Phyllis azt sem tudta, hova kapja a fejét.

Reykjavík belvárosa jellegzetesen skandináv – tiszta, hűvös és elegáns. A Faxaflói öböl keleti partja csak úgy ragyogott a reggeli napfényben. A színes tetejű, fehér falú házak kertjei rendezetten virultak. Phyllis meglepve látta, hogy a mágikus berendezkedés ellenére autók, de még lovaskocsik is haladnak az utakon.

– Nem azt mondtad, hogy Izlandon mindenki indigó? – kérdezte Atlát bizonytalanul.

– Vannak egyszerű varázsló és boszorkány lakosaink, és persze muglik is – mondta a nő. – Mind ide születtek vagy beházasodtak egy Indigó családba. Figyelünk a nemzetközi kapcsolatainkra, de szeretünk a háttérben maradni. Nálunk is van turizmus. A puritán muglinak persze eszébe sem jut ide tervezni egy nyaralást.

– Puritán? Csak ezer mérföldre hoppanáltunk és máris a mezei tájszavakat kell fejtegetni – morogta Alastor Mordon, akinek Phyllis időközben tudta meg a nevét.

Az idősödő férfi mágikus szeme megállás nélkül mozgott az üregében.

– Mi gondod van, Potter? – kérdezte, ahogy tekintete átsiklott Phyllis nyúzott arca felett.

– Én Piton vagyok...

– Igen, én meg tegnap tulipánt ültettem a kertemben.

– De hát annak még koránt sincs itt az ideje – döbbent meg Phyllis. – Így nem számíthat olyan pompás virágözönre, mintha...

– Ez szarkazmus volt – sóhajtott Perselus.

Phyllis morcosan nézett Mordonra. Túlzónak tartotta, és egyre inkább igazat nyert az a gyanúja is, hogy a férfi paranoiás. Feszült testtartással menetelt a csoport élén Marten Christianson és Charlie Weasley mellett, akik mióta egy légtérbe kerültek, nem bírták abbahagyni egymás kérdezgetését. Martent a varázslók sárkánykutatói eredményei érdekelték, míg Charliet lenyűgözte az Indigó kultúra sárkányidomítása. Egy szó mint száz, a két varázsló egymásra talált érdeklődési körben.

Molly és Athur Weasley kissé feszélyezve, de szintén határozottan haladtak végig a sötét, terrakotta kövekből rakott utcán, melynek végében ott állt Izland parlamentje. Az impozáns, régimódi épület falát szürke téglák alkották, fordított U alakú ablakait fehérre festették. Mrs Weasley finoman Atla és Phyllis közé lépett.

– Úgy sajnálom, hogy mindezen át kellett menned, Phyllis drágám.

Phyllis meglepve hallotta a hangjában csendülő szomorúságot.

– Nem azt mondom, hogy a fiaimnak ne lettek volna nehézségeik serdülőkor során, de amit tőled várnak el, az már erős túlkapás. Legszívesebben most azonnal elvinnélek innét.

– Hidd el, én is ugyanezt tenném – kapcsolódott be a beszélgetésbe Perselus. – De ez nem jelenti azt, hogy meg is tehetem. Százezer harcképes boszorkány és varázsló ellen és sem tudom felvenni a harcot, és Dumbledore szerint az a legjobb megoldás, ha most szóban megbeszéljük, miért is nem adunk ilyen horderejű vezetői szerepet kiskorú boszorkányoknak.

– Igazi értelmi mélypontról kell indítani ezt a beszélgetést, ha jól hallom – csóválta a fejét Bimba professzor.

– Azért remélhetőleg az ország vezetőivel már könnyebb dolgunk lesz – tette hozzá Flitwick professzor. – Potter nem való sem parlamenti képviselők közé, sem trónra. Egy tizennégy éves gyerek étkezőasztalhoz és iskolapadba üljön, ne ilyen helyekre.

Phyllis döbbenten nézett az apró bűbájtan tanárra.

