- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁH! NEEEEEEEEEEEEE!

Harry olyan hirtelen riadt fel, mintha megpofozták volna. Megzavarodva tapogatózott a vaksötétben a függöny után. Léptek zaját hallotta, majd a szoba túlsó végében felcsendült Seamus Finnigan hangja.

- Mi a fene van?

Becsapódott egy ajtó - bizonyára a hálóteremé. Harry végre megtalálta a függönyszárnyak közötti rést, és kinézett. Abban a pillanatban kigyulladt Dean Thomas lámpája.

Ron az ágya közepén ült, és a leszakadt függönyt markolta. Arca halálos rémületet tükrözött.

- Black! Sirius Balck! Egy késsel!

- Micsoda?

- Itt volt! Most, az előbb! Szétvágta a függönyt! Arra ébredtem fel!

- Álmodtad, Ron - rázta a fejét Dean.

- Nézd meg a függönyt! Mondom, hogy itt volt!

Mindannyian kiugrottak az ágyból; Harry érte el elsőként az ajtót, és a többiekkel a nyomában lerohant a klubhelyiségbe. Mögöttük sorban nyíltak az ajtók, és álmos hangok szóltak utánuk.

- Ki kiabált?

- Mit csináltok?

A partiról megmaradt szeméttel teledobált kandallóban már kialudtak a lángok, de a parázs halvány fényénél is látszott, hogy a klubhelyiség üres.

- Biztos, hogy nem álmodtad, Ron?

- Hányszor mondjam még, hogy láttam!

- Mit zajongtok még?

- Rátok is vonatkozik, amit McGalagony mondott!

Néhány lány botladozott lefelé a lépcsőn, ásítozva, sebtében felhúzott hálóköntösben. A fiúk közül is követték páran Harryéket.

- Szuper! - örvendezett Fred. - Folytatjuk a bulit?

Ekkor Percy is megjelent a lépcsőn.

- Mindenki menjen vissza a szobájába! - parancsolta, s beszéd közben a pizsamájára tűzte frissen kifényesített jelvényét.

- Percy... - hebegte a félelemtől kábán Ron. - Sirius Black! Bejött a hálótermünkbe! Késsel a kezében! Ő ébresztett fel!

A klubhelyiségben egy csapásra néma csend lett.

- Badarság! - vágta rá Percy, de ő is megzavarodott kissé. - Túl sok édességet ettél, Ron... Rosszat álmodtál.

- Hidd el, hogy...

- Ami sok, az sok!

McGalagony professzor visszatért. Bemászott a portrélyukon, becsapta maga mögött a festményt, és villogó szemmel körülnézett.

- Nagyon örülök, hogy Griffendél megnyerte a mérkőzést, de amit csinálnak, az már nevetséges! Percy, magától azért több józanságot vártam!

Percy sértődötten kihúzta magát.

- Természetesen nem adtam engedélyt erre, tanárnő! Épp azért jöttem le, hogy visszaküldjek mindenkit az ágyába. Ron öcsémnek lidérces álma volt...

- NEM ÁLMODTAM! - tajtékzott Ron. - TANÁRNŐ, ARRA ÉBREDTEM, HOGY SIRIUS BLACK OTT ÁLL FÖLÖTTEM, KÉSSEL A KEZÉBEN!

McGalagony professzor döbbenten meredt rá.

- Ne beszéljen badarságokat, Weasley. Hogyan juthatott volna be Black a portrélyukon?

- Kérdezze meg! - erősködött Ron, és Sir Cadogan képének hátuljára mutatott. - Kérdezze meg őt, hogy látta-e...

McGalagony vetett még egy gyanakvó pillantást Ronra, azután megfordult, és kimászott a portrélyukon. A klubhelyiségben mindenki lélegzetvisszafojtva fülelt.

- Sir Cadogan, beengedett az utóbbi időben egy férfit a Griffendél-toronyba?

