Túl sokkos voltam ahhoz, hogy észrevegyem, visszatért a konyhából. Kezében a két pohár, a hóna alatt pedig maga a whiskey-s üveg.

-Szóval, azon gondolkodtam... - leül mellém, ahol eddig volt. Nyelek egy nagyot. Lehet nem vagyok felkészülve arra, amit mondani akar, ez az este már nem lehet ennél is furább - Hogy mi vagyok én neked?

Szinte félre nyelem a whiskey-t. Kikerekedett szemekkel nézek rá.

-Hm? - tisztára nyugodt a hangja, mintha csak az időjárást ecsetelnénk. Elkezdek szorongani és még azt is elfelejtem, amit mondani akartam.

-Igazából... semmi. Semmi az égvilágon. Nincsenek érzelmek, csak szex. Semmi komoly, semmi ölelkezős, bújós délutánok vagy reggelek... csak szex... Ha megbocsájtasz, szükségem van egy kis friss levegőre... - felállok és kilépek a teraszra.

Abból az értelmetlenségből, amit összehadováltam, még én sem értettem semmit, nem, hogy ő. Egy ilyen dolgot felhozni a mi kapcsolatunkban teljesen zavarttá tesz. Azt sem tudom mi a kérdésére az őszinte válasz. Még magammal sem vagyok őszinte, hogy legyek vele az? S ha az is lennék, megérdemli egyáltalán az őszinteségemet? Felsóhajtok.

Hallom a közeledő lépteit. Összeszorítom a szemeimet, félek ránézni.

-Igazad van. Akkor csak szexeljünk.

Hirtelen megfordulok, itt áll előttem. Érzem a parfümjét és a whiskey-s lehelletét. Elgyengülök.
Testét az enyémnek nyomja, az adrenalin szintem pedig hirtelen felszökik.
Kezei a fenekemre simulnak és belemarkol, mire a számat elhagyja egy halk sóhaj. Kinyitom a szemeimet és látom, amint vigyorogva néz engem. Mintha számára kielégítő lenne az, amilyen hatással van rám.
Ajkaink találkoznak, mindketten szomjasan támadjuk le egymást és hirtelen az lenne a legjobb, ha ruháink nem lennének az útban.
Ujjaimmal a tarkóját cirógatom, míg ő a farmerjét próbalja kigombolni.

-Bemehetnénk mostmár - suttogom.

-Igen? - arcán egy kihívó félmosoly jelenik meg.

Rohadt életbe, ez az ember lesz a halálom. Lassan nyelek egyet.

Feleszmélek és megszabadulok a rövidnadrágomtól. Szerintem ez az egyik leggyorsabb menet, amit csinálni fogunk, mintha mindketten erre a pillanatra vártunk volna, mióta belépett a lakásba. Az ismét felbukkanó köztünk lévő rezgés most erősebb, mint amire emlékeztem.

A balkon korlátjának vagyok dőlve, ami a derekamat nyomja, míg a lábam nem éri a talajt. Tyler a derekamtól fogva megemel kissé én pedig köréje fonom a lábaimat. Egyik kezem a hátán pihen, míg a másik a nyakán. Egymás szemeibe nézünk. Látok valamit barna íriszeiben, de nem tudom eldönteni, hogy az a vágy vagy valami más-e.

Megszabadul a boxerétől, én is a fehérneműmtől. A szám kissé megnyílik, mikor megérzem magamban őt. Lassú lökeseket ad, mire ehagyja pár nyöges a számat. Látom rajta, hogy ez felbátorítja, így gyorsít a tempón.

-Bassza meg! - mondja összeszorított fogakkal. A hátam kissé fáj a vastól, aminek neki vagyok dőlve, de nem igazán veszem figyelembe.
Meleg kezei a derekamat és a hátamat tartják. Érintesétől kiráz a hideg.
Fejét a nyakamra hajtja, puha ajkai pedig néha elérik a bőrömet.

Miután mindketten kielégülve sóhajtunk fel, elereszt így lábammal újból a talajon vagyok. Mindkettőnk légzése felgyorsulva hallatszik a köztünk lévő csendben.

Felhúzza a boxerét, én meg a fehérneműmet és szótlanul bemegyünk a balkonról.

Valamiért eléggé kínosnak ítélem a helyzetet, fel is köhintek. Pedig már annyiszor végig éltük ezt.

-A kanapén alszol - mondom viccelődve, hogy megtörjem a köztünk lévő jeget.

-Veled rajtam? - rám néz és elvogyorodik. Kihagy egy ütést a szívem.

-Menj haza Ty, neked is van otthonod - nézek rá fáradtan.

-De a tiédet jobban szeretem - mosolyogva elmegy mellettem és játékosan a fenekemre csap.