Amikor Phyllisék beléptek Ollivander pálcakereskedésébe, csengettyűszó hangzott fel valahol az üzlet mélyén. A falak mentén plafonig érő, rendezett tornyokban álltak a varázspálcákat rejtő vékony, hosszúkás dobozok. Mindannyian érezték a levegőben vibráló mágiát. Mrs. Malfoy már az üzletben volt, egy öleléssel üdvözölte fiát, amit Draco látszólag zokon vett, valószínüleg Phyllisék jelenléte miatt. A bemutatkozást egy lágy hang szakította meg.

- Jó napot! - lépett elő a bolt hátuljából egy öregember.

- Jó napot! - köszöntek vissza kórusban.

- Ó, az ifjú Malfoy és Piton. Már vártam önökre. Melyikükkel, kezdjem? - kérdezte ködös tekintetét a két gyerek között jártatva.

- Mehetsz elsőnek. - mondta Phyllis Dracónak. A fiú Ollivander elé lépett.

- Nos, Mr. Malfoy, melyik kezével fogja a pálcát?

- A jobbal.

- Emelje fel a jobb karját. Így ni... - Ollivander lemérte milyen messze van a fiú válla az ujjától, csuklója a könyökétől, a feje kerületét is, miközben folyamatosan magyarázott.

- Minden Ollivander varázspálca  magját intenzív varázserővel bíró anyagok alkotják. Erre a célra az egyszarvú szőrét, a főnix faroktollát, és a sárkány szívizomhúrját használjuk. Nincs két egyforma Ollivander varázspálca. A varázsló csakis a saját varázspálcájával képes tökéletes munkát végezni. Az ön édesapja pálcája szil és sárkány szívizomhúr, 11 hüvelyk. Mintha csak tegnap lett volna amikor vette. - az öregember elcsoszogott az egyik polchoz és néhány dobozzal tért vissza.

- Tessék, próbálja ki ezt. Szil, akár az apjáé, főnixtoll, kilenc és fél hüvelyk, merev. 

Draco meglengette a pálcát, mire Ollivander kikapta a kezéből.

- Nem, nem... jegenye, unikornisszőr, tizenegy hüvelyk, kissé pattogós.

Draco ezt is kipróbálta, majd a következőt, az az utánit, és így tovább. Végül Ollivander kezébe a kezébe nyomta legalább a huszadik pálcát.

- Galagonya-egyszarvúszőr kombináció, tizenegy hüvelyk, közepesen rugalmas.

Draco suhintott a pálcával, mire annak végéből ezüst szikrák röppentek ki, 

- Bravó! - kiáltott Ollivander - Remek, a fiatalúr megtalálta az igazit!

- Nagyon szép! - nézte meg Phyllis a pálcát.

- Az. - mondta Draco az ujjai között forgatva a pálcát. Büszkeséggel nézett az eszközre.

- Nos, akkor következzék Ms. Piton. - Ollivander meglengette a mérőszalagot, ami pár pillanattal később már magától végezte a munkáját. Ezután Ollivander a lány kezébe nyomta az első pálcát.

- Tessék, cseresznye és főnix, kilenc és egynegyed hüvelyk, merev tartású darab.

Phyllis a kezébe vette a pálcát és meglendítette. Ollivander azonnal kivette a kezéből és egy másikat adott neki.

- Gesztenyefa unikornisszőrrel, nyolc és fél hüvelyk, kellemesen rugalmas.

Phyllis éppen hogy a kezébe vette, a pálcakészítő már vissza is vette.

- Nem, nem. Lássuk, mi lenne még jó önnek... - motyogta.

Phyllis rengeteg pálcát próbált ki, és mindegyikre nemet kapott. Malfoyék fél óra múlva elnézést kértek, és távoztak. Phyllis megígérte Draconak, hogy majd küld egy baglyot, ha meglesz a pálcája. Lassan két órája próbálta a pálcákat. Ezalatt Perselus elsietett beszerezni a többi felszerelést, de Phyllis akkorra sem találta meg a megfelelő darabot, amikor egy óra múlva könyvekkel és egyéb csomagokkal megrakodva visszaért az üzletbe. Végül Ollivander megszólalt.

