Reggel mikor felkeltem első dolgom volt egy nagy pohár teát inni.Alig aludtam valamit az éjszaka.Csak forgolódtam, ha pedig elaludtam megint arról a fiúról álmodtam.Már vagy egy évtizede minden álmomban szerepel ... na jó talán nem mindegyikben de a legtöbben igen.Sokat gondolok rá.Zuhanyzás közben a kedvenc számomat énekeltem Taylor Swift-től.A reggeli előtt felöltöztem hogy ne utána keljen kapkodni.A szekrényeim tömve voltak az anyám által választott ruhákkal.Mindenhol tiszta jó kislányos cuccok voltak, kivéve a titkos szekrényemben (az ágy alatt egy nagy doboz).Meg néztem hogy jön-e valaki a folyosón aztán bezártam a szobám, vagy inkább a lakosztályom ajtaját.Elővettem a dobozt és kinyitottam.A saját magamnak vett ruhák sorakoztak fel benne. Sok csőfarmer, lyukacsos vagy mély kivágású felsők.Felvenni nem sűrűn vehettem fel őket.Csak nézegettem.Visszaraktam és visszamentem a szekrényemhez.Elővettem egy térd fölé érő fekete szoknyát egy feszülős vöröses színű trikót és egy térdig érő csizmát.Megfésültem a hullámos hajamat ami évszakonként változik, most épp mély vörös volt az ősz miatt.Megnéztem magam a nagy tükörben és rájöttem hogy mint mindig most is átlagosan nézek ki.A szemem nagy zöld barna pöttyökkel és utálom.Na mindegy.Az asztalnál apa ült egy pohár gőzölgő teával és egy újsággal.Az újság fölött csak a jól nyírt barna haját láttam és íves szemöldökét.

-Jó reggelt kicsim!-köszöntött anya miközben tálalt.Egyedül a reggelit szokta saját kezűleg elkészíteni és tálalni.A vacsora és az ebéd általába Gréta feladata.Ő a házvezetőnk és a második anyám.

-Jó reggelt.-mondtam.

-Milyen óráid lesznek ma?-kérdezte apa az újság mögül.

-A szokásos.-minden nap megkérdezik.Ahogy anyát figyeltem egy királynő eleganciájával mozgott és nagyon hasonlítottam rá,kivéve azt hogy ő szép volt elegáns és olyan mint egy macska.Könnyed,ruganyos de mégis elegáns.

-Jövő hónapban el kell utaznunk kicsim.-mondta apa mikor letette az újságot és végre rám nézett a nagy barna szemeivel.

-Jó.Hova mentek?-kérdeztem lazán.

Apa anyára nézett és mintha meg sem hallotta volna a kérdésemet elkezdtek beszélgetni.Ez sűrűn előfordul.A reggeli pirítos és gyümölcslé után felkaptam a táskámat és elköszöntem anyáéktól.

Az iskola nem volt olyan messze 10-15 perc autóval.Mi a Sóstó mellet laktunk egy palotában.A halandók nem láttak ott semmit csak egy kis erdőt a Balaton parton.Ha pedig a barátaim át akartak jönni az egyik vendég házba mentünk a város szélén. Igazából majdnem mindenki azt hiszi ott lakunk.A népünk első szabálya hogy a halandók nem tudhatják hogy létezünk.Főleg azt nem tudhatják hogy a tündérek felelnek az évszakok változása miatt.A tündérkirályságokból nagyon sok van az egész bolygót benépesítjük és az emberek között élünk de nem vagyunk azok.Sok fajta képességünk van amit a halandók nem hiszem hogy megértenének.Ez a legnagyobb titkunk.

Leparkoltam a szokásos helyemre a Suzukimat akit Ellának neveztem el és a 16. szülinapomra kaptam.Volt valami furcsa.A mellettem lévő parkolóba a legjobb barátnőm szokott beállni. Most viszont két motor volt a helyén.Az egyik sárga a másik kék.Ezen elgondolkodtam.Lehet hogy új tanulók jöttek a suliba.A gondolataimból a két barátnőm szakított ki.

-Nem hiszem el!Miért mindig az én helyemmel van ez?!Komolyan Petra most nézd meg!Elfoglalták a helyemet!-kiabált Andi. Mellette Rita csak kuncogott.Nekem is küzdenem kellet hogy ne mosolyogjak.

-Nyugi már.Majd holnap gyorsabb leszel.-mondtam.Erre felhúzta a szemöldökét.

