Közeledett a karácsony. December közepe táján, egy éjszaka fél méter hó hullott le a Roxfortra. A tavon vastagra hízott a jég, és Phyllis minden délután kiment a Weasley ikrekkel hógolyózni és korcsolyázni. Egyszer megbüntették őket, mikor varázsvezérlésű hógolyókat uszítottak a parkon átvágó Mógus professzor turbánjára.

A diákok már alig várták a téli szünetet. A Griffendél klubhelyiségében mindig ropogott a tűz, de a huzatos folyosókon dermesztő hideg volt -, Phyllis őszinte örömére. A legrémesebbek Piton órái voltak: ott mindig látszódott a lehelet, és a nebulók igyekeztek közelebb húzódni a forró üstökhöz.

- Szívből sajnálom azokat, - mondta Malfoy az egyik bájitalórán - akik a Roxfortban töltik a karácsonyt, mert a családjuk látni sem akarja őket.

Szavait elsősorban Harrynek címezte. Crak és Monstro gúnyosan nevettek. Harry ügyet sem vetett rájuk. Malfoy a kviddicsmeccs óta a szokásosnál is gusztustalanabbul viselkedett. A vereség után azt kezdte terjeszteni, hogy Harry után egy szélesszájú levelibéka lesz a csapat fogója. Ezen azonban senki sem nevetett, mert mindenki csodálattal emlékezett vissza Harry fantasztikus helytállására a megvadult seprűn. Ezek után Malfoy kénytelen volt a családja miatt szekírozni Harryt, ám a fiú teljesen boldog volt, hogy a Roxfortban töltheti a karácsonyt, így ez se működött hibátlanul. Phyllis eleinte nem értette, hogy Malfoy miért ilyen Harryékkel, de még vele is, mikor mások is látják, de végül betudta annak, hogy a fiúnak szüksége van erre, mint valami védőfalra, hogy elrejtse a társai elől azt a személyiségét, amit neki megmutatott.

Egy héttel korábban McGalagony listába szedte azok neveit, akik az ünnepeket a kastélyban töltik. Harry azonnal feliratkozott, ahogy Phyllis is. Ron, Fred, George és Percy is maradtak, mert a szüleik Romániába mentek meglátogatni Charliet.

Mikor az óra után feljöttek a pincéből, a folyosón egy hatalmas fenyőfa torlaszolta el az útjukat. A fa aljából két jókora láb lógott ki, és hangos szuszogás árulkodott róla, hogy Hagrid áll a dolog mögött.

- Szia, Hagrid, ne segítsünk? - szólt Ron, a fejét az ágak közé dugva.

- Kösz Ron, elboldogulok vele.

- Nem zavar, hogy mások közlekedni szeretnének? - hangzott fel mögöttük Malfoy hangja. Phyllis magában sóhajtott egyet. Harryéknek nem beszélt arról, hogy Malfoy mutatta meg neki az Indigókról szóló könyvet, hanem úgy mesélte el a történetet, hogy Perselust állította be a könyv megmutatójának.

- Egy kis mellékesre utazol, Weasley? - folytatta Malfoy - Szeretnél te is vadőr lenni, ha végzel, mi? Hagrid kunyhója biztos kész palotának tűnik a családi putritokhoz képest.

Ron egy ugrással Malfoy előtt termett, ám ekkor a lépcsőn megjelent Piton.

- WEASLEY!

Ron elengedte Malfoy grabancát.

- Nem ő kezdte, Piton professzor - dugta ki Hagrid a fejét a fenyőfa mögül - Malfoy sértegette a családját.

- Megértem, Hagrid, de a Roxfortban akkor is tilos verekedni. - felelte mézesmázosan a tanár - Öt pontot levonok a Griffendéltől, és örülhet, hogy ennyivel megúszta Weasley. Gyerünk, menjenek a dolgukra!

Malfoy, Crak és Monstro átcsörtettek a fenyőfa ágain, tűlevelekkel szórva tele a folyosót.

- Phyllis, gyere egy kicsit. - szólt Perselus.

Phyllis öt méterrel odébb ment vele, ahol a férfi lehajolt hozzá, és egy kis zsákot nyomott a kezébe.

- Tíz galleon. Ma vacsora után elmegyünk Roxmortsba, és te is bevásárolhatsz karácsonyra.

- Köszi. - vigyorodott el Phyllis, majd visszasietett Harryékhez.

Ron és Harry éppen Pitont és Malfoyt szapulták.

