Az ikrek szájtátva meredtek Harryre, aki elvörösödött. Nagy megkönnyebbülésére szólongató női hang szűrödött be a vagon ajtaján.

- Fred? George? Odabent vagytok?

- Megyünk anya!

Az ikrek Phyllisel együtt leugrottak a vonatról, aki köszönni akart a család többi tagjának. Mikor odaértek az asszonyhoz, éppen elkapta Ront és törölgetni kezdte az orrát egy zsebkendővel.

- Anyaaaa, hagyjáááál! - a legkisebb fiú addig izgett-mozgott, míg ki nem szabadult.

- Áóh, Ronnicinek piszok van a nózikáján? - csúfolódott George.

- Fogd be...

- Hol marad Percy? - kérdezte az anyjuk.

- Ott jön.

A legidősebb Roxfortos Weasley átöltözve közeledett. Fekete talárja mellrészén P betűt mintázó ezüst jelvény díszelgett.

- Szia Percy! - köszönt Phyllis - Nem is tudtam hogy prefektus lettél! - mutatott a jelvényre.

- Nahát! Tényleg prefi vagy? - hüledezett Fred - És nekünk nem is mondod? Fogalmunk se volt róla!

- Várj csak, én úgy emlékszem mintha említette volna - fűzte hozzá George - Egyszer...

- Vagy kétszer...

- Percenként...

- Egész nyáron...

- Pihenjen a szátok! - szólt rájuk Percy - Szia Phyllis.

- Különben is, Percy miért kapott új talárt? - kérdezte George.

- Mert diákperfektus lett. - mondta büszkén mosolyogva Mrs. Weasley - Jól van drágám, jó tanulást kívánok. Majd küldj egy baglyot ha megérkeztetek. - ezután fordult Phyllis felé.

- Szervusz drágám, most látom csak, hogy már te is elsős vagy! Ronnak is ez lesz az első éve! - zárta egy fojtogató ölelésbe a lányt.

- Jó napot Mrs. Weasley. Jó újra látni. - nyögte ki Phyllis. Az asszony elengedte és végignézett rajta. Phyllis tavaly nyáron töltött egy hetet az Odúban az ikrek meghívására. A viszonzást viszont nem fogadták el, mondván - nem akarják nyáron is azt a rusnya fekete denevért látni. Amíg viszont az Odúban volt, nagyon jól érezte magát. Együtt idegesítették Percyt, játszottak Ginnyvel, Ron viszont félős volt, és alig mert hozzászólni, viszont sikeresen belopta magát Mrs. Weasley szívébe, főként a kertészeti tanácsai miatt.

- Hogy lebarnultál! Nem is hasonlítasz arra akit a nyár elején láttam!

- Igen, igyekeztem kint lenni. - válaszolt Phyllis, miközben megölelte Ginnyt - Te is milyen nagyot nőttél! - nézett a durcás kislányra, aki szintén fel akart szállni a vonatra - Már azt hittem te is jössz! 

Ginny elmosolyodott a dicséretre. Amíg a két lány egymásnak mesélt nyári kalandjaikról, addig Mrs. Weasley az ikrek felé fordult.

- Na, idefigyeljetek: az idén viselkedjetek végre rendesen. Ha még egyszer jön a bagoly a hírrel, hogy felrobbantottátok a vécét, vagy...

- Még soha nem robbantottuk fel a vécét!

- De nem is rossz ötlet. Köszi anya! - Phyllis ezen jót nevetett.

- Ez egyáltalán nem vicces... és vigyázzatok Ronra!

- Ne félj, megvédjük a kis Roncimoncit.

- Én is megteszem ami tőlem telik, Mrs. Weasley! - mondta Phyllis, és vigyázba vágta magát.

- Fogjátok be! - ismételte Ron, aki Phyllisnél sokkal magasabb volt, majdnem utolérte az ikreket.

