Végül Phyllis és Ron megbeszélték, hogy a Harryvel közös szülinapjuk után négy nappal a lány elmegy hozzájuk nyaralni.

Aznap délután Phyllis egy hétre elegendő ruhával landolt az Odú kapujában. Perselus gyorsan elbúcsúzott, mert rühellte az ikreket, ahogy az összes többi Weasley gyerek őt.

Phyllis átrángatta a tyúkok közt a bőröndjét, s bekopogott a konyha ajtaján. Az szinte rögtön kinyílt, s egy vörös fej nézett ki rajta. Ezt egy sikkantás követte, s Ginny Phyllis nyakába vetette magát. A két lány eldőlt, s egyenesen rázuhantak a halom gumicsizmára, amik a bejárat mellett hevertek. Kacagva feltápászkodtak, s megölelték egymást.

- Már én is elsős leszek! - sikongatott Ginny.

- Tudom. Alig várom, hogy együtt járjunk a Roxfortba!

Bementek a házba, ahol Mrs. Weasley Phyllis orra szerint vacsorát csinált. A fényesre sikált faasztalnál jelenleg két Weasley ült: Ron és George; valamint az a személy, akit Phyllis a leginkább látni akart.

- Harry!

A fiú felpattant, s gyorsan megkerülte az asztalt. A két testvér egymás nyakába borult.

- Phyllis! Tudod mennyire hiányoltalak?

- Akkor miért nem küldtél levelet?

- Dursleyék nem hagyták.

- Hogy az a... - füstölgött Phyllis, mikor elengedték egymást - Gondolom sok mesélni valód van.

A bejárati közjáték lecsalta Fredet és Percyt is. Az idősebb Weasley fiú mogorván megszólalt.

- Nem lehetne csendesebben? Dolgom van... - szólt fontoskodó hangon, majd el is indult visszafelé - Oh, apropó, szia Phyllis.

- Szervusz Percy. - mikor a fiú hallótávolságon kívülre ért, Phyllis az ikrek felé fordult - Hát őt meg mi lelte?

- Nem tudjuk, miben fő a feje. - mondta George - Mintha kicserélték volna.

- Ja, egy nappal Harry érkezése előtt, azaz tegnap, megjött a bagoly, miszerint tizenkét R.B.F.-et kapott, de még csak nem is dicsekedett vele.

- Billnek is tizenkettő volt, nem? - kérdezte Phyllis.

- De. Ha nem vigyázunk, még egy iskolaelső lesz a családban. Azt a szégyent nem élném túl. - mondta George.

Phyllis nevetett, de nyomban elhallgatott, mikor Mrs. Weasley egy marék hagymával a kezében kilépett a kamrából, s villámló tekintettel nézett a két fiára.

- Mit nem élnél te túl? - kérdezte élesen, mire az ikrek lesütötték a szemüket - Nahát, szervusz, Phyllis drágám, nagyon örülök, hogy eljöttél! Gyere, érezd otthon magad!

- Köszönöm, hogy maradhatok egy hétre.

- Ugyan, semmiség, hisz látod, Harrynek is van helye.

Az öt gyerek felszaladt az emeletre, s letelepedtek Ron szobájában. Phyllis fél óra alatt megtudta, hogy Harryvel brutálisan bántak a rokonai, valamint találkozott egy Dobby nevű házimanóval. Phyllis erre összerezzent, s csendben hallgatta a találgatásokat, hogy ki szabadította Harryre Dobbyt. Persze Malfoy volt az egyes számú gyanúsított, de Phyllis már elhatározta, hogy egy kukkot sem fog beszélni a fiúról. Testvérét a három legfiatalabb Weasley fiú szabadította ki a Privet Drive-ról (ha jól értette a címet), Mr. Weasley autójával. Mrs. Weasley persze jól lepirította őket érte, és a férjéhez is volt egy-két szava. Mr. Weasley rajongott a mugli holmikért, tele volt velük a garázs. Szétszerelt konnektorok, villásdugók, konyhai gépek, de a legnagyobb büszkeség mégis a kék Ford volt, amit repülőképessé bűvöltek.

Phyllis mesélt arról, hogy a kórháznak készítettek bájitalokat.

- Te még nyáron is csak ezzel foglalkoztál? - fintorgott Fred - El sem bírom képzelni, hogyan viseled.

- Olvastam is. Meg megírtam a házi feladatokat.

- Unalmaaas. - nyögte Ron, s hanyatt dőlt az ágyán. Harry a neki felállított vendégágyon lóbálta a lábát. Phyllis mellette ült, a földön pedig Fred és George heverészett.