-Amúgy kik ezek?-kérdezte végül mintha csak most esett volna le neki hogy nincs olyan a suliban aki motorral járna.Vállat vontam.

-Dorci szerint újak.-szólalt meg Rita miközben fekete göndör haját kötötte copfba,hogy ne takarja el szürke szemeit.

-Szegény srácok ha Dorci felfigyel rájuk már az első nap akkor abból csak hányás lesz.-viccelődtem.Rita hangosan felnevetett.Andi meg széles mosollyal vette elő a kis tükrét és meg igazította tökéletes sminkjét.Az egyenes homok szőke haja a vállára omlott és kiemelte zöld szemét.

-Mutassuk meg ezeknek hogy nem vehetik el más parkoló helyét!-mondta egyre szélesedő mosollyal.Belőlem és Ritából egyszerre szakadt ki a nevetés.Befele menet még mindig nevettünk.Szerdán az első óránk matek volt.Bementünk a termünkbe és lepakoltunk én mindig az ablak melletti sorban az utolsó padban ülök egyedül. Előttem Andi és Rita épp a kedvenc együtteseikről beszélnek.Kivettem a táskámból a cuccokat és elkezdtem felirni a dátumot mikor megszólalt a jelző.Rita hátrafordult.

-Ma is a fiúról álmodtál igaz?-kérdezte de mintha nem is kérdés lett volna. Bólintottam.

-Igen.Egyre idegesítőbb ez az egész.Megálmodok egy srácot aki nem is ....-belépett Gábor tanár úr és nem tudtam befejezni a mondatot.Majdnem elájultam, még jó hogy ültem különben tuti seggre ülök.Éreztem ahogy kifut a vér az arcomból.Rita furcsán nézet aztán követte a tekintetem.Aztán visszafordult elkerekedett szemekkel. Megcsíptem a kezem hogy megbizonyosodjak róla hogy tényleg nem álmodom-e.

-Nem létezik mi???Meg álmodtad az új srácot .... ez hihetetlen Petra!?Élőben sokkal jobban néz ki mint ahogy elmondtad.-mondta majd csettintett az arcom előtt hogy felébresszen a kábulatból.Lenéztem és akkor vettem észre hogy úgy szorítom a tollat hogy a kezem elfehéredett.

-Jó reggelt!-köszönt Gábor tanárúr-A mai naptól kezdve két új diákkal gyarapodik az osztály.

-Igazándiból hárommal csak a hugicánk ma még nem jött.-tette hozzá az egyik fiú akinek sárga bukósisak volt a kezébe de engem nem ő izgatott.Viszont most hogy a testvérén kivül mást is láttam jobban szemügyre vettem őt is.Magas volt szőke haja tüsikbe zselézve.Kék szeme nem mutatott semmi érzelmet.Helyes arca volt.Motoros dzseki volt rajta zöld farmer és fekete zöld torna cipő.

-Á igen.Bemutatom Vejki Krisztiánt és Vejki Krisztofert.A húguk pedig Kata ha jól tudom igaz?-kérdezte a tanár.Nem jött válasz csak egy biccentés.-Jól van üljetek le valahova ahol találtok helyet.Hogy lehet becézni az urakat?-Krisztián menet közben vissza szolt hogy Tüsi.

-Krissz.-fordult a tanárhoz Krisztofer.Aztán elindult ülőhelyet keresni.

Csak az utolsó padokban volt hely.Egy a középső padban Tibi mellett,egy az ajtó felőli utolsó padban Dorci mellett, és egy mellettem. Görcsbe állt a gyomrom mikor megint rá néztem.Kék szeme csak úgy csillogott, a homlokába lógó szőke haja, ajkán egy ezüst karika.Rajta is dzseki volt sötét kék cső farmerrel és fekete tornacipővel.A testvére már el is foglalta a Dorci melletti helyet.Ő lassan körbenézett majd megakadt a szeme rajtam.Elindult felém a lélegzetem elakadt.A tollamat kezdtem nézni.Amikor a padom mellé ért megállt. Azt hittem ki húzza a széket de elfordult a padtól és leült Tibi mellé.Megint kaptam levegőt.Ezt jó jelnek vettem.Mikor óra közben ránéztem, a füzetébe firkált valamit. Mintha megérezte volna hogy figyelik felkapta a fejét.A tekintetünk találkozott,és nem tudtam elnézni.Lassan elmosolyodott nagyon halvány de mégis mosoly volt.Aztán újból a füzetébe hajolva rajzolgatott.