- Ne félj Ron, csak vicceltem. - nevetett Phyllis. Megölelte Mrs. Weasleyt, elbúcsozott Ginnytől, és a vonat felé tartva még hallotta George mondatát.

- Anya, hallod? Találd ki kivel futottunk össze a vonaton!

Fellépett a vonatra, majd elindult a fülke felé, ahol az egész utat Harryvel fogja eltölteni. A gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy a testvérével fog beszélgetni egész úton. Annyi minden érdekelte vele kapcsolatban, hogy azt se tudta melyik kérdését tegye fel neki előbb, és hogyan hozza egyáltalán terítékre a témát. Mikor leült, meghallotta Fred kérdését.

- Szerinted emlékszik még rá, hogyan néz ki Tudodki? - Phyllis elsápadt, és eszébe jutott az álmában látott arc.

- Megtiltom, hogy megkérdezd tőle, Fred. Eszedbe se jusson! Nem illik valakit ilyen dolgokra emlékeztetni az első iskolai napján.

- Jól van, nem kell mindjárt izgulni.

Sípszó hallatszott.

- Ugorjatok fel, egy-kettő! - sürgette a fiúkat az anya. Azok sorban felkapaszkodtak, majd kihajoltak az ablakon, hogy anyjuk búcsúcsókot nyomhasson az arcukra. Ginny pityeregni kezdett.

- Ne sírj Ginny, egy csomó baglyot küldünk majd neked.

- Meg egy roxfortos vécédeszkát.

- George!

- Csak vicc volt, anya.

A vonat lassan elindult, Phyllis pedig vidáman integetett Ginnynek és Mrs. Weasleynek, míg egy kanyarban végleg el nem tűntek a szeme elől. Visszahuppant a székébe, és Harryre nézett. Testvére izgatottan fészkelődött az ülésen. Hirtelen kinyílt a fülke ajtaja és Ron nézett be rajta.

- Ül ott valaki? - kérdezte a Phyllis melletti székre mutatva - Minden fülke tele van.

Az ikrek a fejüket rázták. Ron leült, és lopva rápillantott Harryre, majd gyorsan kinézett az ablakon. Az orra hegye még mindig fekete volt. Az ikrek benéztek még egyszer, majd miután elmentek Phyllis és Ron egyszerre tették fel a kérdést.

- Te tényleg Harry Potter vagy?

Harry bólintott.

- Oh... pedig azt hittem Fred és Geroge már megint ugratnak. És tényleg van egy olyan... tudod egy olyan -és Harry homlokára mutatott. Harry félretolta hajfürtjeit, és láthatóvá tette a sebet.

- Ez az a hely ahol Tudodki...

- Igen. De nem emlékszem rá.

- Semmire? - faggatta Ron. 'De én mindenre emlékszem. Akkor Harry hogy-hogy nem?' gondolkodott közben Phyllis. Végül is, a testvérét érte gyilkos átok, lehet amiatt.

- Csak egy nagy zöld fényre, semmi másra.

- Fúúú...

- Az a gyilkos átok fénye volt. - mondta Phyllis mintegy magának. 

- Az lehet. - gondolkodott el rajta Harry.

Ezután Ron mesélt Harrynek a családjáról, Harry pedig elmesélte, hogy a mugli nagynénjénél és annak borzalmas családjánál nőtt fel, és mindenből szinte a legrosszabb jutott neki. Phyllis dühös volt rájuk és  szégyellte magát, amiért amíg ő jó körülmények közt nőtt fel, addig testvérének rengeteget kellett szenvednie.

- Tudjátok - mondta Harry - lefogadom hogy én leszek a legbutább az osztáyban.

- Nem hiszem. Sokan jönnek mugli családból, és ők is gyorsan tanulnak.

- Majd segítek, ha valamiben szükséged lenne rá. - mondta Phyllis - Ott éltem le több mint az életem felét, szívesen segítek. Az elsősöknek mindig is egy lélekvesztő volt az iskola, majd meglátjátok.

- Köszi. - mondták a fiúk, és elvigyorodtak.