- Te, Phyllis. - szólt hirtelen George, s suttogóra fogta a hangját - Van valami fejlemény a Holdszülött dologgal kapcsolatban?

- Aha. - bólintott izgatottan a lány - Már megy a dühöm és a rémületem visszafogása. Olyankor már nem fehéredik ki a hajam, és kékül el a szemem, és fel tudom venni ezt az alakot bármikor.

Mikor bemutatta, Ron halkan füttyentett egyet.

- Ezt nevezem! - suttogta George - Mikor fogod felébreszteni a népedben is ezt a remek erőt? Lehet, hogy mi is Indigók vagyunk.

- Dehogy. - verte hátba Fred - Akkor metamorf mágusok lennénk. Azt viszont furcsállom, hogy Harry nem az.

- Harry szerintem nem született Indigónak. Van ilyen, amikor egy ember és egy Indigó gyereket vállal. Nincsenek félig, vagy negyedrészt Holdszülöttek. Vagy annak születsz, vagy nem, és Harry valószínűleg egyszerűen varázslónak született. Viszont ez sem holtbiztos, mert ritkább esetekben a Holdszülött vér annyira elrejtőzik, hogy metamorf mágiaként sem képes megnyilvánulni.

- Én vagyok Harry Potter, engem idegel a fél varázsvilág, és még a nyakamba akarnád varrni az Indigóságot? - szólt erre Harry - Kösz, nem.

Erre mindegyikükből kitört a nevetés.

Vacsora után Phyllis berendezkedett Ginny szobájában, s hamar elnyomta volna az álom, ha a kislány nem kéri meg rá, hogy meséljen neki valamit. Phyllis felkönyökölt az ágyban.

- És mit meséljek?

- Varázslótörténeteket! Olyanokat, amik megtörténtek. Elegem van a kitalált mesékből.

- Mit szólnál a Holdszülöttek történetéhez? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve Phyllis. Miért is ne meséljen Ginnynek róluk? Legalább népszerűsíti egy kicsit a varázslótörténelem talán egyetlen izgalmas részét.

- Az jó! Biztosan igaz történet?

- Holtbiztos. Benne van a történelemkönyvekben is.

Phyllis mesélni kezdett Ginnynek, hogyan születtek az Indigó gyermekek, s hogy miről szólt az Indigók Áldozata. Mikor elkezdte ecsetelni a kinézetüket, észrevette, hogy a kislány elaludt.

- Majd holnap folytatjuk. - suttogta mosolyogva, s a párnájára hajtotta a fejét.

Arról álmodott, hogy felnőtt, és felébresztette a Holdszülött vért a népében. Minden Indigó visszakapta az erejét, s együtt újraépítették az Indigó Palotát Izlandon.

A Weasley család élete mindig hangos és életvidám volt. Phyllis ezt imádta a legjobban a család tulajdonságai közül. Harry számára rendkívül furcsa volt, mivel elmondása szerint a rokonaiknál a tisztaság, a rend és a kiszámíthatóság volt előtérbe helyezve, ahogy a Piton házban is.

Ez Phyllison meg is látszott. Amit talált, azt mindig rendbe tette. A konyhában a süteményes könyveket ábécé sorrendbe helyezte, a ruhákat, amiket talált rögtön a mosókonyhába vitte, a konyhaszekrényekben is vagy másfél órán keresztül rakodott, mire önmagának megfelelő rendet teremtett. Mikor a Weasley fiúkkal és Harryvel kimentek kviddicsezni, a játék után rendbe rakta a gumicsizmákat, s minden törpét amit talált, elhajított a kertből. Mikor az érkezése után két nappal Mrs. Weasley rajtakapta, hogy a verandát söpri, hálálkodva magához ölelte, és megköszönte neki a segítséget, majd megígértette vele, hogy innentől semmit nem fog csinálni a ház körül.

Phyllis ebbe jóformán megőrült, de tartotta a szavát, és igyekezett elterelni a figyelmét. 

Segített a Weasley fiúknak megírni a gyógynövénytan és bájitaltan házi feladatokat, és sokszor vonultak be Freddel és Georgeal az ikrek szobájába, ahonnan napi rendszerességgel hallatszottak ki kisebb-nagyobb robbanások.

