Mógus állt előttük.

- Tanár úr! - kiáltott fel döbbenten Harry. Phyllis, aki mögötte volt, csendben maradt. A feszültség, ami folyamatosan kikezdte az idegeit az elmúlt hetekben, most erősebb volt, mint valaha.

Mógus elmosolyodott. Arcán nyoma sem volt a meglepetésnek.

- Bizony, én vagyok az. - felelte higgadtan - Számítottam rá, hogy itt találkozunk, Potter.

- De hát azt hittem, hogy Piton...

- Perselus? - Mógus felnevetett, de nem olyan félénken, mint szokott, hanem hideg, éles kacajjal - Nos igen, Perselusról inkább feltételezné az ember. Bevallom, kapóra jött nekem az a nagyra nőtt denevér. Ha ő ott van, ki gyanúsítaná sze-szegény da-dadogós Mógus professzort?

- De hát Piton meg akart ölni!

- Nem, nem tévedés. Én próbáltalak megölni. A barátod, Granger kisasszony belém ütközött, amikor a kviddicsmeccsen Piton felé rohant, hogy felgyújtsa a talárját. Elestem, és megszakadt a kapcsolat. Még néhány másodperc, és leráztalak volna arról a seprűről. Már előbb is sikerült volna, ha Piton nem mormol ellenátkot, hogy megmentsen téged.

- Piton meg akart menteni engem!?

- Úgy tudtam! - kiáltott fel Phyllis, és Harry mellé ugrott. Az igazának bizonyossága egy pillanatra még az idegességét is elfeledtette vele. Harry szemébe nézett, olyan hévvel, hogy a fiú lépett egyet hátra - Megmondtam! Megmondtam, hogy apa nem lehet az, aki el akarja lopni a követ! Igazam volt! Igazam van!

Mógus döbbenten nézett Phyllisra, akit csak most vett észre.

- Piton? - kérdezte döbbenten, de gyorsan visszatért a nyugodtsága - Ám a lány jól mondja. Mit gondolsz, Potter, miért akarta ő vezetni a következő mérkőzéseteket? Hogy újból ne próbálkozhassak. Túlzásba vitte az óvatosságot, hiszen Dumbledore jelenlétében úgysem tehettem semmit. Az összes többi tanár azt hitte, Piton a Griffendél vereségét akarja. Mi tagadás gondoskodott róla, hogy senki se kedvelje... de lám, hiába fáradozott, hiszen most úgyis végzek veled.

- Nem. Nem fogom hagyni. - állt Harry elé Phyllis.

- Ó, dehogynem. És mint nem várt csoda, még meg is bosszulhatom Perselust, amiért akadályozta a munkámat. - Mógus elmosolyodott, s csettintett egyet - Itt és most fogom megölni a drágalátos kislányát is.

Egy szempillantás alatt erős kötelek hurkolódtak Harry és Phyllis köré.

- A kíváncsiságod az életebe kerül Potter. Nem volt szép, hogy a mindenszentek előtti napon elcsatangoltatok a többiektől. Biztosra vettem, hogy megláttatok, mikor elmentem megnézni, mi őrzi a követ.

- Maga szabadította ránk a trollt? - kérdezte Phyllis, miközben a köteleit feszegette.

- Természetesen. Nem titok, hogy értek azokhoz a bestiákhoz - láthattátok, hogy elbántam azzal is, ott a szomszédban. Sajnos, amíg mindenki más fejvesztve szaladgált, Piton, aki már akkor is gyanakodott rám, egyenesen a harmadik emeletre sietett, hogy megelőzzön... Bosszantó volt - nem elég, hogy a troll nem végzett veletek, de az a háromfejű kutya sem harapta le tisztességesen Perselus lábát... Most pedig várjatok, és maradjatok csendben. Meg kell vizsgálnom ezt a furfangos tükröt.

Phyllis csak ekkor nézett körül alaposabban a helyiségben. Mógus háta mögött Edevis tükre állt...

