Minden fej egyszerre fordult Dumbledore felé. Az idős mágus az Indigók elnöke felé nézett.

– Miért? – tette fel a kérdést döbbenten Phyllis, amely valószínűleg mindannyiuk fejében megfordult.

– Sok évvel ezelőtt magára haragította az Indigó kormányt, miután egy tiszteletreméltó polgárunk ellen fordult. Szabotálta a kutatásait, és végül a halálát okozta. Továbbá végzett a legidősebb gyermekével is.

Phyllis, Perselus, Mordon, Hagrid, a házvezetők és a Weasley család tagjai tátott szájjal meredtek Dumbledorra.

– Ez igaz? – hebegte McGalagony.

– Tudniuk kell, hogy a kísérlet, amit folytatott, számos tekintetben törvényellenes volt. A mágia alapvető biológiáját sértette – szólt nyugodt hangon az igazgató.

– Amit Indigó mágia hoz létre, az is a mágikus mindenség része – mondta Ingvarson. – Az, hogy a Hold mágiáját használta, nem jogosít fel senkit sem arra, hogy megállítsa.

– A földi mágia nem a Holdról származik.

– Lehet, hogy én vagyok hülye és amúgy is, minek szólok bele – emelte fel a kezét Phyllis –, de a Hold még a mugli tudományok szerint is a Föld és Theia összeütközésével jött létre. Tehát anyagukban hasonlóak, a mágiájuk pedig kevert. Sinistra professzor mondta asztronómián. Professzor, nem tudom, hogy mi volt az igazi indoka... – fordult Dumbledore felé –, azonban ezt későbbre kéne halasztani. Addig, amíg nem tudjuk meg a teljes hátteret, tényleg jobb lenne, ha elmenne. Nem akarok még több konfliktust.

Dumbledore továbbra is békésen válaszolt.

– Ha így kívánod, Phyllis, akkor természetesen elmegyek. Azonban szeretném, ha az én magyarázatomat is meghallgatnád erről a különös esetről.

Phyllis némán nézett a professzorra. Végül aprót bólintott.

– Rendben.

Ahogy kimondta, Dumbledore megperdült a tengelye körül, és egy pukkanás kíséretében köddé vált.

Phyllis megrázta a fejét, és a vezetők felé fordult.

– Tehát... Számomra hamarosan megkezdődik az iskola, úgyhogy még ezen a napon meg kéne egyeznünk – fonta össze karjait.

Paul Ingvarson összecsapta a kezeit.

– Remek! Akkor térjünk a tárgyra. Az elnök úr ezzel nem igazán akar megbékélni, ahogy nézem, de szerintem meg tudjuk oldani az iskola okozta problémákat.

– Való igaz, nem örülök neki, hogy a királynő külföldön tanul – bólogatott Steinnson. – De a kompromisszumkötés lényege, hogy megtaláljuk az arany középutat, nem igaz?

– De igen – értett egyet Phyllis. – Az én feltételeim a következők: Ugyanúgy folytatom a tanulmányaimat Roxfortban, miközben az Indigó mágiát is gyakorlom. Egyeztetés alapján a nyár egy részét itt töltöm, de nem mind a két és fél hónapot. A mágiát egyenlőre nem élesztem újjá, ám ha kész leszek rá, azonnal értesítem magukat. És végül: Most azonnal visszaadják a pálcámat.

Phyllis Perselusra pillantott, aki bólintott jelezvén, hogy egyetért.

Anton lazán Phyllis felé dobta a Fehér Pálcát. Mikor a lány elkapta, az idősödő férfi megszólalt:

– Elfogadjuk a feltételeid, amíg veled küldhetünk egy kísérőt az iskolába. Ő lesz a sziget és a közted lévő kapcsolattartó.

– Egy kém? – sziszegte Perselus.

– Egy kísérő – ismételte magát Steinnson. – A királynő személyes társasága, amennyiben Phyllis ezt igényli, és egy üzenetvivő, aki fenntartja a kapcsolatot köztünk és Phyllis közt. Ha egy indigó kémkedni merne királya vagy királynője után, elveszti méltóságát és tisztségét. Az alaptörvényeink tiltják az effajta viselkedést.

Perselus belegyezően sóhajtott.

