- Az isten szerelmére! - kiáltotta Harry, s Phyllis után vetette magát.

Nedves, hideg levegő csapott Phyllis arcába, ahogy zuhant és zuhant, egyre mélyebbre, míg végül...

PLUPF. Furcsa, tompa puffanással landolt. PLUPF. Harry nem sokkal melléje esett, szinte azonnal.

- Te rögtön utánam ugrottál? - kérdezte Phyllis, mikor fölült, és körbetapogatózott. A szeme lassan szokta a homályt. Egyenlőre fogalma sem volt, hogy mire eshettek rá.

- Igen. - felelte Harry, majd felkiáltott - Minden rendben! Jöhettek!

Ron nyomban követte és kitárt karokkal lehuppant mellé.

- Mi ez az izé? - kérdezte.

- Nem tudom. - felelte Harry - Valami növény. Jöhetsz, Hermione!

- Növény? - kérdezte Phyllis, és ismét tapogatózni kezdett - Jézusom! - sikította. Eközben a távoli furulyaszó elhallgatott, s Hermione mellettük landolt. Phyllis ekkor már minden erejével a fal felé küzdötte magát.

- Hermione! Azonnal menj a fal felé! Ez ördöghurok! - erre a lány rémülten a fal felé ugrott, s gyorsan oda is jutott, ám a fiúkat és Phyllist túlságosan is marasztalták a lábukra tekeredett erős kacsok.

- Ördöghurok!? Mit is mondott róla Bimba, hogy lehet kiirtani...

- Gondolkodj gyorsan, mert már alig kapok levegőt! - nyögte Harry fájdalmasan.

- Jól van, na! Hadd gondoljam végig...

- A sötét, nedves helyeket... kedveli! - hörögte Phyllis a mellkasát szorító indákat karmolva - Gyújts... gyújts tüzet!

- Jó... persze... de honnan vegyek hozzá fát? - tördelte a kezét Hermione.

- TELJESEN ELMENT AZ ESZED!? - üvöltötte Ron - BOSZORKÁNY VAGY, TE SZERENCSÉTLEN!

- Tényleg! - sikkantott Hermione. Elővette a varázspálcáját, meglengette, és egy egész nyalábra valót szórt a növény felé a kék lángocskából, amivel Piton talárját is meggyújtotta. Alig néhány másodperc múlva a fiúk és Phyllis érezték, hogy meglazulnak a tagjaikra feszülő indák. A gyilkos növény minden erejével menekült a fény és a forróság elől.

- Még szerencse, hogy ti odafigyeltetek gyom-és gyógynövénytanórán. - zihálta Harry, és letörölte homlokáról a verejtéket.

- És hogy Harry helyetted is gondolkodott. - sopánkodott Ron - "Honnan vegyek fát?" Te jó ég, Hermione...

- Arra megyünk! - mutatott Harry az egyetlen út, egy kőpadlós járat felé.

Saját lépteiken kívül nem hallottak mást, csupán a falakról csöpögő víz hangját. A járat enyhén lejtett, így még mélyebbre haladtak.

- Ti is halljátok? - suttogta Ron.

Phyllis fülelni kezdett. Halk suhogást, és fémes csörrenéseket vélt hallani.

- Egy kísértet?

- Nem tudom... nekem inkább szárnynak tűnik.

- Fényt látok... és mozog is valami.

A járat végéhez érve egy fényesen kivilágított terem bejáratánál találták magukat. A boltíves mennyezetű terem telis-tele volt gyémántfényű madarakkal, melyek sűrű rajokban repkedtek a magas falak között. A terem másik végében súlyos faajtót pillantottak meg.

- Mit gondoltok, ránk támadnak, ha bemegyünk? - kérdezte Ron.

- Valószínűleg. - bólintott Harry - Nem tűnnek ugyan vérengzőnek, de ha egyesült erővel ránk vetik magukat... Nincs más ötletem, átszaladok.

Vett egy nagy levegőt, karjaival eltakarta az arcát, és rohanni kezdett a másik ajtó felé. A madarak semmit se tettek, továbbra is nyugodtan repkedtek a falak között. Harry sértetlenül érte el az ajtót, és lenyomta a kilincset. Az ajtó zárva volt.

Nemsokára mind a négyen együtt feszegették, de nem történt semmi, még az Alohomora-bűbáj sem működött.

- Most mi lesz? - kérdezte Ron.

- Ezek a madarak... biztos, hogy nem dísznek vannak itt. - töprengett hangosan Hermione.

Alaposabban szemügyre vették a csillogó, szárnyas... csillogó?

