Egy szobában volt. Egy kedves kis nappali kanapéján üldögélt, enyhén előre dőlve. Körülnézett. Jobb oldalról egy nyitott ajtót látott, ami a konyhába vezetett. Odabent egy vörös hajú nő neki háttal főzött valamit. A kellemes illat alapján tejberizs lehetett. A nő megfordult, és észrevette, hogy őt nézi. Kedvesen rámosolygott, és megtörölte a kezét a piros kockás konyharuhában, amit viselt. Lezárta a gázt, majd kiment hozzá.

Phyllis kis kezeit felé nyújtotta, és gőgicsélve követelte, hogy vegyék fel. Édesanyja nevetve felkapta, és megpörgette a levegőben. Phyllis boldogan kacagott. Ekkor a szobába belépett egy fekete, rakoncátlan hajú, szemüveges férfi, karján egy szintén fekete hajú kisfiúval. Lily odalépett Jameshez, és megcsókolták egymást. Az ikrek vidáman néztek hol rájuk, hol egymásra.

Változott a kép. James neki és Harrynek kis labdákat mozgatott a levegőben a pálcájával. Ők nevetve kapkodtak utánuk. Harry hirtelen megbillent, és hanyatt dőlt a szőnyegen. Phyllis odamászott hozzá, és kis tenyerével megütögette testvére mellkasát.

Ismét másik emlék jött. Egy számára idegen férfi mosolyogva játszott nekik egy kis bábbal. Ők vidáman tapsikoltak.

Ismét változott a kép. Lily és James döbbent ámulattal nézték. Itt beszéltek is.

- Te is látod amit én? - suttogta James.

- Nem vagyok vak, látom amit te látsz. - válaszolt Lily.

- A mi csodálatos kislányunk egy metamorf mágus! - James felkapta Phyllist és a tükör elé vitte.

- Látod? - kérdezte Phyllist, aki érdeklődve figyelte a tükörképét - Olyan fehér a hajad, mint Dumbledorenak.

Phyllis erre nevetgélve meghúzgálta az apja haját, majd megpróbálta megszerezni a szemüvegét.

- Nana, te kis csibész! - nevetett James - Harry is mindig ezzel próbálkozik. Nézd, Lily, a szemei is milyen kékre váltottak!

Ekkor egy sokkal zordabb kép jött. Lily sikoltozva szaladt felfelé a lépcsőn, karjában az ikrekkel. Bezárkózott a gyerekszobába, és gyorsan betette a két kiságy egyikébe a két testvért. Lehajolt hozzájuk, és mindkettőjüket homlokon csókolta. Könnyei végigfolytak az arcán.

- Figyeljetek. Phyllis. Harry. - suttogta - Anya szeret titeket. Apa szeret titeket. Mindnyájan nagyon szeretünk titeket. Vigyázzatok magatokra. Phyllis, védd meg az öcsédet. Legyetek erősek.

Ekkor az ajtó kirobbant a helyéről, és belépett rajta a Sötét Nagyúr, pálcáját hanyagul Lilyre szegezte. Édesanyjuk megpördült, és karját széttárva próbálta védeni őket.

- Harryt és Phyllist ne bántsd, kérlek!...

- Állj félre...

- Könyörgök, ne, bármit, akármit megteszek!!!

- Állj, félre, ostoba, eredj innét...

- Könyörgöm, kérlek...

- Avada Kedavra!

Zöld fény villant, és Phyllis reszketve felriadt. Édesanyja minden szava belevéste magát a szívébe, és az egyikre különösen emlékezett: Phyllis, védd meg az öcsédet. Harryt minden áron meg kell védenie mindentől. Néma ígéret volt, amit édesanyja kérésére tizenegy év után végül megtett. Megfogadta, hogy soha nem fogja hagyni, hogy bármi bántódás érje Harryt. Az évek előrehaladtával viszont kénytelen volt beismerni, hogy nehezebb feladatot nem is vehetett volna a nyakába.

Mikor másnap mesélt Harrynek az álmáról, a fiú némán hallgatta.

- Én is egyre gyakrabban álmodok erről. A szüleinket elnyeli egy zöld fény, és most már egy éles, kegyetlen kacajt is hallok.

- Látjátok? - csóválta a fejét Ron - Dumbledorenak igaza volt. Az a tükör még a végén az őrületbe kerget titeket.