- Ez az utolsó pálca, amit adni tudok. - mondta fáradtan. Phyllis fásultan a kezébe vette a fadarabot. Kint már sötétedni kezdett, este nyolc óra felé járt az idő. Perselus aki eddig az üzletben található egyetlen széken ült, most felkapta a fejét, és kinyújtotta elgémberedett karjait. Phyllis meglendítette a pálcát, de nem történt semmi. A lány magasba emelt kézzel állt az alkonyat fényében fürdő poros üzlet közepén, és akkora csalódottságot és kétségbeesést érzett, amekkorát addig sohasem. Perselus látta rajta, hogy belül összetört, és még csak vigasztalni sem próbálta mikor hazaértek. Phyllis a helyére tette az új szerzeményeit, és a születésnapi ajándékát, ami egy mágikus növényfajokról szóló könyv volt. A szobájában uralkodó tökéletes rendet és tisztaságot semmilyen körülmények között nem hanyagolta el. Boldoggá tette a könyvek és növények rendszerezése, a cserepek és a bútorok tisztítása. De ma automatikusan végzett el mindent, és lámpaoltás után pedig nem bírt elaludni. Mikor az óra este tizenegyet ütött, nem bírta tovább, és kikelt az ágyából. Zöld pizsamanadrágjában és trikójában leosont a lépcsőn, majd mezítláb kisurrant a házból.

Eszelős tempóban rohant végig a macskaköves, csendes utcákon, meg sem állva a folyó partjáig. Átmászott a kis kerítésen, és leereszkedett a meder széléhez, ahol ismét futásnak eredt. Mikor úgy érezte elég messze van mindentől és mindenkitől, leült a kavicsos partra, és elsírta magát. Hangosan, keservesen zokogott, teljesen elzárva magától a külvilágot. Sírt a varázspálcák miatt, amiatt hogy csalódást okozott nevelőapjának, és amiatt, hogy pálca híján nem mehet a Roxfortba sem.

Mikor kisírta magát felállt, és leporolta a pizsamáját. Ekkor pillantotta meg a különös, kékes-lilás fényt, ami a folyó túlpartján lévő facsoport közül jött. Nem mesterséges fény volt, és ahogy a lány egyre inkább figyelt rá, annál inkább érezte a belőle áradó mágiát. Ekkora varázserőt még az Abszol úton sem érzett. Gondolkodás nélkül elindult a fény felé, észre sem véve, hogy ahogy a vízre lépett, nem süllyedt el. A vízfelszínen lépkedve átért a túlpartra, és bement a fák közé. Az ágakat félretolva egy kis tisztásra ért, és akkor pillantotta meg a fény forrását.

Egy gyönyörű, kék és lila orchidea volt, ami a mágikus fényt sugározta. Szirmai szélei lilák voltak, a szára pedig kékes-zöld. Phyllis megigézve odalépett a növényhez, és kezével finoman megérintette az egyik virágot. Az mintha csak erre várt volna, még jobban szétnyílt, majd egy pillanat alatt elhervadt, lehullott, és egy gyöngy nagyságú apró gömb nőtt a helyére. Kék volt, és ugyanúgy fénylett mint a növény többi része, ami hirtelen felemelte léggyökereit és köré fonta őket. Két léggyökér tekeredett egymásra egyre szorosabban és vékonyabban, egy pálcát alkotva, minek magját a gyöngy képezte. Amikor a léggyökerek két csúcsa összeért egy hatalmas villanás következett, és a pálca lehullott Phyllis lába elé. Amikor a lány felemelte, már nem kékeszöld, hanem hófehér volt, a gyöngy pedig - ahol kilátszott a gyökerek közül - kéken ragyogott.

Phyllis döbbenten forgatta kezében a pálcát, majd intett vele. A pálca végéből lila szikra csapott ki és tűnt el szinte azonnal. Phyllis melegséget érzett az ujjaiban és tudta, hogy ez a pálca őt választotta. A pálca, amit nem pálcakészítő adott ki a kezei közül, hanem a színtiszta varázslat ajándéka. A lány nevetve az ég felé intett vele, mire szélvihar erejű szél támadt, és a felhőket odébb fújva rálátást adott a nyári égboltra. A lány mosolyogva figyelte az elé táruló csillagok tengerét.

Nem tudta meddig állt ott, és automatikusan indult el visszafelé, és csak akkor kapott észbe amikor belépett a házba. Nevelőapja mélyen aludt, így elhatározta, hogy reggelig vár a pálcával. Meglepő módon hamar elaludt.

