Bumm. Összeütközött valakivel. Fejét lehajtva felpattant, és gyorsan megérintette a fejét. A haja ismét vörösen omlott le a térdéig. Lehajtott fejjel próbált meg tovább futni, ám ekkor a karját megragadta az, akivel összeütközött.

- Hé, Piton, mi bajod? - Phyllis megdermedt.

- Hagyjál. - szólt rideg hangon, és megpróbálta elrántani a kezét.

Ám ekkor Draco Malfoy szembefordította magával, és a szemébe nézett. Ekkor ő is megdöbbent.

- Neked nem felemás szemeid vannak?

- Micsoda?

Malfoy a mellettük levő fali tükörre mutatott, amiben Phyllis meglátta, hogy a szemei még mindig indigókékek.

- Öhm, izé... semmi közöd hozzá! - csattant fel Phyllis - Mégis mit érdekel téged az, hogy a szemeim mások?

Minden erejét összeszedve visszaállította a szemei eredeti színét.

- Te metamorf mágus vagy? - csodálkozott Malfoy.

- Igen... - Phyllis tudta, hogy nem lenne értelme tagadnia az így is egyértelmű dolgot.

- És miért bőgtél? Tőled zengett az egész folyosó.

- Ehhez végképp semmi közöd - a lány megtörölte kisírt szemeit, és még egyszer végigsimított a haján.

- Na jó, most szépen elmegyünk Pitonhoz, és neki elmondod mi bajod.

- Mióta mondod meg, hogy mit csináljak?

- Ne hülyülj, látszik rajtad, hogy tiszta roncs vagy. Majd az apád tesz valamit az ügy érdekében, mert nekem nem hagyod.

- Még szép, hogy nem! Egy bunkó szemét vagy.

- Ez fájt.

- Te piszkálsz minket már év eleje óta.

- Csodálkozol? Potter egy beképzelt barom, Weasley véráruló, te nem küldtél levelet, pedig megígérted, Granger pedig egy sárvérű.

- Suvickus!

Malfoy szája habzani kezdett. Kétrét görnyedt, és elkezdte köpködni a szappanhabot.

- Ez mire volt jó?! - kiáltotta, mikor kiköhögte magát.

- Ne beszélj így! Undorító. És igenis elküldtem a levelet.

- Én nem kaptam meg - rázta a fejét Malfoy.

- Akkor nem tudom mi lett vele. Lehet, hogy kioldódott a csomó, és leesett valahol.

(Író megj.: Ez még fontos lesz, de később.)

- De csupán annyit írtam, hogy végül aznap este lett pálcám.

- Elmentetek egy másik pálcakészítőhöz?

- Nem. Képzeld, hogy miután hazaértünk... - Phyllis elmesélte az egész történetet.

- Váó... - Malfoy csodálkozva forgatta az ujjai között a hófehér, kék magú pálcát - Ha jól emlékszem olvastam erről valamit valahol. Csak tudnám, hogy mit. És ehhez kapcsolódtak a ragyogó szemek is.

- Mondjuk elég furcsa, hogy a pálca engem választott ki. Gondolj bele. Például ott van Harry, aki legyőzte a világ legnagyobb fekete mágusát, mégsem kapta meg.

- Szerintem ok volt rá. A Welearchia sosem téved, ahogy Olivander mondta.

- Hát, most már mindegy. Az enyém, és méltónak kell lennem ahhoz, hogy használjam.

- És a méltóság magába foglalja azt is, hogy most elmész az apádhoz, és szépen elmondod neki, hogy mi történt a szemeddel. Utána kéne néznem ennek a dolognak - mondta Draco, ahogy ketten elindultak a Mardekár klubhelyisége felé - Teljesen biztos vagyok benne, hogy olvastam erről valahol.

A Mardekár bejáratánál megálltak.

- Akkor szia. Kösz, hogy most nem voltál olyan szemét - mondta Phyllis.

- Szia. És szívesen - mondta Malfoy, majd a pince fala felé fordult.

- Kígyóméreg - a fal utat nyitott neki.

