Reggel az ágyban ülve arra ébredek meg, hogy a kezem hozzáér valami meleghez... a testéhez, amit nem mozdítok el onnan, csak kinyitom a szemeimet és a mennyezetre pillantok lefagyva.
A tegnap történtek lassan elöntenek és beugrik minden. Akkora egy idióta vagyok, néha csak be kellene tudnom fogni a számat.

Fél szemmel Tylerre nézek, arccal felém van fordulva és nyugodt lélegzetvételekkel szuszog. Haja kócos és szája kissé nyitva van. Arcáról a testére nézek majd a kezemre, mely a bőrét érinti.

Mielőtt még bármit is gondolni tudnék róla, felkelek és a konyhába megyek kávét főzni. Miközben a fekete löttyre várok, a konyha pultnak dőlök karba tett kézzel és gondolkodni próbálok.

Vajon sikerült bizonyítanom Tylernek azt, hogy nem érzek semmit iránta? Tisztáznom kellene magamban pár dolgot... úgy érzem hazudok saját magamnak...

Nem, dehogy. Nem érzek iránta semmit és kész, nincs ezt a dolgot amiért szorozni s osztani.

A kávéfőzőm hangja szakít ki gondolataimból, így kioltom alatta a gázt és előveszek egy csészét. Meg sem fordul a fejemben, hogy kettőt készítsek elő, hiszen Tyler amúgyis mindjárt felkel és szó nélkül lelépik, mint mindig.

A meleg életadóval a kezemben megyek ki a teraszra és a korlátnak támaszkodva figyelem az előttem elterülő csendes tájat, miközben bele-bele kortyolok a csészémbe. Egy kis idő után lépteket hallok közeledni, nem fordulok meg.

-Mindenhol kerestelek, azt hittem elmentél - szólal meg rekedtes hangon - Főztél kávét?

-Aha.

-S nekem nem is töltöttél? - hallom hangján, hogy vigyorog.

-Miért, kellett volna? - felemelkedem és feléje fordulva a derekammal támaszkodok meg őt figyelve - Mindig azonnal elhúzod a csíkot - tenyereimbe fogom a forró csészét és vonok egyet a vállamon.

-Igaz... - megfordul és eltűnik a szemem előtt.

Most sem hazudtolja meg magát. Azonban a helyett, hogy az övének csattogó hangját hallanám, ami azt jelezné, hogy öltözik és megy, poharak ütközése hallatszik ki bentről. Most komolyan kávét akar tölteni magának?

A kérdésre akkor kapok választ, amikor megpillantom félmeztelen testét kezében egy csészével.

Mindketten felvesszük az előző pózomat, így együtt tekintünk ki a fejünkből csendben a tájra. Fél szemmel érzem, hogy szeme engem vizslat, de akarattal nem nézek rá.

A helyzet most nem kínos, inkább fura.

-Miért vagy még itt? - vonom fel egyik szemöldökömet lazán rá nézve.

-Vasárnap - vonogatja vállát mosolyogva - A mai napom biztosra szabad, és nincs jobb dolgom - egymás szemébe nézünk. Egy pillanatig csak figyeljük egymást. Miből gondolja, hogy nincs nekem programom? Amúgy nincs, csak miért ilyen biztos magában?

-Arra nem gondoltál, hogy esetleg Lily-nek lehet van mára valami dolga? - kérdezem és elfordítom a fejem miközben a kávémba kortyolok.

-Ugyan már, Lily - nevet fel harsányan - Akárhányszor jövök itthon vagy és semmi érdekfeszítőt nem csinálsz - szavai rosszul esnek. Fáj az igazság - Ki szoktál mozdulni a barátaiddal egyáltalán? - szürcsölni kezdi a kávét.

-I-igen, néha eljárunk...

-Könyvtárba? - nevet fel gúnyosan.

-Van valami bajod a könyvekkel? - szúrósan nézek rá, tekintetünk pedig találkozik.

-Nincs, csak az életben kellenek a szórakozások... ki kell tudnod kapcsolni néha és elfelejteni a valóságot - magyarázza - Tényleg! Mit szólnál, ha ma elmennénk egy bárba, lerészegednénk és itthon utána lenyomnák egy menetet? - látom, amint szemei felcsillannak.

Várjunk csak, azt mondta, hogy "itthon"? Ez meglepő volt. És épp megtervezett egy közös estét, amiben pia és szex van? Hát hogy a jó büdös életbe ne lennék benne?!

-Mikor indulunk? - vigyorodom el szélesen.