-A fiatalabbik lányom nemsokára betölti a tizennyolcat és még nem esett át a szárny ceremónián.Itt az ideje hogy ki bontakozzanak a szárnyai és megkapja a koronáját.-Bambán néztem rá.Intett a kezével mire két fiatal tündér.Egy kis görgős asztalkát tolt elénk.Az asztal egyik oldalán cserepes növények,cserepek,föld egy kancsó víz és egy kis tálban magok meg hagymák.A másik oldalon egy vastag kiszáradt göcsörtös fűzfa állt egy nagy cserépben.

-A feladat megoldására 30 percet kapsz.-mondta apa, és vissza ült a helyére.megfordultam az asztalon lévő növényeket néztem és nem értettem mit kell csinálni.Vissza néztem az asztalnál ülőkre Laura barátságosan mosolygott Peti rám kacsintott.Anya és apa kifürkészhetetlen tekintettel figyeltek.Márk felmutatta a hüvelyk ujját Kitti biccentett.Máté meg csak nézett a nagy kék szemeivel ami nagyon hasonlított Krisztoferére.

Visszafordultam az asztal felé.A földet kiborítottam és elegyengettem.A nagy fát is nagy nehezen kiborítottam a cserepéből és az egyik sarokba nyomtam, nagy halom földel állítottam meg nehogy el dőljön bár így is ferde lett.A cserepes növényeket is kiszedtem a földel együtt és össze vissza elszórtam őket az asztalon.A magokat is elszórtam, a fa tövében ástam egy kicsi gödröt és bele öntöttem a víz felét.Csodálatos módon a föld nem szívta be.A megmaradt vizet a többi virágra és magra locsoltam.Maradt nyolc percem.Végig húztam a kezem a földön és a fűre gondoltam a színére az illatára.Amikor kinyitottam a szemem fű zöldellt mindenhol az asztalon.A magokat is megsimogattam.Szép virágok nőttek belőle.A cserepes virágokat is megérintettem.Szebbnél szebb virágok bújtak ki.A kis tóhoz értem lassan bele merítettem a kezem és hagytam hogy lecsöpögjön a víz a kezemről.A kis sáros pocsolya helyett most egy kis méretű tó volt a fa tövében.Az ujjaimról le cseppenő víz szirmokká vált és a kis tó tetején úszkált.Most jön a neheze a kiszáradt fa.Megsimogattam a törzsét, elképzeltem hogy itt az asztalon virágba borul,illatozik.Észtre sem vettem és már suttogva beszéltem hozzá.

-Nőj kedveském!Növeszd meg ágaid!Borulj zöldbe és nyiss virágot!-Valami megmozdult a gyomromnál.Kinyitottam a szememet.A fa csodaszépen megnőtt.Volt vagy két-három méter.Zöld lombkoronáját vörös virágok tarkították.Az egyik ága a kezemre tekeredett és a tenyeremben bontotta ki a legszebb virágot.Óvatosan leszedtem és a hajamba tűztem.

-Köszönöm.-suttogtam.Örömmel úrnőm.Hallottam a választ.Elmosolyodtam pukedliztem egyet a fának ő pedig meghajolt.Már nem is tudom mióta tudok olyan növényekkel beszélni akikkel kapcsolatban voltam.

-Letelt az idő.Szép volt kicsim.-veregette meg apa a vállamat.-Nagyon szép ...-ismételte.-Most pedig kibonthatod szárnyaid.

Odaléptem a fához megfogtam az egyik ágát és kibontottam a szárnyaim.

Mikor végeztem mindenki szeme elkerekedett.Nem tudtam miért aztán átnéztem a vállam felett.A szárnyaim hatalmasak voltak mint egy óriási pillangó szárnyai.A vége a combom közepéig leért, a teteje pedig jóval fölém magasodott.A színe olyan volt mint a hajamban a virág.A szálak sötétkékek, szinte feketék.Még soha nem láttam ilyen szárnyakat azelőtt.Mikor elkezdtem csapkodni vele a kék szálak elkezdtek világosodni.Amikor a lábam elemelkedett a földtől a szárnyam olyan lett mint a tűz.Gyönyörű mégis veszélyes.Leszálltam.Azt hittem a szárnyamat nézik ilyen bambán.Aztán a falon lévő tükör felé néztem és láttam hogy nem csak a szárnyam változtatja a színét.A bőrömet piros, arany és narancssárga csillám borította.A hajam ... a hajam mintha parázslott volna.Minden féle árnyalatú sárga és vörös.Még a hajamban is láttam csillámot.Leesett az állam.Végül Máté hangosan felkacagott és tapsolni kezdett.Pedig alig két hónapos.Mindenki feleszmélt és tapsolni kezdett.Végül apa megköszörülte a torkát.

