Mikor megjöttek a vendégek nekem is üdvözölnöm kellett őket.A legtöbb vendégnek már meg volt a szárnya.Volt pár kivétel is de nem nagyon foglalkoztam velük.A testvéreméket vártam.Addig viszont egy csomót kell jó pofiznom.

Már vagy egy órája mosolyogtam és enyelegtem a vendégekkel mikor meg hallottam a madarak halk de mégis nagyon is halható énekét.Tudtam,most jöttek meg azok akiket vártam.A madarak nekem is szoktak énekelni.Ez olyan királyi dolog lehet.Ezen gondolkoztam miközben az ajtóhoz siettem.Mikor megláttam Petit nem bírtam magammal.A nyakába ugrottam és magamba szivtam a természetes óceán illatát.Viszonozta az ölelésem.

-Szia húgi. Tudom hogy hiányoztam,mindenkinek hiányzik a valaha volt leghelyesebb, legviccesebb,...

-Legönteltebb.-tettem hozzá játékosan mire elnevette magát.Tényleg nagyon jóképű.Markáns arca simára borotvált, a haja barna ,íves szemöldöke egy árnyalatnyival világosabb.A homlokán egy vékony ezüst korona.Ugyan úgy nézett ki mint apa ... csak fiatalabb és viccesebb kiadásban.

-Tényleg hiányoztál.-mondtam.

-Te is nekem húgi.-mosolygott rám.-Beszeretném mutatni neked Laurát.Laura ő a húgom Petra.Petra ő itt a menyasszonyom Laura.

Mutatott be a mellette álló szőke lánynak.Nagyon szép volt bár a jobb szemöldökén volt egy kis félhold alakú sebhely.Magas volt szép hosszú lábakkal egy ezüst ruha volt rajta ami a térde fölé ért és nagyon ki volt vágva.

-Nagyon örülök. Úr isten hogy bírod a sok önimádó beszólásokat?-öleltem meg Laurát.

-Én is.Engem ne félts le töröm a szarvát ha messzire megy.-mondta majd átölelte a bátyám derekát.Peti a vállára ejtette a kezét és gyengéden magához szorította majd büszke mosollyal homlokon csókolta.

-Ez igaz.-mondta még mindig mosolyogva.Ahogy néztem őket hirtelen eszembe jutott Krisztofer halvány mosolya és az a kis ezüst karika.Gyorsan másra tereltem a figyelmemet.

-Jegyesek mi?Mutí a szárnyaitokat!?Léci. Léci.-könyörögtem.Peti elröhögte magát, majd lassan megfordult.Az alakja ugyan olyan maradt mint volt viszont a színe és a két vékony bőrréteg között a szálak már nem ugyan olyanok voltak.Most óceán kék szép egyenes szálakkal.Csillog ... zölden csillog.A tündéreknél a szárny mindig változik mármint az eljegyzés, házasság, gyerek, és egyes évfordulókkor is változhat.

-Gyönyörű.-mondtam halkan.Peti mosolyogva visszafordult.

-Hát igen húgi.Tökéletes vagyok.

-Tényleg?-kérdezte Laura miközben felhúzta a fél szemöldökét.

-Na jó.Csak veled együtt vagyok tökéletes.Ez maradjon köztünk ha bárkinek elmondod húgi letagadom.-mondta komoly arccal.

-Sokkal jobb hercegem.-mondta Laura és megcsókolta Petit.Kuncogva hagytam ott őket.

Oda siettem az ajtóhoz.Nem láttam Kittit sehol.Majdnem egy éve nem láttam akkor volt az esküvője Márkkal .Gyönyörű esküvő volt.Bár anyáék nem örültek neki hogy ilyen hamar férjhez megy de nem is tiltakoztak.

-Kedves vendégeink!Kérem foglaljanak helyet.-szólalt meg apa.Mindenki a helyére ment.Én is oda álltam a helyemre.Apa állt mellettem pont középen,mellette anya,Peti és Laura.Kitti és Márk még mindig nem jött meg.Apa oda sétált az asztal elé.