Hermione, aki a szünet utolsó napján tért vissza, egészen más szemmel nézte a dolgot. Két érzés viaskodott benne: Egyfelől elborzadt, mikor megtudta, hogy három egymást követő nap is tilosban jártak, másfelől csalódott volt, amiért nem találtak semmit Flamelről.

Phyllis, Harry és Ron közösen mesélték el neki, hogy hogyan jött rá Harry a tükör által, hogy Phyllis a halottnak hitt ikertestvére. Hermione ezen annyira megdöbbent, hogy percekig csak tátogni tudott a megrökönyödéstől. Végül megbékélt a helyzettel, és felfogta a tényeket, miszerint ha ez kitudódik, akkor nem csak Phyllist, de Perselust is el fogja érni a varázslónép dühe és magyarázatkövetelése, ami hatalmas botrányt szítana. Valamint Perseluson duplán csattanna az ostor, mivel Dumbledore sem kímélné meg a titkolózásáért.

Az órák közti tíz percekben továbbra is lejártak a könyvtárba, de kezdték feladni, hogy bármit is találnak Flamelről. Harry még mindig biztos volt benne, hogy valahol olvasta a nevét. A fiúnak még a társainál is kevesebb ideje volt, mivel újra elkezdődtek a kviddicsedzések, amiken Wood a szokásosnál is keményebben megdolgoztatta a csapatot.

Egy különösen sáros edzés után Harry elég mocskosan vánszorgott be a klubhelyiségbe. Phyllis rögtön felpattant.

- Suvickus!

Harry ruhájáról eltűntek a sárfoltok, majd egy újabb pálcalegyintésre megszáradt, és kellemesen meleggé vált.

- Kösz Phyllis. - sóhajtott Harry - Nem is tudom hogy élném túl ezt nélküled. Odamentek Ron és Hermione asztalához, akik épp sakkoztak. Ez volt az egyetlen dolog, amiben Hermione néha veszített Ronnal szemben. Jó neki, vélték a fiúk.

- Maradjatok csöndben egy kicsit. - szólt Ron, mikor az ikrek leültek melléjük - Hadd koncentráljak... - tekintete Harry arcára tévedt - Mi bajod? Borzalmasan nézel ki.

- Piton fogja vezetni a Hugrabug elleni meccsünket. - nyögte fájdalmasan Harry.

- Ne játssz! - vágta rá gondolkodás nélkül Hermione.

- Jelents beteget! - mondta Ron.

- Színlelj lábtörést! - javasolta Hermione.

- Tényleg törd el a lábad! - melegedett bele Ron.

- Na jó, ez már túlzás. És megmondtam, hogy apa sosem bántaná Harryt! - morogta Phyllis.

- Nem tehetem. - rázta a fejét Harry - Nincs tartalék fogónk. Ha kiszállok, a Griffendélnek le kell mondania a meccset.

Ebben a pillanatban Neville bukfencezett be a klubhelyiségbe. Hogy miként sikerült bemásznia a portré mögötti lyukon, rejtély volt, mivel - amint azt Phyllisék rögtön észrevették - a lábbilincs nevű átok ült rajta. Ezek szerint páros lábbal szökdelt fel a Griffendél toronyba.

Mindenki dőlt a nevetéstől, kivéve Phyllist és Hermionét. Phyllis odasietett Nevillehez, és elmondta az ellenátkot. Neville remegve feltápászkodott.

- Ki tette ezt veled? - kérdezte Hermione, miközben Phyllissal odavezették a fiút Harryhez és Ronhoz.

- Malfoy. - felelte remegő hangon Neville - A könyvtár előtt találkoztam vele. Azt mondta épp keres valakit, akin gyakorolhat.

- Jelentsd McGalagony professzornak! - mondta azonnal Phyllis.

Neville a fejét rázta.

- Nem akarok még több bajt. - motyogta.

- Nem hunyászkodhatsz meg! - szólt Ron - Malfoy amúgy is megszokta, hogy csak úgy átsétálhat embereken, nem kell még jobban megkönnyíteni a dolgát.

- Nem érdemlem meg, hogy Griffendéles legyek, mert nem vagyok elég bátor. Bár ezt nem szükséges közölnötök velem - Malfoy már megtette.

Harry belekotort a zsebébe, és átnyújtott Nevillenek egy csokibékát. Odaadta a sírással küszködő fiúnak.

