Phyllis mélyet szippantott a fenségesen tiszta, friss levegőből. A tenger hullámzásának zaja elfeledtette vele a hopponálás kellemetlenségét, s megnyugvással töltötte el. Az angol tengerparton sosem volt, így nem tudta ezt mihez hasonlítani, de elámult, mikor látta, hogy a tavak szürke vizével ellentétben a tenger kristálytiszta. A hullámok a partot mosták, s a kicsiny ráknyomok teljesen jól látszottak a víz alatt is. Legszívesebben azonnal belerohant volna a gyönyörű, távol már mélykék vízbe. Perselus mintha legilimenciát használt volna, úgy mondta.

- Most még ne menj bele. Fél óra múlva találkozunk Malfoyékkal. Ugye nem akarod összekoszolni a ruhádat?

- Nem. - mondta Phyllis, de nem vette le a szemét a tengerről. Elindultak a homokos parton Malfoyék nyaralója felé. A hatalmas, krémfehér ház irreálisan nagy volt, még távolról is. Tizenöt percnyi gyaloglás után elérték az épületet, s Perselus megnyomta a fehér, másfél méter magas kőfalon lévő csengőt.

A csilingelés kihallatszott a házból, s nemsokára megjelent egy karcsú, magas nő. Csinos vonásai voltak, s szőke haja elegánsan és szálegyenesen súrolta a vállait.

- Áh, Perselus! - mosolyodott el. Lelépdelt a bejárati lépcsőn, s kinyitotta a fehér kovácsoltvas kaput.

- Hát épségben ideértetek!

- Igen, minden simán ment. Úgy tizenöt percnyire innen hopponáltunk. Ha jól emlékszem, Lucius azt mondta, hogy innen nem messze már muglik is lehetnek, így nem árt vigyázni.

Erre a nő elfintorodott.

- Lucius mindig óvatos, de muglit még nem nagyon láttunk itt. Ez egy magánpart.

Phyllis megrökönyödve nézett körül. Hibátlan, gyönyörű növényzet, kék tenger, sima homok, ameddig a szem ellát... ez mind a Malfoyoké!?

Gyorsan becsukta a száját, s a nő felé fordult.

- Jó napot kívánok, Phyllis Lily Piton vagyok. - mondta. A nő rámosolygott.

- Áh, szóval te vagy Perselus lánya. Narcissa Malfoy vagyok, örvendek. Én vagyok Draco anyja. - kezet ráztak.

Phyllisnak csak most tűnt fel, hogy a nő egy rendkívül elegáns, zöld és fehér ruhát visel. Volt ízlése, az biztos. A lány szürke kisegérnek érezte magát Mrs. Malfoy mellett.

- Gyertek, kerüljetek beljebb. Lucius és Draco bent vannak.

Phyllis és Perselus felbaktattak Mrs. Malfoy mellett a bejárati lépcsőn, majd beléptek a házba. Phyllis most ámult csak el igazán. A berendezés gyönyörű volt. Minden bútor ugyanolyan, letisztult, mégis elegáns stílusú volt. A falak többsége a zöld világosabb árnyalatit képviselte, és az ezüst dekorációk kiegészítették a bútorokat. Phyllis úgy érezte, mintha Mardekár klubhelyiségébe csöppent volna, a sötétzöld ülőgarnitúrák és szőnyegek pedig csak tetézték ezt.

Kicsit viszolygott a stílustól, - elvégre Griffendéles volt, aki a vörös-arany környezetet szokta meg, - de attól még elismerte, hogy szép, és volt érzéke annak, aki berendezte.

Lucius Malfoyt pillantotta meg, aki a nappaliból lépett elő.

- Perselus. - a két férfi kezet rázott - Öröm titeket itt látni.

- Mi pedig köszönjük a meghívást. - mosolygott a fekete hajú férfi, de Phyllis látta, hogy nem őszintén.

- Jó újra látni, Mr. Malfoy. - köszönt Phyllis.

- Szívesen látunk titeket. - mosolygott Narcissa. Phyllisnak kezdett elege lenni. Félt, hogy vagy rátör a nevetés, vagy elhányja magát. Utálta ezt a negédes társalgást, aminek semmi értelme nem volt.