– Álljon csak meg a menet – szólt. – Itt mindenki tudja, hogy Potter vagyok?

– Nem is volt könnyű titokban tartani, elhiheted – bólogatott Hagrid. – Tetejébe most még ránk sózták ezt az Indigó dolgot is. Az a szerencsénk, hogy ezt senki nem hinné el nekünk. Ha netalán részegen nekiállok ódákat zengeni erről a napról, csak bolondnak tartanának.

– De én miért nem tudtam, hogy tudják? – értetlenkedett Phyllis.

– Úgy tartottam logikusnak, hogy ha nem tudod, könnyebb lesz a velünk való kommunikáció – magyarázta Dumbledore. – Viszont az itt jelenlévő személyeken kívül csak Sirius és Bill Weasley van tisztában az igazi kiléteddel. Bill vigyáz most a többi Weasley gyerekre, amíg Arthur és Molly itt vannak.

Phyllis némán dolgozta fel az információt.

– Meg kell értened, hogy titokban kell tartanunk a kiléted Voldemort elől. Mind Indigó, mind családi háttér tekintetében. Ha megtudná, ki is vagy, Harry után te lennél a második célpontja.

– Mert eddig nem voltam benne az első tízben, mi? – morgott Phyllis.

– Igaz, mikor tizenegy évesen meghiúsítottad a bölcsek kövével való visszatérését, eléggé kihúztad nála a gyufát.

Időközben elérték az épületet. Atla kinyitotta az ajtót, és előre engedte Phyllist és Perselust.

– Amit fontos tudni, hogy Alþingi a világ legősibb parlamentje, amit 930-ban alapított Izland hódítójának, Ingólfur Arnarsonnak fia, Þorsteinn Ingólfsson. Jelenleg hatvanhárom indigó tagja van, akik a miniszterelnökkel gyakorolnak hatalmat. A miniszterelnököt az államfőnk jelöli ki. Mindegyikük mandátuma négy évre szól. Izlandnak nincs muglik számára külön közigazgatása, az államforma elnöki köztársaság. Úgy beszéljenek a parlament tagjaival, ahogy azt megérdemlik.

Perselus erre megköszörülte a torkát, s mikor távolabb kerültek Atlától a bejárati csarnokban, odasúgta Phyllisnek:

– Akkor nem árt, ha bemelegítem a fenyegetéseimet.

Phyllis kuncogott, és igyekezett memorizálni Atla információit. Hirtelen egy mellékfolyosón kinyílt egy ajtó, s egy Martenre hasonlító férfi lesett ki rajta. Hófehér, göndör haját rövidre vágták, kék szeme komoly csillogással nézett rájuk. Vékony arca Martenére emlékeztetett, kihegyesedő orra mintha Atláé lett volna.

– Marten, Atla!

– Apa!

A két gyerek a férfihez rohant, és összeölelkeztek.

– Értesítetted a többieket? – kérdezte Atla.

– Mi sem természetesebb. A főteremben vannak, én csak teáért mentem ki.

Marten és Atla apja gyerekeivel az oldalán lépett Phyllis elé.

– Felség.

Phyllis érezte, hogy fülig vörösödik zavarában, ahogy a nála jóval idősebb férfi térdre ereszkedik előtte. Feltűnt neki, hogy a többi indigóhoz hasonlóan, ő is a szívére teszi bal kezét, kinyújtott ujjait szorosan összezárva. Phyllis szorosan markolta a ruháját, amit Dumbledore alig fél órája szárított meg neki.

– Christian Reinarson vagyok, állok szolgálatára. Az előrebocsájtott főnix patrónus értesített róla, hogy mennyi nehézséget okoztunk, mióta felfedeztük felséged kilétét. Ezért utólagosan a bocsánatát és megértését kérem, ám más lehetőséget nem láttunk az ön által tanúsított ellenállás miatt arra, hogy a szigetre hozzuk.