- Ha megfejtem a tükör titkát, végre enyém lesz a kő. - mormolta Mógus a díszes keretet tapogatva - Ez a varázslat Dumbledore-ra vall... de ő most a minisztériumban van... és mire visszatér, már bottal ütheti a nyomomat.

- Láttam magát és Pitont az erdőben... - szólt Harry.

- Áh, igen. - bólogatott szórakozottan a professzor, miközben megkerülte a tükröt, hogy hátulról is szemügyre vegye - Nagyra becsült kollégám nem hagyott nyugtot nekem. Ki akarta szedni belőlem, mennyit tudok. Gyanús voltam neki, és meg akart félemlíteni. Az ostoba... Engem, akit maga Voldemort mester segít...

Phyllis összerezzent. Voldemort hogy képes kommunikálni Mógussal, mikor a szóbeszéd szerint már csak egy árnyék? Tetejébe segíti? Mógus kilépett a tükör mögül, és éhes tekintettel bámult a bűvös üveglapra.

- Látom a követ... Látom, amint átnyújtom a mesternek... De hol lehet?

Harry a béklyóit feszegette.

- Végig úgy éreztem, hogy Piton gyűlöl engem.

- Hát, nem is vagy a kedvence, az biztos. - felelte félvállról Mógus - De még mennyire nem... Együtt járt a Roxfortba apáddal, nem tudtad? Ki nem állhatták egymást. De Piton nem akarta a halálodat.

- Pár napja még azt is hallottam, hogy maga sír... Azt hittem, Piton megfenyegette...

Mógus tekintetében most először félelem csillant.

- Olykor-olykor - felelte szégyenkezve - előfordul, hogy nehezen tudom teljesíteni a mester utasításait... Ő hatalmas és erős, de én gyenge vagyok...

- Úgy érti, hogy ő volt ott magával a tanteremben? - kérdezte döbbenten Harry.

- Velem van mindig, bárhová megyek. - sóhajtott Mógus. Phyllis kezdett összezavarodni - Akkor találkoztam vele, mikor a világot jártam. Bolond ifjonc voltam, dugig volt a fejem nevetséges eszmékkel a jóról és a rosszról. Voldemort mesternek köszönetem, hogy észhez tértem. Ő tanított meg rá, hogy nincs jó és rossz, csak hatalom van, és azok, akik túl gyengék ahoz, hogy megszerezzék. Azóta hűségesen szolgálom őt, bár sokszor előfordult, hogy csalódást okoztam neki, s ezért szigorúan kellett bánnia velem. - Mógus megborzongott - A mester nem bocsájtja meg egykönnyen a hibákat. Mikor a Gringottsban kudarcot vallottam, nagyon megharagudott. Megbüntetett... elhatározta, hogy onnantól fogva a körmömre néz...

Mógus elnémult. Phyllis kezdte összekapcsolni a fonalakat az agyában. Minden passzolt, még az is, hogy Harry pont azon a napon találkozott a professzorral a Foltozott Üstben.

A professzor halkan szitkozódott.

- Nem értem... talán benne van a kő a tükörben? Össze kellene törnöm?

Phyllis kétségbeesetten töprengett. Hogyan tudnák még tovább húzni az időt? Harry hirtelen araszolni kezdett a tükör felé. Phyllis rájött, hogy miért. Harry leghőbb vágya most valószínűleg az volt, hogy megtalálja a követ. Ha a tükör elé kerül, akkor azt fogja látni, hogy megtalálja - tehát megtudja hol van elrejtve! Némán drukkolt, hogy sikerüljön a terv.

Ám Harry bokájára tekeredett béklyó túl szoros volt, s a fiú orra esett. Mógus egy pillantásra se méltatta; zavartalanul folytatta hangos töprengését.

- Vajon mit csinál ez a tükör? Hogy működik? Mester, segíts!

És ekkor, Phyllis nagy riadalmára egy hang válaszolt neki. Egy hang, mely mintha Mógus testéből szólt volna.

- Használd a fiút... Használd a fiút...

A professzor Harryhez fordult.