– Rendben. És ki lenne az? Ha feltűnés nélkül kell véghez vinnünk ezt a kísérős dolgot, akkor egy gyerek kell a feladatra, aki nem csak alakjában, de viselkedésében is el tud vegyülni a roxforti diákok között. Tanárfelvétel jelenleg nincs, tehát mindenképp diákként kell részt vennie Roxfort életében.

– Esetleg Atla? – emelte fel a kezét Christian, majd a lányára mutatott. – A lányom kiváló lenne a feladatra, tekintve, hogy már ismeri Phyllist és...

– Nincs az az Imperius átok, ami erre rá tudna venni – mordult fel Phyllis.

Atla megrökönyödve nézett rá.

– Sajnálom, de nagyon ellenséges képet alakítottál ki magadról számomra – mondta szomorkásan Phyllis. – Még az öcséddel is szívesebben mennék vissza Roxfortba, mint...

– Akkor ezek szerint lehetek én? – mutatott magára Marten izgatottan.

– Nekem megfelel – bólintott a miniszterelnök. – Marten megbízható volt mindig is.

– Nem kell magántanulónak lennem! – kiáltott fel a fiú lelkesen, és a levegőbe bokszolt.

Atla sértődötten a padlóra meredt, amíg öccse örömtáncot járt körülötte.

Phyllis kedvtelve nézte a testvérpárt. Martennel nem volt semmi baja, és talán a fiúnak is jót tehet egy kis kimozdulás. Ahogy Atla felülemelkedett megbántottságán, az öccsére vigyorgott. Phyllist halvány irigység fogta el, ahogy eszébe jutott: Neki és Harrynek rengeteg ideig nem voltak közös testvéri pillanataik.

Gyorsan elfordította a fejét, és az ismerős arcok felé pillantott. Mordon varázsszeme még mindig megállás nélkül ugrált, Flitwick a padló festését tanulmányozta. McGalagony halkan beszélgetett Bimba professzorral, mellettük a Weasley házaspár és Charlie elegyedtek sustorgó eszmecserébe. Hagrid szórakozottan kémlelt hol az ablakok, hol a csillár felé. Lupin a falnak dőlt és keresztbe tette lábait. Ahogy tekintete találkozott Phyllisével, bátorítóan a lányra mosolygott.

– Egyéb feladatunk van, amit mindenképp most kell megtárgyalni? – fordult Phyllis az Indigók tanácsa felé.

– Úgy vélem, nincs – kopogtatta meg jegyzettömbjét egy pirospozsgás arcú nő. Fehér haja szoros kontyba fogva pihent a tarkóján. – Vagy esetleg felséged óhajt még bármit kérdezni?

– Igen – Phyllis bizonytalanul előrébb lépett. – Mikor újjáélesztem a mágiát, annak lesz bármiféle jogi következménye?

– Le kell majd porolnunk a régi törvénykönyveinket, amiket Sunoic idejében írtak – vont vállat a boszorkány. – Ha bármi újításra szükség lesz bennük, azt az ön engedélyével fogjuk megreformálni.

– Értem...

– Most, hogy a királynő színt vallott, ideje elkezdenünk a mágia visszahozatalára való felkészülést – tárta szét a karjait Anton. – A jövő heti ülést ezzel fogjuk kezdeni. Felség, mivel még nincs törvényes hatalma felettünk, a belegyezése nélkül ezennel az ülést lezárom.

Ahogy Steinnson leült, a többi boszorkány és varázsló mind mozgolódni kezdett. Rendezték irataikat, majd szép sorjában megindultak lefelé az emelvényről. A terem csendjét duruzsoló beszéd és megannyi láb dobogása verte fel.

Szinte mindenki, mielőtt elhagyta volna a termet, meghajolt Phyllis felé. A tárgyaló szép lassan ürült ki. Mikor az utolsó indigó – egy bottal járó, görnyedt hátú hölgy – becsukta maga mögött az ajtót, csak Phyllis, az őt kísérők és a két államfő maradt a teremben.

– Egy utolsó, négyszemközti kérdésem volna – állt fel lassan Ingvarson. – Az ellenség, ami téged, és ezáltal az Indigó népet fenyegeti...

– Voldemort – mondta ki keményen Perselus.

Phyllis háta mögött Mrs Weasley halkan sikkantott.

