SZERELEM

"Csupa nagy betű, de a jelentését mégis kevesen ismerik. Kevesen tudják a szó valódi jelentését, a szenvedélyes mondását és a fájdalmakkal teli, igazi oldalát. Nem mindennapi, eseménydús történetemben a SZERELEM igazi oldalát ismerhetitek meg. Megtanultam, hogy a szerelem mindenek felett áll, de néha vannak fontosabb dolgok, amik elnyomják az érzést. Ilyen például a harag, a viszály és az ellenszev. Bűnbe estem, amikor beleszerettem egy férfiba, akibe nem lett volna szabad. Ez a férfi különleges volt, és mindenkinél jobban ismertem. Létezik egy érzés, ami leírhatatlan, mégis gyönyörű. Valahogy így hangzik: nem érinted, de teljes egészében érzed őt. Igazából szép mondat, és mindenki érzi, hogy mit jelent. Mikor szavak nélkül szeretünk valakit. Mikor egyetlen pillantásából tudjuk, hogy mikor boldog, szomorú és mikor van szüksége segítségre. Ha van szerencsénk találkozni ezzel a felemelő érzéssel és mellé társul az a bizonyos személy, akkor ne engedjük őt el. Miért, mondom? Miért mondom, hogy ragadjátok meg két kézzel, és ne engedjétek el soha? Azért, mert én elengedtem, de nem azért, mert akartam. Említettem, hogy a harag és a viszály kapcsolatokat rombol le, falakat épít emberek közé, és nem utolsó sorban: összetöri a boldog szíveket. Szóval, ha találkoztok azzal a különleges személlyel, aki miatt érzitek, hogy megremeg alattatok a talaj, hogy legszívesebben repülni támadna kedvetek, akkor ragadjátok meg, mert nagy valószínűséggel ő maradni is fog. Történetem nem lesz boldog, de tanulságos lesz! Tudjátok, hogy miért? Mert megtanultam szeretni, megtanultam gyűlölni és hinni abban, hogy a személy, aki hozzám tartozik, előbb vagy utóbb, de mellettem lesz. Szóval kedves olvasóim, ne szomorkodjatok, mert a megfelelő pillanatban elfog jönni az a bizonyos férfi. Nem kell előre tudnotok, nem kell ragaszkodni hozzá. Engednetek kell, hogy dolog kövesse a másik dolgot. Engednetek kell, hogy minden saját magától történjen. De ha esetleg nem ő az igazi, akkor menni fog. Fájdalmas lesz, sok könnycseppet fog eredményezni, de ez csak átmeneti. De jegyezzétek meg, hogy a megfelelő személy, maradni fog! Ő nem fog elmenni, nem fog megbántani és csalódást okozni. Egyszerűen csak hinni kell abban, hogy ebben a nagyvilágban mindenkinek él valahol a párja. Én hittem benne! Ti is tegyétek azt! Végezetül annyit mondanék, hogy nem fogok eltűnni. Jelentkezni fogok! És szeretnék továbbra is névtelen maradni. Nem számít ki vagyok, csak az, hogy mit üzenek!"

San Diego, Kalifornia 2023 Május

Tényleg létezik olyan, aki elhiszi ezt a sok szarságot? Véletlen jött velem szembe ez a hosszú monológ, de valamiért megakadt rajta a szemem. Egyértelmű, hogy a csaj csalódott a szerelemben, de egy kicsi énje még mindig bízik abban, hogy él valahol a párja. Ez pontosan olyan mint egy rossz gyerekmese, ami elhiteti a szerencsétlenekkel azt, hogy léteznek csodák és tündérmesék. A sorokat olvasva összeráncoltam a szemöldökömet. Végig görgettem a betűket, majd a komment szekcióra pillantottam. Nem alacsonyodom arra szintre, hogy reagálok egy iskolás álmodozásaira, de fel kell ébrednie. Szívem szerint megmondanám, hogy szerelem helyett válassza a jól bevált "kalandvágyó" életet. Magam is ezt választottam, hiszen megvédi az embert a fájdalmaktól. Nincs elköteleződés, nem kell ajándékokat venni és figyelmesnek sem kell lenni. Nekem bevált, ezért kifejezetten imádtam az életet.

Alattam dübörgött a zene, de túlságosan el voltam foglalva és nem figyeltem a földszinten található kaszinó hívogató zenéjére. Az egyik úri lakosztály kényelmes francia ágyán félmeztelen feküdtem. Felsőtestemen a fekete ing végig volt gombolva, a nadrágom és a többi ruhám a vörös szőnyegen hevert. Telefonomat amely állandóan rezgett, lezártam és oldalra dobtam. Két szép nő társaságában az ember gyakran elveszti a fejét, és átadja magát az élvezetnek. Keskeny test, telt mell és gyönyörű arc nézett vissza rám. Megrészegülve figyeltem, hogy mellét az izmos hasamhoz nyomja, szájával pedig bekapja a farkamat. Lehunytam a szemem, szabad kezemet a hosszú hajába vezettem. Számomra ez az élet, és nem bántam, hogy ezt választottam. Élveztem, hogy puha szájával kényeztetett, hogy kezével húzogatta az érzékeny bőrömet. - Csináljam gyorsabban? - zöld szemével felém fordult, nyelvével végig nyalta a merev férfiasságom. Fejemet megtámasztottam, lüktetve figyeltem, hogy meleg bőre lassan végig szánt.

- Nehéz két szép hölgy társaságában bármit is mondani - kezemet oldalra tettem, és vártam, hogy a szőke hozzám hajoljon. - Gyere ide szépségem - oldalra biccentettem a fejem, mohó csókot nyomtam az ajkára. Bőrét enyhén megharaptam, és belenyögtem, amikor a másik szopott. Nevüket nem kellett tudnom, semmit nem kellett tudnom. Élveztem, hogy kötelezettségek nélkül azt tehetem, amit akarok.