-Khmm ... Petra hercegnő.Gratulálok!Engedd meg hogy felrakjam a koronád.-bólintottam.Intett a kezével mire egy kis tündér lány sétált elő kezében egy párna rajta egy ezüst korona.Letérdeltem apa elé.-Mától hivatalosan is királyságunk hercegnője vagy.Állj fel kérlek.-mondta.Mindenki gratulált és elmondták hogy csoda szép szárnyaim vannak.Hamar meguntam és inkább vissza mentem Kittiékhez.

-Szép volt húgi!-adott egy pacsit Peti.-Megyünk táncolni Laurával.-mondta és még egyszer megveregette a vállamat.

-Nagyon ügyes voltál csajszi.-ölelt meg Kitti egyik karjával.

-Bizony.A szárnyaid hatalmasak.-mosolygott Márk.

-Nincs kedvetek táncolni?Én addig vigyázok Mátéra.-ajánlottam lelkesen.Kitti mosolyogva átadta és elsétáltak lassúzni egyet.Máté megérezhette hogy én vagyok mert kipattan a szeme.A szívem ugrott egyet.Olyan szeme van.Pontosan olyan mint Krisztofernek.

-Szia elmegyünk sétálni?-kérdeztem tőle mintha tudna válaszolni.Csak mosolygott.-Ezt igennek veszem.-mosolyogtam rá vissza.Elindultam a fám felé.-Nézd ő itt Fú.-mutattam meg Máténak a fát.Nem tudom honnan tudtam a nevét.Nem is izgatott annyira.-Fú ő itt Máté.A kis unokaöcsém.-mondtam.A fa erre meghajolt és egy ágat növesztett ami Máté kis fejét körbe futotta.Kis virágokat nyitott és mint egy korona körbefogta a kis homlokát.Az ág a koszorú elejénél megtört és ketté vált.Elszakadt Fútól.-Köszönöm.-mondtam miközben megsimogattam a törzsét.Vigyázzon rá úrnőm!Fontos a gyermek épsége.Mondta a Fú.

-Ez természetes.-mondtam de nyugtalanság lett úrrá rajtam.Az ünnepségnek nemsokára vége lett.Kittiék elmentek a saját kis kastélyukba.Petiék holnap indulna szóval nálunk töltik az éjszakát.Mikor fel akartam menni a szobámba Peti utánam szólt.

-Hé hugi.Tudod Kitti és én együtt szerettük volna átadni neked de nekik haza kellett menniük.-egy kis ékszeres dobozt húzott elő a zsebéből.Kinyitotta és elállt a lélegzetem.Ma már nem is tudom hanyadjára, pedig nem sűrűn fordul elő velem.Biztos azért mert a mai nap különleges.

-Nagyon, nagyon tetszik!-a dobozban egy nyaklánc volt.Ezüst láncon egy pár szárny.Nagyon hasonlít az enyémre.A fehér arany és az ezüst keveréke lehetett.Illett a karkötőmhöz.A két különböző anyag kergette egymást ahogy a szárnyakat formázták.Megfordultam felemeltem a hajam.Peti csöndesen felrakta.Vissza fordultam felé.

-Nagyon hasonlítasz rám ugye tudod?-kérdezte huncut mosollyal.Megöleltem és a fülébe súgtam:

-Tudom és nagyon szépen köszönöm.

-Aludj jól!-mondta majd elsétált.

A szobámba érve levettem a ruhámat és egyből ledőltem aludni.A szárnyaim valamikor vissza húzódhattak mert most nem éreztem azt a bizsergést a hátamon.Vissza gondoltam az ünnepségre,Fúra,Mátéra.Krisztoferre.Azokra a kék szemekre,arra a halvány mosolyra,a kis karikára.Beleborzongtam.Végül elaludtam.