- Be én, ó, tisztes matróna! - rikkantotta Sir Cadogan.

Egy pillanatig a portré mindkét oldalán döbbent csend volt.

- Úgy értsem... tényleg járt itt egy férfi? - hebegte McGalagony. - De hát... de hát a jelszó!

-  Minden jelszót tudott! - felelte büszkén a lovag. - Megvolt neki a hét összes jelszava, kegyes hölgyem! Egy darab pergamenről olvasta fel őket!

McGalagony visszamászott a klubhelyiségbe, és falfehér arccal megállt a dermedt diákok előtt.

- Ki volt az - szólalt meg dühtől remegő hangon -, ki volt az a kötöznivaló bolond, aki leírta az összes-e heti jelszót, és aztán elhányta a papírt?

A szavait követő néma csendet halk, rémült nyöszörgés törte meg. Azután a szőrpapucsos lábától a feje búbjáig reszkető Neville Longbottom lassan felemelte a kezét.

McGalagony szó nélkül megindult felé, kikerülve egy karosszéket, ám ebben a pillanatban megbotlott valamiben, és hasra is esett volna, ha nem támaszkodik meg szék támlájában.

- Az ég szerelmére... mégis mit hagytak itt, hogy...

A tanárnő szava elakadt, ahogy megpillantotta a bútor mögött fekvő tárgyat. Leguggolt a szék mögé, és Harryben meghűlt a vér, ahogy meghallotta McGalagony következő szavait.

- Piton kisasszony! Maga mit keres itt? Piton kisasszony!

Harry Ronnal egyetemben odarohant McGalagonyhoz, aki határozottan pofozgatta Phyllis arcát, hogy magához térítse az alélt lányt.

- Phyllis... - nyögte Harry, ahogy a testvérére nézett.

Phyllis nyöszörögni kezdett, és lassan kinyitotta a szemét.

- Mi... mi az? - motyogta kábán, majd mikor valamennyire megszokta a szeme a homályt, képes volt látni is valamennyire. - Ó, jó estét, professzor...

- Piton kisasszony, mit keres maga itt? - kérdezte McGalagony remegő hangon.

Harry a legrosszabbra számított.

- Öhm... azt hiszem volt itt egy... - Phyllisen látszott, hogy borzasztóan gondolkodik.

Mindenki néma csendben várta, hogy mi is történt, de Phyllis úgy tűnt, elfelejtette mit is akart mondani.

- Mi volt itt? Miért feküdt a földön? - kérdezgette McGalagony, és segített a lánynak felülni.

Phyllis nehézkesen megtámaszkodott a két kezén, de látszott, hogy alig bírja tartani magát.

- Black - nyögte ki végül, és óvatosan a halántékához emelte egyik kezét.

- Sirius Black megtámadta? - hebegte McGalagony.

- Aha, olyasmi... pokolian fáj a fejem, és cseng a fülem...

- Fel tud állni?

- Nem - jött a tömör felelet.

McGalagony kétségbeesetten körbenézett, mint aki azt várja, hogy a körülöttük álló diákok valamelyike megmondja neki, mit is tegyen.

Végül egy nehézkes sóhajjal Phyllis karja alá nyúlt, és segített felállni a lánynak, aki tényleg alig bírt megállni a lábán.

- Maguk itt maradnak, és megvárják, amíg ki nem derítünk valamit. Black valószínűleg elhagyta a kastélyt, de semmiben nem lehetünk biztosak... Jól van, Piton kisasszony, elviszem a gyengélkedőre.

Phyllis nem igazán értette, mit van úgy mindenki oda, és McGalagony miért rángatja végig a fél kastélyon. Zúgott a feje, szédült, és aludni akart.

