Egy nap megdöbbentő hirdetményt találtak a klubhelyiségeben. Csütörtökön megkezdődnek a repülésórák, amiken a griffendéles és mardekáros elsősök közösen vesznek részt.

- Jellemző. - jegyezte meg sötéten Harry - Pont az hiányzott, hogy Malfoy előtt csináljak magamból bohócot egy seprűnyélen.

- De miért lennél ügyetlenebb, mint más kezdő? - nyugtatta Ron - Igaz, Malfoy folyton dicsekszik vele, milyen jól kviddicsezik, de szerintem csak a szája jár.

- Ne félj, eddig még én sem repültem soha. - mondta Phyllis - Szerintem én vagyok az egyetlen varázsló háztartásból érkező gyerek, akit sose engedtek seprűre ülni.

- Nem, engem a nagyi sose engedett a seprű közelébe. Akkor ketten vagyunk. - motyogta a háta mögött Neville.

- Mondjuk neked akkor sem esik nehezedre balesetet okozni, ha mind a két lábadon a földön állsz. - mondta Ron. Neville elszontyolodva bámulta a földet.

- Ron, mondhattad volna kedvesebben is. - szidta meg barátját Phyllis - Neville másban jó. Például láttam gyógynövénytanórán, hogy nagyon jól bánik a növényekkel.

Neville arca felragyogott. Velük ment le reggelizni, és Phyllissal egy hosszú beszélgetésbe elegyedett a gyógynövényekről.

A reggeli közepén megérkezett a posta, és ezen a napon egy gyöngybagoly egy kicsiny csomagot hozott a dundi fiúnak. Neville izgatottan kibontotta, majd felmutatta a tartalmát, ami egy nagyobbfajta játékgolyó méretű üveggömb volt. A belsejében fehér köd kavargott.

- Ez egy nefelddgömb. - magyarázta - Nagyi tudja, hogy kicsit feledékeny vagyok... Ez a golyó figyelmeztet rá, ha valami kimegy a fejemből. Látjátok? Csak meg kell markolni, és ha piros lesz akkor... Oh...

A fiú markában lévő gömb füstje skarlátvörösre váltott. Lázasan töprengett, hogy mit felejtett el, de ekkor odalépett hozzá Draco Malfoy, és kikapta a kezéből a nefeleddgömböt.

Harry, Ron és Phyllis felpattantak. Még örültek is, hogy végre megverekedhetnek Malfoyal, de McGalagony professzor, aki mindig megérezte a bajt, rögtön ott termett.

- Mi folyik itt?

- Malfoy elvette a nefeleddgömbömet, tanárnő.

Malfoy savanyú képet vágott, és letette a golyót.

- Csak megnéztem. - mondta, majd eloldalgott.

Délután három óra harminc perckor a griffendélesek lerobogtak a kastély lépcsőjén, és átsiettek a parkon keresztül a sík füves területre, ami az óra helyszíneként volt megjelölve. A mardekárosok már ott voltak, s a földön húsz seprű hevert egymás mellett. Phyllisnak eszébe jutott, hogy az ikrek mindig is szidták az iskolai seprűket, mivel sokuk rángatott, vagy erősen balra húzott.

Megérkezett a repülésoktatójuk, Madam Hooch. A tanárnőnek rövid, szürke haja, és sárga szeme rendkívüli hasonlóságot mutatott egy sólyommal. Az a fajta boszorkány volt, aki a seprűre született.

- Mire vártok? - mordult rá a diákokra - Mindenki válasszon magának seprűt, és álljon mellé! Gyerünk, mozgás!

Phyllis lenézett a seprűjére. Az eszköz nem volt mai darab, az biztos.

- Nyújtsátok ki a kezeteket a seprű fölé - harsogta a tanárnő - és mondjátok, hogy ,,fel"!

- Fel! - kiáltották a nebulók.

Harry és Phyllis kezébe azonnal beleugrott a seprű, de kevesen voltak így ezzel. Hermione seprűje csak a másik oldalára fordult, Neville-é pedig meg sem moccant.

Madam Hooch ezután elmagyarázta, hogyan kell helyesen tartani a seprűnyelet. Phyllis nagy kárörömére a tanárnő közölte Malfoyal, hogy évek óta rosszul csinálja. A lány most ült először seprűre, és alig várta, hogy végre elrugaszkodhasson a talajtól.

- Figyelem: sípszóra mindenki erőteljesen rugaszkodjon el a földtől! - parancsolta Madam Hooch - Fogjátok erősen a seprűt, emelkedjetek fel egy-két méter magasba, azután enyhén előre dőlve szálljatok le szépen. Sípszóra, három, kettő...

Neville annyira félt a kudarctól, hogy izgalmában elrugaszkodott, mielőtt a tanárnő a szájához emelhette volna a sípot.