Sokszor csak játszottak, de az ikreknek voltak komoly terveik is a tréfás dolgokat illetően. Legtöbbször csak kutatómunkát végeztek, de volt amikor kipróbáltak egy-két rendkívül kezdetleges találmányt. Phyllisnak egyszer leégették a haját egy cukorral, aminek eredetileg annyi volt a célja, hogy az illető, aki szopogatja, képes lesz tüzet okádni. Ezt követően az ikrek magukon próbáltak ki mindent, mert nem merték megkockáztatni, hogy a lánynak baja essen, viszont ettől meg Phyllis kezdett hisztizni, mivel félt, hogy valamelyiküknek komolyabb baja lesz a próbálkozások során. Végül megbeszélték, hogy amíg nem biztonságosak a termékek, addig csak a kerti törpéknek adnak belőlük.

Másnap kimentek a kertbe, s Fred szétszórt néhány cukrot. A gnómok tülekedve másztak elő a bokrok közül, és a három gyerek fetrengett a röhögéstől, mikor a kis lények haja vagy lángra kapott, vagy tüzet kezdtek köpni. Az egyiküknek mindkettő összejött. A törpe tüzet okádva rohangált fel-és alá, miközben szürke, karmos kis kezeivel a fején lévő gyér hajat csapkodta, ami pillanatok alatt hamuvá vált.

Phyllis könnyedén visszanövesztette a haját a cukros eset után, de a kerti törpék innentől kopaszon bujkáltak a bokrok alatt.

Két nappal a hazaindulása előtt Phyllis hatalmas születésnapi bulit csapott Harrynek, amit titokban szervezett meg Ginny, Ron, Mrs. Weasley és az ikrek segítségével.

Mikor elkészültek a díszítéssel, Phyllis elővette a csokitortát, és utolsó simításként rákanyarította a "Boldog 12. születésnapot!" feliratot fehér cukormázzal.

- Ginny, szólj Ronnak, hogy már lejöhetnek!

A kislány felszaladt az emeletre, s nemsokára megjelent Ronnal és Harryvel, aki elképedve megállt a konyhában. Az ikrek eldurrantottak egy-egy konfettilövőt, és Weasleyék Phyllisal az élen felkiáltottak:

- Boldog szülinapot!

Harry ámulva nézett körül. A konyhát lufik és színes papírcsíkok díszítették, az asztalon pedig ott állt a tizenkét gyertyát tartó torta. Phyllis Harryhez lépett.

- Tudom, hogy már egy hete volt a szülinapunk, de szerettem volna veled megünnepelni. Nagy baj, hogy csak most szakítottunk rá időt?

- Semmi gond... nekem ez... - Harry kereste a szavakat, de mivel egyet sem talált, csak erősen megölelte Phyllist.

A lányban két érzés viaskodott. Egyrészt elégedett volt és boldog, amiért Harry örült a meglepetésnek, másrészt szomorú volt és egy kicsit dühös, mert Harry reakciója tökéletesen elárulta, hogy soha nem volt egyetlen rendes szülinapja sem. Nagyon sok mindent be kellett pótolniuk, amit elvesztettek abban a tizenegy évben, mikor egymás létezéséről sem tudtak.

Harryvel közösen fújták el a gyertyákat, majd következett az ajándékozás.

Phyllis A kviddics évszázadai könyvet adta Harrynek, hogy a fiúnak legyen egy saját példánya. Mrs. Weasley Ginnyvel finomabbnál-finomabb süteményeket sütöttek az ünnepségre, az ikrek és Ron pedig egy kosár édességgel köszöntötték fel a két Pottert, amit a közös zsebpénzükből vettek.

- Phyllis, - szólt hirtelen Harry - bocsánat, de nekem nem volt alkalmam venni neked bármit is...

- Emiatt ne fájjon a fejed! - legyintett a lány - Nem érdekel, hogy mit adsz nekem, az a lényeg, hogy közösen megünnepelhettük a szülinapunkat.

- Annyira mókás, hogy nektek kettőtöknek egy napon van a szülinapotok! - lelkendezett Ginny, Mrs. Weasley pedig mosolyogva helyeselt.

Erre Phyllis, Harry, Ron, Fred és George sokatmondóan összenéztek. Rajtuk, Perseluson és Hermionén kívül senki sem tudta az igazságot, s megbeszélték, hogy egyenlőre ez így is fog maradni.

Phyllis az első tanév előtti nyáron tudta meg, hogy Harry az ikertestvére, és Perselus a lelkére kötötte, hogy ezt senkinek sem mondhatja el. A lány tartotta a száját, de Harry karácsonykor kiderítette az igazságot, mikor meglátta Phyllist Edevis tükrében, a családja körében. A felfedezést Ron és a Weasley ikrek előtt osztotta meg a lánnyal, és onnantól ők is tudtak róla. Phyllis testvéreként viselkedhetett Harryvel, a többiekkel pedig megígértették, hogy nem mondják el senkinek, mert egyiküknek sem hiányzott egy akkora botrány, amit ez a hír kiválthatott volna.

