Harry, Phyllis, Ron és Hermione régóta tudták, hogy Hagrid mániákus vonzalmat érez a hatalmas és veszélyes lények iránt. Első roxforti tanévük idején a vadőr megpróbált felnevelni egy sárkényt a kunyhójában, és a négy jó barát élénken emlékezett a háromfejű óriáskutyára, Bolyhoskára is. Phyllisnek kétsége sem volt afelől, hogy Hagrid már diákkorában is kezét-lábát törte volna, hogy láthassa a Kamra legendás szörnyetegét. Talán kegyetlenségnek tartotta, hogy a lénynek évszázadokon át a Kamrában kellett senyvednie, és úgy érezte, egy szörny is megérdemli, hogy néha megmozgathassa elgémberedett lábait. Harry elmondta Phyllisnek, hogy ő még azt is el tudja képzelni, ahogy Hagrid megpróbál pórázt kötni a rémlény nyakára. Ugyanakkor az ikrek abban is biztosak voltak, hogy a behemót fiú senki halálát nem kívánta volna.

Szinte már azt kívánták, bárcsak ne jöttek volna rá, hogyan működik Denem naplója. Ron és Hermione újra és újra megismételtették Harryvel, hogy mit látott az emlékben, és Phyllisnek kezdett elege lenni a folyamatos ismétlésből, amit Harry sem viselt jól, valamint a beszámolók utáni hosszadalmas viták is kezdték kikezdeni az idegeiket.

- Az sem kizárt, hogy Denem tévedett - érvelt Hermione. - Lehet, hogy egy másik szörny támadta meg a diákokat...

- Szerinted hány szörny fér el ebben a kastélyban? - morogta Ron.

- Tudjuk, hogy Hagridot eltanácsolták, és a távozása után nem történt több merénylet - szólt fáradtan Harry. - Máskülönben Denem nem kapott volna kitüntetést.

Ron más szemszögből közelítette meg a problémát:

- Ez a Denem nagyon hasonlít Percyre. Egyáltalán, ki kérte, hogy Hagrid után szaglásszon?

- És minket ki kért rá, hogy a mostani tettes után nyomozzunk? - kérdezett vissza Phyllis. - A szörnyeteg megölt egy diákot, és az iskolát bezárták volna.

- Denem egy mugli árvaházban élt. Nem hibáztathatjuk, hogy nem akart oda visszamenni...

Ron az ajkába harapott.

- Harry, te találkoztál Hagriddal a Zsebpiszok közben, igaz? - kérdezte tapogatózva.

- Mégis mikor? - fordult felé Phyllis.

- Amikor a tanévre kellő felszereléseket vettük meg. És Hagrid csak meztelencsiga-riasztót keresett.

A beszélgetésbe hosszú szünet állt be. Azután Hermione habozva feltette a kérdést, ami már a legelején megfogalmazódott mind a négyükben:

- Szerintetek menjünk, és kérdezzük meg Hagridot a dologról?

- Az lenne csak a vidám látogatás - dörmögte Ron.

- Szia Hagrid, mondd csak, nem szabadítottál ránk mostanság valami vérszomjas, szőrös izét? - parodizálta ki Phyllis.

Végül úgy döntöttek, békén hagyják Hagridot, amíg nem történik újabb merénylet. A napok eseménytelenül teltek, és mivel már Harry sem hallotta a testetlen, suttogó hangot, a négy jó barát reménykedni kezdett, hogy nem kell elbeszélgetniük a vadőrrel eltanácsolásának körülményeiről.

Már közel négy hónap telt el azóta, hogy Justin és Nick kővé dermedtek, s diákok többsége, bárki volt is, örökre eltűnt a színről. Végre-valahára Hóborc is beleunt a "Potter, te rosszcsont" kezdetű nótába, Ernie Macmillan pedig az egyik gyógynövénytanórán udvariasan elkérte Harrytől a kalaplengető gombákat tartalmazó dobozt. Márciusban a mandragórák hajnalig tartó házibulit rendeztek a hármas számú üvegházban, Bimba professzor nagy örömére.

- Amint megpróbálnak átköltözni egymás cserepébe, kifejlettnek tekinthetjük őket - magyarázta Phyllis Harrynek. - Akkor aztán életre kelhetnek a többiek a gyengélkedőn.

A tavaszi szünetre a másodikosok külön házi feladatot kaptak: el kellett dönteniük, hogy milyen órákon akarnak részt venni a következő tanévben. Hermione persze ezt a problémát is botzasztó komolyan vette.

