Talán a sok munka miatt repült úgy az idő - hisz Harry az órákon kívül már hetente háromszor kviddicsezni is eljárt, Phyllis pedig sokszor maradt kint késő estig, hogy a sötétben gyakorolva még tovább fejlessze a seprűakrobatikát - , mindenesetre a két testvér ugyancsak meglepődött, mikor elérkezett a Halloween.

Azon a reggelen a diákok finom sütőtök illatra ébredtek, és a kellemes élményt csak tovább tetézte, hogy Flitwick professzor bejelentette: Már eleget tanultak ahhoz, hogy elkezdhessenek tárgyakat röptetni. Phyllis Nevillel került párba, Harry Seamussal, viszont Ron Hermionéval került össze, és nehezen lehetett kideríteni, hogy melyikük utálja jobban a kialakult helyzetet. Nevillenek sehogy se akart összejönni, de Phyllis, akinek már teljesen elege volt a tizenegy évnyi elméletből, elsőre megcsinálta.

- Vingardium leviosa! - kiáltotta, és a tollpihe felemelkedett, majd vígan köröket kezdett leírni.

- Bravó! - kiáltotta Flitwick professzor - Nézzétek, Piton kisasszonynak sikerült! - és a tollpihére mutatott, amit Phyllis most nyolcasok leírására kényszerített.

Az óra végére rajta kívül csak Hermionénak sikerült a mutatvány, ami miatt alaposan össze is veszett Ronnal. A fiú meglehetősen dühösen lépett ki a terem ajtaján.

- Nem csoda, hogy mindenki utálja - mondta Harrynek és Phyllisnek, miközben igyekeztek utat törni maguknak a zsúfolt folyosón - Ez a lány kész rémálom!

Valaki hátulról meglökte Harry vállát, úgy ment el mellette. Hermione volt az, és mindannyian meghökkenve látták, hogy a lány sír. Hermione hiányzott a következő óráról, és délután sem látta senki. Phyllis hallotta, ahogy Parvati meséli Lavendernek, hogy Hermione az egyik lányvécében ül, és sír.

Ron ettől kicsit kényelmetlenül érezte magát, ám egy csapásra megfeledkezett a lányról, mikor belépett a feldíszített nagyterembe.

A falak közt ezernyi élő denevér csapongott, meglobogtatva a lebegő tökhéjjakba állított gyertyák lángját. Az ünnepi ételek ínycsiklandozó illata lengte be az egész termet.

Phyllis épp egy sütőtökből falatozott, amikor váratlanul Mógus rontott be a terembe. A professzor turbánja félrecsúszott, arcát eltorzította a rémület. Mire a tanári asztalhoz ért, már mindenki őt nézte.

- Egy troll van... a pincében. Ezzel nem várhattam.

Azzal a padlóra roskadt és elájult.

A teremben mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Dumbledorenak jó néhány piros tűzijátékot kellett fellőnie, hogy lecsendesítse a nebulókat.

- Prefektusok - harsogta -, vezessék a házuk tanulóit a hálókörletekbe!

Percy azonnal elemében volt.

- Mindenki jöjjön utánam! Elsősök, ne maradjatok le! A troll nem tehet kárt bennetek, ha követitek az utasításaimat! Maradjatok szorosan a nyomomban. Utat kérek, elsősöket viszek! Engedjetek utat, prefektus vagyok!

- Hogy kerül ide egy troll? - csóválta a fejét Harry, miközben felfelé siettek a márványlépcsőn.

- Fogalmam sincs - válaszolta Ron - Azt mondják kőbuta népség. Talán Hóborc szabadított ránk egyet halloweeni tréfa gyanánt.

Épp egy rakás hugrabugos között vágtak át, mikor Phyllis megragadta Harry és Ron karját.

- Hermione.

- Mi van vele?

- Ő nem tud a trollról - esett le Harrynek Phyllis célzása.

Ron az ajkába harapott.