Két nappal később késő délután Phyllis elbúcsúzott mindenkitől, s habár semmi kedve nem lett volna megint elválni Harrytől, megölelte őt is, és kirángatta a bőröndjét az Odú kapujába.

- Azért lehet, hogy az Abszol úton még találkozunk. - mondta búcsúzóul Harry.

- Igen, az nagyon jó lenne. - helyeselt Phyllis - De legkésőbb a vonaton úgy is találkozunk.

Pár perccel később feltűnt Perselus, s azonnal hopppanáltak.

- Hogy érezted magad? - kérdezte nevelőapja, amikor Phyllis nagyot ásítva letette a bőröndjét a nappaliban.

- Nagyon jól. Sok mindent csináltunk. - válaszolt a lány. Nem is vette észre, de ez az egy, izgalmas, élményekben gazdag hét alaposan kifárasztotta. A fiúkkal mindig korán keltek, és későn aludt el, mivel lefekvés után mindig Ginnynek mesélt.

Álmosan felcammogott a lépcsőn, s bement a szobájába. Laposakat pislogva körülnézett, és megállapította, hogy takarítania kell. Ám amikor az ágyára siklott a tekintete, olyan álmosnak érezte magát, hogy odament, végigdőlt az ágytakarón, s egy percen belül elaludt.

Egy órával később Perselus felkiabált neki, hogy kész a vacsora. Mikor Phyllis a sokadik szólításra sem jött, Perselus felsietett a lépcsőn, hogy megnézze, nem érte-e valami baj a lányt. Mikor meglátta Phyllist ruhástól, az ágyról félig lecsúszva békésen szuszogni, egy őszinte, meleg mosoly terült szét az arcán.

Ritka alkalom volt, mikor Perselus Piton tisztán láthatóan, kedvesen mosolygott valakire. Ezt a kiváltságot csak Lily és Phyllis nyerték el. A bájitalmester intett a pálcájával, mire Phyllis ruhái egy pillanat alatt pizsamára váltottak. Az alvó lány felemelkedett, s hanyatt leereszkedett a párnára, majd a takaró puhán ráhullott. Perselus tudta, hogy álmában úgy is le fogja rúgni, mert melege lesz, de rajta hagyta.

Két nappal később:

A reggeli napfény Phyllist kint találta a szabadban, ahogy egy fán gubbasztva nézte az eget. Feszülten figyelt, s minden hajnali neszre felkapta a fejét. Nem kellett sokáig várnia. Negyed óra múlva feltűnt az, amire annyira várt. Egy macskabagoly szelte át az eget, s a Fonó sor felé vette az útját. A madár egyre lejjebb ereszkedett, és Phyllis észrevette a karmos lábak közt a lepecsételt levelet. Mivel az egyik tanár nevelt lánya volt, pontosan tudta, hogy a roxforti baglyok mikor érkeznek.

Megfeszült, majd mikor a bagoly elég közel ért hozzá, kilőtt, mint a puskagolyó, és a két karja közé zárta a rémült madarat. Próbált két lábra érkezni, de a mágiája ismét kellemes csalódást okozott neki. Lassan lebegve, puhán fogott talajt.

Kezében szorongatva a hangosan vijjogó baglyot besietett a házba, ahol Perselus épp a laborból lépett ki. Mikor meglátta Phyllist, kezében a madárral, felsóhajtott.

- Te sosem unod ezt meg? - kérdezte - Egyre jobban utál minket ez a bagoly.

- Nem. Szerintem szeret minket. - mondta Phyllis, majd elvette a madártól a levelet. Az méltatlankodva huhogott, majd kiröppent a nyitott ajtón. Phyllis becsukta utána, csak utána tépte fel a borítékot.

Megírták, hogy a Roxfort Expressz a szokásos időben indul a kilenc és háromnegyedik vágányról, valamint elküldték a kötelező olvasmányok listáját is:

A másodikos tanulóknak a következő művekre lesz szükségük:

Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon II

Lockhart, Gilderoy: Szakvéleményem szellemügyben

Lockhart, Gilderoy: Kirándulások a kísértetekkel

Lockhart, Gilderoy: Viszonyom a vasorrúval

Lockhart, Gilderoy: Túrák a trollokkal

Lockhart, Gilderoy: Véres napok vámpírföldön

Lockhart, Gilderoy: Vándorlások egy vérfarkassal

Lockhart, Gilderoy: Jószomszédom, a jeti

Phyllis hangosan olvasta fel a listát. Perselus a végére már a fejét fogta.

