Harry tudta, hogy másnap a rejtély a segítségük nélkül is megoldódik, de azért elhatározta, hogy alkalomadtán benéz Myrtle mosdójába. Erre már délelőtt lehetőség kínálkozott, mikor Gilderoy Lockhart mágiatörténet-órára kísérte őket.

Lockhart, aki oly sokszor kijelentette, hogy elmúlt a veszély, és akinek az események mindig rácáfoltak a szavaira, most is teljesen feleslegesnek tartotta a diákok kísérgetését. Frizurája amúgy is kissé ziláltabb volt a szokásosnál; látszott, hogy egész éjjel a negyedik emeleti folyosón járőrözött.

- Majd emlékezzetek rá, mit mondtam - szólt, miközben maga előtt terelgette a griffendéleseket -; az első mondat, amit azok az újraélesztett szerencsétlenek kiejtenek a szájukon, ez lesz: "Hagrid a tettes." Őszintén csodálom, hogy McGalagony még mindig szükségesnek tartja ezeket az óvintézkedéseket.

- Igaza van, tanár úr - bólogatott Harry. Ron még a könyveit is elejtette meglepetésében.

- Köszönöm, Harry - felelte gálánsan Lockhart, miközben utat engedtek egy nagyobb hugrabugos csoportnak. - Nekünk, tanároknak épp elég tennivalónk van anélkül is, hogy a diákokat kísérgetnénk és őrt állnánk éjszakánként a folyosókon...

- Egyetértek, tanár úr - hízelgett Ron, mert már értette, mire megy ki a játék. - Szerintem nyugodtan visszamehet, hisz már csak egy saroknyira vagyunk a bűbájtanteremtől.

- Milyen igazad van, Weasley - csillant fel Lockhart szeme. - Tényleg jobb lesz, ha visszamegyek, és felkészülök a következő tanórámra.

Azzal sarkon fordult, és elsietett.

- Még hogy felkészül az órájára - dörmögte Ron. - Inkább bedauerolja a haját!

Harry és Ron lelassították a lépteiket, és előreengedték a többi griffendélest. Épp akkor haladt el mellettük a mardekárosok csoportja, és Harrynek feltűnt a sor leghátulján kullogó Draco Malfoy, aki mosolyogva motyogott magában. De nem azzal az öntelt, kárörvendő vigyorral volt, hanem őszinte, vidám mosollyal. Harry összeráncolt szemöldökkel nézett a fiú után, aki egy pillantásra se méltatta. Mi a fene üthetett belé? Elég gyanús volt.

Mikor az utolsó társuk is befordult a sarkon, Harry és Ron beugrottak egy szűk átjáróba, és Hiszis Myrtle mosdója felé vették az irányt. Már épp gratulálni akartak egymásnak a sikeres trükkhöz, amikor...

- Potter! Weasley! Mit keresnek itt?

McGalagony professzor állt előttük, pengevékonyra összepréselt ajkakkal.

- Mi csak... mi csak... - dadogta Ron. -, mi épp csak... csak meg akartuk nézni...

- Phyllist és Hermionét - vágott a szavába Harry. McGalagony és Ron egyaránt rámeredtek.

- Már nagyon rég nem jártunk náluk, tanárnő - sietett a folytatással Harry, s beszéd közben észrevétlenül Ron lábára lépett. - Gondoltuk, belopózunk a gyengélkedőre, és megnyugtatjuk őket, hogy nem kell aggódniuk, mert a mandragórák már megértek.

McGalagony némán meredt rájuk, s Harry egy pillanatig attól tartott, kiabálni kezd, de mikor megszólalt, a hangja inkább rekedt és elfúló volt, semmint haragos.

- Értem - Harry döbbenten látta, hogy a tanárnő szemében könny csillan. - Tudom, milyen nehéz most az áldozatok barátainak... és megértem. Természetesen meglátogathatják Piton és Granger kisasszonyt. Értesítem Binns professzort a hollétükről. Mondják meg Madam Pomfreynek, hogy tőlem kaptak engedélyt a látogatásra.

A fiúk alig merték elhinni, hogy büntetés nélkül megúszták a találkozást McGalagonyval. Hallották, ahogy a tanárnő távozóban kifújja az orrát.

- Ez volt a leghatásosabb mese, amit hallottam - jelentette ki elismerően Ron.

Most már nem tehettek mást, el kellett menniük a gyengélkedőre. Madam Pomfrey, vonakodva bár, de beengedte őket.