Phyllis továbbment, míg el nem ért Perselus lakásához. Ide nem kellett jelszó, mivel az ajtó csak azokat engedte át, akiket Perselus is beengedett. Phyllisen és rajta kívül csak Dumbledore tehette be a lábát a lakosztályba.

- Apa! - kiáltott Phyllis mikor belépett.

- Phyllis? Mit szeretnél? - fordult el az íróasztalától Perselus.

- Öhm, Harryvel, Ronnal és Hermionével ma nagyon összevesztem. A meccs után. És nagyon kiabáltam velük. Ekkor nagyon megijedtek, Harry még pálcát is fogott rám... Mert... mert égni kezdett a hajam.

- Micsoda? - Perselus fekete szeme kikerekedett a döbbenettől.

- Tudom, furán hangzik. Kéken égett, és a kezem iszonyatosan forró volt. És a szemem kéken kezdett izzani.

- Te jó ég - suttogta Perselus - Nem esett bajod?

Phyllis a fejét rázta.

- Egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Aztán én is nagyon megijedtem, és elszaladtam. Belefutottam Malfoyba, de a hajam akkor már nem égett, csak a szemem izzott. Megtudta, hogy metamorf vagyok. És azt mondta, hogy valahol olvasott már a kéken izzó szemekről, és a Fehér Pálcáról is.

- Én is ezen gondolkodok. Hogy olvastam erről valamit - esett gondolkodóba Perselus - De ami a legfontosabb - kapta fel a fejét - Mostantól próbáld kordában tartani az érzelmeidet, vagy tanuld meg irányítani a kék lángokat. Ha minden alkalommal meggyulladsz, ha rémült vagy vagy mérges, akkor mindenki figyelmét fel fogod kelteni.

Phyllis bólintott. Fél órával később ment fel a Griffendél klubhelyiségébe. A Kövér Dáma elé érve vett egy mély levegőt, és belépett a portrélyukon. A helyiségben nagy volt a nyüzsgés, mivel mindenki vacsorához készülődött. Harry, Ron és Hermione az egyik ablak mellett ültek és csendben néztek ki a fejükből. Phyllis oda akart menni hozzájuk, mikor George az útját állta.

- Hé Phyllis, lenne kedved vacsora után egy kicsit lógni velünk? - kérdezte a fiú, miközben az ikertestvére mellé lépett.

- Ja, kitaláltunk egy szuper dolgot, amihez kéne a segítséged - bólogatott Fred.

- Aha, persze - Phyllis egy kicsit fellelkesült, hogy a kviddics győzelmen kívül lesz még valami ami jó lesz a napban.

- Akkor várunk itt lent este nyolckor. Az jó?

- Aha.

- Oké, ez is le van vajazva. Akkor nyolckor. Szia!

- Sziasztok!

Phyllis odament Harryékhez.

- Sziasztok - köszönt megszeppenve.

Mindhárman összerándultak.

- Le... leülhetek?

- Aha...

Phyllis lehuppant Hermione mellé. Összeszedte minden bátorságát, és megtörte a kínos csendet.

- Figyeljetek, bocsánat azért, ami a bejárati csarnokban történt...

- Nem, nekünk kellene bocsánatot kérnünk - szakította félbe Hermione.

- Nagyon sajnálom Phyllis - mondta Ron, őszinte megbánással a szemében - Segítenünk kellett volna. Bocsánat.

- Igen, amikor megláttad magad az üvegen, láttuk, hogy te is nagyon megijedsz. Nem kellett volna ilyen ostobán reagálnunk. Végtére is ez a varázsvilág. Nagyon sajnálom, és én is bocsánatot kérek - folytatta Hermione.

Harry áthajolt az asztal fölött, megfogta Phyllis vállát, és a szemébe fúrta smaragdzöld tekintetét.

- Phyllis - fogott bele halálosan komoly hangon - Az, hogy pálcát fogtam rád, számomra megbocsájthatatlan dolog. A legnagyobb szükséged volt ránk akkor, és mégsem segítettünk. Iszonyatosan szégyellem magam, amiért ilyen szörnyű dolgot tettem. Bocsánatot kérek.

