Phyllis egészen McGalagony szobájáig követte a csapatot. Amikor azonban Harry benyitott, és a pár pillanatig tartó döbbent csend után a Weasley szülők rávetették magukat Ginnyre, az ideiglenes alakja halványodni kezdett. A szoba képe elmosódott előtte, és egyre inkább Madam Pomfrey aggódó arca került a szeme elé. Végül nagy levegőt véve magához tért a gyengélkedőn, immár a saját testében.

- Igyál - mondta a javasasszony, és egy pohár vizet nyújtott felé.

Phyllis elvette a folyadékot, és egy hajtásra megitta.

- A többiek? - nézett körbe.

Colin, Penelope, Hermione és Justin mind-mind épen és egészségesen mozgatták be elgémberedett tagjaikat. Nick, akinek erre nem volt szüksége, távozott a falon keresztül. Phyllis boldogan Hermionére mosolygott. Nagyjából negyed óra múlva McGalagony lépett be a helyiségbe, nyomában Mr és Mrs Weasleyvel és Ginnyvel.

- Előre szóltam az érkezésünkről, Poppy - szólt oda a professzor.

- Tudom, tudom...

Phyllis Hermione felé mosolygott, aki értetlenül pislogott felé.

- Harry és Ron elkapta a Baziliskust, és kiszabadították Ginnyt - mondta Phyllis egyszerűen.

- Ginnyt?

- Igen, Ginnyt elrabolta Mardekár szörnyetege. Hosszú sztori, és Harry többet tud. Végül is, ő küzdött meg a kígyóval.

McGalagony erre megdöbbenve felé fordult.

- Piton kisasszony, mégis honnan tud ezekről? Hiszen csak most tért magához, nem?

- Ott voltam - jelentette ki Phyllis, mire a gyengélkedőn néma csend lett.

- De... az nem lehet... Phyllis, nekem az az utolsó emlékem, hogy a kígyó szeme felbukkan a tükörben.

- Én a tudatomnál maradtam, és egy darabig azt hittem megőrülök. Ti nem? - Phyllis értetlenül nézett körbe. - Aztán valahogy sikerült kiszakadnom a testemből, de senki sem látott meg. Harryvel és Ronnal lementem a Kamrába, és mikor Harry majdnem meghalt, még meg is tudtam védeni azzal, hogy tüzet generáltam.

McGalagony megilletődve pislogott rá, végül aprót bólintott.

- Értem... nos, mivel ezt bizonyítani már nem igazán tudjuk, remélem megelégszik azzal, hogy értesítem Dumbledore professzort a történtekről, de nem fogjuk nagydobra verni a dolgot.

- Azért lennék a leghálásabb - sóhajtotta Phyllis, és tovább tornáztatta a karjait.

- Ha Madam Pomfrey végzett a vizsgálatokkal, kérem fáradjanak le a nagyterembe - mondta még McGalagony. - Az igazgató lakomát szervezett annak örömére, hogy Mardekár szörnyetegét legyőzték.

Phyllis már jó néhány Roxfort-beli lakomán részt vett, de ehhez foghatót még ő sem élt át. Madam Pomfrey jó egy óra múlva engedte le őket, miután minden lehetséges ellenőrzést elvégzett rajtuk.

A nagyteremben mindenki pizsamában volt, és Phyllis azt se tudta minek örüljön jobban: Annak, hogy végre Harry nyakába ugorhatott Hermione kíséretében, és boldogan sírva kiabálja újra és újra azt hogy: "Legyőzted! Legyőzted!"; annak, hogy Justin a szeme láttára szorongatta percekig a testvére kezét miközben vagy százszor bocsánatot kért, amiért őt gyanúsította; annak, hogy hajnali fél négykor befutott Hagrid, és akkorát csapott a vállukra, hogy mind a négyen beleborultak a süteményes tányérjukba; annak, hogy Perselus egy bordaropogtató ölelésben részesítette mikor belépett a terembe; annak, hogy a Harry és Ron által nyert fejeként kétszáz pontból a Griffendél idén is megnyerte a házkupát; annak, hogy McGalagony professzor bejelentette: Az iskola ajándéka képen az összes vizsga elmarad (-Jaj, ne! - siránkozott Hermione); vagy annak, hogy Dumbledore közölte az érintettekkel: Lockhart professzornak a továbbiakban sajnos nem áll módjában meghosszabbítania tanári szerződését, mert sürgősen el kellett utaznia emlékeket keresni. Ez utóbbi hírt egyébként nemcsak a diákok, de néhány tanár is üdvrivalgással fogadta.

- Milyen kár - jegyezte meg Ron, miközben a sokadik lekváros fánk után nyúlt. - Pedig már kezdtem megkedvelni.