- Semmi értelme egy kővé dermesztett emberhez beszélni - mondta, s a fiúk kénytelenek voltak igazat adni neki. A két lánynak valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy látogatóik érkeztek. Harry és Ron ennyi erővel akár az éjjeli szekrényt is vigasztalhatták volna.

- Kíváncsi vagyok, látták-e a merénylőt - szólt Ron, és szomorúan nézte Hermione dermedt vonásait, Harrynek viszont Phyllisen akadt meg a tekintete, azon belül is a lány mellkasán fekvő gyűrött papírlapon.

Némán odasietett a nővéréhez, és intett Ronnak, hogy kövesse.

- Szerinted hogy került ez ide? - kérdezte suttogva, nehogy felkeltsék Madam Pomfrey figyelmét.

- Fogalmam sincs. Viszont mintha valamit írtak volna a másik oldalára - azzal Ron megfordította a lapot.

Egy régi könyvtári könyv kitépett lapja volt. Ron gondosan kisimította, és közösen olvasni kezdték.

A kies honunkban leledző temérdek félelmetes bestia és szörny-állat között aligha akad tsodásb és halálosb fajzat, mint a Baziliskus, más néven a Kígyók Királya. Ezen tsúszómászó, mely gyakorta giganticus méreteket ölt, száz-évekig is elélhetik. Böltsője a tyúknak tojása, mellyen varangyos béka kotlik. Gyilkos fegyvere is felettébb tsodás, hisz' halálos méregtül tsepegő foga mellett a nézése is halált hozó: valamely ember vagy állat tekintetének tüzébe kerül, nyomban életét veszíti. A pókok menekülnek a Baziliskus elől, mert emez gyűlölt ellenségük. A Baziliskus pediglen féli a kakasnak rikkantását, melynek hallatán menten kiszenved.

A szöveg alatt Phyllis jellegzetes finom írásával egyetlen szó állt: Csövek.

Harry úgy érezte, mintha lámpát gyújtottak volna  fejében.

- Ron - zihálta izgatottan - megvan a megoldás. A kamrában lakó szörnyeteg egy Baziliskus - egy hatalmas kígyó! Én tudok párszaszóul, ezért értettem meg a suttogást, amit senki más nem hallott!

Harry körülnézett a megkövült emberekkel teli kórteremben.

- A Baziliskus tekintete halálos. Most mégsem halt meg senki, mert egyikük sem nézett közvetlenül a kígyó szemébe. Colin a fényképezőgépen keresztül látta meg. A Baziliskus tekintete elégette a filmet a gépben, de maga Colin csak kővé dermedt. Justin... Justin boztos Félig Fej Nélküli Nicken keresztül látta meg! Nicket teljes erővel érte a gyilkos tekintet, de ő már nem halhatott meg még egyszer. Phyllis, Hermione és a hollóhátas lány mellett pedig egy tükröt találtak. A lányok épp akkor jöttek rá, hogy mi is van a Kamrában. Ez megmagyarázza, hogy Phyllis miért vált kővé, mikor félvér. Az utód nem akarta, hogy szétkürtöljék a megoldást. Figyelmeztették az első embert, akivel találkoztak, hogy saroknál előbb nézzen körül egy tükörrel. A lány elővette a tükrét, és...

Ronnak tátva maradt a szája.

- És Mrs Norris? - kérdezte végül.

Harry megpróbálta felidézni a Halloween estéjén lejátszódott jelenetet.

- A tócsa... - kezdte töprengve. - Igen, a víz, ami Hisztis Myrtle mosdójából ömlött ki a folyosóra! Mrs Norris csak a kígyó tükörképét látta meg a tócsában...

Harry újra meg újra elolvasta a nyomtatott szöveget. Minél tovább nézte a papírt, annál több minden vált világossá a fejében.

- A kakaskukorékolástól kiszenved! Hagrid kakasait megölték! Mardekár utódja nem akarta, hogy akár egyetlen kakas is legyen a kastély közelében, amikor kinyitja a Kamrát. A pókok menekülnek előle! Minden egybevág!

- De hogyan közlekedik a Baziliskus az épületben? - kérdezte Ron. - Egy ilyen ronda nagy kígyót nem nehéz észrevenni.

Harry a lap aljára körmölt szóra mutatott.

- Csövek - mondta. - Csövek... Hát nem érted? A vízvezetékcsövekben mozog. A hang, amit hallottam, a falból szólt.

Ron hirtelen megragadta Harry karját.

- A Titkok Kamrájának bejárata! - szólt elcsukló hangon. - Lehet, hogy egy mosdóban van! Talán épp...

- Hisztis Myrtle mosdójában - fejezete be helyette Harry.