– Perselus, mégis miről... – kezdte értetlenül Lupin, mire Phyllis nevelőapja felrántotta talárja ujját.

Lupin a szája elé kapta a kezét, ahogy megpillantotta a Sötét Jegyet. McGalagony elsápadt, Bimba, Mr Weasley, Flitwick és Charlie hátratántorodott, Hagrid felkiáltott, Mordon pedig egyenesen pálcát rántott.

Ahogy Perselus a két vezető felé fordult, Phyllis is megpillantotta a sötétszürke rajzolatot. A vonalak sokkal élénkebbek voltak, mint mikor utoljára látta a rémes tetoválást.

– Erősödött a Jegy? – suttogta riadtan. – Mégis mikor...?

– Augusztus elején kezdődött...

– Miért nem szóltál? – kérdezte elhűlve Phyllis. – Hiszen mindent meg szoktunk beszélni egymással, kivéve a Dumbledoreos ügyeidet.

– Nem akartam, hogy aggódj miatta – sóhajtott Perselus. – Nem akartalak már most belekeverni.

– Ez... – Phyllis a fejét rázta. – Mindegy... de ez annyit tesz, hogy Voldemort is erősödik?

– Kérlek, ne mondd ki a nevet! – szólt rá Mrs Weasley.

– Én nem a névtől félek, hanem attól, amit a viselője elkövetni képes – mondta komoran Phyllis. – Ha pedig erősödik, az csak rosszat jelent. Kik tudnak erről? Gondolom az összes volt halálfaló, Dumbledore, és most már mi is... van más?

– Nincs – rázta a fejét Perselus, és visszaengedte a talárját. A következő pillanatban pedig megragadta Phyllis vállát. – De könyörgök, Lily, ne kezdjetek el belefolyni az ügybe. Se te, se Harry, rendben? Neki valószínűleg már most sajog a sebhelye, ahogy nekem az alkarom. Viszont ez a kaland az életetekbe kerülhet. Csakúgy, mint az összes többi, de ez most még veszélyesebb! Úgyhogy ígérd meg, nem csináltok semmit. Én és Dumbledore intézkedni fogunk. Nem ti. Rendben?

Phyllis pár másodpercig a mély, fekete szemekbe fúrta a tekintetét. Végül hangját megacélozva válaszolt:

– Rendben. Megígérem, hogy nem fogok utánamenni semmi gyanúsnak, és Harryt is visszafogom.

– Köszönöm – ölelte át Perselus. – Akkor már csak egyetlen teendőnk van.

– Éspedig?

– Elmegyünk bogárszemet venni.

Phyllis lelkesen elmosolyodott, és a nap folyamán először felejtette el végre, hogy mennyi kötelezettség vár rá.

A nap további részét Norwich varázslópiacán töltötték, miután McGalagony adott Martennek egy beiratkozási nyilatkozatot és a tantárgyak beszerzési listáját. Az indigó fiú rendkívül izgatottan vette át a papírokat. Látszólag rég volt része osztálytermi oktatásban. Elmondása szerint tíz éves kora óta az anyja tanította őt, ahogyan Atlát is.

Este Phyllis fáradtan és boldogan ment aludni. Elhatározta, hogy igyekszik kiélvezni a gyerekkorát – azt a pár évet, ami maradt belőle. Most, hogy az egész kicsúszni látszott a kezei közül, kétségbeesetten kapkodott utána. Fájdalmas gyorsasággal kellett ráébrednie, miszerint hamarosan nem csak önmagáért, de ezernyi másik emberért is felelni fog.

Yahho, mindenki!

Végre elkezdődött az életem felsőoktatásban zajló része, és meg kell mondjam, már most jobban rühellem, mint a pudingot. A napi öt óra utazás lefáraszt és kifacsar, a rendszer szétszórtsága felidegesít (több platformon kell követnem az oktatókat és a tanügyeket mint amennyit valaha el tudtam képzelni).

Egyre inkább érzem azt, hogy kiégek, és eddig nem volt sem időm, sem energiám leülni és írni. És inkább kések több hónapot, mintsem hogy szemetet dobjak elétek. Próbálok felzárkózni, és ha beleöregszem is, be fogom fejezni Phyllis történetét.

Ha bármi kivetnivalót találtatok, nyugodtan jelezzétek! A következő részig minden jót!