- Na jó - adta be a derekát - De vigyázzunk, nehogy Percy észrevegye.

Behúzták a fejüket, és átosontak a hugrabugosok közé, akik az ellenkező irányba indultak el. Néhány lépés után besurrantak egy mellékfolyosóra, és szaladni kezdtek abba az irányba, amerre a legközelebbi lányvécé volt. Hirtelen sebes lépteket hallottak.

- Percy! - sziszegte Ron, és behúzódtak egy griffmadárszobor mögé.

Azonban mikor kilestek a rejtekhelyük mögül, Pitont látták meg.

- Mit csinál itt? - kérdezte Harry Phyllist - Miért nincs lent az alagsorban a többi tanárral?

- Biztos nyomós oka van rá - suttogta Phyllis.

- A harmadik emeletre megy - állapította meg Harry.

- Mi ez a szag? - kérdezte Ron.

Phyllis az orra elé kapta a kezét. Ő is megérezte az orrfacsaró bűzt, amit leginkább egy elhanyagolt nyilvános vécé szagához tudott hasonlítani. Aztán meghallották a szaghoz tartozó hangot is: mély brummogást, és hatalmas lábak lomha csoszogását.

Megkeresték a kínálkozó legsötétebb helyet, és ekkor rémisztő látvány tárult a szemük elé. A négy méter magas, szürke bőrű monstrumot megvilágította a beszűrődő holdfény. Egy jókora furkósbotot vonszolt maga után. A külsejénél talán csak a belőle áradó elviselhetetlen bűz volt szörnyűbb.

A troll megállt egy ajtó előtt, és belesett rajta. Meglengette hosszú füleit, jártatta egy kicsit parányi agyát, majd lomhán becsoszogott az ajtón.

- Te jó isten - suttogta Phyllis, és olyan sápadt lett mint a Véres Báró.

A fiúk kérdőn néztek rá.

- Az ott a lányvécé - mutatott Phyllis az ajtóra, amin a troll bement. Kijelentésének bizonyosságát egy velőtrázó sikoly pecsételte meg, ami a helyiségből érkezett.

- Hermione! - kiáltották kórusban, és berontottak az ajtón.

Hermione a szemközti fal mellett állt, és látszott rajta, hogy menten elájul. A troll lassú léptekkel közeledett felé, menet közben leborotválva a falról a mosdókagylókat.

- Tereljük el a figyelmét! - kiáltotta Harry, majd felkapott a földről egy csapot, és teljes erővel a falhoz vágta.

A troll a zaj hallatára megállt, és bután pislogva körülnézett a zaj forrását keresve. Apró, gonosz szemeit Harryre irányította, és megindult a fiú felé.

- Hahó, borsóagyú! - rikkantotta Phyllis a mosdóhelyiség másik oldalából, míg Ron egy vascsövet hajított a szörnyeteg felé. Az meg sem érezte a vállának csapódó csődarabot, viszont Phyllis hangjára megfordult, és a lány felé indult el, időt hagyva Harrynek, hogy megkerülje.

- Gyerünk! Futás, futás! - kiáltotta Harry Hermionénak, de a lány túlságosan le volt sokkolva ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon.

A helyiségben visszhangzó újabb és újabb kiáltások végképp felbőszítették a trollt. Öblösen felmordult, és rátámadt Phyllisre, aki a legközelebb állt hozzá. A lány sarokba szorult, s nem volt hová menekülnie. A tehetetlenségtől feldühödve nekirontott a trollnak, és a furkósbot elől kitérve megpróbálta megütni a szörnyeteget, hiába tudta, hogy semmi haszna nem lesz. Ám a monstrum felüvöltött a fájdalomtól, ahogy Phyllis keze hozzáért. A lány a döbbenettől visszarántotta a kezeit, és észrevette az égésnyomokat, amit a két tenyere okozott. Ekkor meglátta Harryt, aki valahogy felszaladt a troll hátán, és a szörnyeteg orrába nyomta a varázspálcáját. A troll hangosan üvöltött, és hadonászni kezdett a furkósbottal.