- Te tucatnyi Malfoynál is többet érsz. - jelentette ki bátorítóan - A Teszlek Süveg a Griffendélbe osztott be, nem? És hol van Malfoy? A tetves Mardekárban.

Neville szája erőtlen mosolyra húzódott. Kibontotta a csokibékát.

- Kösz, Harry... Asszem, most lefekszem. Tessék, a kártya. Gyűjtöd, nem?

Mikor Neville elballagott, Harry megnézte a kártyát.

- Megint Dumbledore. - állapította meg - Az ő képe volt a legelső...

Egyszerre elakadt a lélegzete. Megfordította a kártyát és átfutotta a szöveget. Azután barátaira nézett.

- Megtaláltam! - suttogta - Megtaláltam Flamelt! Ugye, megmondtam, hogy láttam már valahol a nevét? Idefelé a vonaton olvastam! Tessék:,,Dumbledore fedezte fel a sárkányvér tizenkét felhasználási módját, és jelentősek a tudóstársával, Nicolas Flamelel végzett alkímiai kutatásai is"!

Hermione talpra szökkent. Utoljára akkor tűnt ilyen izgatottnak, mikor kiosztották az első kijavított házi feladukat. 

- Ne menjetek sehova! - parancsolta, majd felrohant a hálókörletbe vezető lépcsőn. Nem sokkal később visszatért egy hatalmas, régi könyvvel.

- Eszembe se jutott, hogy ebben keressem! - súgta izgatottan - Néhány hete vettem ki a könyvtárból, hogy legyen nálam valami könnyű olvasmány is.

- Könnyű? - morogta Ron.

Hermione csendre intette, és lapozgatni kezdte a kötetet. Végül megtalálta, amit keresett.

- Tudtam! Tudtam!

- Most már beszélhetünk? - kérdezte mogorván Ron. Hermione ügyet sem vetett rá.

- Nicolas Flamel - suttogta drámai hangon - az egyetlen ember, aki el tudta készíteni a bölcsek kövét!

A várt hatás csak Phyllisre fogott. A lány elképedve nézett Hermionéra.

  - A micsodát? - kérdezte kórusban Harry és Ron.  

- Váó. - suttogta  Phyllis - Azt tudtam, hogy létezik, de hogy Flamel készítette. Alaposabban át kellett volna néznem a mágiatörténetet...

- Mi az a bölcsek köve? - kérdezte másodszorra is Ron.

- Jaj, milyen műveletlenek vagytok! - csattant fel Hermione, és fiúk felé fordította a könyvet. Harry és Ron elolvasták a bekezdést.

- Értitek már? - kérdezte Phyllis, mikor végeztek az olvasással - Bolyhoska a Flamel-féle bölcsek kövét őrzi! Flamel biztosan megkérte a barátját, Dumbledoret, hogy vigyázzon rá, mert megtudta, hogy valaki vadászik a kőre. Ezért kellett áthozni ide a Gringottsból!

- Egy kő, ami aranyat csinál, és örök életet ad? - csóválta a fejét Harry - Nem csoda, hogy Pitonnak...

- Valakinek! - sziszegte Phyllis. A fiúk és Hermione még mindig a nevelőapját gyanúsították.

- ...fáj rá a foga! Bárki szívesen elfogadná. - fejezete be Harry, nem reagálva Phyllis közbeszólására.

Harry, Phyllis és Ron még a másnapi órákon is arról sustorogtak, hogy mi mindenre tudnák használni a bölcsek kövét. Phyllis vett volna egy hatalmas üvegházat, és teleültette volna a növényeivel, valamint újjáépítette volna az Indigópalotát. Ron azt mondta, hogy egy kviddicscsapatot venne magának. Harrynek erről eszébe jutott a közelgő mérkőzés.

- Játszom a meccsen. - közölte barátaival - Ha meghátrálnék, a mardekárosok azt hinnék, hogy megijedtem Pitontól. Majd én megmutatom nekik. Letörölöm a képükről a vigyort.

- Mi meg téged törlünk fel a pályáról. - aggodalmaskodott Hermione, s most csak Phyllis mondta, hogy alaptalanul.