Egész órán titokban őt néztem. A tanár visszafogott hangon beszélt a tananyagról.Nem sokan figyeltek.Rita és Andi hangja zökkentett ki a bámulásból.Fel is jegyeztem hogy köszönjem meg nekik.

-Nem hiszem el hogy Dorci mellett ül... komolyan ránézek és csak arra tudok gondolni amit Erika szokott mondani.-suttogta Andi halkan.-Lennék a hasán az izzadság csepp ...

Erika Andi unokanővére.

Hangosan nevettünk fel Ritával.Mindenki ránk nézett.Andi felemelte mindkét kezét tenyérrel felfele és azzal a tipikus ,,ártatlan vagyok" nézéssel nézet a tanár úrra.Ritával ránéztünk majd egymásra és megint kitört belőlünk a kacagás.

-Petra, Rita megkérdezhetem mi olyan vicces?-érdeklődött Gábor tanárbá.

-Ő persze tanár úr-törölgette a szemét Rita.-Az van hogy az izzasztó-itt a nyomaték kedvéért Andira nézett.- matekról beszéltünk meg hogy az érettségi nagyon közel van és Andi még mondott valamit amit nem nagyon .... értettünk.-fejezte be végül még mindig kuncogva.Alig bírtam vissza fojtani a nevetést.

-Igen,igen kérem ezt szünetben megbeszélni.

-Igen tanár úr.-mondtuk egyszerre a lányokkal.

Mindenki visszafordult a tábla felé.

-izzadság csepp mi?-kérdezte egy halk hang a mellettem lévő padból.A hideg végigfutott a hátamon.Mintha a szél simogatna.Mindhárman odakaptuk a fejünket Krisztofer a jég kék szemeivel végigmért minket.Rajtam kicsit el időzött a tekintete mintha nekem tette volna fel a kérdést.Egyszerre sápadtam el és pirultam fülig.Rita is így volt vele.Egyedül Andi kacsintott rá miközben a tollát a szájához ütögette.

-Bírom az izzasztó ... matekot..-mondta és előre fordult lélegzet vissza fojtva néztem Ritára.Mosolyogva vállat vont és előre fordul.Nem mertem oldalra nézni de a szemem sarkából látom hogy engem figyel.Lassan végig mér aztán visszafordul a füzete fölé és firkált tovább.

A nap végére csak róluk beszélt mindenki.Mindenki a fiukért epedezett kivéve Ritát.Őt nem nagyon izgatták a fiuk.Ő még mindig azon az elven van hogy ismerd be hogy helyes de a többi dolgot inkább hanyagold. Így ő minden fiút megnézett de nem csorgatta a nyálát csak elkönyvelte hogy igen jól néznek ki és le is akadt a témáról.Andi viszont teljesen bepörgött.

-Az enyém lesz az első harapás abba az almába.Dorina lehet a második de tuti lecsapom a kezéről mikor már úgy érzi az övé....

-Miért izgatod magad csak egy srác.Nyáron naponta más fiukkal randizgatsz.Nem élted ki a hajlamaidat nyáron?-kérdezte megint Rita. Múlt héten már eljátszották ezt a párbeszédet.Andi akkor egy Balázs nevű srácot bolondított magába kb.4 nap alatt aztán lepattintotta mikor a srácnak már szinte csorgott a nyála.Ilyen elég sűrűn előfordul.Andi ha meglát valakit és eltökéli hogy összetöri a szívét hát azt gyorsan véghez viszi.Még könyvet is csinál a srácok képeivel és neveivel meg dátummal... meg hogy hány nap alatt hódította majd törte össze a szívét. Elég durva mikor előveszi a ragadozó mosolyát.

-De ő nem olyan mint a többi.Eddig rám sem nézett ez idegesít. MEG FOGOM SZEREZNI.Ez lesz a legnagyobb hajsza.Szóval készüljetek mert ez a srác két oldalt is kapni fog a könyvemben.-mosolyodott el a ragadozó mosolyával és elsétált.

-Ez megbolondult-mondta Rita.

-Eddig is bolond volt ... csak nem ennyire.-mondtam majd utána mentünk.

-Szóval mi a terv?

-Hmm azt hiszem most nem elég az egyszerű figyelem felkeltés,pózolás majd szexi mosoly.-gondolkodott hangosan.

-Szerintem sem.-mondtuk egyszerre Ritával.