- Ugyan már, fiúk. - csitította őket Hagrid - Mindjárt itt a karácsony. Gyertek, nézzétek meg a nagytermet! Ilyet nem láttok mindennap.

Így hát a négy jó barát követte Hagridot és fáját a nagyterembe, ahol McGalagony és Flitwick professzor a karácsonyi díszek elhelyezésével foglalkoztak.

A terem csodálatosan festett, mint minden évben. A falakon körbe magyal- és fagyöngyfüzérek lógtak, és szerte a teremben ott állt a szokásos tizenkét karácsonyfa. Volt amelyik csak úgy szikrázott a sok parányi jégcsaptól, másokon gyertyák százai égtek.

- Á, Piton kisasszony! - kiáltott McGalagony mikor meglátta Phyllist, és odasietett hozzá - Megint meg tudná művelni azt amit múltkor tett a teremmel az ünnepekkor?

- Fagyasszam le a székek lábát? - kérdezte Phyllis.

- Micsoda? - kérdezte egyszerre Harry és Ron.

- Még nem mesélte nektek? - nevetett fel Hagrid - Azt hiszem hat éves volt, mikor sikerült valahogy korcsolyapályává bűvölnie az egész nagytermet, mert Piton nem engedte ki korcsolyázni.

- Igen, mert meg voltam fázva. - emlékezett vissza Phyllis - Kiszöktem egy szál hálóingben még reggel, mert én akartam elsőként beletaposni a szűz hóba.

- Nem, nem - szólt McGalagony - , hanem amit tavaly művelt szinte az egész iskolában!

- Á, a fényecskékre gondol? - jutott eszébe Phyllisnak.

- Igen, ha emlékszik a varázsigére, el is mondhatja, csak Flitwick professzorral arra gondoltunk, hogy ebben az évben is lehetne.

- Persze! Nagyon szeretem azt a varázslatot, habár nem nagyon tudom hogyan csináltam.

- Ó. - McGalagony kicsit lelombozottnak tűnt.

- Azért megpróbálhatom.

Phyllis kicsit beljebb ment a teremben, majd maga elé nyújtotta mind a két kezét úgy, hogy mindkét tenyere a plafon felé nézett. Erősen koncentrált, mire a két kezében megjelent egy parányi kis fénygömb, ami elkezdett dagadni. Phyllis összeszorított foggal koncentrált.

Mikor a gömb elérte egy nagyobb labda méretét, Phyllis felfelé irányította. Mikor a gömb majdnem hozzáért a megbűvölt mennyezethez, szétrobbant, és rengeteg kis, fényes pont repült mindenhová a nagyteremben. Mintha ezernyi kis tündérfény szaladt volna szét. Halványan pislákoltak, meghitt, karácsonyi hangulatot keltve a teremben.

A diákok megtorpantak dolgukra igyekeztükben, és csodálkozva tekintettek körbe. A tantermekben, a folyosókon, de még a klubhelyiségekben is megjelentek a kis karácsonyi fények, lágyan lebegve minden helyiségben. Az idősebbek hamar felvilágosították a kisebbeket, hogy Phyllis műve a sok kis fény.

- Remek, remek! - sipította Flitwick professzor, vígan megtapsolva a varázslatot.

- Ez magának pálca nélkül is ment? - hüledezett McGalagony.

- Igen. - bólintott elpirulva Phyllis. Meglepte a dicséret.

- Hány nap van még a téli szünetig? - kérdezte Hagrid.

- Csak egy. - felelte Hermione - Erről jut eszembe, Harry, Ron, Phyllis, már csak fél óránk van vacsoráig. Siessünk a könyvtárba!

- Tényleg, igazad van. - helyeselt Ron.

- A könyvtárba? - csodálkozott Hagrid - Egy nappal a szünet előtt?  Ilyen stréberek vagytok?

- Áh, nem tanulni megyünk. - legyintett vidoran Phyllis - Az után a Nicolas Flamel után nyomozunk, akit a múltkor említettél.

- Micsoda? - rémüldözött Hagrid - Hallgassatok ide: megmondtam, hogy ne ártsátok bele magatokat. Nem tartozik rátok, hogy mit őriz az a kutya.

- Mi csak azt szeretnénk tudni, kicsoda Nicolas Flamel. - tárta szét a karját Hermione.

- Ha magadtól elárulnád, megspórolnád nekünk a fáradtságot. - tette hozzá Harry - Már könyvek százain rágtuk át magunkat, de egyikben sem találtunk róla semmit. Igazán segíthetnél egy kicsit - biztosan tudom, hogy már olvastam valahol a nevét.