Fél egy körül egyszerre hangos zörgés-csörömpölés ütötte meg a fülüket, és egy mosolygós, gödröcskés arcú nő jelent meg az ajtóban.

- Adhatok valamit a kocsiról, kedveskéim? - Harry azonnal felpattant, Ron pedig valami olyasmit motyogott, hogy van szendvicse. Phyllis is felállt, és vett egy kancsó töklevet az ebédjéhez.

- Éhes vagy? - kérdezte nevetve Phyllis, mikor Harry leszórt egy halom édességet az ülése mellé.

- Mint a farkas.

Ron ezalatt elővett egy gombóc alakú csomagot, ami négy szendvicset rejtett. Egyet rögtön félretett, mondván, hogy nem szereti a konzervhúst. Phyllis elfelezte vele a magával hozott krumplit és a sült húst, amit a fiú kissé elvörösödve elfogadott. Phyllis hallotta az ikrektől, Percytől, de még Billtől is, hogy a szüleiknek nincs túl sok pénze, és ezért hordanak mindig használt ruhát és könyveket. Ez az Odún is meglátszott. Phyllis mindenét odaadta volna a családnak, de ők szinte mindent visszautasítottak. Ebéd után mindhárman nekiálltak átrágni magukat az édességhalmon, miközben Harrynek mindent elmeséltek az edésségekkel és a varázslókkal kapcsolatban, amire éppen rákérdezett. A Mindenízű Drazsénál Harry találta a legviccesebbet, ami egy gyanús, szürke színű darab volt, és kiderült, hogy fekete bors ízű. 

Egyszer csak kopogtattak a fülke ajtaján, és az a kerek arcú, dundi fiú lépett be akit a peronon is láttak.

- Nem láttatok egy varangyot? - kérdezte sírós hangon.

Mikor gyerekek a fejüket rázták, panaszosan folytatta:

- Elveszítettem! Mindig megszökik! 

- Majd csak megkerül. - vigasztalta Harry.

Remélem. - szipogott a fiú - szóval, ha látjátok...

Azzal távozott a zsebkendővel, amit Phyllis a kezébe nyomott. Ezután Ron szóba hozta Makeszt, a patkányát, akit éppen sárgává akart változtatni amikor újra kinyílt a fülke ajtaja és visszatért a sírós fiú, egy bozontos, barna hajú, lapátfogú lány társaságában.

- Nem láttatok egy varangyot? - kérdezte akaratos, számonkérő hangon - Neville elvesztett egyet. 

- Már mondtuk neki, hogy nem láttuk a békát. - felelte Ron, de a lányt látszólag teljesen lekötötte a varázspálca.

- Varázsolni készülsz? Remek, lássuk!

Azzal leült az édességkupac mellé. Ron egy kicsit meghökkent.

- Öhm... hát jó.

Megköszörülte a torkát.

- Napfény, pitypang, kenderspárga, legyen ez a patkány sárga.

Intett a varázspálcával, de nem történt semmi. Makesz továbbra is békésen aludt és szürke maradt.

- Biztos vagy benne hogy ez igazi varázsige? Mert ha az, akkor nem valami jó. Mert én is kipróbáltam néhány egyszerű ráolvasást, csak úgy gyakorlásképpen, és nekem mindegyik működött. A családomban senkinek nincs varázsereje, meg is lepődtem, amikor a levelet kaptam, de persze nagyon örültem, mert azt hallottam, hogy a Roxfort a legeslegjobb boszorkányképző. Meg is tanultam kívülről az összes kötelező olvasmányt, remélem, elég lesz - egyébként én Hermione Granger vagyok, és ti? 

Mindezt meghökkentő gyorsasággal hadarta el.

- Én Ron Weasley vagyok. - motyogta Ron.

- Harry Potter. - mutatkozott be Harry is.