(Javaslat: most indítsd a zenét)

Álmában a pálcát látta, ám amikor felé nyúlt, hirtelen változott a kép, és egy kiságyban találta magát, ami előtt egy nő áll, és kétségbeesetten kiabál az előtte álló férfinak.

- Harryt és Phyllist ne bántsd, kérlek!...

- Állj félre...

- Könyörgök, ne, bármit, akármit megteszek!!!

- Állj, félre, ostoba, eredj innét...

Ekkor valami zölden villant, és a nő összeesett. Phyllis sírva fakadt, és ekkor észre vette, hogy mellette egy fekete hajú csecsemő ül a kiságyban, és érdeklődve tekint az idegenre, mintha csak arra várna, hogy a kámzsa alatt apja rejtőzik, és az anyja mindjárt felpattan a földről és nevetve karjai közé kapja. Igen, az anyja... Phyllis érezte, hogy az a nő az igazi, vér szerinti édesanyja, aki most holtan hever a földön, az idegen pedig, aki megölte, most velük készül végezni. Hirtelen felemelte apró kezét, és ekkor jött rá, hogy ő is egy egy év körüli kislány testében van, aki ő maga. Szétnyitotta csöppnyi tenyerét, és egy kékes színű pajzsszerűséget vetített a kiságy és a hidegen kacagó idegen közé, akit ellökött a varázserő, és a gyerekszoba közepéig tántorodott. Csuklyája lehullott a fejéről, Phyllis pedig már nem is sírt, hanem sikított.

- Lily, Lily!

Arra ébredt, hogy nevelőapja rázza, és rémülten szólongatja. Izzadtan és remegve ült fel, és észrevette könnyek áztatják az arcát. Remegve hozzáért az arcához, és letörölte a könnyeket.

- Lily, mi történt? - Perselus általában a középső nevén szólította a lányt, aki már rég megszokta, sőt, szerette is, mivel kellemesen hangzott, mintha a legjobb barátnőjét is így hívták volna. Nem mintha lett volna neki, Cokeworthban nem élt túl sok család, azt a kevés itt élő gyereket pedig nem nagyon akarta megismerni.

- A... anya... - motyogta miközben újabb könnyáradat tört fel szemeiből.

- Micsoda? - Perselus nem értette mire akar kilyukadni.

- Anya! - zokogott fel hangosan a lány - Láttam anyát meghalni! Megölték! És majdnem megölte a testvérem és engem is!

Perselus fakó bőre a szokásosnál is sápadtabbra váltott.

- Meséld el, részletesen, szóról-szóra, hogy mit álmodtál. - fordította maga felé rémülten a lányt. 

Phyllis onnantól kezdve mesélt, hogy elindult a házból. Mesélt az orchideáról, és mesélt a pálcáról is. Amikor megmutatta Perselusnak, a férfi döbbenten forgatta ujjai között az eszközt.

- Legalább ez megoldódott. Ma reggel akartam küldeni egy baglyot Gregorovicsnak, de látom, hogy már nincs rá szükség. Ma viszont nézessük meg Ollivanderrel a pálcát.

Phyllis bólintott, és tovább mesélt, végül elért az álom végéhez, amikor a csuklya lecsúszott viselője arcáról.

- ...,majd sikítani kezdtem, és akkor felébresztettél. - fejezte be. 

Perselus végtelen szomorúsággal nézett rá, mintha pontosan ismerné a jelenetet és tudná miről beszélt a lány.

- Tehát érezted, hogy ő tényleg az édesanyád? - kérdezte.

Phyllis bólintott. A férfi lehorgasztotta a fejét, a következő pillanatban pedig kitört belőle a zokogás. Phyllis megriadt, és átölelte a férfit. Az visszaölelt, és úgy szorította, mintha az élete múlott volna rajta.

- Annyira hasonlítasz rá... nem hagyhattalak ott... - zokogta.

Phyllis megdermedt.

- M-micsoda? - kérdezete.

- Azt hiszem, ez az álom előrehozta azt, hogy elmondjam neked az igazságot. - Perselus a lány szemébe nézett.

- Ígérd meg, hogy figyelmesen végighallgatsz, és hagyod, hogy végigmondjam.

- Ígérem.

Perselus vett egy mély levegőt és belekezdett.