- Belőlem egy szót se húztok ki. - makacsolta meg magát Hagrid.

- Akkor bizony folytatnunk kell a nyomozást. - vonta meg a vállát Ron. Azzal a négy jó barát faképnél hagyta a zsémbelődő Hagridot.

A könyvtárban már rengeteg könyvet átnéztek, de egyben sem találták meg Flamelt. Phyllis, aki még kisebb korában szinte minden engedélyezett kötetet átolvasott legalább egyszer, csak annyira emlékezett, hogy nem a modernkor mágiatörténetében fogják megtalálni, így az olyan könyveket, mint például a Kortárs varázslók nagykönyve, rögtön átugrották.

Végül Madam Cvikker ellentmondást nemtűrően kiparancsolta őket. A négy barát elindult vacsorázni.

- Ugye, folytatjátok a kutatást, amíg én távol leszek? - kérdezte Hermione -  Küldjetek egy baglyot, ha találtok valamit.

- Te pedig kérdezd meg a szüleidet, hogy tudják-e kicsoda Flamel. - szólt Ron - Ők biztos nem árulnak el minket.

- Biztos nem, mivel sajna mindketten muglik, közönséges fogorvosok. - felelte Hermione.

A téli szünet első napjaiban Harry, Ron és Phyllis túl jól érezték magukat ahhoz, hogy foglalkozzanak Flamelel. Akkor terpeszkedhettek a klubhelyiség karosszékeiben a tűz előtt, amikor akartak, mivel sokkal kevesebben voltak. Övék voltak a hálószobák is, így Phyllis gyakran átlátogatott a fiúkhoz, egyszer még ott is aludt, kölcsönvéve Seamus ágyát, mert zavarta, hogy Hermione nincs mellette. A klubhelyiség tüzén megsütöttek mindent, amit találtak. Kenyeret, pogácsát, szalonnát, mályvacukrot, miközben körmönfont terveket kovácsoltak ahhoz, hogy milyen lenne megszökni az iskolából. Ezek a tervek javarészt lehetetlennek bizonyultak, de rendkívül izgalmas volt kitalálni őket. A fiúk Malfoy ellen is szövögettek olyan cifra terveket, hogy Phyllis az oldalát fogta a nevetéstől.

Phyllis az ikrekkel mézeskalácsfigurákat pingált Frics ajtajára, és Mrs. Norrisra egy kis mikulássapkát bűvöltek, amit a godnok sehogy se tudott leszedni a macskáról. Délutánonként sötétedésig kint voltak és hógolyócsatákat vívtak, vagy épp korcsolyáztak. Phyllis ezeket szerette a legjobban a télben. A havat, a korcsolyázást, amihez igen jó érzéke volt, valamint az ünnepeket.

A szünet első napján alaposan bevásárolt karácsonyi ajándékokból. Minden pénzét elköltötte, hogy Harrynek, Ronnak, és Hermionénak is tudjon ajándékot venni. Ron tanítgatni kezdte Harryt a varázslósakkra, aminek az volt a lényege, hogy az ember nem kézzel, hanem parancsokkal irányítja a bábukat. Harrynek kevés esélye volt a győzelemre, mert Seamus kölcsönkért készlete nem bízott benne, míg Ron jól ismerte mindegyik bábuját.

Elérkezett a szenteste. Phyllis mesélt az ikreknek arról, hogy Harryéknél aludt, így Fred és George kapva kaptak az ötleten, hogy ők is átmennek hozzájuk. Hatalmas párnacsatát csaptak, aminek végül nem lett nyertese. Phyllis elalváskor a másnapi lakomára és vidámságra gondolt.

Mikor reggel felébredt, Ron már fent volt.

- Boldog karácsonyt! - szólt ásítva.

- Neked is boldog karácsonyt! - felete.

Harry is ébredezni kezdett.

- Boldog karácsonyt! Nézzétek! - szólt meglepődve - Ajándékokat kaptam!

- Mért, mire számítottál, kiütésekre? - kuncogott Ron, és rápislogott Harryénél sokkal nagyobb ajándékkupacára. Phyllis szíve viszont összeszorult a gondolatra, hogy Harry ezen meglepődött. Látta testvére arcán, hogy még soha életében nem kapott rendes ajándékot. Rengeteg mindent kellett bepótolniuk. Már nem igazán számított neki, hogy Harry tudja-e, hogy ő a testvére, vagy sem, csak egy erős támasz és barát akart lenni az életében. Soha nem akarta viszontlátni azt az arckifejezést, amit a vonaton látott, mikor Harry arról mesélt, hogy soha sem volt rendes szülinapja vagy karácsonya.