- Ezt mégis hogy képzeli!? - kiáltotta, s kikapta Phyllis kezéből a listát. Maga is végigfutotta, majd idegesen összegyűrte, s a kezében lángra lobbanó papírt a szemetesbe dobta.

- Az új sötét varázslatok kivédése tanár biztos Lockhart rajongó... - jegyezte meg Phyllis. Nem igazán rajongott a férfiért, mivel hiába írt egy halom könyvet a kalandjairól, a lány irreálisnak gondolta, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent véghez vigyen. Egy hazug, fennhéjázó, beképzelt alaknak tartotta a férfit.

- Rosszabb. - szakította félbe a gondolatait még mindig füstölögve Perselus - Maga Lockhart jelentkezett az oktatásotokra. Senki más nem volt rá hajlandó. A legtöbb ember szerint el van átkozva az állás.

- Hát, Mógus után nem is csodálom... Várj! Mi? Lockhart lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár!? Na ne!

Innentől együtt fortyogtak Perselussal, és még ebédnél is erről volt szó. Amikor leszedték az asztalt, Phyllisnak eszébe jutott egy kicsit fontosabb téma.

- Apropó, mikor megyünk el megvenni az új könyveket?

- Lockhart könyveiből egyet sem veszek meg.

- Nem bánom. Hét egész galleont fogunk megspórolni. Vehetnénk abból mondjuk egy seprűűű... - nyújtotta el a mondatot Phyllis, mikor meglátta nevelőapja szúrós tekintetét.

Perselus sóhajtott egyet, s lehunyta a szemét. Olyan volt, mint aki belső csatát vív önmagával. Végül megszólalt:

- Nem bánom. Kapsz egy Jólsep-R 12-est, mondjuk.

- EZAZ! - Phyllis torka szakadtából kiáltotta a diadalittas szót a levegőbe. A levegőbe bokszolt, s ugrálni kezdett a konyhában - Lesz saját seprűm, lesz saját seprűm...

- Azért ennyire ne örülj! Ha meglátom, hogy a seprűlovaglás miatt romlani fognak a jegyeid, elkobozom!

- Jóóó... Nem lehetne mondjuk viszont inkább egy Ezüst Nyíl? A könyvekben az jobban tetszik.

- Sajnos már leálltak a gyártásukkal.

- Hajjjj... Már használtan sem lehet venni?

- Szerintem nem. Meg úgy túl drága lenne.

- De én másmilyen seprűt nem nagyon szeretnék...

- Ezüst Nyíl viszont már nincs a piacon.

Phyllis elgondolkodva felkapta a konyharongyot, és letörölte az asztalt, míg Perselus egy egyszerű tisztítóbűbájjal eltakarította a tányérokat.

Mikor elpakoltak, Phyllis ledőlt a pamlagra, míg Perselus egy könyv társaságában a karosszékben foglalt helyet. Fél óra pihenés után Phyllis nekiállt szórakozni a metamorf mágiájával.

- Unatkozol? - nézett fel Perselus a könyvből, mikor a lány lilára színezte a körmeit.

- Csak egy kicsit.

- A házi feladatokat megírtad?

- Igen.

- A pluszokat is?

- Igen.

- Olvasni nem akarsz?

- Nem. Csak unatkozni akarok. Meleg van, és háromig nem lehet kimenni. Pedig le lehetne menni a folyópartra békákat fogni, vagy ijesztő mugli öregasszonyként a frászt hozni a többi emberre.

Phyllis nem szerette a kánikulát, de kint lenni ettől függetlenül imádott. Szerette a folyóparton hajkurászni a siklókat és a kétéltűeket, fára mászni, megnézni a madárfészkeket, segíteni a fiókáknak repülni, virágokat szedni vagy nézni, növényeket ültetni vagy épp magokat és leveleket gyűjteni.

Végül augusztusban ejtették meg az Abszol úti vásárlást, s Perselus ígéretéhez hűen egyet sem vett meg Lockhart könyveiből, Phyllis pedig kapott egy Jólsep-R 12-est. A lány megfogadta, hogy amint megérkeznek a Roxfortba, minden seprűkkel kapcsolatos könyvet kivesz a könyvtárból, és átalakítja a seprűt.