- Ezek nem madarak! - kiáltott fel hirtelen Phyllis - Hanem kulcsok! Szárnyas kulcsok - látjátok? Ez azt jelenti, hogy... - gyorsan körülnézett a teremben.

- Ott! - kiáltotta Harry - Ott vannak a seprűk! El kell kapnunk az ajtó kulcsát!

- De hiszen több száz van belőlük!

Ron megvizsgálta a zárat.

- Egy nagy, ódivatú kulcsot keresünk... valószínüleg ezüstből van, mint a kilincs.

Felkaptak egy-egy seprűnyelet, és elrugaszkodtak a padlótól. A kulcsfelhő sűrűjét célozták meg. Kapkodtak, markoltak, de a megbűvölt kulcsokat szinte lehetetlen volt nyakon csípni.

Harry azonban nemhiába volt az évszázad legfiatalabb fogójátékosa. Még egy perce sem röpködtek a csillogó rengetegben, mikor felkiáltott:

- Ott van! Az a nagy ott... nem, ott, az a kék szárnyú, amelyik olyan gyűrött!

Ron sebesen elrepült abba az irányba amerre Harry mutatott, majd nagyot koppant a mennyezeten, és majdnem leesett. Phyllis is észrevette a gyűrött szárnyú példányt.

- Be kell kerítenünk! - kiáltotta Harry - Ron, te alulról közelíted meg, Hermione és Phyllis felülről állják el az útját, én pedig megpróbálom elkapni. Indulás!

Phyllis Hermionéval a kulcs fölé kerültek, míg Ron alulról vágta el a menekülési útvonalát. A kulcs kikerülte Ront, majd majdnem beleröppent Harry markába, de hirtelen irányt változtatott. Phyllis gondolkodás nélkül lefordult a seprűről, és fejjel lefelé lógva a markába zárta a virgonc fémdarabot. Örömkiáltásaik hosszan visszhangoztak a mennyezet alatt.

Gyors landolás után Phyllis odaadta Harrynek a kulcsot, a fiú pedig a zárba erőszakolta. Abban a minutumban, hogy kattant a zár, a kulcs kiröppent Harry kezéből, és még viharvertebben csatlakozott a rajhoz.

- Készen álltok? - kérdezte Harry. Ron, Hermione és Phyllis bólintottak. Harry lenyomta a kilincset, és az ajtó kitárult.

A következő teremben vaksötét volt, ám amint beléptek, kigyúltak a fények, és a négy jó barát elé bámulatra méltó látvány tárult.

Egy hatalmas sakktábla szélén álltak, a sötét figurák háta mögött. A fekete kőből faragott bábuk egytől-egyig magasabbak voltak, mint ők. Szemben velük, a terem túlsó oldalán sorakoztak a világos figurák. A szoborszerű bábuknak nem volt arcuk.

- Itt mi lehet a feladat? - suttogta Harry.

- Egyértelmű. - felelte Phyllis - Szerencsénk, hogy itt van Ron.

Öccse kérdőn nézett rá.

- Sakkcsatában kell átjutnunk a túloldalra.

A fehér figurák mögött újabb ajtót pillantottak meg.

- De hogyan? - kérdezte félve Hermione.

- Szerintem nekünk is sakkfigurákká kell válnunk. - mondta Ron, majd odalépett az egyik huszárhoz, és megérintette. A kőszobor nyomban életre kelt. A ló a földet kapálta, a lovas pedig Ron felé fordult.

- Be kell állnunk közétek, hogy átjussunk a táblán?

A fekete harcos bólintott. Ron barátaihoz fordult.

- Lássuk csak... gondolom el kell foglalnunk négy sötét bábu helyét.

Harry, Phyllis és Hermione nem szóltak, hagyták, hogy Ron végiggondolja a teendőket.

- Ne sértődjetek meg, hogy kézbe veszem a dolgot - szólt a fiú -, de egyikőtök sem valami jó a sakkban.

- Nem sértődünk meg. - felelte gyorsan Harry.

- Tiéd a pálya, csak mondd, hogy mit csináljunk. - szólt Phyllis.

- Nos, Harry, te annak a futónak a helyére állj be, Hermione, te pedig a mellette álló bástya leszel. Phyllis és én felváltjuk a két huszárt.

Ezen szavak hallatára egy bástya, egy futó és a két huszár leléptek a pályáról. A gyerekek a helyükre álltak, és megkezdődött a játék.

- A sakkban mindig a világos kezd. - magyarázta Ron - Nézzétek...

