Phyllis a nyári szünet első hetében ledolgozta a büntetőmunkát, s majdnem minden este írt egy levelet valakinek, amiket az Abszol úti bagolypostán adott fel. Mivel Perselusnak csak egy baglya volt, nem foglalhatta le, hiszen Zain mindig fontos feladatokat látott el. Legtöbbször Dumbledoretól hozott levelet, de Perselus gyakran üzent vele a Szent Mungónak is.

Mikor nyáron nem volt semmi dolguk, nem kevés pénzért bájitalellátást biztosítottak a kórháznak, mivel sok olyan nehezen elkészíthető bájital volt, amit tömegesen rettentő nehéz, vagy lehetetlen volt előállítani, tetejébe nem is volt szükségük rá. Perselus általában rendeléseket kapott, Phyllis pedig segédként üzemelt, ami annyit jelentett, hogy hozta-vitte a hopp-hálózaton keresztül a kis csomagokat, és az egyszerűbb feladatokban segített nevelőapjának a laborban.

A mai napon délután azonban semmi dolga nem volt. Elhatározta, hogy ma semmi érdekeset nem fog csinálni, csak olvasni, ám ekkor egyszerre három bagoly röppent be a nyitott ablakon. Az egyiknek csak második próbálkozásra sikerült, ugyanis először a nyitott ablaktáblának koppant neki. Phyllis nyomban felismerte.

- Errol!

Phyllis beemelte az ablakpárkányról az alélt madarat, s elvette tőle a levelét. Azt bontotta fel elsőnek.

Kedves Phyllis!

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem Harry egy darab levelet nem küldött. Szerinted valami baja történt? Nem tudjuk elérni, még Percy baglyát is kölcsön akartuk kérni, de persze nem adta oda. Azért kérdezlek téged, mert ha a te leveleid célba értek, akkor megint Errol a ludas. Remélem jól telik a szünet. Percy szokás szerint kiabál mindenkivel, aki zavarja a tanulásban, és alig jön ki a szobájából. Fred és George szokásosan kiakasztják anyát, Ginny nonstop Harryről beszél, és néha megkérdezi, hogy ezen a nyáron eljössz-e hozzánk, ami minket is érdekelne. Örömmel látunk, ha Piton elenged. Küldj választ Errolal!

Ron

Ui: Nagyon jó volna, ha eljönnél, mert semmit se értek a bájitaltan házimban.

Phyllis elnevette magát, s a mellette ücsörgő három bagolyra nézett.

- Várjatok egy kicsit, megírom a választ. - Errol válaszképpen ledőlt az íróasztaláról.

Kedves Ron!

Nem, én sem kaptam még levelet Harrytől, pedig már július van. Kezdek nagyon aggódni miatta, ezért is akartam következő bagolyfordultával megkérdezni, hogy nem tudnátok-e elhozni őt a nagybátyánktól? Ahogy elnéztem azokat a muglikat, szerintem még örülnének is neki. Ami a szünetet illeti: jól telik, köszönöm kérdésed, és a leírtakból nálatok most is olyan életvidám a hangulat, mint máskor, ha mindenki otthon van. Bill és Charlie hogy vannak? Őket fogjátok látni a szünidő alatt?

Phyllis gyorsan felpattant, majd letrappolt a lépcsőn. Perselust a nappaliban találta.

- Apa! Elmehetek Ronékhoz a nyáron, mondjuk egy hétre? - kérdezte kertelés nélkül.

Perselus felpillantott a könyvből amit olvasott.

- Igen, egy feltétellel. Nem a következő héten, mert akkor mi megyünk nyaralni.

- Micsoda?

- Igen. Malfoyék meghívtak minket Horvátországba. - Phyllis eltátotta a száját. Malfoyék!? Európába!?

- De... de az nem nagyon drága?

- Lucius volt olyan kedves, hogy azt mondta, az utazási költségeket is állják a meghívás részeként. Egyébként ez a pénz nekik semmiség. A Malfoy család rendkívül gazdag. A te nevedben is elfogadtam a meghívást, szóval négy nap múlva indulunk. - nézett nevelőapja a naptárra, amely szerint pont csütörtök volt.