Ahogy felegyenesedett, Phyllis felismerte a férfiban az indigót, aki a világkupa döntőjén elrabolta.

– Kezet is foghatunk, ha az kényelmesebb – mondta Christian, és gyors mozdulattal előrenyújtotta a karját, ahogy a tapsolásnál is tette.

Phyllis nyomban tett egy lépést hátra, Perselus pedig a félelmét megérezve a vállára tette a kezét.

Christian erre visszahúzta a kezét.

– Nem kell félnie, felség, többször nem fogok Indigó mágiát ön ellen használni – mosolygott.

– Már azzal is felírta magát a feketelistára, hogy egyszer megtette – sziszegte Perselus.

Phyllis érezte nevelőapja feszültségét. Mintha Perselus egyszerre akarta volna maga mögé rejteni őt és pálcát fogni Atla és Marten apjára.

– Elnézést, maga lenne..?

– Phyllis apja – Perselus hangja csak úgy csikorgott a jéghideg dühtől.

– Örvendek...

– Örvendjen olyannak, akinek nem a szeme láttára rabolta el a tizenéves lányát.

Ennek hallatán Christian arcára végleg ráfagyott a mosoly.

– A nézeteltéréseket lerendezhetik majd egy pohár bor mellett – mondta nyugodt hangon Dumbledore.

– Bele fogom fojtani a borába.

– Perselus, elég legyen. Nem azért jöttünk ide, hogy fenyegetőzzünk.

Ahogy megindultak a főterem felé, úgy lett közöttük egyre feszültebb a hangulat. Christian előre ment, és kitárta a kétszárnyú ajtót.

– Elsőként a királynő – intett Phyllisnek, aki nagyot nyelt, és belépett a terembe, pedig már a lábait sem érezte működőképesnek.

A parlament tárgyalótermének belmagasságán látszott, hogy álcázott tágítóbűbájjal kezelték. Az oszlopos falak a kupola alakú mennyezetbe futottak, minek közepéből óriási kristálycsillár függött alá. A kör alapú terem padlójának belső, fehér márványlapját a hullámzó, habzó tenger üvegremeke ölelte körbe, amit elképesztő részletességgel festettek meg. A nyílt középső teret fehér kőből faragott, lépcsőzetes padok vették körül félkör alakban. A padok felette magas ablakokon szikrázva hullott be a fény. Phyllis álmaiban sem látott ilyen gyönyörű termet.

Azonban amint megpillantotta a padokban ülő, sötétkék taláros boszorkányokat és varázslókat, nyomban kiveszett belőle a csodálat. Minden személy szeme rá szegeződött, hajuk fehér vagy a kék valamely árnyalatában bukkant elő kék süvegük alól. Ahogy a terem közepére ért, Phyllis észrevette, hogy a fejfedőket apró, fehér kagylók díszítik.

Izland vezetői amint belépett, elcsendesedtek, az ajtóval szemben ülő két személy pedig felállt. Az ő ruházatuk a többiekével ellentétben világoskék anyagból készült. Christian a helyére sietett, Atla pedig Phyllis elé lépett, és derékból meghajolt a két ismeretlen előtt.

– Elnök úr, miniszterelnök úr, teljesítettem a feladatot. A királynő a színük előtt áll.

– Köszönjük a munkádat, Atla – bólintott a fiatalabbnak tűnő indigó. Vállig érő, egyenes, fehér haja rendezetten ölelte körbe simára borotvált arcát. – Akkor a királynőhöz szólnék.

Atla elfoglalt egy szélső helyet a padon, Marten mellett. Phyllis úgy érezte, magára maradt a nyílt téren, ahol a kék tekintetek gond nélkül nyársra húzhatták. Ekkor megérezte a vállán Perselus kezét, mire kissé megnyugodott.