Harry és Ron nekiláttak az ajándékbontásnak. Harry kapott egy durván faragott furulyát Hagridtól. Mikor belefújt, a hangja olyan volt, mint a bagolyhuhogás. Ezután kapott egy rendkívül kicsi csomagot, amit a nagynénjük küldött neki. Phyllis elszörnyedt, mikor meglátta a közönséges mugli pénzérmét, ami alig ért valamit. Harry tanácstalanul nézett a többi csomagra.

- Ó, az szerintem tudom kitől van. - mutatott az egyik alaktalan csomagra Ron - Édesanyámtól. Mondtam neki, hogy te nem fogsz ajándékokat kapni, erre ő... jaj, neee - kötött neked egy Weasley pulcsit.

Harry kibontotta a csomagot. Egy doboz házi karamellát, és egy zöld mellényt talált benne.

- Anya minden évben köt nekünk egy pulóvert. - magyarázta Ron, miközben kicsomagolta a sajátját - És nekem mindig gesztenyebarnát csinál.

- Ez nagyon kedves tőle. - mondta Harry, és megkóstolta a karamellát.

A következő Hermione ajándéka volt, ami egy nagy doboz csokibékát rejtett.

Ron ezalatt kibontotta Phyllis ajándékát.

- Nahát! Köszi Phyllis! - kiáltotta, mikor a kezébe vette a Varászlósakk történelme című könyvet.

- Szívesen. - Phyllis is nekiállt az ajándékbontásnak.

Harry közben kicsomagolta az ő ajándékát. Csodálkozva forgatta a pergament.

- Phyllis, ez mi? - kérdezte értetlenül.

- Titokpergamen. Órán lehet vele szórakozni. Ráírod az üzenetet, és csak az tudja elolvasni, akinek címezted. Az illetéktelen szem csak üres pergamennek látja. Habár szigorúan titkos levelekhez nem jó, mivel a bűbáj könnyen megtörhető. De ezen próbáltam erősíteni egy kicsit. És ha megtelik, automatikusan letisztul.

- Hűű. - Ron álmélkodva nézett a papírra.

- Köszönöm. Á, a bagolycsemegét gondolom Hedvignek szántad. - mondta Harry.

- Igen, igen... Köszi a Bogoly Bertit! - mutatta fel Phyllis az említett zacskót, és letette a Hgrid küldte varázspálca nyalókák mellé.

- Szívesen.

- Jé, Phyllis, te is kaptál pulcsit!

- Anyukád azóta küld nekem, mióta voltam nálatok. - Phyllis is küldött ajándékot a Weasley házba, ami egy mágikus kertészkészlet volt. Még mindig emlékezett a rozsdás kis lapátokra és a kopott gereblyére, amit a ház sufnijában látott, és Mrs. Weasley panaszaira, hogy már mugli szerszámnak se lehetne azokat nevezni. Az ajándékok közül a készlet volt a legdrágább. Ahhoz még a zsebpénzéből is hozzáadott, mivel kilenc galleon volt. Tartalmazott egy gyomirtó kapát, egy gereblyét, egy ásót, egy lombseprűt, egy törperiasztót, három pár sárkánybőr kesztyűt, húsz kisebb szerszámot és egy pár vadonatúj gumicsizmát.

- Mit küld neked anyánk, mióta voltál nálunk? - kérdezte a szemét dörzsölve George - Ja... Weasley pulcsit.

- Nicsak, Harry is kapott egyet! - kiáltotta ekkor Fred és meglepő fürgeséggel kiugrott Neville ágyából - Az övé szebb mint a miénk. Biztos azért, mert nem vagy családtag.

- Mondjuk Phyllisé is nagyon ott van. - mutatott George a lány kezében tartott fehér pulóverre.

- A tiéteken nincs betű. - mutatott rá Fred a magukéra, amik kékek voltak. Az ikrek villámgyorsan belebújtak, direkt fordítva. George pulóverén egy sárga F, Fredén pedig egy G betű díszelgett.

- Ti mindig így veszitek fel. - nevetett Phyllis.

- Anyánk igazán leszokhatna erről a betűzésről. Ron úgy tűnik meg tudja jegyezni a nevét. - mutatott George az említett barna pulcsijára - Pedig minket sem ejtettek a fejünk lágyára, tudjuk, hogy mi vagyunk Gred és Forge.