Az egyik fehér gyalog két kockát előrelépett. Ron sorban hadba küldte a fekete figurákat, és azok némán teljesítették az utasításait. Phyllisnak remegett a térde. Mi lesz, ha veszítenek?

- Harry, menj négy kockát átlósan jobbra.

Akkor döbbentek meg igazán, amikor levették az egyik gyalogukat. A világos vezért egyetlen csapással leterítette a lovast, majd levonszolta a tábláról. A leütött figura mozdulatlanul hevert a földön.

- Nem volt más választásom. - csóválta a fejét Ron - De így Hermione leveheti azt a futót. Menj, Hermione!

Valahányszor védtelenül hagytak egy-egy figurát, a világos harcosok könyörtelenül leütötték. A megbénult feketék egyre nagyobb halomban hevertek a tábla mellett. Két eset is volt, mikor Ron csak az utolsó pillanatban mentette ki barátait. Ő maga lóugrásban száguldozott keresztül-kasul a táblán, és szorgalmasan irtotta a világos bábukat.

- Közel vagyunk a célhoz. - szólalt meg végül - Lássuk csak... hadd gondolkozzam...

A világos vezért feléje fordította üres arcát.

- Hát igen. - szólt csendesen Ron - Nincs más megoldás... fel kell áldoznom magam.

- NE! - kiáltották kórusban a barátai.

- A sakkban nincs kegyelem! - csattant fel Ron - Valamit valamiért! Odalépek, ő levesz engem... de te, Harry, akkor mattot adhatsz a királynak!

- De hát...

- Meg akarod állítani Pitont, vagy sem?

- Ron...

- Ha nem sietsz, megszerzi a követ!

Mit volt mit tenni, bele kellett egyezniük.

- Készen álltok? - kérdezte Ron sápadtan, de eltökélten - Indulok. Ha győztetek, azonnal menjetek tovább!

Ron lépett egyet, s a világos vezér azonnal odaugrott hozzá. Kőkarjával fejbe suhintotta a fiút, aki ájultan rogyott össze. Hermione felsikoltott, Phyllis és Harry pedig összerándultak, de egyikük sem mozdult a helyéről. A vezér levonszolta Ront a tábláról.

Harry remegve elindult, s lépett három kockát átlósan balra. A világos király nyomban levett koronáját, és a fiú lába elé dobta. A világos figurák meghajoltak, és félrevonultak, utat nyitva nekik az ajtó felé.

Harry, Phyllis és Hermione aggódó pillantást vetettek Ronra, majd kirohantak az ajtón, ahol újabb folyosó várta őket.

- Mi van, ha szegény Ront...

- Magához fog térni. - vágott Hermione szavába Harry - Mit gondoltok, mi lesz a következő akadály?

- Bimba csapdáján már átjutottunk, az volt az ördöghurok. A bűvös kulcsokat bizonyára Flitwick készítette. McGalagony átváltoztatta a sakkfigurákat élő szobrokká. Mógus és Piton csapdája még hátra van. - számolta össze Hemrione.

- És ott van Dumbledore is. Hagrid azt mondta, hogy ő is csinált valamit. - tette hozzá Phyllis.

Újabb ajtó elé érkeztek.

- Mehet? - kérdezte Harry.

- Mehet.

Harry kitárta az ajtót.

A helyiségben olyan szörnyű bűz terjengett, hogy az arcuk elé kellett emelni a talárjuk ujját. Mikor könnyező szemmel körülnéztek, egy mozdulatlan, szürke testet pillantottak meg a padlón - egy troll volt az. A szörnyeteg jóval nagyobb volt, mint amivel Halloweenkor megküzdöttek, s fején jókora, véres púp éktelenkedett.

- Hála istennek ez már nem áll az utunkba. - suttogta Harry, miközben átlépett a monstrum lába fölött - Menjünk innen, mert mindjárt megfulladok.

Azzal kinyitotta a következő ajtót. Phyllis még a trollnál is iszonyatosabbra számított, de félelme alaptalannak bizonyult. A következő teremben csupán egy asztalka állt, rajta hét különböző formájú és méretű üvegcsével.

- Ez apa varázslata lesz. Itt vajon mit kell csinálnunk?

Besiettek a helyiségbe, de nyomban meg is torpantak, és hátrafordultak. A küszöbből bíborszín lángfüggöny csapott ki, elzárva a visszautat. Ugyanabban a pillanatban fekete tűz lobbant a következő terembe vezető ajtó előtt is. Csapdába kerültek.

- Nézd!

Hermione egy papírtekercset fedezett fel a palackok mellett. Kezébe vette, és olvasni kezdték.

Fordulj meg, s menekülj, vagy lépj be a vészbe;

Két üveg megsegít, azokat vedd kézbe.