Másnap délután Ron, Phyllis és Hermione sok sikert kívántak neki, majd elfoglalták a helyüket a lelátón. A mellettük ülő Neville értetlenül nézett komor tekintetüket látva, s az sem volt világos számára, hogy miért van náluk a varázspálcájuk. Harry nem tudott róla, de Ron és Hermione titokban gyakorolták a lábbilincselő átkot, és eltökélt céljuk volt, hogy használják, ha Piton bántani merészeli Harryt. Phyllis pedig azért tartotta magánál a Fehér Pálcát, hogy megakadályozzon egy ilyen félreértett akciót, mert szentül hitte, hogy nevelőapja soha sem bántaná Harryt.

- Nézzétek, elkezdték! - szólt Ron - Jaj!

Valaki hátulról beletérdelt a tarkójába. Malfoy volt az.

- Bocs Weasley, nem vettelek észre. - Malfoy rávigyorgott Crakra és Monstróra - Kíváncsi vagyok, ma meddig bír Potter a seprűjén maradni. Ki akar fogadni? Nem fogadunk, Weasley?

Ron nem válaszolt. Piton épp büntetőt ítélt a Hugrabugnak, mert George felé küldött egy gurkót. Hermione összes ujját keresztbe téve sandított Harry felé, aki úgy körözött a pálya fölött, mint az áldozatra leső héja. Phyllis szintén szurkolt, de nem aggódott olyan eszeveszetten mint Hermione és Ron.

- Tudjátok, hogyan válogatják össze a griffendélesek a csapatukat? - szólalt meg fennhangon Malfoy, mikor Piton újabb, minden ok nélküli büntetőt ítélt a Hugrabugnak - Azokat válogatják be, akiket sajnálnak: Pottert, akinek nincsenek szülei, Weasleyéket, akiknek nincs pénzük - csak Neville Longbottom hiányzik közölük, akinek nincs esze.

Neville fülig elpirult, de gyorsan összeszedte magát. Hátrafordult, és farkasszemet nézett Malfoyal.

- Tucatnyi Malfoynál is többet érek. - dadogta.

Malfoy, Crak és Monstro a hasukat fogták a nevetéstől. Ron még mindig nem merte levenni a szemét a mérkőzésről, de azért megjegyezte.

- Ez a beszéd Neville.

Phyllis viszont odafordult a fiúhoz, és vállon veregette.

- Nagyon jól mondtad. - mosolygott bátorítóan. Neville fellelkesülve ránézett. Malfoy tekintetén átsuhant valami nagyon furcsa, amit Phyllis is csak egy pillanatra vett észre, és folytatta Neville szekírozását.

- Longbottom, ha az ész aranyból volna, te szegényebb volnál, mint Weasleyék, pedig az nagy szó.

Ron idegei már amúgy is pattanásig feszültek Harry miatt.

- Figyelmeztetlek, Malfoy, még egy szó, és...

- Ron! - sikított ekkor Hermione - Harry!

- Mi!? Hol!?

Harry váratlanul látványos zuhanórepülésbe kezdett. A közönség tapssal jutalmazta a mutatványt. Hermione felállt, és a szájába dugta keresztbe szorított ujjait, Phyllis is felpattant, és izgatottan rugózott a lábán.

- Szerencséd van, Weasley. - élcelődött Malfoy - Potter talált neked valami aprópénzt a földön.

Ez már több volt a soknál. Malfoynak megijedni sem volt ideje, máris a földön találta magát, a mellkasán Ronnal. Neville - rövid habozás után - hátramászott segíteni.

- Gyerünk, Harry! - sikította Hermione. Felugrott a padra, úgy meredt barátjára, aki most egyenesen Piton felé suhant. Phyllissal ellentétben észre sem vette a pad alatt birkózó Ront és Malfoyt, se azt a puffogó-nyögdécselő gombócot, ami eredetileg Neville, Crak és Monstro volt.

- Neville! - kiáltotta Phyllis, és rögtön egy sorral hátrébb ugrott, hogy leszedje a fiúról az igazságtalanul nagy túlerőt.

Odafent a levegőben Piton megfordította a seprűjét. Épp csak annyit látott, hogy elsuhan mellette valami piros - a következő pillanatban Harry kijött a zuhanásból, és diadalmasan a magasba lendítette a karját. A cikesz ott volt a markában.

A közönség tombolt. Új rekord született! Senki sem emlékezett olyan kividdicsmeccsre, ahol a fogó ilyen gyorsan elkapta a cikeszt.

- Ron! Phyllis! Hova tűntetek? Vége a meccsnek! Harry megnyerte! Nyertünk! Vezet a Griffendél! - Hermione az örömtől sikoltozva táncolt a padon, és átölelte a mellette ülő Parvati Patilt.

