Életem legszebb napja után vigyorogva mentem dolgozni, bár ezen nem lepődtem meg. Ramsey iránt érzett mély kötődésem egyre erősebb, ezért minden pillanatban csak rá tudtam gondolni. A nap folyamán nehéz volt koncentrálni és odafigyelni a munka rám eső részére, de igyekeztem helyt állni. Este hat óra előtt egy kávé társaságában sétáltam vissza az irodámba, arra viszont nem számítottam, hogy társaságot kapok. Összeráncolt szemöldökkel és kifejezetten dühös arccal csuktam be magam után az üvegajtót és pillantottam Austin felé, aki kényelembe helyezte magát a kanapén. Felvont szemöldökkel, és mókás arckifejezéssel mért végig. Arcomat elöntötte a pír, miközben az asztalra helyeztem a kezemben tartott csészét. Nem számítottam rá, és nem is akartam őt a közelben látni. Sóhajtva megráztam a fejem. Ez már több a soknál.

A munkahelyemen is zaklatni kezd?
Talán jobb lenne egy új biztonsági őrt felvennem. Mielőtt Austin megszólalt volna, fejcsóválva belekezdtem. - Menj el, Austin! Szerintem te is tudod, hogy nem látlak szívesen! Mit szeretnél elérni?

Barátságos mosolyra húzta az ajkát, ez pedig nem tetszett. Austin gyakran nem ismeri a határokat. Gazdag, elkényeztetett gyerek, ezért nem érdekli más, csak saját maga. Meglepő volt az is, hogy egykor szeretett engem. Persze, ha az igazi szerelem volt. Jelenben ezt már kétlem.

- Neked is szép estet, Valeria - válaszolt teljes nyugodtsággal. Felvont szemöldökkel helyet foglaltam az asztalom mögött. - Miért nézel így rám?

- Még van képed ezt megkérdezni?! - éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa, ezért a csészém felé nyúltam. Le kellett higgadnom, nem akartam konfliktust generálni.

- Úgy viselkedsz velem mintha valami nagy gondot okoztam volna. Semmi rosszat nem csináltam. Ha az emlékeim nem csalnak, igyekeztem rajongásomat kifejezni irántad - szavait szépen, artikulálva ejtette ki. A legundorítóbb az volt benne, hogy úgy viselkedett, mintha semmit sem követett volna el. Mai napig nem felejtettem el, hogy megverte Ramseyt. Nem felejtem el a sok monoklit és a bevérzett sebet, ami jele annak, hogy kárt tett Ramseyben.

- Én azt akarom, hogy hagyj békén. A legjobb az lenne ha elmennél. Tudod, hogy nem akarok beszélgetni veled.

- Én csak egy esélyt kérek. Esélyt arra, hogy mindent helyre hozzak. Nem lennék itt, ha nem lennél fontos, Valeria - előre hajolt, a szemembe nézett de a tekintetében hazugság jeleit véltem felfedezni. Nem tudtam, hogy mi a célja, azt sem, hogy ezzel mit szeretne elérni. Valamit biztos. A fejemet rázva a kávéba kortyoltam.

- Úgy gondolom, hogy kettőnknek nincs közös jövője. Szépen kérlek, hogy menj el - mélyen a szemébe pillantottam. Nyomatékosítani akartam azt, hogy kopjon le a francba.

- Miért nincs? - tette keresztbe a lábát. - Úgy gondolom, hogy régen jól meg voltunk. Mi voltunk a pár, akiket annyian irigyeltek. Ez számít valamit, vagy sem? - sóhajtva oldalra biccentette a fejét, miközben beletúrt a hajába. Egy hangos nevetés tőrt fel a torkomból. Ez a gyerek egyre nevetségesebb. Tényleg azt hiszi, hogy beveszem a szövegét? Ennél jobban is ismerhetne. - Tulajdonképpen miért vagy ennyire távolságtartó? Hernandez az oka? Mit eszel rajta ennyire?

- Kibujt a szög a zsákból - dőltem hátra a széken, majd nemes egyszerűséggel elmosolyodtam. - Azt, hogy ő nem egy seggfej - jegyeztem meg érthetően. Austin arca kipirult, szeme pedig szikrákat szórt. Megrántottam a vállamat, majd fejemmel az ajtó felé biccentettem. - Befejezed?

- Komolyan kiküldesz? - mutatott az ajtó felé. Kihúztam magam, kezemet összekulcsoltam az asztalon, majd halkan így folytattam:

- Ha nem mész el, akkor a biztonsági emberemmel foglak kidobatni. És szerintem azt egyikünk sem akarja.

- Ragadt rád valami Hernandez szövegeiből. Úgy beszélsz, mint ő - combját végig simította, megcsóválta a fejet, majd komótosan az ajtóhoz sétált. Kezét a fém kilincsre helyezte, de nem nyomta le azt. Összehúzott szemekkel visszapillantott rám, majd elnevette magát. - Megbánod egyszer, hogy visszautasítottál engem.

- Igen?! - nevettem. - Erősen kétlem - tettem hozzá, majd oldalra biccentettem a fejem. - Kitalálsz?