– Felség, utólagos engedelmével bemutatkozunk – hajolt meg az idősebb varázsló, mire a mellette lévő követte példáját. – Anton Steinnson vagyok, Izland elnöke, a miniszterelnök mellettem pedig Paul Ingvarson. Örvendünk a találkozásnak. Immár három éve várunk erre a pillanatra. Azonban a közös teendők felvezetése előtt kénytelenek vagyunk felelősségre vonni önt, amiért eddig nem jelent meg a szigeten, hogy teljesítse a kötelességét.

Phyllis remegni kezdett.

– Felelősségre vonás? – hebegte kiszáradt torokkal. – Milyen felelősségre vonás?

– Enyhítő körülménynek tekintjük, hogy visszatartották...

– Azt is vegye figyelembe, hogy a lányom tizennégy éves – kapcsolódott be Perselus a beszélgetésbe. – Ó, és azt se felejtsük el, mikor Christiandóttir rá törte ajtóstul a házat, és erőszakkal akarta magával vinni. Azt ugye maguk ketten is elismerik, hogy egy szellemileg visszamaradott akromantula is minimum egy ügyészhez fordult volna, miután levonja a következtetést, miszerint ez emberrablás.

Phyllis érezte, hogy mindenki megfeszül a teremben. Hallotta Mrs Weasley halk sopánkodását.

– Édes isten, mi lesz itt...

– Én látni akarom – kuncogott Charlie.

A miniszterelnök mindkét tenyere az előtte lévő kőlapra simult a papírjai mellett, ahogy enyhén előrehajolt.

– Ha szabad megkérdeznem, maga kicsoda?

– Phyllis apja, Perselus Piton – sziszegte Perselus.

– Nem érzek a mágiájukban vér szerinti...

– Én meg az ön mágiájában nem érzek normális értelmi szintet, de most már a diszkrétségben sem vagyok biztos.

A mágus erre öt másodpercig csak tátogni tudott. Látszólag soha életében nem beszéltek vele ilyen tiszteletlenül. Végül nyelt egyet, és ismét kihúzta magát.

– A királynőnek három éve meg kellett volna jelennie, hogy újjáélessze...

– A királynő három éve tizenegy éves volt.

– Ez egyáltalán nem vág a témába...

– Már hogy az isten nyilába ne vágna! – csattant fel Perselus. – Tizenegy évesen hat szótagos szavakat nem tudott elbetűzni, nemhogy mágiát élesztgetni, a jó ég áldja meg magukat! HOGY LENNE KÉPES BÁRMIT IS VEZETNI, MIKOR GYEREK?!

Phyllis riadtan vette észre, hogy Perselus kezében villan a pálca.

– Most pedig kérem ide a lányom pálcáját – morogta, s szinte remegett körülötte a levegő. – Hajlandó vagyok a botrányos viselkedésük ellenére újrakezdeni ezt a kapcsolatot, meghatározott keretek között. Tudom, mi Phyllis kötelessége. De még korántsem áll készen rá.

Az indigók némán hallgatták Perselust.

– Nem telik el úgy nap, hogy ne gyakorolná keményen Lonira varázslatait, ne igyekezne megjegyezni a népe történelmének minden mozzanatát. De fgyelembe kell venniük, hogy ő nem az a mindenható messiás, aminek hinni akarják. Eddig képesek voltak várni. Most arra kérem magukat, hogy várjanak még néhány évet. Phyllis, és minden indigó érdekében. Ezt a visszatérést fokozatosan kell felépítenünk, mivel újra ellenség fenyeget.

Perselus a beszéd végén idegesen kifújta a levegőt. Elszántan nézett fel a vezetőkre.

Az elnök felemelte a kezét. Phyllis észrevette, hogy a jobb tenyerén egy kör alakú vágás éktelenkedik. A körben két apró, vízszintes vonal foglalt helyet.

– Hajlandóak vagyunk megtárgyalni a következő lépéseinket. Egy feltétellel.

– És mi lenne az? – kérdezte Perselus.

Az öreg Dumbeldore felé bökött. Másik kezével előhúzta talárja zsebéből a Fehér Pálcát.

– Az a férfi azonnal elhagyja Izland területét.