- Ez befolyással lehet az egész életünkre - magyarázta Harrynek, Phyllisnek és Ronnak, miközben a felvehető tantárgyak listáját böngészték.

- Egy biztos: leadom a bájitaltant - jelentette ki Harry.

- Nem lehet - rázta a fejét szomorúan Ron. - Meg kell tartanunk az összes eddigi tantárgyat. Különben én is rég kihúztam volna a sötét varázslatok kivédését.

- De hiszen az nagyon fontos tárgy! - hüledezett Hermione.

- De nem akkor, ha Lockhart tanítja - felelte Ron. - Csak annyit sikerült megtanulnom tőle, hogy felelőtlenség szabadon engedni a tündérmanókat.

Neville levelek tömkelegét kapta ezekben a napokban. Népes családja minden tagja tanácsokkal látta el a szakosodás kérdésében. Szegény fiú végül teljesen összezavarodott; nyelvét kidugva tanulmányozta a tantárgylistát, és osztálytársait kérdezgette, hogy melyik tárgy lehet a nehezebb, az aritmetodika, vagy az ősi rúnák tanulmányozása.

Dean Thomas, aki Harryhez hasonlóan muglik közt nevelkedett, a véletlenre bízta a dolgot. Lehunyt szemmel a papírra bökött a pálcájával, és azokra a tantárgyakra iratkozott fel, amelyekre a pálca hegye mutatott. Hermione senkitől nem fogadott el tanácsot, hanem az egyszerűség kedvéért mindenre feliratkozott.

Percy alig várta, hogy megoszthassa velük a tapasztalatit.

- Minden attól függ, hogy milyen irányban akartok továbbhaladni - magyarázta a prefektus az ikreknek. - A jövőtök megtervezését nem lehet elég korán elkezdeni, úgyhogy én a jóslástant ajánlanám. Sokak szerint a mugliismeret mondvacsinált tantárgy, de én a magam részéről úgy vélem, hogy érdemes alaposabban megismerkedni a varázstalan népesség kultúrájával, különösen akkor, ha a karrierterveitek valamennyire hozzájuk kötődnek. Gondoljatok csak apámra, ő naphosszat mugli ügyekkel foglalkozik. A bátyám, Charlie világéletében kóborló típus volt, ezért a legendás lények gondozására specializálódott. Azt válasszátok, ami a legjobban megfelel az adottságaitoknak.

Harry és Phyllis egyöntetűen egyetértettek abban, hogy Harry a kviddicsben van a leginkább otthon. Végül Harry azokat a tantárgyakat választotta, amiket Ron is, hogy ne legyen egyedül egyik órán sem, és legyen kitől segítséget kérnie.

Phyllis pontosan tudta, hogy mire kénytelen szakosodni, és gondolkodni kezdett, hogy mire lehet majd szüksége ahhoz, hogy megfelelő vezetője legyen az Indigóknak. Végül a legendás lények gondozása, aritmetodika, számmisztika és rúnatan mellett döntött. A jóslástan messze elkerülte a pennájával, és a mugliismereteket sem tartotta túl fontosnak. Tisztában volt a mugli szokásokkal, mivel a lakhelyén ő és Perselus voltak az egyetlen máguscsalád.

Az idény következő mérkőzése a Hugrabug-Griffendél találkozó volt. Wood ragaszkodott hozzá, hogy a csapattagok minden este vacsora után edzésen vegyenek részt, ezért Phyllis estéi javarészt Harry nélkül teltek. Mikor egy nap a fiú felvitte a hálótermükbe letenni a seprűjét, fél óra múlva sokkoltan ment vissza a klubhelyiségbe.

- Ellopták Denem naplóját - suttogta, mikor leült a lányokhoz Ron társaságában.

Phyllis kezéből kiesett a penna, nagy foltot ejtve a bájitaltan dolgozatán.

- Micsoda?

- Jól hallottad - bólintott komoran Ron. - Valaki betört a szobánkba, és Harry összes holmiját megrongálta, minden zsebet kifordított... Minden megvan, csak a napló hiányzik.

- De hát... csak egy girffendéles lophatta el. Senki más nem ismeri a jelszavunkat.

- Ahogy mondod - bólintott komoran Harry.

A mérkőzés napja ragyogó napsütést és kellemes szellőt hozott.