- Mikor hívtak meg?

- Tegnap. Elmentem a Malfoy kúriára, mert egy roppant személyes megrendelést kaptam Luciustól, és akkor adtam oda neki a bájitalt, amit kért. Ez konkrétan a köszönetnyilvánítás.

- Akkor el kell mennünk vásárolni. - jelentette ki Phyllis.

- Nocsak, ilyen lányos lettél? Nincs egy ruhád se amit felvehetnél? - kuncogott Perselus.

- Nem... vagyis... igen. - vallotta be Phyllis - Nincs rendes fürdőruhám, amit nem szégyellnék felvenni Malfoyék előtt. Meg, gondolom, ez sem a legmegfelelőbb öltözék, - mutatott szakadt rövidnadrágjára és kopott pólójára - amit egy ilyen nyaraláson viselni kell.

Perselus elgondolkodva hümmögött.

- Ebben igazad van. Rendben, holnap elmegyünk venni neked egy normális fürdőruhát, és pár nyári ruhát.

- Köszi. Akkor... mondjuk a szülinapom utáni héten elmehetek Weasleyékhez?

- Nem bánom. Elmehetsz.

- Kösziiiii! - kiáltotta Phyllis, majd visszasietett a szobájába, és befejezte a Ronnak írt levelét.

Apa elengedett hozzátok egy hétre. Ha a szülinapunk után három-négy nappal megyek, az megfelel? Akkor Harryt is méltón felköszönthetném, és együtt ünnepelhetnénk, ha addigra el tudjátok hozni.

Üdvözlök mindenkit!

Phyllis

A lány összetekerte a pergament, majd Errol lábára kötötte, aki már kissé magához tért. Kiengedte a madarat az ablakon, majd a második példány felé fordult. A barna karvalybagoly felé nyújtotta karmos lábát, s huhogott egyet, mikor Phyllis kibontotta a pergament tartó csomót. A bagoly Hermione levelét hozta.

Kedves Phyllis!

Köszönöm múltkori kérdésed, nagyon jól telik a szünet. Rengeteget tanulok, s remélem te sem vagy ezzel másképp. Ami a másik kérdésedet illeti: Nem, én sem kaptam egyetlen baglyot sem Harrytől, erről már Ronnal is beszéltünk. Aggódok, hogy a rokonaitok rosszul bánnak vele, s nem hagyják levelet írni. A másik opció, hogy Hedviggel történt valami. Talán beteg. Remélem egyik sem történt meg, és csak nincs ideje írni.

Ölel:

Hermione

Phyllis egyre jobban aggódott Harry miatt. Fogalma sem volt, hogy testvére miért nem válaszolt a legalább egy tucat levélre, amit elküldött neki. Gyorsan írt pár sort Hermionak válasz gyanánt, majd érdeklődve az utolsó bagolyhoz fordult, ami egy igen büszkén feszítő példány volt. Egyenesen Phyllis felé nyújtotta a lepecsételt pergament. A lány elvette tőle, s felbontotta az utolsó levelet.

Kedves Phyllis!

Remélem jól telik a szüneted. Elnézést, hogy csak most válaszolok a leveledre, de rengeteg dolgom volt az elmúlt egy hónapban. Köszönöm kérdésed, nálunk minden rendben. Remélem, majd az iskolában megint képesek leszünk találkozni, de még mindig nem tágítok attól, hogy nem vagyok hajlandó Potterrel, Weasleyvel, és Grangerrel barátkozni. Nem bírnám elviselni, mert mint mondtam, nem vagyok képes megtűrni őket a közelemben, mellesleg nem tudom, apám mit szólna hozzá. Valamint elveszíteném az összes méltóságom, amit a Mardekárban szereztem. Tehát nem.