Szeptember elsején Perselus kikísérte Phyllist a Roxfort Expresszhez.

- Biztos, hogy nem akarsz hoppanálni?

- Biztos, mert Harry, Ron és Hermione is fent lesznek a vonaton.

- Rendben. Tudom, vinni kell a növényeidet.

- Igen. Akkor majd a vacsorán találkozunk.

A búcsúzás után Phyllis sietve áttolta a kuliját a korláton, és már fél tizenegykor megszerezte az általa legmegfelelőbbnek gondolt fülkét a vonat végében. Nemsokára befutott Hermione.

- Szia!

A két lány megölelte egymást. Hermione mesélt a nyaráról Phyllisnak, és Phyllis is mesélt neki, hogy miként telt a szünet. A percek csak repültek, s hirtelen arra eszméltek, hogy a vonat egy rándulással megindul.

- Harry és Ron hol marad? - kérdezte a Hermione aggódva.

- Harry Ronéknál volt a szünidő végéig, szóval biztos együtt érkeztek. Megnézzük, merre vannak? Biztos beültek egy fülkébe az ikrekkel és Ginnyvel.

Elindultak a folyosón, ahol nemsokára beleütköztek a Weasley ikrekbe.

- Sziasztok! - köszönt Phyllis.

- Szia, Phyllis, szia Hermione! - köszönt egyszerre a két fiú.

- Nem láttátok Ront és Harryt? - kérdezte Hermione.

- Ők utánunk jöttek, szóval nem nagyon tudjuk, de biztos előrébb vannak Ginnyvel.

- Köszi a segítséget!

Nemsokára összetalálkoztak Ginnyvel. A kislány hüppögve álldogált a folyosón az utazóládája társaságában. Mikor meglátta Phyllist, nyöszörögve a karjába vetette magát.

- Senki mellé nem merek beülni! Ti melyik fülkében vagytok? És Harry meg Ron sincsenek a vonaton!

- Micsoda!? A fiúk nincsenek a vonaton?

Ginny a fejét rázta.

- Gyere. - mondta Phyllis - Segítek barátokat szerezni. Hermione, átnéznéd a vonat többi részét is?

- Persze. - mondta a lány, s elsietett a mozdony felé.

Phyllis végigment a folyosón Ginnyvel, s észrevette, hogy az elsősök kikerekedett szemekkel bámulják, mikor elmegy a fülkéjük mellett. Végül nem bírta tovább, s benyitott egybe, amiben három gólya ült.

- Ti meg mit bámultok? - kérdezte, talán kicsit agresszíven. Egy pöttöm, egérfrizurájú fiúcska viszont nem rettent meg a két társával ellentétben.

- Te vagy Perselus Piton lánya! - kiáltott fel - Utánakérdeztem egy kicsit a vonaton, hogy kivel jó barátkozni, és az összes felsős azt mondta, hogy az újakkal, valamint Phyllis Lily Pitonnal!

Phyllis erre nem tudott mit mondani, csupán egy elképedt ábrázatra futotta tőle. A fiút ez nem zavarta, s folytatta a mondandóját:

- Azt mondták, hogy a naaaagyon hosszúúúú - nyújtotta el mind a két szót - vörös hajadról és a különböző színű szemeidről fel lehet ismerni téged, meg sok hetedikes meg hatodikos mondta, hogy aranyos és kedves vagy mindenkivel, aki nem gonoszul közeledik feléd! Tényleg az apukád szöges ellentéte vagy? Amúgy az én nevem Colin Creevey. Neked már nem kell bemutatkoznod. - Colin izgatottan nevetgélt - Képzeld, amíg meg nem kaptam a levelemet, el sem hittem, hogy az a sok furcsa dolog, amit csinálok, az mind varázslat. Az apám tejesember, és ő el se akarta először hinni, hogy varázsló vagyok. És képzeld, a legizgalmasabb az, - emelt fel a mugli fényképezőgéphez hasonló dolgot - hogy egy srác azt mondta, hogy ha minden képet, amit készítek, a megfelelő oldatban hívom elő, akkor mozogni fognak! Ez tényleg igaz?

- Igen. - mondta Phyllis - A varázsvilágban az újságokban is mozognak a képek. De most nem ez a lényeg. - előzte meg Colin ömlengését - Ő itt Ginny. - mutatta be a mellette álló lányt - Nem fogadnátok be? Ő is elsős, és még nem szerzett barátokat.