Phyllis megtörölte a szemeit.

- Mindhármótoknak megbocsátok - szipogta - Csak olyan rossz volt.

Hermione átkarolta hüppögő barátnőjét.

- Tudom. És mi is nagyon megijedtünk. De nézd a jó oldalát. Képes vagy felgyújtani a hajadat.

Phyllis kuncogni kezdett.

- Elmentem apához, és ő azt mondta, hogy tanuljam meg kontrollálni ezt - Phyllis nem akart beszámolni arról, hogy összefutott Malfoyal - Ez akkor jön elő ha ijedt vagy dühös vagyok. És olyankor a tenyerem is felforrósodik.

- Menő! - suttogta Ron - Mintha hallottam volna valami ilyesmit.

- Igen, apa is azt mondta, hogy olvasott erről valahol - gondolkodott Phyllis - Én még sose hallottam kéken égő hajról és izzó szemekről.

- Majd én is utánanézek - szólt Hermione - Ha Ron és Piton is hallott róla, akkor biztos létezik valamiféle magyarázat a hajadra.

A négyes nagy kibékülve bandukolt le vacsorázni. Este nyolckor Phyllis lesietett a lányok lépcsőjén, és a klubhelyiségben azonnal meglátta az ikreket. Odament hozzájuk.

- Na, mit találtatok ki? - kérdezte.

- Gyere, és meglátod - suttogta izgatottan Fred, és kilépett a portrélyukon.

Végigmentek néhány folyosón, majd megálltak egy ajtó előtt.

- Ez Frics irodája - mondta Phyllis.

- Az bizony - bólintott George.

- És tudod mit találtunk ki? - kérdezte Fred.

Phyllis a fejét rázta.

George elővett a zsebéből egy kis tasakot, majd kinyitotta. A tasak tele volt furcsa, piros porral. Phyllis óvatosan megszagolta.

- Ez szilárd permasz. Mit akartok vele?

- Frics ajtajára szórjuk, különösen ügyelve, ...

- Hogy a kulcslyukba és az ajtófélfára menjen. Még por formájában is megtapad - mondta George, és ötletét megpecsételve behintette az ajtót a piros porral.

- És arra szeretnénk kérni, hogy hígítsd fel.

Phyllisból kipukkant a nevetés.

- Ti nem vagytok normálisak! - kacagta - Frics odáig lesz ettől!

- És itt a pont! Látni akarjuk a reakciót - vihogta Fred.

- Ez mindent megér. Na akkor... - Phyllis megbökte a pálcájával a port, mire az hirtelen folyékony masszává vált, és fölpuffadt, akár egy rágógumibuborék. Mikor elérte teljes formáját, az ajtót beragasztotta, és talán csak egy tanár lett volna képes leszedni a hatalmas, piros masszát, ami összetapasztotta a fa ajtót a fallal.

Phyllis, Fred és George nem vártak sokáig. Pár perccel később megjelent Frics, és vagy fél órán keresztül hallgatták a kiabálását az egyik titkos átjáró mögül. Nevetéstől fájó hassal tértek vissza a klubhelyiségbe. Miután lefeküdt, Phyllist rögtön elnyomta az álom.

Draco tudta, hogy valahol megvan neki az a könyv, amiben a ragyogó szemekről olvasott, és a kék tűzről. Biztos volt benne, hogy köze van a Fehér Pálcához is. Egymás után dobálta el a különféle könyveket, amiket magával hozott a Roxfortba, végül rátalált arra, amit keresett. Az apja gyűjteményéből volt, régi, fekete borítású könyv, rajta arany betűkkel állt a cím: A Mágia Vezérei.

Felcsapta a könyvet, és ellapozott a százhuszadik oldalra, ahol nagy alcím hirdette: Az Indigó Gyermekek.

Huhh. Még egy rész. Szerintem kicsit rövidke lett, ezért igyekszek talán még ma megírni még egy fejezetet. Remélem izgalmasnak találjátok.