- Komolyan? - csodálkozott Hermione - Természetesen mindent tudok rólad - megvettem néhány ajánlott olvasmányt is-, benne vagy a Modern mágiatörténetben, a Feketemágia felvirágzása és bukásában és a Huszadik századi mágiatörténet címszavakban szereplő könyvekben is.

- Tényleg? - Harryn látszott, hogy szinte beleszédült a szóáradatba. Phyllis sajnálta testvérét, ő semmilyen könyvben nem szerepelt volna szívesen.

- Te jó ég, hát nem is tudtad? Én biztos mindent elolvasnék magamról. Tudjátok már melyik házban lesztek? Kérdezősködtem egy kicsit és szerintem a Griffendél a legjobb, úgy hallottam maga Dumbledore is oda járt, de persze a Hollóhát se lenne rossz... Na jó, megyek megkeresem Neville békáját. Ti meg öltözzetek át, mert szerintem mindjárt megérkezünk.

Azzal kilépett a fülkéből, Neville pedig követte.

- Mindegy, hova osztanak be, csak...

- ...ne oda, ahol ő van. - fejzte be Ron mondatát Phyllis.

- Engem végül meg sem kérdezett, hogy hogy hívnak. - nevetett.

 Ron elszontyolodott a beosztás miatti félelmében. Harry és Phyllis egymással versengve próbálták felvidítani, majd a kviddicsre terelődött a szó.

- Ti melyik kviddicscsapatnak szurkoltok?

- Chudley Csúzlik! - kiáltotta Phyllis - És a Toyohashi Tengu!

- Én is! De jó! A Tengukról már hallottam, de nem igazán ismerem őket.

- Japán csapat, és nagyon jók. De a Chudleyk a kedvenceim.

- Te kviddicseztél már?

- Nem, a nevelőapám sose engedte. Pedig nagyon jó lehet repülni! Nem is kviddicsezni, hanem szimplán repülni akarok. A seprűt pedig trükkökhöz lehetne használni. - ábrándozott Phyllis.

- Nevelőapád van? Hol vannak a szüleid?

- Meghaltak.

- Oh... sajnálom. - motyogta Ron mély megbánással a szemében - Bocsánat hogy rákérdeztem.

- Semmi gond, nem nagyon ismertem őket, még csecsemőkoromban gyilkolták meg mindkettejüket.

Harry felkapta a fejét. Sok hasonlóság volt közte, és a lány között.

- Bocsánat, de még nem tudom a neved. - szólt neki.

- Te jó ég, tényleg, én még se mutatkoztam! - kapott a lány a fejéhez - Phyllis - itt Harry szeme kikerekedett - Lily - Harry elsápadt - Piton vagyok.

- Te... - Harry végignézett a lányon. Ugyanaz a soványság, habár ő sokkal egészségesebben nézett ki, édesanyja vörös haja, és a jobb szeme ugyanolyan zölden csillogott akárcsak az övé. Még az arca formája is hasonlított az övére.

- Bocsánat, de mikor haltak meg a szüleid? - Phyllis észrevette, hogy túl sokat mondott.

Ám mielőtt válaszolhatott volna ismét kinyílt a fülke ajtaja, és három fiú lépett be rajta. Phyllis rögtön felismerte köztük Dracot.

- Nos, igaz? - szólt a fiú - Az egész vonaton mindenki arról beszél hogy Harry Potter itt ül, ebben a fülkében. Te volnál az? - fordult Harry felé. Phyllis meghökkenve meredt Dracora, akit a két másik úgy fogott közre, mintha a testőrei lennének. Rendkívül ellenséges aura volt körülötte, és ahogy beszélt Harryvel, nos, azzal egy pillanat alatt megutáltatta magát a lánnyal. 

- Igen. - mondta Harry, és szemügyre vette a másik két fiút.

- Ők Crak és Monstro - vetette oda hanyagul - Én pedig Malfoy vagyok. Draco Malfoy.

Ron köhintett egyet - talán hogy elfedje kuncogását. Malfoy ránézett.