- Ahogy bejöttem - biccentett hűvösen, majd kilépett az ajtón. Fejcsóválva figyeltem, hogy eltűnik a folyosón és a fotocellás ajtó felé siet. Oldalra pillantva a kávéba akartam merülni, de mozdulatomat megakadályozta egy kellemetlen látogatás. Felálltam és elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy Ramsey Hernandez bézs színű hosszított kabátban és fekete nadrágban belép az ajtón. Akkor ért a legnagyobb meglepetés, amikor megálltak egymással szemben. Ekkor már késő volt. Minden gyorsan történt. Szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey egy erős mozdulattal lefejeli Austint, aki hátra zuhant. Hátra löktem a széket, az ajtóhoz futottam és kiléptem rajta. Minden gyorsan történt, ezért fel sem fogtam, hogy mi zajlik az üzletemben.

- Ramsey! Ramsey, mit művelsz? - végig néztem a férfin, aki ökölbe szorította a kezét, majd bemosott Austinnak, aki nevetve a padlóra zuhant. A biztonsági őr felénk futott, miközben a rendőröket hívta.

- Most elmondom, hogy mi fog történni - Ramsey leguggolt Austin mellé, aki fogcsikorgatva törölte a véres orrát. - Betöröm az orrodat. Utána kirugdoslak az utcára. És soha többet nem teszed be a lábad a csajom üzletébe. Megértetted?

- Engedje el! - a biztonsági őr megragadta Ramsey vállát, aki könnyen lelökte magáról. Egy határozott mozdulattal oldalra lökte a férfit, aki nekizuhant egy fekete próba babának. A baba a fehér márvány kőre zuhant, karja és lábai szétestek.

- Ramsey! Elég! Ez az én üzletem! - kiabáltam, de Ramsey nem figyelt, mert Austin neki ment. A két fiú egymást ütve közeledtek egy olyan dolog felé, ami nekem nagyon nem tetszett. Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy egy üvegasztal mellett hadonászva kiabálni kezdtek egymással.

- Mi a gond, Hernandez?! Nem volt elég amit a múltkor kaptál?! - ökölbe szorított kezekkel bemosott egyet Ramseynek, aki azonnal viszonozta. Az ökölcsapás rossz irányba ment el, mert Ramsey gőzerővel megragadta Austint, aki oldalra esett, majd az üvegpultra zuhant, ami azonnal apró szilánkokra robbant. Szinte lassított felvételben láttam, hogy a szilánkok között Austin a padlóra zuhan, a vörös vér pedig a levegőbe csapott. Minden egy szempillantás alatt történt. Ramsey a kezét törölve hátra lépett, én elkerekedett szemekkel Austin felé futottam, aki eszméletvesztve feküdt a földön. Fél szemmel láttam, hogy a sötét utcát piros és kél szirénák fényei világították meg. Elkerekedett szemekkel oldalra pillantottam. Láttam, hogy a rendőrök befutnak az üzletbe és azonnal Ramsey köré kerülnek. Könnyeim között figyeltem, hogy Ramsey magasba emeli a kezet, a rendőrök pedig a dereka mögé feszítették és bilincset tettek rá. A percek alatt nem fogtam fel, hogy mi történt. Annyit tudtam, hogy Austin nyakából ömlött a vér, Ramseyt pedig az utca felé invitálták.

- Azonnal mentőt kérünk a.... - de nem hallottam a véget, mert Ramsey után futottam, akit ebben a percben próbáltak a rendőrautó hátsó ülésére ültetni.

- Várjanak! Most hova viszik!? - remegő lábakkal megálltam az autó mellett, miközben Ramsey a szemembe pillantott. Tekintete csillogott, sötét haja a homlokához tapadt. Nem láttam rajta mást, csak mérhetetlen nagy elégedettséget. - Bolond vagy! Megérte?! - meglöktem a mellkasánál, ő pedig némán tűrte. Ütésem bántó volt. Haragudtam rá. Azt akartam, hogy bánja meg. Én még mindig nem fogtam fel azt ami történt, ezért kétségbeesve sírni kezdtem. - Hülye vagy! Idióta! Megérte?! - taszítottam rajta, de a rendőrök távol tartottak tőle. Előttem állt a férfi akibe szerelmes voltam. A probléma csak az, hogy egy este alatt mindent tönkre tett. - Mondj már valamit! - kiabáltam.

- Szeretlek - bólintott, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy betuszkolják a rendőr autó hátsó ülésére. Szinte lassított felvételben láttam, hogy az autó elhajt, én pedig ott maradtam a maradék rendőrrel, akik azonnal kérdésekkel kezdtek el bombázni.

- Szeretnénk felvenni a vallomását. Befáradna velünk a rendőrőrsre?

Csak félig hallottam a rendőr sürgető hangját, mert még mindig nem akartam felfogni a történteket. Értetlenül álltam a történtek előtt, ezért vörös hajamba túrva, könnyes szemmel bólogatni kezdtem.

- I...igen! Csak telefonálnom kell előtte - remegő lábakkal az irodám felé futottam, miközben mentő érkezett a helyszínre. Remegő kezekkel a telefonomat kerestem, feloldottam és Ramsey anyukáját tárcsáztam. Fél szemmel láttam, hogy beteg ágyat tollnak a helyszínre, és elkezdik megvizsgálni Austint. A telefon kicsengett, a másodpercek pedig rohamosan teltek. Nagyot nyeltem, a hajamba túrtam. Fél szemmel néztem, hogy az egyik ápoló kesztyűt húz, ujjait pedig Austin nyakára helyezi.

A telefon csengett, az ápoló pedig szétnézett az üzletben. Nem szétnézett, hanem a fejét rázta. Austinnak nem volt pulzusa. A telefon pedig kicsúszott a kezemből.