- Hol van Draco?- fordult a férjéhez Narcissa.

- Odafönt. - mutatott Mr. Malfoy egy lépcső felé, ami valószínűleg az emeltre vezetett.

- Draco! Gyere le, megjöttek!

Ajtónyitódás, majd -csukódás hallatszott, s hallani lehetett, ahogy valaki lelépdel a lépcsőn. Draco megállt a lépcsőfordulóban.

- Jó napot, Piton professzor. - köszönt - Szia Phyllis.

- Perselus, meginnál velünk egy kávét? - kérdezte Lucius - Hisz még reggel van, biztos siettetek.

- Igen, egy kávét szívesen elfogadnék.

- Draco, nem invitálod fel Phyllist? - kérdezte Narcissa, majd választ sem várva átvonult a két férfival a teázónak használt helyiségbe.

- Gyere. - szólt a fiú, s Phyllis utánaindult a lépcsőn.

Draco szemszöge:

Mikor felértek az emeletre, Draco elmondta, mi hol van a házban.

- Odalent van az előtér, a nappali, a konyha, a teázó, és az étkező. Idefent van az én szobám, a vendégszoba, a szüleim szobája, és egy kisebb könyvtár. Apám itt tartja a tiltott könyveinek egy részét. - mondta - Nagyjából ennyi.

- Várj. - szólt Phyllis - Hol van a fürdő? Meg a mosdó?

- Minden hálószobához tartozik egy.

A lány meghökkent, látszott rajta, hogy nincs hozzászokva az olyasmi dolgokhoz, amiket Draco már természetesnek vett. Zavartan álldogáltak egy ideig, majd Draco gyorsan megszólalt.

- Gyere, a szobám erre van. - elvezette Phyllist a folyosó végéig, s kitárta előtte az ajtót. A lány szájtátva nézett körbe.

- Ez hatalmas! - kiáltotta, majd gyorsan a szájára tette a kezét, s csendesebben folytatta - Nagyon szép.

Draco megmosolyogta Phyllis reakcióját. Lehuppant az ágyára, Phyllis pedig leült a földre, vele szemben. Most Dracon volt a csodálkozás sora.

- Miért ülsz a földre?

- Baj?

- Nem, csak... furcsa.

- Szeretek a földön ülni. Mikor átmentem Harryék szobájába a Roxfortban, akkor is a földre ültünk.

Draco a szemét forgatta. Már megint Potter, és az az idióta Weasley! Phyllis még öt perce sincs itt, de máris szóba kerültek.

- Apámék szerintem még egy jó ideig beszélgetni fognak. Addig mit csináljunk?

- Beszélgessünk. Te mit csináltál eddig a nyáron? Azt mondtad, elfoglalt vagy.

- Igen, egyrészt házi feladatokat írtam, másfelől meg a szüleim mellett kellett teljesítenem. Júniusban rengeteg helyre eljárunk... És apám is mindenféle fogadást, meg bált rendez ilyenkor.

- Oh... Képzeld, mi a Szent Mungónak készítünk bájitalokat a nyáron. - Phyllis mesélni kezdett arról, hogy milyen Piton mellett segédkezni, miért olyan jó barátkozni a kórházi ápolókkal, hogyan ismerte meg Garnett Fox-ot, az igazgatót, miket olvasott, miért utálta megírni a mágiatörténet dolgozatát, és így tovább.

Draco cserébe a Malfoyok életébe vezette be, hogy miként zajlanak a bálok, miért kell a szüleivel mennie ha egy fontos emberrel találkoznak, mik az elvárásaik vele szemben, és mesélt gyerekkori történeteket is.

Phyllis elmesélte neki a Fehér Pálca történetét, hogy miként talált rá, és beszámolt az információkról, amiket az Indigókról talált a könyvekben.

- És képzeld, már sikerül átváltani az Indigó alakomba anélkül, hogy megerőltető lenne, vagy feldühödnék. És ha mérges vagy rémült vagyok, akkor is vissza tudom fogni.

- Mutasd meg! - kérlelte Draco.

Phyllis lehunyta a szemét, s a haja egy pillanat alatt elfehéredett, majd mikor ismét Dracora emelte tekintetét, íriszei már kékek voltak a zöld és barna helyett.