Ron előkapta a varázspálcáját, és habár fogalma sem volt mihez kezdjen vele, elordította az első varázsigét, ami az eszébe jutott.

- Vingardium leviosa!

A troll furkósbotja a levegőbe emelkedett, lassan megfordult - majd egyenesen a tulajdonosa fejére zuhant. A troll megtántorodott, majd előredőlt, mint egy kivágott fa, akkora robajt csapva, hogy a kastély falai is beleremegtek.

Harry lassan feltápászkodott. Egész testében remegett, és alig kapott levegőt. Ron még mindig magasba emelt kézzel állt, és meredten nézte mutatványa eredményét. Phyllis is lihegett, és döbbenten bámulta két kezét, amik enyhén füstöltek. Nem tudta elfelejteni a forróságot, amit érzett, mikor rátámadt a trollra.

Hermione végül megszólalt.

- Szerintetek... meghalt?

- Nem hinném - válaszolta Harry - Csak elvesztette az eszméletét.

Lehajolt, és kihúzta a varázspálcáját a troll orrából. A fadarabot ragacsos, szürke pép borította.

- Fúj... trolltakony - a ragacsot a monstrum nadrágjába törölte.

Ekkor ajtócsapódás, és léptek zaja ütötte meg a fülüket, majd néhány másodperc múlva McGalagony rontott be a vécébe Piton és Mógus kíséretében. Mógus vetett egy pillantást a trollra, nyöszörgött egyet, majd leroskadt az egyik vécére, és mindkét kezét a szívére szorította.

Piton észrevette Phyllist, és a puszta tekintetével jelezte neki, hogy beszélni akar vele, majd a szörnyet kezdte vizsgálni. McGalagony elfehéredett ajkakkal nézett a három gyerekre. Phyllis még életében nem látta ilyen mérgesnek a professzorasszonyt.

- Mi volt ez? - McGalagony hangja csikorgott a jéghideg dühtől.

Harry, Ron, és Phyllis összenéztek.

- Hatalmas szerencséjük van, hogy még élnek - sziszegte a professzor - Miért nincsenek a hálókörletükben?

Piton szúrós pillantást lövellt Harry felé. Phyllis lesütött tekintettel állt, és azt kívánta, hogy bárcsak Ron leeresztené végre a pálcáját.

Ekkor egy vékony hang csendült az egyik sarokban.

- Tanárnő, kérem... értem jöttek.

- Granger kisasszony!

Hermionénak végre sikerült feltápászkodnia.

- Elindultam megkeresni a trollt, mert azt hittem... azt hittem egyedül is el tudok bánni vele. Sok könyvet olvastam a trollokról.

Ron kezéből kiesett a varázspálca. Hermione Granger a szemébe hazudik egy tanárnak?!

- Ha nem jöttek volna utánam, már nem élnék. Phyllis megégette, Harry beleszúrta a varázspálcáját az orrába, Ron pedig leütötte a saját botjával. Nem volt idejük segítséget hívni. A troll már épp végezni akart velem, amikor ideértek.

Harry, Ron és Phyllis igyekeztek olyan arcot vágni, akik nem most hallják először ezt a történetet.

- Nos... ha így áll a dolog... - nézett rájuk McGalagony professzor - Granger kisasszony, hogy lehetett olyan ostoba, hogy azt higgye, egymaga le tud győzni egy kifejlett hegyi trollt?

Hermione lehorgasztotta a fejét. Phyllisnak egy szó se jött ki a torkán. Hermione, aki mindig kínosan betartja a szabályokat, most itt áll, és bemártja saját magát, csakhogy Harryt, Ront és őt megmentse... ez olyan, mintha Perselus cukorkát kezdene osztani a gyerekeknek.