A két fiúnak szinte káprázott a szeme az izgalmas felfedezések tömkelegétől.

- Ez azt jelenti - folytatta Harry. - Hogy nem én vagyok az egyetlen párszaszájú az iskolában. Mardekár utódja is az. Így tud parancsolni a kígyónak!

- Most mit csinálunk? - kérdezte csillogó szemmel Ron. - Beszéljünk rögtön McGalagonnyal?

- Menjünk le a tanáriba - ugrott fel az ágy széléről Harry. - Mindjárt kicsengetnek. McGalagony tíz perc múlva leér.

A fiúk lerohantak a lépcsőn. Nem akarták, hogy egy tanár megint lefülelje őket, ezért egyenesen bementek a tanári szobába, ami még üresen állt. A tágas, faburkolatú helyiségben sötét színű, faragott székek álltak. A fiúk fel-alá járkáltak. Túlságosan izgatottak voltak ahhoz, hogy leüljenek.

Az óra végét jelző csengő azonban most elmaradt. Helyette McGalagony mágikusan felerősített hangja harsant fel a kastély összes helyiségében.

- Minden tanuló haladéktalanul térjen vissza a hálókörletébe! A tanárokat a tanári szobában várom. Kérem, igyekezzenek!

Draco szemszöge:

A mardekárosok kivonuló csapata kénytelen volt irányt változtatni, és a nagyterem helyett zúgolódva a klubhelyiségükbe indultak.

- Újabb merénylet? - nyafogta Pansy Parkinson. - Pont most? És nekünk minek kell menni? Úgysem bántanak.

- Nyomorult kis... - itt Phyllis olyan szót használt, amit Draco meg sem akart hallani. Ha akart, a lány rendkívül bántó és kegyetlen tudott lenni. Szerencsére Parkinson nem hallotta meg, így nem lett jelenet a dologból.

- Én szerintem felmegyek a tanáriba meghallgatni, hogy mégis mi a fene történt - mondta Phyllis.

- Muszáj menned? - kérdezte lelombozva Draco.

- Ígérem, utána visszajövök, és külön bejáratú informátorként állok majd a rendelkezésedre - mutatott be egy cifra meghajlást Phyllis. Draco igyekezett nem elnevetni magát, mert elég furcsa látvány lett volna a társai számára, akik nem láthatták a lányt.

Phyllis irányt váltott, és eltűnt a diákok tömegében.

Jó fél óra múlva bukkant fel ismét, és látszott rajta, hogy valami teljesen lesokkolta.

- Mi történt? - kérdezte Draco, aki a szobájában ücsörögve várt rá, de felpattant az érkezésére.

- Ginny tudott valamit - nyögte Phyllis.

- Mi? - Draco értetlenül összeráncolta a homlokát. - A Weasley lányra gondolsz? Ő lett a mostani merénylet áldozata?

- Nem - mondta rekedten Phyllis. - A szörny elrabolta és magával vitte a Kamrába. Még nálam is többet tudott.

Draco az ágyára ült meglepetésében. Phyllis a padlóra roskadt, és gondolkodni kezdett.

- Nem találták meg a lapot... amikor felmentem ellenőrizni, hogy ott van-e még, csak hűlt helyét láttam, de a tanárok nem tudnak semmit! Nem tudom, hol van a Kamra, nem tudom, hogyan tudnék eljutni Ginnyhez, és hogy meg tudnám-e menteni a jelenlegi állapotomban...

Phyllis kétségbeesetten belekarmolt a saját karjába, és felüvöltött tehetetlenségében.

- Ki juthatott be a gyengélkedőre, és figyelt ránk annyira, hogy észrevegye...! - elakadt a mondatban, és felkapta a fejét. Draco kérdőn nézett rá.

- Lehetséges volna... - suttogta magának a lány. - Basszus... Harry találta meg... és ha nem tudja figyelmeztetni a tanárokat akkor... te jó ég! Elindult a Kamrába!

Azzal Phyllis felpattant, és kirohant a falon keresztül.

Draco nagyot sóhajtott. Már megint mibe keveredett Potter miatt... Már szinte sajnálta a lányt, hogy nem tud kimaradni semmiből, mert azzal a bajjóslatú brigáddal megy mindenhova. Nem értette, hogy mi kötheti annyira Potterhez és a barátaihoz, de egyre inkább afelé hajlott, hogy olyasvalami van a háttérben, amiről nem tud, pedig nagyon akar.

Hátradőlt az ágyán, és hálát adott az égnek, hogy Phyllis a mostani alakja miatt legalább megsérülni nem fog.