A félév hátralévő részében gyönyörű, napsütéses idő volt. A Roxfortban az élet visszazökkent a rendes kerékvágásba - eltekintve persze egy-két apró változástól: a sötét varázsaltok kivédése tantárgyat átmenetileg törölték az órarendből (,, azt volt elég alkalmunk gyakorolni" - torkolta le Ron a csalódott Hermionét), és Lucius Malfoyt kizárták az iskola felügyelőbizottságából. Draco többé nem viselkedhetett úgy, mint az iskola királya. Épp ellenkezőleg: mogorva és hallgatag lett. Ginny viszont Phyllis legnagyobb örömére újra mosolygós és vidám volt. A lány nem győzte szégyellni magát, amiért nem vette észre Ginny problémáit, és elhatározta, hogy innentől kezdve figyelni fog a kislányra, és ezt az elhatározást a bátyjain is látta. Milyen szép is, ha az embernek családja van - gondolta. Apropó család.

Csak úgy repült az idő, és mire észbe kaptak, felvirradt az indulás napja. Phyllis elszomorodva pakolta be a holmijait az utazóládájába. Nem akart ismét elválni Harrytől, amit mégis kénytelen volt megtenni.

Harry, Phyllis, Ron, Hermione, Fred, George és Ginny közös fülkét foglaltak maguknak a Roxfort Expresszen. Eltökélt szándékuk volt, hogy kihasználják az utolsó pár órát, amíg varázsolhatnak: lejátszottak jó néhány parti robbantósdit, beindították Fred és George maradék Filibuster csillagszóróit, Phyllis a kérésükre nevetségesebbnél nevetségesebb alakokat vett fel a kérésükre, és gyakorolták a lefegyverző bűbájt. Ez utóbbi Harrynek ment a legjobban.

Már majdnem megérkeztek a King's Crossra, mikor Phyllisnek valami szöget ütött a fejében.

- Mondd csak, Ginny, miféle titokzatos dolgot csinált Percy, amit nem szabadott elmondanod Harryéknek?

- Te már akkor külön lélekként mozogtál az iskolában? - csodálkozott el a kislány, majd kuncogni kezdett. - Amúgy annyi az egész, hogy... Percynek barátnője van.

Fred egy rakás könyvet pottyantott George fejére, Phyllis pedig eltátotta a száját meglepetésében.

- Micsoda?

- Az a hollóhátad prefektuslány, Penelope Clearwater - mesélte Ginny. - Vele levelezett egész nyáron. Az iskolában meg titkos randikat beszéltek meg. Egyszer pont akkor nyitottam be az egyik üres terembe, amikor ott csókolóztak. Percy nagyon kiborult, mikor a lányt, hát... megtámadták. De nem fogjátok cikizni érte, ugye? - tette hozzá aggódva.

- Dehogy fogjuk - felelte Fred, de közben olyan arcot vágott, mintha előre hozták volna a születésnapját.

- Miért cikiznénk? - vihogott George.

A Roxfort Expressz lassított, végül megállt.

Harry pennát és egy darab pergament vett elő, majd Hermionéhez, Phyllishoz és Ronhoz fordult.

- Ez egy úgynevezett telefonszám - magyarázta. Háromszor felírta a számot, majd háromfelé tépte a pergament, és átadta nekik. - Nyáron elmondtam édesapádnak, hogyan kell telefont használni. Majd hívjatok fel, jó? Nem élném túl, ha megint mást se hallanék két hónapig, mint Dudley röfögését...

Phyllis érdeklődve nézegette a számsort.

- Tehát, ha ezeket a számokat ebben a sorrendben lenyomkodom az utcában lévő fülkében, miután dobtam bele pénzt, akkor...

- Akkor én a túloldalról felveszem a kagylót, és úgy beszélhetünk egymással, mintha együtt lennénk - bólintott Harry.

- Majd utánaolvasok - mondta Phyllis, és a fecnit a zsebébe süllyesztette. Alig várta, hogy hazaérjen, és megcirógassa Mightot, aki már otthon várta a ládájával együtt, mégis, elkeserítő volt, hogy Harry nem jöhet vele.

- A nénikétek meg a bácsikátok biztosan büszkék lesznek rád - mondta Harrynek Hermione, miokr leszálltak a vonatról, és csatlakoztak a kijárat felé hömpölygő tömeghez. - Ha megtudják, hogy milyen hőstettet vittél véghez...

- Büszkék? - nevetett Harry. - Hogy képzeled? Mikor annyiszor meghalhattam volna, és mégis élek? Meg fognak pukkadni mérgükben...

Azzal a négy jó barát együtt sétált át a muglik világába vezető falon.

Draco leszállt a vonatról, és kedvetlenül ment ki a muglik peronjára. Az anyja ott várt rá tíz méterre. Miközben igyekezett utat törni magának a tömegben, meglátott egy mellette elszálló vörös hajkoronát, és egy csendes hangot, ami neki szólt:

- Kellemes nyarat.

- Neked is...

Valamivel jobb hangulatban ért oda az anyjához, aki a karját nyújtotta neki, hogy a rengeteg embert kihasználva hoppanálhassanak.

Te szent ég! Bocsánat! Rengeteg ideig nem volt rész, ami miatt mélységesen szégyellem magam. De egyszerűen nem éreztem sem ihletet, sem kedvet hozzá, és nem akartam kritikán aluli részt feltenni. Olvassa ezt még valaki? Nem csodálnám, ha nem... még egyszer bocsánat! Most igyekezni fogok a következő résszel! Addig is minden jót!