-Kedves vendégeink.Ma nem csak egy okból gyűltünk össze.Az egyik az hogy bemutathatom családunk új tagját.-mindenki kikerekedett szemmel nézett az ajtó felé.Ekkor Kitti belépett fehér ruhában amin ezüst virágok voltak, homlokát ezüst lánc fogta a haja ugyanolyan mit az enyém és anyáé.Mellette Márk fehér öltönyben aminek a hajtókája ezüstösen csillogott.Kitti kezében egy ugyan olyan vörös pólya volt mint az én ruhám.Majdnem sírva fakadtam.Egy kisbaba.

-Kislányom!Örülök hogy itt vagytok.Gyertek!-Apa átvette a babát.Megölelte Kittit és kezet fogott Márkkal.-Üljetek le kérlek.-mondta végül.Oda jöttek hozzánk.Szorosan megöleltem Kittit.

-Hiányoztál csajszi.-mondta halkan és hallottam hogy mosolyog.

-Te is nekem.El sem tudod képzelni mennyire.-mondtam miközben elengedtem.Adtam két puszit Márknak és vissza álltam a helyemre.Anya apa mellé lépett és átvette a babát.Most vettem csak észre hogy az egész királyi család fekete, fehér és ezüstbe öltözött kivéve engem és a picit.

-Bemutatom Mátét.Első unokámat.Szeretett lányom kisfiát.-Apa homlokon csókolta anya pedig egy harmatos levéllel megmosta a kicsi arcát és a kezecskéit.Megpuszilta a két arcát és át adta Kittinek.Mosolyogva visszament apa mellé.

-Most pedig együnk.-mindenki leült.

-Átvehetem?-kérdeztem rögtön Kittit.

-Te akarod elsőnek babusgatni mi?-kérdezte boldogan.

-Hát hogyne.Én leszek a kedvenc nagynénje.Na ne már. Léci.Léci.Még mielőtt anya lenyúlja.-könyörögtem.Kitti nevetve átadta.Olyan kis picike volt.A haja pedig...

-Fehér.-mondtam ki hangosan.Márk átkarolta Kittit.

-Igen.Elég ritka a tündéreknél hogy valaki fehér hajjal szülessen.-mondta büszke mosollyal az arcán.

-Tudom.-mondtam halkan.-Az erő és a tisztaság jele.De sajnos két három éves korára elsötétül és vagy évszakonként fog változni mint Kittinek vagy olyan szőke lesz mint te.-Elismerően biccentett.-Olvastam az egyik könyvben hogy a legerősebb és legtisztább tündéreknek repülés közben a hajuk elfehéredik vagy világítani kezd.Mint egy angyal.-mondtam elbűvölve. Mikor kimondtam az utolsó szót Máté kinyitotta a szemét és elmosolyodott.A szeme gyönyörű kék mint Krisztofernek.Visszamosolyogtam neki.-Gyönyörű vagy angyalkám-hangosan felkacagott.Megpusziltam a homlokát és közben egy örömkönny hullott az arcára.megint hangosan felnevetett.Viszonzásul, kis kezeivel lassan megsimogatta az arcomat.Egy könny csepp hullott az arcáról arra a kezemre amelyikben a kis fejét tartottam.A két könny csepp fehéren felizzott aztán felszívódott. Tudtam hogy soha többet nem felejtem el őt és ő sem engem bármi is történjen.

-Oh Petra!-könnyezett be Kitti szeme is.

-Mi az?-kérdeztem.Még mindig mámorban úszva Máté miatt.

-Az előbb kapcsolódtatok. Máté megáldott téged te pedig őt.Ez nagy felelősség.-világositott fel Márk.

-Mi nagy felelősség és mivel áldott meg?-értetlenkedtem.Kitti egyik kezével az én kezemet másikkal Mátéét fogta meg.

-Tudod a kapcsolódás azt jelenti hogy ha bármi történik velünk te vigyázol rá ő pedig rád.Az áldás pedig...-nem tudta befejezni mert apa megint felállt és az asztal elé állt.

-Gyere lányom!-szolt nekem.Kittire néztem ő még mindig meghatottan bólintott és kivette a kezemből Mátét. Felálltam és apa mellé sétáltam.