- Granger kisasszony, ezért levonok öt pontot a Griffendéltől - hangzott McGalagony ítélete - Mélységesen csalódtam magában. Ha nem sérült meg, induljon, menjen a Griffendéltoronyba. A tanulók a házakban fejezik be a vacsorát.

Hermione lesütött szemmel távozott.

McGalagony professzor most Harryhez, Phyllishez és Ronhoz fordult.

- Még mindig azt mondom, hogy szerencséjük volt, de azért nem sok elsőéves tudott volna elbánni egy trollal. Ezzel fejenként öt pontot szereztek a Griffendélnek. Dumbledore professzor értesülni fog a történtekről. Most elmehetnek.

- Phyllis, te velem jössz - csendült Perselus hangja. Ron és Harry riadtan néztek a lányra. Phyllis biztatóan elmosolyodott.

- Majd a klubhelyiségben találkozunk. Mentsetek meg nekem egy kis kaját. - mondta, majd nevelőapja után elindult a másik irányba.

Egész a pincéig mentek, ahol Perselus szállása volt. Az egész egy kis lakáshoz hasonlított, egy nappalival, hálószobával, fürdővel és egy személyes laborral. Phyllis tíz évig lakott itt, és az ágya még mindig megvolt. A nappaliban Perselus szembefordult Phyllissel.

- Ezt mégis hogy gondoltátok? Láttam a Granger lány fejében, hogy hazudott, méghozzá nem is kicsit - mondta - Hallani akarom az igazat.

Phyllis szóról szóra elmondott mindent. Még kisebb korában egyezséget kötöttek, hogy Perselus nem fog belenézni a fejébe, és megtanítja okklumenciát használni, ő pedig cserébe sose fog hazudni neki. Így megtarthatta magának a személyes kis titkait, és Perselus is biztos volt benne, hogy igazat fog mondani neki. Mikor a történet végére ért, lehajtotta a fejét.

- Most mindent el fogsz mondani a többi tanárnak? - kérdezte.

- Nem - Phyllis reménykedve felnézett - De rendkívül nagy felelőtlenség volt megmentenetek Miss Grangert. Megsérülhettetek volna.

- Tudom.

- És nem tetszik, hogy Potterrel barátkozol. Túl veszélyes.

- De hát eredetileg én is Potter vagyok! És miért nem lehetek a barátja? - kérdezte Phyllis legörbülő szájjal - Annyira borzasztó, hogy ő semmire sem emlékszik, és nem is tudja, hogy a halottnak hitt testvére ott van mellette egy karnyújtásnyira. És nem viselkedhetek vele testvérként - Phyllis könnyezni kezdett - És úgy fogom leélni az egész életem, hogy soha sem lehetek az, aki vagyok!

Sírva összeroskadt, és hangosan zokogott a sötétzöld szőnyegen. Perselus letérdelt hozzá, és szorosan megölelte. Phyllis pedig csak sírt, és elkeseredettsége, amit hónapok óta magában tartott, most kitört belőle.

Negyed óráig egy szót sem tudott kinyögni, csak zokogva rázkódott nevelőapja karjai között. Mikor csillapodott a zokogása, hüppögve megszólalt.

- Annyira rossz...

- Tudom. És ígérem, hogy meg lesz majd ennek is a megoldása - mondta Perselus - Tudom, hogy most úgy tűnik, hogy semmi esélyed sincs arra, hogy normális, békés életed legyen a testvéred oldalán, de biztos, hogy ez meg fog változni.

Phyllis kicsit reménytelibben hagyta el a pincét. Mikor belépett a Griffendéltoronyba, még javában folyt a vacsora. A fiúk és Hermione egy asztalnál ültek. Phyllis lehuppant melléjük, és Hermionéval elmotyogtak egy-egy ,,köszönöm"-öt.

Onnantól fogva Hermione Granger a barátjuk volt. Vannak helyzetek, amikor az ember akarva-akaratlanul megkedveli a másikat. És megküzdeni egy négy méter magas trollal, nos, - ez pont egy ilyen helyzet volt.