A fiú ámulva nézte őt.

- Menő - suttogta.

- A szüleidnek elmondtad, hogy Holdszülött vagyok? - kérdezte Phyllis.

- Nem - rázta a fejét Draco - Senkinek sem mondtam el. Nem emlékszel? Dumbledore azt mondta, ha bárkinek elmondom, felejtésátkot szórnak rám és mindazokra, akik megtudják.

Ismét csönd következett. Pár perc múlva Phyllis megszólalt.

- Azt mondtad, még a Roxfortban, hogy szoktál kviddicsezni. Nincs véletlenül két seprűtök?

Draco erre felkapta a fejét. Hogy erre miért nem gondolt előbb!

- Dobby! - kiáltotta.

Phyllis szemszöge:

A semmiből hirtelen egy házimanó bukkant elő. Nagy denevérfülei ide-oda billegtek, ahogy meghajolt Draco előtt.

- Hívatott, fiatalúr?

- Igen. Hozd ide az új seprűmet, és az egyik másikat.

- Ahogy parancsolja, uram.

Dobby eltűnt, majd egy pukkanás kíséretében ismét megjelent, de ezúttal csontsovány kis karjai közt két seprűt egyensúlyozott.

- Dobby meghozta a seprűket, uram, Dobby hova tegye őket?

- Az ágyra.

Amikor a manó letette a seprűket az ágyra, Phyllis észrevette, hogy teniszlabda szemei ugyanolyan zöldek, mint Harryé.

- Fiatalúr, kisasszonyom... - Dobby meghajolt, s köddé vált.

Draco odadobta az egyik seprűt Phyllisnak.

- Nézd meg a márkát.

- Nimbusz Kétezer-egyes!?

- Bizony - bólintott büszkén Draco - Apám vette őket egy hete. Az új, piacra dobott csúcsmodellek. Gyere, menjünk le, kérdezzük meg apámékat, hogy kimehetünk-e velük.

Letrappoltak a lépcsőn. A három felnőttet a teázóban találták.

- Apám, kimehetünk Phyllisal repülni?

- Igen, de ne kóboroljatok messzire. Hamarosan mi is kimegyünk utánatok.

- Rendben.

A két gyerek visszaszaladt az emeletre.

- Vegyél fürdőruhát. Akkor fürödhetünk is. 

Phyllis előkapta a bőröndjéből az új fürdőruháját.

- Hol öltözhetek át?

- Ott a fürdőszoba.

Phyllis besurrant a tágas helyiségbe, s átöltözött.

Draco szemszöge:

Draco gyorsan felkapta zöld, ezüstszegélyű fürdőnadrágját, majd leült az íróasztalához. Pár pillanat múlva halk kopogás hangzott.

- Te már átöltöztél?

- Igen, kijöhetsz - mondta Draco, mire Phyllis kinyitotta a fürdőszobaajtót, s kilépett.

A fiú először köpni nyelni nem tudott, úgy elcsodálkozott. A lány egy letisztult, de mégis gyönyörű fehér fürdőruhát viselt, aminek egyetlen díszei az arany szegélyek voltak.

- Mi az? - kérdezte Phyllis a fiú arcát látva.

- Semmi - rázta meg a fejét Draco, s magában megjegyezte, hogy a fehér és arany szín gyönyörűen kiemelik a lány mélyvörös haját.

- Tipikus mardekáros - vigyorgott a lány, s Draco fürdőruhájára mutatott.

- Meg kell mutatnom, ki is vagyok - húzta ki magát Draco.

- Akkor megyünk? - kérdezte Phyllis még mindig kuncogva.

- Persze.

Egy perccel később már kint álltak a szikrázó, kora délelőtti napsütésben a tengerparton. Draco el sem bírta hinni, hogy ő fogja megtanítani Phyllist repülni. Nem Potter, nem Weasley, de még csak nem is Piton, hanem ő. Alig várta, hogy lássa a kviddicstehetségén elámuló lány csodálkozó arcát, csillogó szemeit, s hallani, ahogy arra kéri, tanítsa meg repülni.

Tudom, magamhoz képest borzasztóan rövid részt írtam, de holnap igyekszek megírni még egyet, ami lehetőleg hosszabb ennél. Addig minden jót mindenkinek!