A folyosókra beömlött a hold ezüstös fénye, ezzel mutatva nekik az utat a néptelen falak között. McGalagony folyamatosan motyogott magában, mintha valami idegesítené. Lehet az, hogy Phyllist félig vonszolnia kellett. Hiába, a lány úgy érezte, minden lépésnél kicsúszik a lába alól a talaj, mintha a hullámzó tengeren kellene végiglépdelnie. Csodálkozott McGalagonyon. A professzor minden gond nélkül haladt mellette.

Végül nagy nehezen eljutottak a gyengélkedőre, ahol Madam Pomfrey, miután megtudta, mi történt, azonnal ágyba parancsolta Phyllist. Ő örömmel dőlt le a fehér párnára, és le is hunyta volna a szemét, de ez nem ment olyan könnyen.

- Most nem ájulhatsz vissza - figyelmeztette Madam Pomfrey, és felültette, hogy végigtapogassa a fejét.

- Poppy, én értesítem a tanári kart - mondta McGalagony, szavait a javasasszonynak címezve, majd kisurrant az ajtón.

- Nem kétséges, agyrázkódásod van - állapította meg Madam Pomfrey, majd a pálcáját elővéve magához hívott a szobájából egy üvegcsét, amiben világos, szinte átlátszó folyadék lötyögött.

Kihúzta a dugót, majd Phyllis ajkához emelte az üveg száját.

- Igyál öt kortyot! - utasította a lányt, aki kábán, de engedelmeskedett, habár számolni nem nagyon számolta a kortyokat.

Mikor végzett, Madam Pomfrey visszatolta a párnára, és a bűnözők magatartásáról morogva elment visszatenni az üveget a helyére.

Phyllis a plafonra meredt, s érezte, a feje lassan tisztulni kezd. Az emlékei rendeződni kezdtek, és lelki szemei előtt felrémlett Black képe, amint hozzácsapja a falhoz. Érezte az orrában az elhanyagoltság és némi erdei föld szagát, valamint hallotta a rekedt, beszédtől elszokott hangot.

Olyan vagy, mint Lily

Phyllisen végigfutott a remegés. Black felismerte? Mégis miért másért hasonlította volna Lilyhez? És honnan jött rá ilyen gyorsan? Kész abszurdum... és a legnagyobb kérdés: Miért nem ölte meg? Hiszen csak egy közönséges, esetlen gyerek, aki hirtelen azt se tudta, milyen átkot használjon...

Ebben a pillanatban kivágódott a gyengélkedő ajtaja, és berontott rajta a feldúlt, halottsápadt Perselus. Amint meglátta Phyllist, odarohant hozzá, és szorosan átölelte.

- Lily!

Phyllis hirtelen köpni-nyelni nem tudott, úgy meghökkent.

- Jöttem, amint McGalagony mondta, mi történt! - folytatta a nevelőapja, és kieresztette az ölelésből, habár a kezét továbbra is a vállán nyugtatta. - Mi történt? Hogy érzed magad?

- Hát, az úgy volt, hogy pont mikor visszaértem a klubhelyiségbe...

- Éjnek évadján? - vonta fel a szemöldökét a bájitalok mestere, és leült az ágy szélére.

- Igen, bevallom, kint voltam a folyosókon - motyogta Phyllis. - És mikor visszaértem, fel akartam menni aludni. Ekkor hallottam meg Ron kiabálását, majd alig pár másodperccel később Sirius Black száguldott le a lépcsőn, késsel a kezében. Meglátott, mire én pálcát rántottam, de ő gyorsabb volt. Odafutott hozzám, és nekilökött a falnak. Elájultam, és McGalagony térített magamhoz. Ő kísért el idáig. Madam Pomfrey annyit mondott, hogy agyrázkódásom lett, de most már teljesen jól vagyok, mert megitatott velem valamit. Nem nagyon tudtam megállapítani, mi volt az, mert járni is alig tudtam, olyan kába voltam. Nagyjából ennyi.

Phyllis direkt elhallgatta azt a részt, amely tartalmazta, hogy Black az édesanyjához hasonlította. Perselus így is elég feldúltnak látszott.