- Gyere le fiam! - kiáltott utána a tanárnő, de Neville úgy röppent felfelé, mint a kilőtt pezsgődugó. Négy méter... hat méter... Phyllis látta a fiú arcára kiülő rémületet. Neville holtra váltan bámult le az egyre távolodó föld felé; azután oldalt lecsúszott a seprűnyélről, és...

Phyllis úgy lőtt ki, mint akit meggyújtottak. Zuhanás közben elkapta a fiút, viszont sem ő, sem a seprű nem tudott megbirkózni a plusz súllyal, így cseppet sem elegánsan lezuhantak, de Neville legalább nem fejjel érkezett a talajba, ahogy az esés közben indult. Egy nagy puffanás, egy tompa reccsenés, és Neville hason fekve nyöszörgött, Phyllisen.

Madam Hooch talpra segítette, így végre Phyllis is levegőhöz jutott, ugyanis a fiú belenyomta a fejét a fűbe. Földes arccal felült, ám mikor megpróbált felállni, nyögve visszaesett.

- Eltört a csuklója. - állapította meg Madam Hooch Neville kezét vizsgálva - Maga jól van?

- Nem. - sziszegte Phyllis, és a bokáját markolta.

- Jöjjön maga is. Felmegyünk a gyengélkedőre. - mondta a tanárnő, és felsegítette Phyllist, aki nem bírt megállni a lábán. Nem tudta, hogy kificamodott-e vagy el is tört, de a lényeget érezte. Iszonyatosan fájt.

- Egyébként példát vehetnek a lányról! - kiáltotta a csoportnak Madam Hooch - Igaz, hogy vakmerően cselekedett, de így legalább a fiú nem törte ki a nyakát.

- Amíg vissza nem jövök, senki ne nyúljon a seprűjéhez. Aki repülni merészel, az a Roxfortból is repülni fog, mielőtt még annyit mondhatna: kviddics! Gyertek.

Azzal lazán felkapta Phyllist és a könnyáztatta arcú Neville kíséretében elindult a kastélyba. Mikor felértek a gyengélkedőre Neville már hangosan bömbölt a fájdalomtól, és Phyllis arca is zöldes színű volt a kíntól.

Madam Pomfrey egy pálcalegyintéssel meggyógyította Neville csuklóját. Phyllis kificamodott bokájára adott egy bájitallal átitatott kötést, mondván, ilyen durva ficamnál ez sokkal jobbat tesz, mivel az izmokat és a szalagokat is erősíti. A gyerekek megköszönték a segítséget, ám Phyllis még egy jó fél óráig nem nagyon tudott lábra állni, ezért ideiglenesen elfoglalt egy ágyat. Neville ott maradt vele.

- Bocsánat, hogy miattam kificamodott mind a két bokád. - motyogta bűnbánóan - Annyira utálom, hogy béna vagyok.

- Neked viszont a csuklód tört el, és örülök, hogy nem a nyakad, szóval teljes mértékben megérte. - vigasztalta Phyllis - Ez csak egy kis ficam, és seperc alatt meggyógyul. És igen, be kell ismerni, hogy sok mindenben nem vagy tökéletes, de gondolj csak arra, hogy legalább nem vagy egy undok nyomorult, mint Malfoy. És gyógynövénytanból igenis jó vagy!

Neville halványan elmosolyodott.

- Igen, ezt már mondtad.

Együtt hagyták el a gyengélkedőt. Mikor lementek a nagyterembe, ott már javában folyt a vacsora. Phyllis még sántított egy kicsit, de amilyen gyorsan csak tudott, odament a griffendél asztalához. A Weasley ikrek is épp ott voltak, és Harryvel beszéltek valamiről.

- ... fantasztikus lesz. Nagyon jó lehetsz Harry - Wood majdnem cigánykereket hányt örömében, amikor rólad mesélt.

- Most mennünk kell. Lee Jordan azt mondja, hogy talált egy titkos alagutat, ami kivezet az iskolából.

- Lefogadom, hogy Simaszájú Gergely szobra mögötti lesz. - szólt bele Phyllis a beszéletésbe.

- Én is arra tippeltem! - kiáltott George, és a lány felé fordult - Mi van a lábaddal?

- Ennyire látszik? - kérdezte riadtan a lány, és megpróbálta lejjebb rántani a talárját.

- Nem, csak Harry mesélte, hogy te és Neville együtt kerültetek fel a gyengélkedőre. De akkor még van valami baja?

- Nem, nincs, csak még bicegek egy kicsit. Kificamodott, és kaptam rá egy kötést. - mondta Phyllis, és megmutatta a fehér gézt, ami mindkét bokáját körülölelte.

- Aha, akkor biztos meg fog javulni. Madam Pomfrey nagyon érti a dolgát. Na, sziasztok!

Alighogy Fred és George elmentek, megjelent néhány kevésbé látott vendég: Malfoy lépett oda hozzájuk Crak és Monstro kíséretében.

- Jó étvágyat az utolsó vacsorádhoz, Potter. Mikor megy a vonatod?