- Pompásabb idő nem is lehetne! - lelkendezett Wood, miközben maga halmozta a rántottát a csapattársai tányérjára. Ilyenkor kísértetiesen hasonlított Mrs Weasleyre. - Harry, te is egyél, szükséged lesz az energiádra!

Phyllis sötéten fürkészte a Griffendél asztalát, és azon tűnődött, hogy ki lehet Denem naplójának új birtokosa. Hermione biztatta Harryt, hogy jelentse a lopást, de egyikük ínyére sem volt a dolog. Akkor mindent el kellett volna mondaniuk a tanároknak, és onnantól közszájon forogna, hogy miért csapták ki Hagridot a Roxfortból.

Mikor a négyes elindult a klubhelyiségbe, hogy Harry összeszedje a kviddicsfelszerelését, újabb aggasztó körülmény került fel az egyre bővülő listára. Amint Harry a márványlépcsőre tette a lábát, felkiáltott.

- A hang! - hadarta a barátainak. - Megint hallottam! Ti nem?

Ron és Phyllis a fejüket rázták, és tágra nyílt szemekkel meredtek barátjukra, Hermione viszont a homlokára csapott.

- Harry... azt hiszem, végre megértettem! El kell rohannom a könyvtárba! Phyllis, gyere!

- Mi-Miért? - hebegett a lány, de Hermione csak megragadta a karját, és magával húzta.

Mikor pár emelettel feljebb jártak, Hermione hadarni kezdett.

- Phyllis, nem tartod furcsának a körülményt, hogy csak Harry érti a beszédet, ami a falból jön?

- Dehogynem, de nem tudom, hogy mi miért nem... - kezdte Phyllis, de Hermione megvilágosodása őt is elérte. Megtorpant, és úgy meredt a lányra, mintha azt mondta volna, felfedezte a lehető összes betegség ellenszerét. - Hermione szerinted... szerinted egy kígyó van a Kamrában?

- Igen! Hát nem érted? Mardekár címerállata a kígyó! Harry tud párszaszóul!

- Így már mindent értek! - mondta izgatottan Phyllis, és ismét megindultak. Miközben a könyvtár felé futottak, Phyllisnak még valami az eszébe jutott.

- Hermione... nem lehet, hogy a kígyó fajtája... Baziliskus? Végül is, minden jel erre utal... ha nem néz közvetlenül az ember szemébe, akkor csak kővé dermeszti az illetőt... a tócsa Mrs Norrisnál, Nick nem hallhatott meg, Justin rajta keresztül látta meg, Colin a kameráján át... Hagrid kakasait pedig megölték! A kakaskukorékolástól pedig kiszenved!

- Igen! Minden egybevág! Gyere, siessünk!

A könyvtárban elsunnyogtak Madam Cvikker mellett, majd amilyen csendesen és gyorsan csak tudtak, felcsapták a Varázslények és osztályozásuk című vaskos könyvet.

- Itt van! - mutatott suttogta Hermione a szócikkre.

- Nem fogok most a kikölcsönzéssel vacakolni - sziszegte idegesen Phyllis, majd egy mozdulattal kitépte az egész lapot, és a markába gyűrte. - Mindenkit figyelmeztetnünk kell, hogy minden folyosó előtt nézzenek körbe egy tükörrel, vagy mit tudom én mivel. Még mindig egyszerűbb kővé dermedni, mint meghalni.

A két lány kisietett a könyvtárból, és már meg is pillantották az első emberüket. A lány Penelope volt, a Hollóhát egyik új prefektusa. Hermione megszaporázta a lépteit, és még épp beérték a lányt, mielőtt az befordult volna a következő folyosóra. Sietve elmagyarázták neki a dolgot.

- Ha ez tényleg igaz, akkor mindenkit figyelmeztetnünk kell! - kulcsolta össze a kezét idegességében a Penelope.

- Igen, úgyhogy siessünk! Nincs véletlen egy tükröd? - kérdezte Phyllis sietve.

Penelope beletúrt a táskájába, és előszedett egy kerek kis tükröt.

- Nézzünk körbe vele - unszolta Phyllis.

Penelope felemelte a tükröt úgy, hogy a folyosót lássák vele.

Egy pillanat volt az egész. Phyllis megpillantotta a hatalmas, vékony pupillájú sárga szempárt. A szája meglepetten szétnyílt, de a mozdulat nem fejeződött be. A teste megmerevedett, és ő úgy maradt, állva, továbbra is a kígyó szemétbe nézve. Az állat lassan megfordult, és elsiklott.

