Malfoy alig akart hinni a szemének, amikor látta, hogy se Harryt, se Ront nem csapták ki a Roxfortból. A két fiú és Phyllis elég kimerültnek tűnt ugyan, de csodás hangulatban voltak. A találkozásukat a háromfejű kutyával másnap reggel már nem rémálomnak, hanem izgalmas kalandnak tartották, és alig várták a folytatást. Harry időközben beszámolt Ronnak és Phyllisnak a Gringotts-beli látogatásáról, amiben Hagrid kiürítette azt a széfet, amit ki akartak rabolni, és arról a gyanújáról, hogy csomag a Roxfortba került. Most már hárman találgatták, hogy mi lehet az, amit ilyen szigorú óvintézkedésekkel kell védeni.

- Vagy roppant értékes, vagy nagyon veszélyes. - vélte Ron.

- Esetleg mindkettő. - bólintott Harry.

- És ha alapvetően nem veszélyes, csak ha rossz kezekbe kerül? - kérdezte Phyllis.

- Az is lehet.

Úgy tűnt, se Nevillet, se Hermionét nem izgatja, hogy mit őriz a háromfejű kutya. Ami Nevillet illeti, őt csak az érdekelte, hogy soha többet ne kerüljön a bestia közelébe.

Hermione a történtek után szóba se állt Harryékkel, de ez az ő szemükben inkább jutalom volt, mintsem büntetés. Örültek, hogy végre nyugtuk van a minden lében kanál lánytól, és nyugodtan tervezgették, hogyan vágjanak vissza Malfoynak.

Nagy örömükre alig egy hét múlva az ölükbe pottyant a bosszú tökéletes eszköze - egy postai küldemény képében.

Aznap reggel, a postabaglyok szokásos érkezésekor, minden szem egy hosszúkás csomagra szegeződött, amit hat kuvik cipelt be az ablakon. Harry igencsak elcsodálkozott, mikor a baglyok beledobták a csomagot a reggelijébe. Aztán odaröppent még egy bagoly, és egy levelet pottyantott a csomagra. Harry felbontotta a levelet. Mikor átnyújtotta Ronnak és Phyllisnek, látszott rajta, hogy alig fér a bőrébe az örömtől. Phyllis Ron válla fölött elolvasta a levelet.

NE NYISD KI A CSOMAGOT AZ ASZTALNÁL!

Az új Nimbusz Kétezresed van benne. Ne verd nagydobra, hogy seprűt kaptál, mert akkor majd az összes elsős akar majd egyet. Ma este lesz az első kviddicsedzésed. Oliver Wood hét órakor vár a pályán.

McGalagony professzor

- Egy Nimbusz Kétezres! - suttogta irigykedve Ron - Még a kezembe se volt ilyen soha!

Gyorsan befejezték a reggelit, hogy legyen idejük még az első óra előtt felmenni a hálóba, és kibontani a csomagot - azonban még a lépcsőig se jutottak el, amikor Crak és Monstro elállta az útjukat. Malfoy is felbukkant, kivette Harry kezéből a csomagot, és megtapogatta.

- Ez egy seprű - állapította meg, és irigykedését megvetéssel palástolva visszadobta Harrynek a csomagot - Ezt nem úszod meg, Potter. Az elsősöknek nem lehet seprűjük.

Ron nem bírta türtőztetni magát.

- Ez nem akármilyen ócska seprű, hanem egy Nimbusz Kétezres. Mit is mondtál, milyen van neked otthon? Kométa Kettő-hatvanas? - Ron rávigyorgott az ikrekre - A Kométák jól néznek ki, de egy Nimbusznak a nyomába sem érnek.

- Te beszélsz Weasley? - vágott vissza Malfoy - Még egy törött nyélre sincs pénzetek! Vesszőnként gyűjtitek össze a seprűre valót.

- Fogd be, Malfoy - mondta Phyllis.

- Mondjuk neked se kell panaszkodnod, Piton, hiszen téged még seprűre ülni se engedtek.

Phyllis már emelte az öklét, ami érdekes módon furcsán forróvá vált, ám ekkor megjelent Flitwick professzor.

- Ugye nem veszekedtek, gyerekek? - nyekeregte.

- Potter egy seprűt kapott csomagban, tanár úr - árulkodott Malfoy.

- Igen, igen, tudok róla - bólintott mosolyogva az apró emberke - McGalagony professzor említette, hogy kivételesen engedélyezték. Milyen márkájú?

- Nimbusz Kétezres, tanár úr - felelte udvariasan Harry. Phyllis alig bírta visszafojtani a nevetését Malfoy elképedt-bamba arcát látva. - Igazság szerint Malfoynak köszönhetem, hogy megkaptam - tette hozzá.

Ezután alig tudtak elindulni a lépcsőn, annyira fájt a hasuk az elfojtott nevetéstől.

- Végül is tényleg így van - nyögte ki kacagva Harry - Ha Malfoy nem lopta volna el Neville nefeleddgömbjét, most nem lennék benne a csapatban.