- Persze, nyugodtan jöhet. - szólalt meg az ablak mellett ülő göndör, fekete hajú kislány. A vele szemben ülő, szőke hajú, barna szemű lány barátságosan megütögette a mellette levő helyet. Ginny felbátorodva besurrant a fülkébe, Phyllis pedig egy lebegtetőbűbájjal felküldte a ládáját a poggyásztartóra.

- Nagyon köszönjük. - mondta Phyllis - Ó, és még valami. Az elsősök közül mindenki más is megbámul. Van ötletetek, hogy miért?

- A hajad. - mondta a szőke lány egyszerűen.

- Eh? Miért?

- Mert nagyon hosszú, tetejébe vörös. A legritkább hajszín.

- Oh. Így már érthető. Gondolom furcsa lehet azoknak, akik még nem ismernek. Köszi...

- Beth. Beth Sanchez.

- És te pedig...

- Polly Smith. - mondta a barna hajú lány.

- Örültem a szerencsének. Sziasztok! - Phyllis kihátrált a fülkéből, s elindult Hermione keresésére.

Nemsokára megtalálta a lányt, aki nemlegesen rázta a fejét a fel sem tett kérdésre.

- Tehát nincsenek a vonaton...

Phyllis úgy érezte, mintha mellbe vágták volna. Biztos volt benne, hogy Harry és Ron nem szánt szándékkal késték le a vonatot. Valakinek a keze benne kellett, hogy legyen a dologban.

- Ez az év remekül kezdődik. - morogta akkor, mikor már a fiákerekben ültek. Olyan ideges volt, hogy még a thesztrálokon sem csodálkozott el. Azóta látta a csontsovány, ijesztő lényeket, mióta visszatértek az emlékei az édesanyja haláláról. A fejét dörzsölve ült Hermione mellett, rajtuk kívül még Fred, George és Lee Jordan voltak.

- Miért? - kérdezte George.

- Nem tűnt fel nektek, hogy nincs velünk Harry és Ron? - kérdezte Phyllis - Nem voltak a vonaton sem.

Az ikrek szótlanul összenéztek, majd Phyllisra, aki előre-hátra billegett az idegességtől. Nekiálltak elsütni a legelvetemültebb vicceiket, de a két lánynak nem lett jobb kedve ettől sem.

Hermione és Phyllis nyugtalanul ülték végig az egész beosztást, de azért lelkesen megtapsolták Ginnyt, Colint és Pollyt, amikor a Teszlek Süveg beosztotta őket a Griffendélbe. Beth a Hugrabugba került.

Az asztal körül terjengeni kezdett egy pletyka, miszerint két diák egy repülő autóval érkezett a Roxfortba. Hermione és Phyllis erre idegesen megették a vacsorát, - habár Phyllisnak alig ment le egy falat is a torkán, -  megkérdezték Percyt, hogy mi a jelszó, s gyorsan kisurrantak a parkba. A fúriafűz idegesen csapkodott maga körül, s több ága is le volt törve.

- Ajjaj... - suttogta Phyllis. Már annyira aggódott a fiúk miatt, hogy remegni kezdett.

Felrohantak a Griffendél emeletére, s ott meglátták azokat, akiket egész végig kerestek.

- Jelszó? - kérdezte a Kövér Dáma.

- Öh...

- Hát itt vagytok! - szólt Hermione.

- Hol bujkáltatok ilyen sokáig? - folytatta Phyllis - Mindenféle buta pletykákat hallottunk - valaki azt mondta, hogy kicsaptak titeket, mert lezuhantatok egy repülő autóval.

- Hát... nem csaptak ki minket. - felelte Harry.

- Azt akarod mondani, hogy tényleg repültetek? - Hermione hangja majdnem olyan szigorúan csengett, mint McGalagonyé.

- Hagyjuk a prédikációt. - szólalt meg türelmetlenül Ron. Phyllis felháborodva tekintett rá. Hallani akarta, hogy mi történt a testvérével, s nem bírta elhinni, hogy Ron egy ilyen ijesztő dolog - hogy nem voltak a vonaton, sem a nagyteremben - után csak simán az ágyára tud gondolni!

- A jeszó vaktyúk, de most nem ez a lényeg... - kezdte Phyllis, de nem tudta befejezni, mer kinyílt a portrélyuk, és odabent kitört a tapsvihar. Ajánlkozó kezek nyúltak ki, hogy besegítsék a hősöket. Hermionének és Phyllisnak bezzeg senki sem segített.

- Zseniális! - lelkendezett Lee Jordan - Micsoda ötlet! Fantasztikus belépő! Kocsival nekirepülni a fúriafűznek! Erről évekig fognak beszélni!