Phyllis azt hitte, az elméje ugyanúgy meg fog dermedni, mint ahogy az összes többi embernél tűnt, de a tudatánál maradt. Így állt egész addig, amíg meg nem hallott maga mögött egy sikolyt, de odafordulni nem tudott, hogy megnézze, ki az.

Harry már épp a felszálláshoz készült, mikor megpillantotta McGalagony professzort. A tanárnő félig-meddig futva érkezett a pályára, kezében egy piros megafonnal. Harrynek a szívverése is elállt aggodalmában. McGalagony a szájához emelte a megafont, és a közönség felé fordult.

- A mérkőzés elmarad!

Szavaira felháborodott moraj volt a válasz. Oliver Wood kétségbeesett szállt vissza a földre, és a professzorasszony felé rohant. Felindultságában még a seprűt is elfelejtette kihúzni a lábai közül.

- De tanárnő! Le kell játszanunk ezt a meccset! A kupa... a Griffendél... - McGalagony válaszra sem méltatta. Újra felemelte a megafonját, és további utasításokat adott:

- Minden tanuló haladéktalanul térjen vissza a házuk hálókörletébe, ahol a házvezető tanárok kihirdetik a további tennivalókat. Induljanak kérem, szaporán!

McGalafony leeresztette a megafont, és magához intette Harryt.

- Maga jöjjön velem, Potter.

Harry nem értette, hogy gyanúsíthatják ismét őt, de engedelmeskedett. Ron is kivált a zúgolódó szurkolók tömegéből, és csatlakozott hozzájuk. Harry meglepetésére McGalagony nem tiltakozott.

- Igen, jobb lesz, ha maga is jön, Weasley. Lássuk csak... - a tanárnő körbenézett a tömegben. - Áh, megvan. Perselus! Jöjjön velem!

Harry szíve hirtelen a gyomrába zuhant. Ha McGalagony őt, Ront és Pitont is hívja, annak csak egy oka lehet.

A diákok közül sokan morgolódtak az elmaradt meccs miatt, mások ijednek tűntek. McGalagony visszatért az épületbe, és elindult felfelé a márványlépcsőn. Harry és Ron engedelmesen követték, Piton pedig a tanárnő mellett lépkedett.

- Nem lesz örömteli látvány - szólt a a tanárnő szokatlanul együttérző hangon, mikor a gyengélkedőhöz vezető folyosóhoz értek. - Újabb merénylet történt... ezúttal hármas merénylet.

McGalagony kitárta a gyengélkedő ajtaját, és betessékelte a fiúkat és Pitont.

Madam Pomfrey egy ötödéves, hosszú göndör hajú lány fölé hajolt. Harry látta egyszer-kétszer az iskolában, mivel a Hollóhát egyik prefektusa volt. A szomszédos ágyakon pedig...

- Hermione! - nyögte Ron.

A lány üveges szemmel, mozdulatlanul feküdt, a mellette lévő ágyon pedig Phyllis hevert kővé dermedve.

- Phyllis... - suttogta Harry, és úgy érezte, hogy egy pillanat alatt viszontlátja a reggelijét. Piton minden teketória nélkül Phyllis ágyához rohant.

- A könyvtár közelében bukkantunk rájuk - szólt McGalagony professzor. - Gondolom, nem tudnak magyarázatot adni erre... Mellettük találtuk a földön.

A tanárnő egy kicsi, kerek tükröt mutatott a fiúknak.

Harry és Ron a fejüket rázták, s közben a lányokra meredtek.

- Visszamegyek veletek a Griffendél-toronyba - mondta McGalagony gondterhelten. - Van néhány bejelenteni valóm a griffendélesek számára.

- Legkésőbb délután hat órakor minden tanuló visszatér a háza klubhelyiségébe. Ezután senki sem hagyhatja el a hálókörletet. A tanítási órákra csak tanári kísérettel mehetnek. A mellékhelyiséget is csak tanári felügyelet mellett használhatják. További rendelkezésig felfüggesztjük a kviddicsedzéseket és -mérkőzéseket. A tervezett esti programok elmaradnak.