- Viccesnek tartod a nevemet? Meg se kell kérdeznem, hogy te ki vagy. Apámtól tudom, hogy a Weasleyk szeplősek, vörös hajúak, és több gyerekük van, mint pénzük. - Phyllis kezdett méregbe gurulni. Malfoy ismét Harryhez fordult - Hamar rájössz majd Potter, hogy a máguscsaládok nem egyformák. Hallgass rám, és ne barátkozz olyanokkal akik nem érdemlik meg. Szívesen adok tanácsot.

Kezet nyújtott Harrynek, de a fiú nem fogadta el.

- Köszönöm, de magam is el tudom dönteni, ki érdemli meg. 

Malfoynak halvány pír jelent meg az orcáján.

- A helyedben vigyáznék Potter - sziszegte lassan - Légy egy kicsit udvariasabb, különben ugyanolyan sorsra jutsz, mint a szüleid. Ők se tudták, mi a jó nekik. Alaposan meg fogod bánni, ha arra a Hagridra meg a Weasley-féle aljanépre pazarlod az idődet.

Ron arca egy szempillantás alatt olyan vörös lett mint a haja, Phyllis pedig érezte hogy mindjárt felgyullad a dühtől. Mindhárman felálltak, Phyllis kitapintotta a zsebében a varázspálcát.

- Ismételd meg! - csattant fel Ron.

- Verekedni akartok? - vicsorgott Malfoy.

- Csak akkor, ha nem tűntök el innen. - válaszolt Harry.

- Még nincs kedvünk elmenni, igaz srácok? Nekünk már elfogyott a kajánk, de úgy látom, nektek még van. - Monstro egy csokibékáért nyúlt. Ron egy ugrással ott termett, de még mielőtt Monstróra vetette volna magát, az kétségbeesetten felordított. Makesz ott lógott a fiú ujján, fogait tövig belemélyesztve a húsába. Phyllis elment a visítozó fiú mellett, és galléron ragadta Malfoyt.

- Na idefigyelj, Malfoy, ha még egyszer bármi rosszat mondani mersz Ronra, Harryre, vagy a szüleimre, akkor olyat fogok tenni amit magam is megbánok! - a mondat végét már odította, túlharsogva Monstró üvöltését. A keze füstölni kezdett, és ledobta Malfoyt a földre. A fiú ruhája megperzselődött, ahol hozzáért az anyaghoz - Pedig azt hittem jó barátok lehetünk. - vetette még oda. Malfoy feltápászkodott és hanyatt-homlok elmenekült csatlósaival együtt. Ron a farkánál fogva felemelte az időközben ablakhoz vágott Makeszt és vizsgálni kezdte. Pár pillanattal később belépett Hermione Granger.

- Mi a csoda folyik itt? - kérdezte a szétszóródott édességek láttán - Füstszag van.

- Az én voltam. - mondta Phyllis és visszahuppant az ülésére. Ekkor jutott eszébe, hogy Malfoynak a szülei megsértését is felhozta, amiből a fiú egyszerűen kilogikázhatja, hogy ki is ő valójában. Megijedt, és magában imádkozott, hogy a fiúnak nem tűnt fel.

- Elvesztette az eszméletét - vizsgálta Ron a patkányt - Nem, ez hihetetlen: újra elaludt.

Tényleg így volt.

- Ti már ismeritek Malfoyt?

Harry és Phyllis egymás után elmesélték az Abszol úton történteket.

- Hallottam a családjáról - bólintott komoran Ron - Az elsők között tértek vissza hozzánk, mikor Tudjátokki eltűnt. Azt állították, hogy Tudjátokki megbabonázta őket, de apám szerint ez nem igaz. Azt mondja, Malfoy apját nem kellett sokat győzködni, hogy álljon át a Sötét Oldalra. Segíthetünk valamiben? - fordult Hermione felé.

- Siessetek az átöltözéssel, mindjárt megérkezünk. Ugye nem verekedtetek? Még oda se értünk, és már keresitek a bajt?