- Rendben... Gyere ide, Potter!

Tapsolt egyet, mire Harry béklyói lehullottak. A fiú nagy nehezen feltápászkodott. Tett egy óvatos lépést Phyllis felé.

- Ne merészeld! - rivalt rá Mógus, s előkapta a pálcáját - Gyere ide. - ismételte nyugodtabban - Ha bármivel próbálkozol, nem csak megölöm, de a szemed láttára meg is kínzom a kis barátodat.

Harry remegve elindult Mógus felé. Mikor a tükör elé ért, egy darabig mozdulatlanul állt. Majd hirtelen megmozdította az egyik kezét, és némán a zsebére mutatott. Mógus, aki a másik oldalán állt, ezt nem vette észre, viszont Phyllisnak feltűnt a kis dudor, ami a fiú zsebében volt. Harrynél volt a kő!

- Nos? - faggatta türelmetlenül Mógus - Mit látsz?

- Látom, amint kezet rázok Dumbledore-al. Megnyertem... megnyertem a Griffendélnek a házkupát. - mondta Harry. Gyenge hazugság... gondolta Phyllis, hisz kit érdekel most a házkupa, mikor az életük forog kockán?

- Kotródj innen! - förmedt rá Mógus. A professzor elhitte a hazugságot. Phyllis majdnem elnevette magát.

Harry félreállt, s elindult Phyllis felé, ám öt lépést sem tett, mikor a hang ismét megszólalt. A magas, vékony hang, ami a jégnél is hidegebben szólt. Phyllis hátán felállt a szőr.

- Hazudik... hazudik...

- Potter, azonnal gyere vissza! - harsogta Mógus - Mondd meg az igazat! Mit láttál a tükörben?

A magas hang ismét megszólalt. Phyllis most már üvölteni akart. Kétségbeesetten feszegette a köteleit.

- Majd én beszélek vele... szemtől szemben...

- Mester, még túl gyenge vagy hozzá!

- Ehhez van... elég erőm...

Harry megdermedt. Nem próbált meg elhátrálni, mikor Mógus elkezdte lefejteni a turbánját. Az anyag a földre hullott. Enélkül Mógus feje nevetségesen kicsinek tűnt. A professzor lépett egyet, majd lassan megfordult.

Phyllis legszívesebben felsikoltott volna, de egy hang sem jött ki a torkán. Azon a helyen, ahol Mógus tarkójának kellett volna lennie, egy arc meredt Harryre. Phyllis minden rémálmában ott volt, csak akkor még a saját testét birtokolta. A krétafehér arc szemeiben vörös tűz égett, s orr helyett csak orrlyukai voltak, mint egy kígyónak. Voldemort Nagyúr szemtől szemben volt velük.

- Harry Potter. - suttogta - Látod mivé lettem? Árnyék vagyok csupán... csak akkor ölthetek alakot, ha valaki megosztja velem a testét... de mindig akadnak olyanok, akik befogadnak a szívükbe és az agyukba. Az elmúlt hetekben erőre kaptam az egyszarvú vérétől... magad is láttad, mikor a hűséges Mógus megitta helyettem az erdőben. Ha pedig megszerzem az életelixírt, végre saját testet teremthetek magamnak... És most... vedd ki a zsebedből a követ, és add ide szépen.

- Harry, menj onnan! - kiáltotta Phyllis, mire testvére lábaiba visszatért az élet, és hátratántorodott.

- Ne légy bolond! - vicsorgott Voldemort - Mentsd meg a saját, és a lány életét. Álljatok az én oldalamra... Különben ugyanúgy végzitek mint a szüleid... Tudd meg, kegyelemért esedeztek, mikor végeztem velük.

- HAZUDSZ! - tört ki a kiáltás Harry és Phyllis torkán.

Mógus hátrálva indult el, hogy Voldemort szemmel tarthassa Harryt. Az ördögi arc gonosz mosolyra húzódott.