- Szép volt. - dicsérte meg a fiúkat David, az ötödéves, akinek Phyllis csak a keresztnevét tudta.

Fred és George átverekedték magukat a tömegen, s kórusban kérdezték:

- Miért nem hívtatok vissza minket, mi?

Ron céklavörös fejjel, szégyenkezve mosolygott. Phyllis odaküzdötte magát hozzájuk, s már épp nyitotta volna a száját, mikor megérkezett Percy is.

- Harry, mondjátok már el, hogy... - kezdte Phyllis, de Ron félbeszakította.

- Bocs, de elég fáradtak vagyunk. Asszem felmegyünk.

Azzal hátat fordítottak Percynek, Phyllisnak és Hermionénak, s a hálótermek felé igyekeztek. Phyllis már épp utánuk indult volna, mikor Harry hátrakiáltott neki:

- Jó éjt!

Phyllis úgy felfújta magát, mint egy brekegni készülő béka, majd lassan kieresztette a levegőt. Hermione megveregette a hátát, s a lépcső felé kezdte terelni. A Weasley ikrek melléjük szegődtek.

- Hé, ti már megdicsértétek őket? - kérdezte Fred.

- Fred, ne most... - igyekezett lekoptatni Hermione, de Phyllis a szavába vágott.

- Semmi baj, Hermione. Persze Fred, mindjárt utánuk megyek, hogy megdicsérjem őket. Nem biztos, hogy te izgultál miattuk, de én betegre aggódtam magam, mert azt hittem valami bajuk esett! És ha már ennyi gondot okoztak, akkor szerintem jogosan vártam el tőlük a magyarázatot, de nem, csak bejöttek ide, megünnepeltétek őket, majd amikor odamentem válaszokat kérni, akkor hirtelen nagyon fáradtak lettek! És én utánuk mentem volna, ha Harry nem pattint le csupán annyival, hogy "Jó éjt!"! Ti csak azt látjátok, hogy milyen menő, hogy nekirepültek egy értékes és ritka fának, de én az egész vonatút alatt nem nyugodtam meg, és a vacsoránál is alig bírtam enni! És utána semmit sem hajlandók mondani nekünk! Így aggódjon értük a fene! Végeztem!

Azzal Phyllis a könnyeivel küszködve felszaladt a lányok hálókörletébe vezető lépcsőn, és becsapta maga mögött a Hermionével közös szobájuk ajtaját. Szipogva az ágyra vetette magát, s a párnáját magához ölelve pityergett magában. Pár perccel később belépett Hermione, s csendben pizsamára váltott. Phyllis annyira sértődött és csalódott volt, hogy másnap arra se emlékezett, hogy mikor aludt el.

Harry szemszöge:

- Hihetetlen! - lelkendezett a hálótermeben Seamus.

- Csúcs... - mondta Dean.

- Tök jó. - suttogta ámulattal Neville.

Harry nem bírta tovább: ős is elvigyorodott.

Ekkor viszont kinyílt a hálóterem ajtaja, s a Weasley ikrek dugták be a fejüket.

- Harry, Ron. Gyertek ki egy percre.

A két fiú vigyorogva kiment a folyosóra, ahol szembe fordultak az ikrekkel. Harry egy újabb dicsérethullámra számított, ám:

- Ti hallottátok, hogy mi történt lent? - kérdezte Fred.

- Nem. - rázta a fejét Ron.

- Harry, igaz az, hogy egyszerűen odalöktél Phyllisnak és Hermionénak egy "Jó éjszaká"-t? És Ron, te simán lekoptattad őket? Azok után ami történt?

- Miért? - kérdezte értetlenül Ron - Hiszen nem történt semmi...

- De igen, történt. - mondta George csendesen - Mikor felsiettetek, odamentünk a lányokhoz, hogy megdicsértek-e titeket.

- Nem dicsértek meg...

- Nem. És ennél a pontnál Phyllis felrobbant, mint egy bomba. Nagyon kiabált. Betegre aggódták magukat Hermionével, de ő viselte a legrosszabbul, mivel Harry a testvére. A vacsoránál alig evett, az egész utat végig stresszelte. Kétszer is végignézték az egész vonatot. Amikor kiabált, láttuk, hogy mindjárt elsírja magát. Egy magyarázatot igazán megérdemeltek volna.

Ron lehajtotta a fejét, Harry pedig úgy érezte, mintha gyomron vágták volna. Ennyire még sosem szégyellte magát.