- Na, mire vártok? Bújjatok csak bele! Jó puhák és melegek.

- Utálom a barnát. - morogta kelletlenül Ron, de azért belebújt a pulcsiba. Phyllis és Harry is felvették.

- Phyllis, neked direkt csinált nagyot anya? - kérdezte Ron.

- Szerintem ennek ilyen a fazonja. - mondta Fred, és alaposabban szemügyre vette a fehér pulcsi hosszú ujját - Vállban és derékban teljesen megfelel, csak az ujja és a vége hosszú.

Ez igaz volt. Phyllisnak combközépig ért a pulóver, és az ujjainak csak a vége látszott ki.

- Ez amolyan direktaranyos. - mondta George.

- Ez milyen szó? - nevetett Phyllis, miközben folytatta az ajándékbontást. Hermione neki egy nagy doboz Drubli fúvógumit küldött. Az ikrek hamar végeztek az ajándékbontással.

- Köszi az acsarkakörmöt, Phyllis! - hálálkodott George.

- Honnan szedsz ilyeneket? - hülledezett Fred.

- Hát, akinek bájitalmester az apja, annak könnyebben odaadják. - mosolygott sejtelmesen Phyllis.

- Hát igen, az amit szabad az Indigó királynőnek...

- Hé! Még valaki meghall. Használjátok okosan!

- Ergó robbantsuk fel vele a fél iskolát. Köszi!

- Mi ez a ricsaj? - kérdezte egy rosszalló hang.

Percy dugta be a fejét az ajtón. Valószínűleg ő is épp az ajándékbontással volt elfoglalva, mert egy pulóver volt a karjára terítve. Fred nyomban elvette tőle.

- P mint perfi! Pattanj bele Percy, mi is felvettük a magunkét! Képzeld, Harry is kapott egyet!

- Ne... ne, nem akarom. - ellenkezett Percy, de az ikrek már húzták is a fejére a mellényt; még a szemüvegét is lelökték.

- És ma nem fogsz a perfektusokkal ücsörögni! - tette hozzá George - A karácsony családi ünnep!

Az ikrek, miután harcképtelenné tették Percyt a saját pulóverével, néhány jól irányzott medvepuszival kiterelték a szobából.

- Ó, és Phyllis! - kiáltott vissza Fred - A direktaranyos azt jelenti, hogy bármit csinálsz, aranyos vagy benne!

Harry eljutott az utolsó ajándékhoz. Mikor kibontotta, abból egy ezüstszürke, fénylő köpeny hullott ki. Phyllis félrenyelte Mrs. Weasley karamelláját. Ron szeme is kikerekedett.

- Még sosem láttam ilyet, de hallottam róla - szólt - Ha ez tényleg az aminek tűnik... Ez igazi ritkaság, és nagyon értékes.

- Miért, mi ez?

- Egy láthatatlanná tévő köpönyeg. - jelentette ki Phyllis - Rajta, próbáld fel!

Harry a vállára kanyarította a köpönyeget. Ron és Phyllis felkiáltottak ámulatukban.

- Tényleg az! Nézz le a lábadra!

Harry engedelmeskedett, majd egy ugrással a tükör előtt termett.Nyaktól elfelé semmi sem látszott belőle. Mikor a fejébe húzta a csuklyát, teljesen eltűnt.

- Egy levél! - kiáltott Ron - Kiesett belőle egy levél!

Harry felvette, és elolvasta. Phyllis mellé lépett, és ő is végigfutott a sorokon.

Apád halála előtt rám bízta ezt a köpönyeget. Úgy vélem, eljött az ideje, hogy visszaadjam. Használd belátásod szerint! Nagyon boldog karácsonyt kívánok!

Aláírás nem volt. Harry és Phyllis a levélre meredtek, de Ront csak a köpeny érdekelte.

- Mindenemet odaadnám, ha kaphatnék egy ilyet - szólt fejcsóválva - Tényleg mindenemet. Nektek mi bajotok?

- Semmi. - felelték az ikrek.

Phyllis nagyon furcsán érezte magát. Vajon a köpeny tényleg az apjuké volt valaha? Úgy tűnt, Harryt is ez foglalkoztatja inkább.

A lakomára együtt mentek le. Asztalra került száz kövér sült pulyka, sült-, és főttkrumplihegyekkel körítve, chipolata kolbászok tepsiszám, levesestálak, vajas borsó, finom, sűrű szószok, tengernyi áfonyamártás - és méterenként halomban álltak a máguspukkantók. Harry mikor először húzott meg egyet Percyvel, nagyon megijedt az ágyúlövésszerű hangtól.