- Milyen megható. - sziszegte - Én értékelem a bátorságot... Igen, fiam, a szüleid bátrak voltak... Először az apádat öltem meg. Mi tagadás, hősiesen küzdött. Az anyádnak azonban nem kellett volna meghalnia... de ő meg akart védeni téged és a testvéredet. A testvérednek sem kellett feltétlen odavesznie. Képzeld, még ő is téged próbált védelmezni. Olyan erős gyermeket még életemben nem láttam. Aki csecsemőkorában képes megidézni és irányítani egy pajzsbűbájt... Add ide a követ, mert ha nem, hiába haltak meg érted.

- SOHA!

Harry Phyllis felé iramodott, de Voldemort felrikoltott: - KAPD EL! - és a következő másodpercben Harry csuklóját megragadták Mógus ujjai. Abban a szempillantásban Harry felordított, s Phyllis érezte miért. A fejébe hasított a fájdalom, amit akkor érzett, mikor Harry életveszélyben volt. Térdre rogyott a kíntól, és a kötelek miatt oldalra esett. Harry kétségbeesetten próbált szabadulni, mire Mógus hirtelen elengedte. Phyllis könnyező szemmel próbálta feltornázni magát. Amint Mógus elengedte Harryt, a fájdalom megszűnt, s a professzor nem messze Harrytől kétrét görnyedt a kíntól. A fájdalomtól eltorzult arccal meredt az ujjaira, amiken a szeme láttára hólyagosodott fel a bőr.

- Kapd el! KAPD EL! - visította Voldemort, mire Mógus fájdalmát feledve nekiugrott Harrynek, aki megint Phyllis felé próbált indulni. Elkapta két kezével a fiú nyakát, visszarántotta, és a földre döntötte, majd teljes súlyával rajta landolt. Phyllisnak háttal estek el, de a lány így is jól tudta, hogy Mógus megpróbálja megfojtani a testvérét. Kétségbeesetten vergődött.

- Harry! Harry!

- Nem tudom megfogni, mester! A kezem... a kezem! - Mógus üvöltött a kíntól, s elengedte Harryt, miközben Phyllisnak sikerült felülnie.

- Akkor öld meg, te idióta! - vicsorgott Voldemort, akinek Phyllis pont látta az arcát -Végezz vele, aztán öld meg a lányt is!

- NEM! - üvöltötte Phyllis, és megérezte a tenyere forróságát. A haja kifehéredett, a szeme elkékült, a béklyói felgyulladtak, s kéken lángolva lehullottak.

Voldemort vörös szemei elkerekedtek a döbbenettől, s ebben a pillanatban Mógus ismét felüvöltött.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Phyllis teljes sebességgel kilőtt Mógus felé, s hátulról elkapta a professzor nyakát, Harry pedig az arcába markolt, majd belecsimpaszkodott a karjába. Az ikrek végre megértették. Azzal, hogy megérintik a professzort, az iszonyatos kín ellenére ártanak neki. Nem volt hát más választásuk: fenn kellett tartaniuk a fizikai kontaktust, különben Mógus kimondta volna a halálos átkot. A professzor üvöltve próbálta lerázni őket. Közben Phyllis feje egyre jobban fájt, s a tompa rémület is ostromolta az agyát, hiszen végig Voldemort szemébe nézett, ahogy Mógusba csimpaszkodott. A sötét varázsló Mógus jajgatásán keresztül is érthetően kiabálta - ÖLD MEG! ÖLD MEG!

- Nem fogja... megölni Harryt... - mondta Phyllis, s érezte, ahogy a haja lángra kap. Dühösen és bátran farkasszemet nézett Voldemorttal, de a fájdalomtól egyre kevésbé tudta nyitva tartani a szemét. Voldemort üvöltésén és Mógus sikolyain keresztül más, távoli hangokat vélt hallani, amik talán csak a fejében visszhangoztak: Harry! Phyllis!

Érezte, hogy Mógus nyaka kiszabadul a karja közül, majd a kőpadlón landolt. Tudta, hogy minden elveszett, s ő csak zuhant és zuhant egyre mélyebbre a feneketlen sötétségbe...