Az egyik visszaküld, a másik előre:

Átkelhetsz a tűzön, ha iszol belőle.

Hétből két üvegben jámbor csalánbor van,

De három méreg is rejtőzik a sorban.

Válassz! Csak úgy vethetsz rabságodnak véget.

Segítségül kapsz, ím, jó tanácsot, négyet.

Egy: ravasz a méreg, de gondolj csak arra,

Mindkét bor mérget lát, ha elfordul balra.

Kettő: A két szélső más ízt rejt, meglátod,

De ha továbbmennél, egyik sem barátod.

Három: Küllemében mindegyik palack más,

Tudd meg, nem rejt mérget se törpe, se óriás.

Négy: a két második jobbról, s balról nézve

Hasonló nedűt rejt - vésd ezt, vándor, észbe.

Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott, s az ikrek csodálkozva látták, hogy a lány mosolyog.

- Csodás! - lelkendezett Hermione - Ez nem mágia, hanem logika. Egy egyszerű rejtvény! Sok híres varázsló gyenge matekból, és a logikai feladványokhoz hozzá se tudnak szagolni. Ők aztán itt álldogálnának ítéletnapig!

- Mi is itt fogunk, nem?

- Dehogyis fogunk. - méltatlankodott Hemrione - Itt van a papíron minden információ, amire szükségünk van. Hét üveggel van dolgunk - háromban méreg van, kettőben bor, egy átjuttat a fekete tűzön, egy pedig szabaddá teszi a visszautat.

- De honnan tudjuk, melyiket kell meginnunk?

- Várjatok egy percet!

Hermione többször egymás után elolvasta a rímbe szedett sorokat. Fel és alá járkált a palackok mentén, motyogott magában, és időnként rámutatott egy-egy üvegre. Végül összecsapta a tenyerét.

- Megvan! - kiáltotta izgatottan - A legkisebb fiola tartalma juttat át minket a fekete tűzön túlra.

Harry és Phyllis a parányi üvegre néztek.

- Ez csak kettőnknek elég. - szólt Phyllis - Alig van benne valami.

A három barát egymásra pillantott.

- Melyikkel lehet átmenni a bíborszínű tűzön? - kérdezte Phyllis. Hermione egy gömbölyded palackra mutatott.

- Te azt iszod meg. - jelentette ki Harry - Menj, ébreszd fel Ront, és a kulcsos terembben lévő seprűkkel átjuttok a csapóajtón, és Bolyhoska sem tud elkapni titeket. Hedviggel küldjetek baglyot Dumbledorenak. Szükségünk van rá. Egy ideig talán fel tudjuk tartóztatni Pitont - Phyllis felmordult - , de előbb-utóbb elbánik velünk.

- De Harry... Phyllis...

- Ne félj Hermione. - szólt Phyllis - Teljesen mindegy ki lesz ott, el fogunk bánni vele, mert nem hagyom, hogy Harrynek bármi baja essen.

Hermione ajka megremegett. Odaugrott hozzájuk, és szorosan átölelte őket.

- Hermione!

- Ti... nagyon nagy varázslók vagytok.

- A nyomodba sem érünk... - szabadkozott zavartan Phyllis.

- Ugyan már! - legyintett a lány - Könyvek és okoskodás! Ezeknél sokkal, de sokkal fontosabb a barátság, meg a bátorság, meg... Jaj, nagyon vigyázzatok magatokra!

- Te idd ki először! - szólt Harry - Biztos, hogy jól választottál?

- Holtbiztos. - bólintott Hermione, és az ajkához emelte az üvegcsét. Mikor kiitta, megborzongott.

- Ugye nem méreg?

- Nem... de olyan, mint a folyékony jég.

- Indulj gyorsan, nehogy elmúljon a hatása.

- Sok szerencsét... és legyetek óvatosak!

- MENJ!

Hermione sarkon fordult, és átsétált a bíborszínű lángfüggönyön.

Harry nagyot sóhajtott, és a kezébe vette a legkisebb fiolát.

- Isten neki - szólt, és kiitta a felét, majd átnyújtotta Phyllisnak. A lány egy hajtásra megitta a maradékot, és mindketten a fekete tűz felé fordultak.

Ahogy a lángfüggönybe léptek, akaratlanul összerezzentek, látva, hogy a fekete lángok körülölelik őket, de nem éreztek semmit. Egy másodpercig mindenhonnan tűz vette körbe őket, majd ott találták magukat az utolsó teremben.

Már volt ott valaki - de nem Piton. Még csak nem is Voldemort.