- Milyen bátor vagy most, hogy leszálltunk, és a kis barátaid is veled vannak. - felelte Harry higgadtan.

- Bármikor kiállok ellened egyedül is. - vágott vissza Malfoy - Akár ma este. Varázslópárbaj. Csak pálca - semmi ütközés. Na mi van? Sose hallottál még varázslópárbajról?

- Hogyne hallott volna - fordult meg Ron - Én vagyok a segédje. Ki lesz a tied?

Malfoy végigmérte két csatlósát.

- Crak. - felelte - Éjfélkor megfelel? A trófeateremben találkozunk, az mindig nyitva van.

Mikor Malfoyék odébb álltak, Harry Ronhoz fordult.

- Mi az a varázslópárbaj? - kérdezte - És mit jelent az, hogy te vagy a segédem?

- Előbb nekem válaszolj. Mi az édes fenéről maradtam le amíg a gyengélkedőn voltam? - szegezett neki egy kérdést Phyllis is.

- Neville elhagyta a nefelddgömbjét, Malfoy elvette, Harry visszakérte, Malfoy fel akarta tenni egy fára, felszállt a seprűjére, Harry utánarepült, Malfoy eldobta a golyót, Harry tizenöt méteres zuhanórepülés után elkapta és megúszta egyetlen karcolás nélkül, McGalagony meglátta ezt, üvöltött vele, elkísérte Oliver Woodhoz, és beajánlotta mint fogójátékost a kviddicscsapatba, így most Harry a legfiatalabb játékos az elmúlt száz év óta, és Wood baromi boldog, hogy végre teljes a griffendél csapata. - hadarta Ron - Malfoy azt hitte Harryt ki akarják csapni, mert repült, és őt nem látták meg, de mint látod Harry marad, és most Malfoy besértődött, ezért kihívta egy varázslópárbajra.

- A segéd annyit tesz, - fordult Harryhez - hogy folytatom a harcot, ha te meghalsz.

Látva testvére rémült arckifejezését, Phyllis gyorsan hozzáfűzte:

- De meghalni csak igazi párbajokban szoktak. Ti maximum csak szikrákat tudtok szórni egymásra.

- Mi lesz, ha suhintok a varázspálcámmal, és nem történik semmi?

- Akkor dobd el, és húzz be neki egyet. - javasolta Ron.

- Elnézést...

Hermione Granger állt mellettük.

- Már vacsorázni se hagyják az embert... - mérgelődött Ron.

Hermione elengedte a füle mellett a megjegyzést, és Harryhez fordult.

- Véletlenül hallottam a beszélgetésedet Malfoyjal.

- Méghogy véletlenül - morogta Phyllis.

- ... és szerintem ne csavarogjatok éjszaka az iskolában, mert tilos. Gondoljatok arra, hogy hány pontot veszít miattatok a Griffendél, ha elkapnak. Márpedig el fognak kapni. - Phyllis pont háttal volt Hermionénak, így elkezdte összeérintgetni a hüvelykujját a többi ujjával, mintha egy báb lenne a kezén, és fontoskodó képpel tátogni kezdett. Ron a tenyerébe vihogott. -Ne legyetek ilyen önzők! - fejezte be Hermione a kioktatást.

- Te pedig ne szólj bele abba, amihez semmi közöd. - felelte Harry.

- A viszontlátásra. - tette hozzá Ron.

Draco nem is lehetett volna elégedettebb magával. Pottert és Weasleyt ki fogják csapni, így nem lesz senki, aki Phyllis és őközé állhatna. Nem mondott le arról, hogy a lányt visszaszerzi. Igen, visszaszerzi, mert vele ismerkedett meg először, és vele beszélgetett elsőként. Potter és Weasley csak másodikok voltak. Csupán ki kell rúgatnia őket, és ismét szabad lesz előtte az út. Tetejébe Phyllis barátsága bónuszokat is hordozott magában.

Például Piton még jobban kedvelné őt, hiszen a nevelt lányát mondhatná a barátjának, és a lány a tantárgyakból is jól teljesített, ahogy a beszélgetésfoszlányaikból kihallotta. Jól jönne a segítsége, mivel Crak és Monstro butábbak voltak egy sziklánál is. Tetejébe csinos is...

Draco megrázta a fejét. Az isten szerelmére! Ő csakis önzőségből szerez barátokat! Nem azért, mert valaki szép, vagy kedves. Igen... Phyllis is csak azért kell neki mert okos, és ki akarja használni a nevelőapja miatt. Igen... csakis ezért akarja maga mellett tudni...

Ám egy dolog nem hagyta nyugodni... hogy mi a jó égért kezdett el nyugtalanul kalimpálni a szíve, mikor meglátta Phyllis lábán a kötéseket.

Te jó ég, sikerült még egy rész megírni, tetejébe ugyanazon a napon. Sietek a következővel, addig is BÚÉK mindenkinek!