A pulykát lángoló karácsonyi puding követte, amit Phyllis minden különösebb figyelem nélkül odébb tolt, hogy elérje a mézeskalácsot. Hagrid nyakló nélkül vedelte a bort, és egyre vörösödő arccal vigyorgott mindenkire. Végül úgy elhatalmasodott rajta a vidámság, hogy arcon csókolta McGalagony professzort, aki csak kuncogott, és fülig elpirult fekete cilindere alatt.

Mikor felálltak a vacsoraasztaltól, alig bírták el a sok pukkantókból szerzett újdonságot. Phyllis nyert egy csokor világító léggömböt, egy ragadós labdát, ami megtapadt a falon és egy vadonatúj mágikus hajgumi készletet, ami rögtön letámadta a haját. Nem igazán szerette copfba vagy fonatban hordani a haját, de a piros hajgumik utánaröpültek, mikor megpróbált elmenekülni. Végül két ikerfonattal végezte.

Délután fergeteges hógolyócsatát vívtak a kastély udvarán. Alkonyatkor dideregve, fáradtan és csuromvizesen vonultak be a Griffendél klubhelyiségébe, ahol leroskadtak a kandalló előtti karosszékekbe. Harry felavatta a pukkantókból nyert vadiúj sakkészletét, és csúfos vereséget szenvedett Rontól.

Szó se róla, páratlanul vidám karácsony volt, habár Phyllis fejében végig ott motoszkált valami, ami nem hagyta nyugodni. Az apjuk köpenye, ami most Harry ládájának alján pihent. Aznap is Harryéknél aludt, és a Weasley ikrek is csatlakoztak hozzájuk.

Ront, akit csak a gyomrában terpeszkedő pulyka és sütemény foglalkoztatott, gyorsan behúzta a baldachinos ágya függönyét, és egy perc múlva az igazak álmát aludta. Fred és George is hamar álomba merült, utánuk pedig Phyllist is elnyomta az álom.

Éjjel, Phyllis és a fiúk arra riadtak fel, hogy valaki erőteljesen kicsapja a hálószoba ajtaját. Phyllis félálomban, hunyorogva nézte, ahogy Harry a ládájához siet, elrejti benne a köpenyt, majd felé fordul.

- Mi a fene... - nyögte álmosan George.

- Harry, valami baj van? - ásított egy nagyot Ron.

- A fenének kell csapkodni az ajtót. Tudjátok mennyi az... - kezdte Fred, de ekkor Harry odarohant Seamus ágyához, és megragadta a benne ülő Phyllis vállát.

- Phyllis Lily Piton!

- I-Igen? - Phyllisnak egy csapásra kiment az álom a szeméből, amikor meglátta a Harry szemeiben égő döbbenetet.

- Mikor van a születésnapod?

- Ezt tényleg most kell?

- Mikor van a születésnapod?!

- Ööö... július harmincegy, miért?

Ekkor Harry vett egy mély levegőt, és nővére vállára borulva sírni kezdett. Kapkodva szedte a levegőt, és úgy szorította Phyllist, mintha az élete múlna rajta.

- Harry... Harry, mi a...

- Phyllis! - kiáltotta ekkor elfúló hangon Harry. Eltávolodott tőle, és a szemébe nézett, de nem engedte el.

- Te... Te a testvérem vagy!

Draco karácsonykor mikor meglátta Phyllist a fehér kötött pulóverében, elcsodálkozott, hogy milyen jól áll neki. Amikor pedig a lány a pukkantókból nyert hajgumik elől menekült, akkor ugyan együtt nevetett a mardekárosokkal, de kénytelen volt magának beismerni, hogy Phyllis összefogott hajjal is nagyon szépen néz ki. Csupán az fájt neki, hogy nem mondhatta el nyíltan a véleményét, amit nagyon szívesen megtett volna. De ott volt Potter és az a három ostoba Weasley, akik biztos hogy balhét csaptak volna abból is, ha egyáltalán hozzászól a lányhoz. Így csak távolról figyelte, és reménykedett a lehetetlenben, hogy egy nap majd felvállalhatják a barátságukat.

Nnna, igen, mert ugye Harry meglátta Phyllist is Edevis tükrében. Annyira vártam már ezt a részt, és most végre megírtam. Remélem izgalmas, és tetszik nektek.