A Griffendél-szurkolók betódultak a pályára. Phyllis mikor felállt, látta, hogy Dumbledore megdicséri Harryt. Piton kiköpött mérgében.

Phyllis nehézkesen felkapta az ájult Nevillet a hátára, és otthagyta a fájdalmasan nyöszörgő Crakot és Monstrót. Most először örült, hogy tudja használni a Holdszülöttek természetfeletti erejét.

A két fiút szinte pehelykönnyűen kiütötte, de mikor elszállt az igazságérzete, visszatért a tizenegy éves gyermeki ereje, ezért Nevillet felettébb nehéz volt cipelnie.

A tömeget elkerülve elindult a kastély felé, míg Hermione és Ron elindultak megkeresni Harryt. Csigalassan haladt, de hirtelen eszébe jutott, hogy nála van a pálcája. Mentálisan bokán rúgta magát, majd letette Nevillet a fűbe, és rászegezte a Fehér Pálcát.

- Vingardium leviosa!

Neville teste a levegőbe emelkedett, és Phyllis irányítása alatt megindult a kastély felé. Mikor elérte a bejárati csarnokot, meghallotta két felé siető csizma kopogását. Mikor megfordult, szembetalálta magát a Weasley ikrekkel.

- Hé, Phyllis, jössz ünnepelni? - kérdezte George, mikor odaértek a lány mellé.

- Persze, csak elviszem Nevillet a gyengélkedőre. - válaszolt a lány, és elindult felfelé a márványlépcsőn. Az ikrek mellészegődtek.

- Veled megyünk. - közölte Fred - Utána még el kéne menni egy kis sütiért a konyhára.

- Ez nem rossz ötlet.

Miután átadták a még mindig alélt Nevillet Madam Pomfreynak, elindultak a konyha felé.

- Phyllis kisasszony, Weasley urak! - sipította Dizy, mikor meglátta a konyhába belépő ikreket és Phyllist. Rögtön vagy egy tucat házimanó sietett oda, hogy meghallgassák őket.

- Figyeljetek. - kezdte Phyllis - Ma a Griffendél legyőzte a Hugrbugot a kviddicsmeccsen.

- Így megelőztük a Mardekárt a pontversenyben! - örvendezett George.

- Ezért hatalmas bulit fogunk csapni! - fejezte be a történetet Fred - Ezért annyi sütire lenne szükségünk, amennyit csak elbírunk!

A házimanók boldogan hajlongva szaladtak el munkálkodni. Fél órával később Fred, Gorge és Phyllis süteményekkel teli batyukkal megrakodva tértek vissza a klubhelyiségbe. Mikor beléptek a portré lyukon, a tömeg üdvrivalgással fogadta őket. Mikor javában zajlott a buli, megérkezett Harry, Ron és Hermione, igencsak komor arccal. Phyllis rögtön odament hozzájuk.

- Hát ti meg hol jártatok? Miért vágtok ilyen képet? - kérdezte értetlenül, ahogy átnyújtott Hermionénak egy csokoládés szeletet.

- Ó, sehol, semmiért... - motyogta Hermione, majd gyorsan beleharapott a süteménybe. Harry félrenézett, Ron pedig gyorsan terelte a témát.

- Hát, jó... - mondta Phyllis, de biztos volt benne, hogy valamit titkolnak előle.

Kb. fél órával ezelőtt, egy üres osztályteremben:

- ... szóval tényleg a bölcsek kövéről van szó, és Piton rá akarja kényszeríteni Mógust, hogy segítsen neki. Megkérdezte tőle, hogy tudja-e, hogy lehet kijátszani Bolyhoskát, és mondott valamit Mógus "hókuszpókusz"-áról is. Valószínűleg nem csak Bolyhoska védi a követ, hanem egy csomó más varázslat is. Biztos Mógus is csinált valami feketemágia-ellenes bűbájt, amit Pitonnak meg kell törnie...

- Ezek szerint a kő csak addig van biztonságban, amíg Mógus állja a sarat? - kérdezte riadtan Hermione.

- Ha Mógus beadja a derekát, Pitonnak könnyű dolga lesz... - csóválta a fejét Ron.

- Ja, és még valami. - szólt Harry - Erről ne szóljunk Phyllisnek, mert csak felidegesítené, hogy most már szinte biztos, hogy a nevelőapja az, aki el akarja lopni a követ.