Üdvözöl:

Draco

Phyllis nem látta értelmét választ írni, hiszen négy nap múlva úgyis találkozni fognak a fiúval, gondolta. A krém sárga, kissé pöffeszkedő gyöngybaglyot is útjára bocsátotta, majd lehuppant az ágyára, és felkapta a Mágia Vezéreit, amit Dumbledoretól kért kölcsön. Már átnyálazta az egész kötetet, de az Indigós részt újra, és újra elolvasta. Most is ott csapta fel, és vagy századszorra megnézte Deina - ,a Fehér Pálca második örökösének - képét.

A nő gyönyörű, fehér haja, és bátran csillogó, barna szeme fogta meg Phyllis figyelmét a legjobban. Amióta megbékélt azzal, hogy ő a Holdszülöttek következő uralkodója, minden könyvben az Indigókról keresett információkat, s a legtöbb történelemkönyvben -, ha csak információ morzsákként is, - rájuk bukkant. Sokszor említették a Vörös Fivéreket, a Hold három ragyogását, Sunoicot, de még Loniráról is beszéltek. A Fehér Pálcáról is látott egy vázlatos rajzot, de az nem igazán hasonlított az igazira. A kék magvú, hibátlan eszköz most Phyllis íróasztalának egyik fiókjában pihent.

Phyllis lapozgatta még egy kicsit a könyvet, majd eltette, és a szobájában álló tükör elé állt. Erősen koncentrálni kezdett, s nem sokkal később fehér hajjal, s kék szemekkel állt a szobában. Rámosolygott a tükörképére. Már sikerült előhívnia az Indigó alakját úgy, hogy előtte nem kellett érzelmileg idegronccsá válnia. Egy dolog viszont még nem ment neki: Előhívni az Indigók tüzét. A kék lángokat utoljára a Voldemorttal vívott csatájukban látta, de akkor se nagyon, csupán érezte őket, és Voldemort döbbenete is ebből fakadhatott, mikor megtámadta Mógust.

Ez viszont rendkívül hátrányos helyzetbe juttatta őt. Voldemort nem volt ostoba, - ismerte be magának keserűen, - és valószínűleg felfogta, hogy Phyllis a rég eltűntnek hitt Holdszülött népbe tartozik. Amennyiben ezt megértette, nem kell neki sok idő, hogy kitalálja, hogyan fordítsa a helyzetet a saját javára. De Phyllis szilárdan elhatározta, hogy soha nem fog átállni a sötét oldalra. Édesanyja sikolyai, és Harry sírása mindig is egy visszatérő rémálma volt, amit sosem tudott megbocsátani Voldemortnak.

Gondolati végül akkor szakadtak meg, mikor Perselus vacsorázni hívta.

A békés, nyugodt élete, amit mindig is szeretett, egy év alatt gyökeresen megváltozott. Ő volt Harry Potter ikertestvére, akiről a nyilvánosság azt hitte, meghalt, egy nép vezetője, akinek tizenhét éves korára fel kellett készülnie arra, hogy magára öltse a uralkodói feladatok sokaságát, ezen kívül hamarosan másodikos diák a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolájában. Mit lehetne mondani, Phyllis Lily Potter nyakára rendesen rászakadt az élet.

Efféle gondolatokkal aludt el. Másnap elmentek az Abszol útra, s vettek Phyllisnak egy új fürdőruhát, és néhány elegánsabb nyári ruhát. Három nappal később vasárnap összepakolt, s felkészült a másnap kezdődő nyaralásra, amit a Malfoyok tervei szerint a horvát tengerparton fognak eltölteni.

Draco azt sem tudta, hova legyen örömében. Az apja elhívta a két Pitont a nyaralásukra, amit csak tegnap közölt vele. Nem lesz Potter, nem lesz Weasley, sem a sárvérű... Csak a tenger, Phyllis, és ő. Ide-oda forgolódott az ágyában, s megállás nélkül vigyorgott. Egy teljes hét. Ilyen sokáig lesznek együtt, a leghalványabb esély nélkül, hogy felismerné őket valaki, és tönkretenné a hibátlan karakterét, amit az iskolában felépített. Nem érdekelte, hogy ott lesznek a szülei és Piton is, hiszen ők úgyis csak a szokásos, unalmas beszélgetéseiket fogják lefolytatni a parton, a vízzel még csak érintkezésbe sem kerülve.