A klubhelyiségben összegyűlt girffendélesek némán hallgatták McGalagony szavait. A tanárnő összetekerte a pergament, amiből olvasott, és kissé rekedt hangon folytatta:

- Talán mondanom sem kell, hogy soha nem voltam még ilyen nehéz helyzetben. Ha nem sikerül elfogni a merényletek elkövetőjét, az iskolát valószínűleg bezárják. Kérek mindenkit, hogy aki hasznos információval szolgálhat, az haladéktalanul közölje velünk.

Miután a professzor kissé esetlenül kievickélt a portélyukon, a griffendélesek azonnal izgatott beszélgetésbe kezdtek.

- A veszteség: három griffendéles, nem számítva a kísértetünket, egy hollóhátas és egy hugrabugos - számolta össze az áldozatokat Lee Jordan, a Weasley ikrek jó barátja, ujjait is segítségül hívva a művelethez. - Egy tanárnak se tűnt fel, hogy a mardekárosokat nem bántják? Nem nyilvánvaló, hogy ez az egész Mardekár műve? Mardekár utódja, Mardekár szörnyetege... miért nem rúgják ki az összes mardekárost?

Az ötlet osztatlan tetszést aratott. Percy Weasley, aki sápadt arccal, leverten üldögélt Lee Jordan mögött, ezúttal nem nyilvánított különvéleményt.

- Percy teljesen ledöbbent - súgta Harrynek George, aki szintén nem volt valami jó hangulatban. - Az a hollóhátas lány, Penelope Clearwater, szintén prefektus volt. Percy álmában se hitte volna, hogy a szörnyeteg egy prefit is meg mer támadni.

Harry szinte meg se hallotta George szavait. Nem tudott szabadulni a kórházi ágyon fekvő, kővé dermedt Phyllis és Hermione képétől. Tisztában volt vele, hogy ha a tettest nem leplezik le záros határidőn belül, akkor az iskolát bezárják, és ő visszakerül Dursleyékhoz. A gondolatra is kirázta a hideg, és most teljesen együtt tudott érezni Tom Denemmel.

- Mit csináljunk? - suttogta Harry. - Szerinted Hagridot gyanúsítják?

- Beszélnünk kell vele - jelentette ki eltökélten Harry. Phyllisért bármit megadott volna. - Nem hiszem, hogy ő a tettes, de ha ötven éve ő szabadította ki a szörnyet, akkor tudja, hogyan lehet bejutni a Titkok Kamrájába. Kezdetnek ez is valami.

- De hát McGalagony megmondta, hogy csak akkor hagyhatjuk el a tornyot, ha órán vagyunk...

- Azt hiszem - vágott Ron szavába Harry -, ideje újra elővennünk apánk régi köpenyét.

Draco álmatlanul forgolódott az ágyában. Miért pont Phyllist kellett megtámadnia a szörnynek? Nem volt rá logikus magyarázat, hiszen nem volt sárvérű. Azaz, senki sem tudta, mert a szüleit sosem ismerhette. De mégis, Mardekár házvezetőjének lánya. Mi oka lenne a szörnynek arra, hogy megtámadja? A válasz egyszerű volt, még Draco is egyszerűen ki tudta találni: Phyllis és a sárvérű megtudtak valamit. A hollóhátas talán csak véletlenül keveredett oda, és köze nem volt az egész ügyhöz, de Draco biztosra vette, hogy Phyllis érdekes észjárása megint minden elképzelhető gátat áthidalt, és rájött egy olyan dologra, amit Mardekár utódja nem hagyhatott kiderülni.

Vagy századszorra fordult át a másik oldalára. Úgy érezte, hogy Phyllisnek ezt is meg kéne oldania. Tudta, hogy meg fogja oldani valahogy. De hogy hogyan, arról fogalma sem volt. Végül is, kővé dermedt.

Helló, mindenki! Elnézést a nagy kimaradásért, de mostanság elég sok minden lefoglalt - konkrétan a jegyeken való stresszellés, vizsgára készülés, a másik sztorim, stb... - mivel év vége van, de nem nekem... Nekünk még beajándékoznak plusz négy hétnyi nyári gyakorlatot. Előre fáj tőle a fejem, de még ellógni sem tudom, mert ha nincs meg a részvételi minimum, akkor mehetek évet ismételni. Ami ezt a sztorit illeti, ne féljetek, nem fogom átugrani, vagy megölni Phyllis szemszögét. Hogy hogyan, az még titok, de már kigondoltam a koncepciót :D. Igyekszem a következő résszel, próbálok kevesebbet kimaradni. Mindenkinek szép estét!