-Mi lenne ha elsőnek bemutatkoznánk nekik?-Kérdés lett volna elvileg de ismerjük már Andit annyira hogy tudjuk ez parancs volt.

-Nem is tudom-tétováztam.

.Gyerünk már Petra.Csak bemutatkozunk nekik nem kérjük meg őket hogy menjünk a szertárba egy gyors tornabemutatóra... habár ez nem is hangzik olyan rosszul.-mosolyodott el.Rita és Andi egyszerre röhögték el magukat az arckifejezésemen.

-Hát jó-egyeztem bele végül.

A teremben Tüsi a helyén ült Krisztofer pedig felült a padjára.Beszélgettek a tömeggel akik oda sereglettek köréjük. Ezek szerint össz-visz 4 óra kellet nekik a beilleszkedéshez.

-Hmm túl nagy a tömeg .Magunkra kell vonni a figyelmüket.A tüsis az enyém.-mondta Andi és a padunkhoz sétált.-Még van 15 perc a szünetből és ma még nem táncoltunk.-mosolyodott el lassan.-Hajakat kiengedni,kabátokat pulcsikat le!Mit szóltok egy kis MECKLEMOR-hoz?-Csak úgy vigyorgott.Hetente kétszer össze gyűlünk valakinél és táncolunk meg énekelünk.Általában fellépni is szoktak hivni. Andi azt a nevet adta a ,,bandánk" -nak hogy PeAnRi. Hetente egyszer-kétszer mindig eltáncolunk és énekelünk valamit, hogy edzésben maradjunk.

-Ne is nézettek rájuk csak táncoljatok és a vigyorgást ki ne hagyjátok!-utasítgatott aztán lepacsiztunk és a terem elejébe mentünk. Én meg Rita a padról indítottunk. Andi bedugta a kis hang erősítőnkbe a telefonját és be indította a zenét aztán közénk állt a pad előtt.

Beindult a zene és másra nem tudtam figyelni csak a táncra meg a zenére.Elég jól ment, mindhárman csak a zenére figyeltünk és jól éreztük magunkat.Igazándiból a zene az egyetlen amibe a szüleim nem szolnak bele.A végére egy kicsit megizzadtunk mind a hárman és elröhögtük magunkat majd összepacsiztunk és a következő számot is elkezdtük énekelni miközben össze vissza táncoltunk.Mikor leállt a szám Andi le halkította és a helyünkre mentünk.Mindenki minket nézett szokás szerint.Leültem a helyemre és elkezdtem felkötni a hajam.Rita a székére fordítva ült úgy hogy a támlára könyökölt, Andi a padjára ült és a lábát a székére tette rám mosolygott, beletúrt a hajába miközben alig láthatóan felmutatta 2 ujját.Mosolyogva fogattam a következő parancsot, miszerint hozzak fel valami fiú ügyet.

-Tegnap kivel randiztál?Korán mentél el a próbáról és egy srác várt a kapuban.Azt sem mondtad hogy van egy új kiszemelted.Csak mond hogy a srác nem AZ A srác.-mosolyogtam.Rita is vette a lapot.Ő is elkezdte.

-Mi lemaradtam? Azt hittem Balázs után csak AZ A zöld szemű volt.De azt mondtad a próbán hogy azt darabokra törted és még a rekordodat sem döntötted meg... akkor ki az ujj jövevény?-kérdezte és meg próbálta eljátszani hogy meg lepődött. Andi az egyik hajtincsét tekergette és megint elővette az ártatlan arcát és hozzá adta a ragadozó mosolyát is.

-Hát azt hiszem Tominak hívják és futás közben találkoztam vele ... azt hiszem hétfőn.-vágott gondolkodó képet.Ritával elröhögtük magunkat.

-Ne röhögjetek már olyan szeme van amilyet még nem láttam-mondta.

-Hmm ezt hányszor hallottuk már?-kérdezte Rita.Vállat vontam.

-Csak hetente egyszer.-mondtam.

-Sziasztok lányok.Nagyon cuki volt amit az előbb előadtatok.-mondta egy mély hang.Odanéztünk.Tüsi állt a mellettünk lévő padnak dőlve. Féloldalas mosollyal a száján.

-Köszi,mondták már páran.-mosolygott vissza Andi.

-Most hogy végig csináltátok ezt a showt csak azért hogy rátok figyeljünk legalább a neveteket elmondjátok?-kérdezte de nem vette le a szemét Andiról.Andi először csak bámult aztán elröhögte magát.Én meg Rita csak mosolyogtunk.