- Azt akarom, hogy dugj meg! - elhajolt a farkamtól, végig simította a másik lány fedetlen vállát, majd csókot kért tőle. A látványt hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, a testem éget a vágytól. Férfias vágyaim nem ismertek határokat, de azt hiszem, hogy mindig túlfeszegetem őket. Vigyorogva a hátára feküdt, a lábát széttárta. Kényelmesen másztam közé, majd a lapockája alá vezettem a kezem. - Legyél durva. Azt szeretem.

- Jó hír. Én is azt szeretem - lehorgasztottam a fejem, majd előre nyomtam a csípőmet és belé hatoltam. A forróság körbe ölelt, a nedves teste minden centije édesen befogadott engem. Miközben dugtam, a másik mellénk feküdt. Fél szemmel láttam, hogy végig simít a meztelen hasán, majd lába közé vezeti az ujjait. Mélyen a szemembe pillantott, nekem pedig nem kellett sok a végszóhoz.

Kurvára nem kellett sok.

- Ramsey! Most azonnal gyere le, mert szükség van rád! - ajtó nyitódás, és az öcsém hangja szakította félbe a tűzijátékot. Pontosabban az enyémet. Picsába! Amikor tudatosult bennem, hogy belépett a lakosztályba, lehorgasztottam a fejem.

- Két gyönyörű koreai lány vár arra, hogy eleget tegyek a vágyaiknak, és persze az enyémnek. Nem tudom, hogy mi ennyire sürgős, de biztos vagyok abban, hogy várhat - újra löktem egyet, a lány sikoltozni kezdett. Éreztem, hogy a forróság vulkánként távozik belőle. Érezni egy nő orgazmusát, mindennel felér. Csípőm megremegett, a férfiasságom lüktetni kezdett. Megtámasztottam magam, majd felsóhajtottam. - Legalább te legyél meg, ha nekem már nem lesz. Kösz, öcsi! - kihúztam magam a kielégült nőből, majd egy vörös párnát tettem magam elé. Öcsém határozottan háttal állt nekem és az ajtót figyelte, szóval semmit nem látott. - Biztos vagy abban, hogy nem várhat?

- Komolyan mondom, hogy szégyelld el magad! Nagyon jól tudod, hogy apánknak fontos bejelentése lesz ma este. Ahelyett, hogy lent fogadtad volna, feljöttél két japán nővel kefélni!

- Először is nem japán, hanem koreaiak - feltettem a kezem, majd megkerestem az alsónadrágomat és magamra húztam. Az utolsó simításokat végeztem magamon és helyeztem nyakamba a piros nyakkendőmet. - Sértésnek veszik, ha mégegyszer ilyet mondasz rájuk. A legjobb az lesz, ha itt maradsz és befejezed helyettem a munkát - laza mozdulattal húztam magamra az öltönyömet és szorítottam meg az ijedt öcsém vállát. Nagyot nyelve figyelte a meztelen nőket, akik csábos mosollyal magukhoz hívták őt. Mikor Brian a szemembe pillantott, széttárt karokkal elnevettem magam. A füléhez hajoltam, és így szóltam; - A koreai lányok nagyon jól szopnak. Maradj itt egy kicsit. Hidd el, hogy nem fogod megbánni - mielőtt bármit mondott volna, kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra. Szerencse, hogy nem izzadtam le, különben most nem mennék emberek közé. Dühös voltam, hogy apám minden "mutatványánál" jelen kell lennem. Tudtam, hogy csak a nézettség miatt csinálja. Híresek vagyunk, sokan vagyunk és szeretnek minket az újságírók. A család legidősebb gyermeke voltam, és egy kaszinót vezettem. Egy kurva tengerpart szélén húzódó, színes fényekkel, diszkó gömbökkel és játék gépekkel felszerelt kaszinó tulajdonosa voltam. Nekem ez már nem nagy szó, de az emberek irigyelnek miatta. Ne menjünk bele a részletekbe, elég ha később fejtem ki. Nem szerettem a lifteket, ezért lépcsőn sétáltam. A harmadik emelet arany színű lépcsőin igyekeztem, mert tudtam, hogy az apám vár rám. Minden rohadt estémet a kaszinóban szoktam tölteni, de ma este pont nem számítottam rá. Ahogy közeledtem a földszint felé, az emberek morajlását egyre jobban hallottam. Mélyen szippantottam a levegőbe és lehunytam a szemem. Egy pillanatra megtorpantam, zsebre csúsztattam a kezem és engedtem, hogy elvesszek a pillanatban. Hallottam a gépek monoton zaját, a zenék fülbemászó ritmusát és a zsetonok csörgését. Összeszaladt a számban a nyál. Pénz, pénz és pénz. Már viszketett a tenyerem is. A lépcsőforduló nem a legjobb hely arra, hogy az ember megálljon. Nyugodt relaxálásomból kizökkent egy váratlan látogató. Arra eszméltem fel, hogy valaki meglöki a vállamat. Mikor kinyitottam a szemem, nem láttam, ezért hátra pillantottam a vállam felett. Vörös csillogó ruha, hosszú keskeny lábak és tűsarkú nézett vissza rám. Mikor feljebb akartam nézni, már eltűnt a következő lépcsőfok után. Felvont szemöldökkel mélyet szippantottam. A nő illata cseresznyés, púderes és visszafogottan vaníliás volt. Két lehetőség között választhatok: vagy utána megyek, vagy lemegyek és meghallgatom az apám bejelentését. Megigazítottam a piros nyakkendőmet, majd megfordultam és követtem a csábító illatot.

Vörös ruha. Imádom a vörös ruhákat!