak össze. Két pislogás között eszembe jutott egy emlék, és előttem volt a kép. Mintha újra ott lettem volna. Kicsiket pislogva emlékeztem vissza a pillanatra, amikor kezemmel megcsavartam a puha haját. Várt reakciót ébresztett fel benne, a tekintetével ölni tudott volna. Volt a pillanatban egy jól eltitkolt vágy, vezeklés és titok. Egyre jobban éreztem azt, hogy a vonzódás amit iránta érzek, megerősödik. Minden áldott nap küzdelem kellene azért, hogy távol legyek tőle. Mindennap azon kellene dolgoznom, hogy ő és én ne kerüljünk egy légtérbe. Azt hiszem, hogy ezt egyre nehezebben tudom elkerülni. Gondolataim Valeria körül forognak, a testem pedig őt akarja. Mire észbe kapok, ő velem van, én pedig felfalom a szememmel. Hülye vagyok, de kiszemeltem az ellenség lányát. Titokban eldöntöttem, hogy akarom őt, és az egész lényét. Hajtott a vágy, a farkam gondolkodott, a testem pedig követte. Vörös haj,  zöld szemek és szeplő. Belebolondulok a gondolatba, hogy meztelen testtel alattam fekszik és zöld szemekkel néz fel rám. Ehhez az érzéshez semmi sem fogható, éreztem, hogy végérvényesen akarom őt. Tegnap a hajó fedélzetén történt valami. Az érzéseim, a vágyaim viszonzásra leltek. Láttam a szemében a vad nőt, hogy én kitudom belőle hozni a rossz lányt. Valeria egy röhejesen szent angyal, aki mellé olyan férfi kell, aki megmutatja a rossz utat. Én nem csak képes vagyok megmutatni neki, de közben úgy tenném, hogy élvezze amit csinál.

A csészét az asztalra tettem, de a szemöldököm összeszaladt. Egy váratlan pillanatban nyílt az ajtó, és anyám lépett be rajta. Bejelentetlen érkezése váratlanul ért, ezért úgy éreztem, hogy baj történt. Felvont szemöldökkel figyeltem, hogy hátra rendezi a kontyba kötött szőke haját, hogy ujjaival megtapogatja a gyöngy nyakláncát, majd végig simít púder színű ruháján. Bézs táskáját az egyik zöld fotel puha párnájára helyezte, ő pedig összefont kezekkel sétálni kezdett az irodámban. Erős pacsuli illata arról árulkodott, hogy ma reggel nem az irodám az első állomása. A családom összetartó, szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett. Apám helyett én vagyok a horgony, akire mindenki számít. Velem mindig mindent megtudnak beszélni, és számíthatnak is rám. Az öcsém csak két évvel fiatalabb, de anya neki is gyakran elmondja a panaszait. Apa mindig kilógott az összetartásból. Sokat utazik és mindig az üzlettel foglalkozik.

Őszinte kérdés, de ki a fasznak kell ilyen apa?

- Kérsz egy csésze kávét anya? - a vezetékes telefon felé nyúltam, majd megnyomtam a csillag gombot rajta.

- Inkább egy pohár Martinit kérek, fiam - összeráncolt szemöldökkel leadtam a rendelést, ami két perc múlva meg is érkezett. Egy csinos, hosszú lábú, szőke hajú hölgy lépett be az irodámba. Illedelmesen köszönt az anyámnak, majd letette asztalra a kért poharat. Mikor végzet és az ajtóhoz sétált, mosolyogva vissza pillantott rám. Aprót biccentettem, majd alig láthatóan kacsintottam egyet. Kevés alkalmazottamat ismerem, hiszen ritkán lépek ki az irodából. Ismerem azt, akivel valamilyen dolgom volt. Azt hiszem, hogy vele volt. És nem is egyszer. - Elegem van az apádból, Ramsey! Ma reggel úgy ment el, hogy el sem köszönt tőlem. Összepakolta a bőröndjét és elviharzott a házból. Kezdem azt hinni, hogy van valaki az életében. Te mit gondolsz erről? Fontos a véleményed - belekortyolt az arany színű italba, szemével könnyes tekintettel figyelt engem. Széttártam a kezem, előre hajoltam és megtámasztottam magam az asztalon.

- Nem tudom elképzelni apáról azt, hogy megcsalna téged. Nagyon jól tudom, hogy sok üzleti megbeszélése van, volt és lesz is. A múltban minden megbeszélésről vissza jött, és soha nem volt arra utaló jel, hogy megcsalt volna téged. Feleslegesen aggódsz - megittam a maradék korty kávét, és folytattam. - Apa üzletember. Nehéz kimondani, de neki az üzlet mindig az első helyen fog szerepelni. Ezért vagyok én, hogy gondoskodjak helyette rólatok. Apa helyett...én vagyok! Rám kell támaszkodnotok! Legyen szó bármiről. Apa pedig ilyen! Gyakran az üzletet helyezi előtérbe, de nem hűtlen! Kevés dologban vagyok biztos az életben, de ebben nagyon. Nem felejti el, hogy ki szült neki két fiút - felálltam, megigazítottam a nyakkendőmet, majd leültem anyával szembe. Mosolyt erőltetett magára, láttam rajta, hogy sikerült megnyugodnia. Aprót biccentett, és felsóhajtott.