-Szóval azt hiszed hogy csak azért táncoltunk és énekeltünk amit mellesleg elég sűrűn csinálunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmeteket?-kacagott fel megint.

-Igen pontosan ezt hiszem édes.-mondta Krisztián még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel.

-Erősen túlbecsülöd magad szivi.-mondta Andi még mindig jó kedvűen.Krisztofer a bátya mellé állt zsebre dugott kézzel.Figyelnem kellet hogy egyenletesen vegyem a levegőt és ne bámuljam.

-Szóval azt mondod azért táncoltok hogy másokat szórakoztassatok?Jó ezt még talán el is hiszem.Ha beismered hogy azért csináltátok hogy felkeltsétek a figyelmünket.-mondta.Andi Rita és én egyszerre nevttünk fel.Az ilyen helyzeteket már előre megbeszéltük.

-Azért táncolunk mert szeretünk táncolni és felfrissít. Ettől nem lesz olyan uncsi a nap.Beismerést vársz hát jó beismerem, hogy utálom a matekot és hogy a tesitanárt aranyosnak ......tartom.Beismerem hogy inkább halnék szomjan minthogy a te figyelmedre vágyjak.-mosolygott Andi és felhúzta az egyik szemöldökét.Tüsi halkan kuncogott.Krisztofer pedig halvány mosolyt küldött felém.Elkaptam a tekintetem.

-Hercegnő.Ez az első napom.-Krisztián közelebb lépett Andihoz.Mik ezek a becézések?Jesszus. Nem semmi. Hamar egymásra találtak.-De nem kell harcolnod a figyelmemért, anélkül is megkapod ha nagyon szeretnéd.

-Hmm.Arra várhatsz szivi.-hajolt Andi is közelebb.Olyan közel voltak egymáshoz hogy azt hittem megcsókolják egymást.Krisztián még jobban elmosolyodott.

-Tudod nem szeretem annyira mikor egy lány két szavamtól elalél.Tudod miért nem?Mert nincs benne semmi kihivás.-mondta olyan halkan hogy alig hallottuk.Kitört belőlem a nevetés Rita is nevetett Andi meg fölényesen mosolygott.

-Ezek szerint te is pontosan ugyan olyan vagy mint a többi aki belekerült a könyvembe.Azt hitték ki tudnak játszani... csakhogy addig jár a korsó a kútra amíg el nem törik nem igaz?-mondta Andi ugyan úgy mosolyogva.

-Majd meglátjuk.Majd meglátjuk.-mondta Krisztián majd elsétált és vissza ült a helyére.

-Izzasztó mi?-kérdezte Krisztofer gunyorosan.

-Jaj ne már. így is eléggé felpörgött ne izgasd fel a fantáziáját mert nekünk kell hallgatnunk.-mondtam egy grimasz kíséretében. Krisztofer halvány mosollyal viszonozta a válaszomat.A szívem kihagyott egy ütemet és levegőért kaptam.Még mindig engem nézett.Elpirultam.Látta a reakciómat és felcsillant a szeme.Nem tudom mit láttam a szemében de majdnem elolvadtam.A nap hátralévő részében nem tudtam figyelni az órákon csak a kék szemeket láttam mindenhol.

Mikor hazaértem anya már várt.

-Milyen volt a suli?Ugye nem szegted meg a szabályokat?-kérdezte. Oh ha még nem mondtam volna több tucat szabály van az életemet illetően: 1.Nem tudhatják hogy tündér vagyok.2.Nem tudhatják hogy hercegnő vagyok.3.Nem tudhatnak semmit a jövőmet illetően.4.A tanulmányi átlagom csak és kizárólag kitűnő.Az 5. és legfontosabb NEM JÖHETSZ ÖSSZE EGY HALANDÓ FIúVAL. És a többi és a többi.

-Jó volt.Szabályt nem szegtem.-mondtam robotszerűen.

-Jó.Vettem neked egy szép ruhát a megbeszélésre.-mondta lelkesen. Oh el is felejtettem a megbeszélést.Heti egyszer minimum részt kell vegyek az egyik királyi megbeszélésen.A mai különösen fontos.Anya és apa nagy bejelentésre készülnek.-A testvéreid is ide jönnek.