- Apa, neked nem kell segíteni a keresésben? Mondom, már jól vagyok. Madam Pomfreyt ismerve pedig reggelig itt leszek - sóhajtotta. - Szóval nyugodtan mehetsz.

Perselus összeráncolta a homlokát, de végül felállt az ágya mellől.

- Reggel visszajövök - ígérte. - Addig pihenj egyet.

Azzal kinyitotta a gyengélkedő ajtaját, és távozott.

- Megint meglépett, professzor - jelentette Frics Dumbledorenak, miután minden tanár és a gondnok összegyűlt az igazgatói irodában.

- Ez logikus. Mégis miért maradt volna tovább a kastélyban, ha egyszer az egyik diák az egész tornyot felverte a kiabálásával? Gondolom félt, így már kétes lesz az esélye a menekülésének - gondolkodott hangosan az igazgató. - Perselus, hogy van Phyllis?

- Agyrázkódása volt, de már jól van. Megkértem, hogy aludjon valamennyit, amíg nem szerzünk híreket.

- Ezt örömmel hallom - bólintott kissé derűsebben Dumbledore. - Nos akkor, a házvezetőket kérem, értesítsék a diákjaikat a helyzetről. Mostantól szigorúbban kell vennünk a kastély biztonságát...

Mikor lefelé baktattak a lépcsőkön, Lupin Perselus mellé szegődött.

- Remélem, Phyllis hamar felépül - mondta kedvesen. - Bizonyára elég nagy riadalom lehetett számodra...

A vérfarkas elakadt a mondatban, ahogy kollégája ránézett. Perselus szeme szinte lángolt éjfekete haja rejtekében. Olyan tömény, gyilkos gyűlölettel és haraggal meredt Lupinra, hogy az megtorpant a lépcsőn, és nem állt szándékában tovább menni.

Most már érezte a Perselusból áradó mágiát, ami jelen pillanatban képes lett volna egy erősebb intés hatására megölni.

A bájitaltanár csak akkor engedte szabadjára a haragját, mikor bezáródott mögötte a kis lakás ajtaja. 

A mágia végigsöpört a falakon, itt-ott megtépve a vakolatot, felhasítva a szőnyeget, felborítva a bútorokat, és betörte a konyhai szekrények üvegajtaját.

Perselus tomboló dühe egyetlen tárgyat kímélt meg. A nappali komódján álló, hófehér virágokat hajtó kis növényt, amit Phyllis ajándékozott neki karácsonyra. Valahányszor rápillantott, a szíve megtelt szeretettel. Most is ez állította meg, mielőtt teljes mértékben szétrombolta volna a szobát.

Nagyot sóhajtva abbahagyta a pusztító erő sugárzását. Igaz, nem volt olyan hatalmas varázsló, mint Dumbeldore, de még ő is félt attól az erőtől, ami akkor kelt benne életre, mikor dühös volt. Amikor féltette Phyllist.

Odabotorkált a kicsiny növényhez, és szomorkásan nézett rá. Olyan örömöt lelt benne, amit különlegesként kezelt. Amit senki nem vehetett el tőle, hiszen az ő érzelme volt.

Aztán a szíve ismét összeszorult. Az egyetlen dolog, ami megadta neki ezt az örömöt, Phyllis volt. És őt viszont már nem zárhatta be csak úgy a szívébe, mint valami érzést. Phyllist bárki, bármikor elragadhatta tőle.

De nem Black lesz az - gondolta, s újult erővel öntötte el a düh. Ha még egyszer akár Phyllis közelébe mer menni... nem, ha találkozik vele...

Nem fog habozni. Vagy odataszítja egy dementornak, vagy ha arra épp nem lesz lehetősége, saját kezűleg fogja megölni. Egy gyilkosság már mit sem ért azon a számlán, amit az élet felróhatott neki.