- Makesz verekedett, nem mi. Phyllis pedig ahogy láttam gyújtogatott. - morogta Ron - Kimennél, amíg átöltözünk?

- Persze. - felelte Hermione kissé sértődötten - Csak azért jöttem be, mert egyesek úgy rohangálnak a folyosón, mint az óvodások. Jut eszembe: Senki nem szólt még, hogy koszos az orrod? 

Ron szúrós tekintettel nézett a lány után. A fiúk levették a kabátjukat, és belebújtak a fekete talárjaikba, Phyllis pedig simán felvette kedvenc zöld pólójára a ruhadarabot. Ezután a zsebükbe tömködték a maradék édességet, Phyllis pedig egy saját maga által felvarrt, nagyobb zsebbe csúsztatta Mightot. Még otthon varrt fel két-két nagyobb zsebet minden talárjára, ugyanis mindig mindent összegyűjtött amit csak talált, viszont most rájött, hogy kiscicája is kényelmesen elfér bennük.

- Öt perc múlva megérkezünk Roxfortba - búgott fel egy hang a fülkében - Kérjük a poggyászokat a vonaton hagyni, azt külön visszük fel az iskolába.

Phyllis rettentően izgult, ahogy Harry is, Ron pedig elsápadt a szeplői alatt. Kiléptek a fülkéből, és csatlakoztak a folyosón zsibongó társaikhoz. A vonat lassított, végül megállt. A diákok lökdösődve megindultak az ajtók felé, és letódultak a sötét peronra. Phyllis kisebb forgalmi dugót okozott, mikor térdig érő vörös haja beleakadt a korlátba, és a fiúk nélkül nem bírta kiszabadítani.

- Borzasztóan hosszú. - mondta Ron, és Phyllis hajára mutatott, amit a biztonság kedvéért a lány összefogott a kezébe.

- Tudom, de nem akarom levágatni.

Ekkor Phyllis fülét ismerős hang ütötte meg, és látta, hogy Harry is felkapja a fejét.

- Elsősök! Minden elsős jöjjön ide! Hogy ityeg Harry? Nahát, Phyllis! Már te is elsős vagy?

A gyerekfejek fölött feltűnt Hagrid mosolygós, szőrös arca. Phyllis imádta a vadőrt, sokszor meghívta teázni, és mindig jókat beszélgettek, főként a mágikus bestiákról, amiket mindketten szerettek, nyáron pedig pitypanglé is volt nála.

- Gyerünk, gyertek utánam! Vannak itt még elsősök? Vigyázz, hova lépsz! Elsősök, utánam!

A gólyák követték Hagridot egy szűk, lejtős ösvényen, minek vége a roxforti tónál ért véget, túlpartján pedig ott tündökölt a kastély.

- Csónakonként négy ember és nem több! - mutatott a vadőr a tó partján ringatózó flottára.

Harry, Phyllis és Ron Nevillel osztották meg lélekvesztőjüket.

- Mindenki beszállt? - harsogta Hagrid - Helyes! Indulás!

A kis flotta azonnal megindult, és átúszott a tavon, majd besiklott egy barlangba. Egy föld alatti kikötőben értek partot, ahol kikecmeregtek a szárazra. Might nyivákolt egyet. A lány beledugta a kezét a zsebébe, és cirógatni kezdte a cicát. Hagrid ezalatt ellenőrizte a csónakokat.

- Hékás! Ez nem a te békád? - kurjantott az egyiknél.

Trevor! - kiáltott boldogan Neville.

Hagrid lámpáját követve felkapaszkodtak egy sziklába vájt ösvényen, amely a kastély előtt elterülő füves síkságra vezetett. A csapat felment a bejárathoz vezető kőlépcsőn és összesereglett a hatalmas tölgyfakapu előtt.

- Mindenki itt van? Kiskomám, megvan még a békád?

Hagrid felemelte hatalmas öklét és háromszor megdöngette a kastély kapuját.