- Igazad van, fiam. Egy kicsit túlgondoltam az egészet és megijedtem. Régen sem volt arra utaló jel, hogy hűtlen lett volna hozzám.

- Pontosan így van! Az meg a másik, hogy gyönyörű nő vagy. Hülye lenne tönkre tenni húsz év házasságot, nekem elhiheted - megfogtam anya kezét, majd puszit nyomtam a kézfejére.

- Köszönöm - simította meg a borostás arcomat. - Jóképű fiam. Teljes mértékben az apádra ütöttél!

- Valóban, és ezt a nők is szeretik - hajoltam el tőle.

- Van valaki a láthatáron? - úgy nézett engem, mintha nagyon jól tudná azt, hogy titkolok valamit. Szemöldökömet ráncolva megcsóváltam a fejem, hogy a tudtára adjam azt, hogy nem jól gondolja. Vagyis...nem úgy van ahogy ő gondolja. Van Valeria...de ez más. Azt hiszem!

- Remélem nem gondoltad komolyan ezt a kérdést. Én nem tudok elköteleződni egy nő mellett. Ezért folytatok olyan életet, amit most is - mosolyogva az ajtó felé igyekeztem, majd kinyitottam azt. - Nem szeretnélek elzavarni anya, de hív a kötelesség.

- Igazad van - sóhajtva lehúzta a maradék italt, majd kezébe vette a táskáját. - Nekem úgyis el kell mennem fodrászhoz és körmöshöz is. Ki kell kapcsolódnom egy kicsit.

- Szépítkezz meg - nyomtam egy puszit az arcára.

- Te pedig ne dolgozz sokat! Egy idő után megfájdul a fejed és az nem tesz jót neked. Szeded a gyógyszert a migrénedre?

- Rendszeresen anya! De most menj kérlek - biccentettem, miközben puszit küldött nekem. Becsuktam az ajtót, és zsebre helyezett kezekkel hallgattam, hogy tűsarkúja kopog a parkettán. Egy perc múlva szapora kopogást hallottam az ajtón. Belőtt hajamat hátra igazítottam, majd ajtót nyitottam és mosolyogva beengedtem az aranyos felszolgáló lányt. - Szép reggelt újra!

- Magának is, Mr. Hernandez - kezét maga mögé tette, és elpirult arccal végig nézett rajtam. Szerettem, mikor szégyenlősnek mutatja magát. Szex közben mindig megváltozik a helyzet, és szétkaparja a hátamat. - Azt szeretné, hogy elvégezzem a feladat rám eső részét? - felvont szemöldökkel figyeltem, hogy bezárja az ajtót, majd szemembe nézve leguggol elém. Ezt szerettem a legjobban. Szerettem, hogy kívánnak a nők. Mindig is akartak engem. Szerettek megérinteni, nyalni és megízlelni. Testem beleremegett, amikor kikapcsolta az övet és lehúzta a sliccet. Szemezgettem a csillogó szemével, hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy kivesz a nadrágomból. Azonnal magáévá tett. Kezébe vette a méretes férfiasságomat, nyelvével végig simított rajta, majd bekapta az elejét.

- Kurva életbe! Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mennyire jó - szőke haját a kezembe helyeztem, és tartottam a fejét. Keze szabad útra indult, végig simított a combomon, a derekamra siklott, majd a fenekemre markolt. Amikor úgy éreztem, hogy nem bírok a vággyal, felhúztam őt. - Feküdj a kanapéra! - ő azonnal szót fogadott. Kicsi szoknyája elég rövid volt ahhoz, hogy a derekára toljam. Fehér csipke bugyiját egy laza mozdulattal félre toltam, és szemezgettem a csupasz, csalogató és gyönyörű nőiességével. - Szeded még a gyógyszert amit az orvos felírt, igaz?

- Szedem! De a kurva életbe, csináld màr - kezével megkapaszkodott a fejtámlán, miközben letoltam a nadrágomat és egy hirtelen mozdulattal belé csúsztam. A kanapé szélén tartottam magam, testem határozottan mozgott benne. Kezével a karomat markolta, a szájára tette a kezét, hogy ne kiabáljon. Arca átszellemült, szemét lehunyta, lábát a fenekem köré tekerte. Szorított, magánál tartott és élvezte, hogy teljes mértékben betöltöm át. Forrósága körbe ölelt, a nedves teste masszírozott és gyorsan a gyönyörhöz vezetett.

Magamra húztam az inget, ő pedig mögöttem állt. Az ablakban láttam a körvonalainkat, figyeltem, hogy kicsit közelebb lép. - Mit jelent a hátadon található tetoválás? Érdekes minta - vonta fel a szemöldökét. Vele szembe fordultam, és begomboltam az ingemet.

- Miért érdekel az téged? - állát enyhén megemeltem, és megráztam előtte az ujjam. - Ne érdekeljen olyan dolog, ami nem tartozik rád.

- Ne haragudj, hogy csak megkérdeztem! - védekezett azonnal. - Nehéz nem észrevenni, hiszen beteríti az egész hátadat - sütötte le a szemét. A tekintetem láttán felsóhajtott. - Rendben! Úgy látom, hogy köztünk tényleg véresen szigorúan csak szex van! Akkor már megyek is - pillantott az ajtó felé. Biccentettem, majd útjára engedtem.