Ez volt az egyetlen jó hír. Peti és Kitti hazajönnek.Már nagyon hiányoztak.Mikor betöltötték a 18-at elköltöztek és szerencsét próbáltak.Ez négy éve volt.A TÜNDÉR SZABÁLYOK szerint csak két évre mehettek volna el utána vissza kellet volna jönniük és megházasodni a nekik kijelölt tündérekhez.Még két évig tanultak volna tündér mágiát, aztán kihirdettek volna egy versenyt aki győz azé lett volna a korona.Nem vállalták.Lemondtak a trónról és kerestek maguknak párt.Már nagyon régóta nem láttam őket.

-A szobádban van siess!Nemsokára kezdődik.-mondta anya majd fel ment ő is készülődni.

A szobámban az ágyon egy gyönyörű ruha volt,rézvörös, combközépig felvágva.Le esett az állam.Anya nem szokott ilyen nőies szerkókat venni.Gyorsan lefürödtem.Felvettem a ruhát a hozzá illő cipő is ott volt az ágyon.

-Szia Pati.-Gréta jött be a szobába.Ő is ünnepi ruhát viselt, ami kiemeli manós arcát sötét szemét és fekete haját.-Segíthetek megcsinálni a hajadat?-kérdezte.

-Azt megköszönném.-mondtam mosolyogva.

-Gyere ülj le .Milyen volt a suli?-Leültem a székre ahova mutatott és elkezdtem mesélni a mai napot.

-Andi teljesen bepörgött,és azok a srácok!?Mikor megláttam majdnem elájultam. Pontosan úgy nézett ki mint az álmaimban.-fejeztem be a mesélést.

-Hmm.Készen is vagy.-mondta én pedig oda álltam a tükör elé.

-Nagyon tetszik köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Biztos vagy benne hogy róla álmodtál?

-Igen tuti.-mondtam.Megfordultam és láttam hogy valami nem stimmel.-Minden oké?

-Persze, persze.-vágta rá de nem úgy nézett ki mintha minden oké lett volna.Bólintottam.-Gyönyörű vagy.-mondta mosolyogva.

-Köszönöm.Te is nagyon jól nézel ki.-mosolyogtam rá.

-Na gyere!A szüleid már várnak.

Anyáékkal a halban vártak.Apa a fekete öltönyét vette fel az ezüst koronájával ami illet a szárnyihoz és a nyakkendőjéhez is.Anya pedig a fekete hosszú koktél ruháját aminek a pántja a felkarjára simult.Ő is az ezüst tiaráját vette fel és az apától kapott ezüst nyakláncot amiben fekete kövek vannak.Anya és apa szárnyai mindig egyformák,ez is jelzi azt hogy mindig együtt lesznek jóban és rosszban egyaránt.Ha már a szárnyaknál tartunk én még nem kaptam meg az enyémet.Vagyis igazándiból nálam van csak kell egy szertartás ami segit előhozni.Általában a szertartást a 16-18-ik szülinapok között szokták megtartani.Az enyémet még nem tartottuk meg.

-Gyönyörű vagy kicsim!-mondta anyu.Egy kicsi aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.

-Minden rendben?-kérdeztem mikor láttam hogy apa anyára néz és némán megbeszélnek valamit.Apa bólintott.Nem is nekem inkább anyának.

-Persze kicsim.-mondta apa, bólintottam. Együtt sétáltunk ki a fellegvárból.

Mi a királyi palota úgy mond légvárában lakunk.Azt a részt a legnehezebb elfoglalni.A gyűlések a trónteremben vannak.A felső várban volt a trónterem.A szüleim az idejük nagy részét itt töltötték.Odafele az út csak egy halandók számára láthatatlan híd. Igazándiból gyönyörű.Egy kőhíd ami bele fut a Balatonba és tá-dám a palotánk sokkal nagyobb és egy egész város él a Balatonon.A város gyönyörű, mindenhol fák és növények vannak kis tavak is és vizi ösvények.A város közepén egy csodaszép park és annak a közepén pedig Az évszakok barlangja.Azt mondják mindenkinek aki jogosult a trónra és el is fogadja azt, annak be kell mennie.Nem tudom mi lehet odabent de mindenki szokott növeszteni mellette egy szál virágot.A trónterem nem volt messze.Az építészek már régen nem piszkáltak ebben a részben.Nem is csodálom.A terem hatalmas és gyönyörű.A fő asztalnál hét szék volt a két középső a szüleimé volt.Az asztalra merőlegesen két hosszú asztalt helyeztek.Ott szoktak ülni a nemesek, a bizalmasok és a vendégek. Ebből tudtam hogy ez nem egy sima gyűlés.