- Szóval úgy gondolod, hogy jutalmat érdemeltél, amiért megszegted a szabályokat? - csattant egy ingerült hang a hátuk mögött. Hermione trappolt felfelé a lépcsőn, dühösen méregetve a seprűt rejtő csomagot.

- Azt hittem nem állsz szóba velünk - csipkelődött Harry.

- Ne add fel ezt a jó szokásodat - tette hozzá Phyllis.

Hermione sértődötten felhúzta az orrát, és faképnél hagyta a hármast.

Este úgy lapátolták magukba a vacsorát, hogy szinte azt se tudták mit esznek, majd rohantak fel a fiúk hálótermébe.

- Fú - sóhajtott Ron, mikor végre kicsomagolták a seprűt.

A Nimbusz Kétezres gyönyörű, egyenes mahagóni nyelén arany betűk hirdették a seprű nevét. A fényes nyél végén szép, szálegyenes vesszők sorakoztak.

Nem sokkal hét óra előtt Harry elindult élete első edzésére, s mivel Phyllis valamennyire érezte az esemény fontosságát, testvéri kötelezettségének érezte, hogy elkísérje Harryt. Mikor kiértek a pályára, Wood még nem volt ott, Harry viszont nem bírta tovább. Felpattant a seprűre, és elrúgta magát a földtől. Phyllis nézte, ahogy a testvére egy vérbeli kviddicsversenyzőt megszégyenítően köröz a pályán.

- Hé, Potter, szállj le a fellegekből! - megérkezett Oliver Wood, a Griffendél csapatkapitánya.

Harrynek elmagyarázta a szabályokat, majd mindketten felültek a seprűikre, és a cikesz helyett golflabdákkal gyakoroltak. Mikor rájuk sötétedett, Oliver megindult visszafelé. Harry utánaindult volna, de Phyllis megállította.

- Harry, várj! - a fiú megtorpant, és megfordult. Elcsodálkozott, mikor meglátta a Phyllis felemás szemeiben égő izgatottságot.

- Tessék.

- Kipróbálhatom? - mutatott a lány a seprűre - Már sötét van, és nem látnának meg... Kérlek.

- Öhm... hát, jó. Az éjszakai kóborláshoz ez úgyis semmi.

- Köszi - mondta elfúló hangon Phyllis, és levette a cipőjét.

- Te mit csinálsz? - kérdezte értetlenül Harry.

- Másztál már fára? Mezítláb sokkal könnyebb - mondta Phyllis, ahogy megszabadult a zoknijától, majd lehámozta magáról a talárját is, ami alatt egy kényelmes nadrágot, és egy fekete pólót viselt - És soha se lehetett bő ruhában csinálni.

Átvette Harrytől a seprűt, majd függőlegesen tartva ment egy kört körülötte. Ezután felszállt rá, és kilőtt vele az ég felé. Ezután minden teketória nélkül kipróbálta, hogy képes-e vele bukfencet csinálni. A seprű csodálatos volt, egy pöccintésre mozdult, és a bukfencben sem rángatott. Phyllis ettől felbátorodott, és kipróbálta az összes trükköt, ami az eszébe jutott. Oldalra ült a seprűn, majd hanyatt ledőlt róla. Harry rémülten felkiáltott, ahogy a lány a térdeivel beakaszkodva lógott lefele a tíz méteres magasságból, majd egy mozdulattal vissza lendült. Ezután függőlegesbe állította a nyelet, és egy kezével, egy lábával kitartva egy csillag alakot produkált, miközben folyamatosan forgott.

A bemutatót egy kézenállással fejezte be, miközben a seprű Harry felé süvített. Majd az ég felé meredő lábait leeresztette, és egy gyönyörű spárgát mutatott be. Ezután kézenállásból egy szaltó kíséretében földet ért.

Harry tátogott a döbbenettől.

- Ezt meg... hogy?

- Kisebb koromban jártam akrobatikára - mondta Phyllis egyszerűen - Kíváncsi voltam, hogy az ottani mutatványok működnek-e seprűn.

- De hiszen ez hihetetlen volt!

- Köszi - mosolygott Phyllis, és mélyen, valami megmozdult benne az örömtől, hogy van valami közösen örökölt tulajdonságuk, amire egy magasabb fokú barátságot építhet ki Harryvel. Mindketten kiválóan bántak a seprűvel.

Boldogan bújt ágyba, de jókedve hamar elszállt. Ismét egy rémálom köszöntötte, ahol megint csecsemőként nézett szembe Voldemorttal. Az álomban mindig ugyanaz történt: Édesanyja a szeme láttára holtan esett össze, majd a Sötét Nagyúr rászegezte a pálcáját. Megidézte a kéken fénylő pajzsot, ami hátralökte a fekete mágust, aki a szoba közepéig tántorodott. Ezután jött a legiszonyatosabb rész, mikor Voldemort azzal az iszonyatos döbbenettel és akarattal ránézett. És ekkor meglátta a vörösen izzó szempárban az akarat jelentését. Birtoklási vágyat. Voldemort visszament a kiságyhoz, és kiemelte őt Harry mellől. Teli tüdőből sikított és sírt, kis kezeivel rémülten kalimpált. Eddig még sose jutott el az álomban. Voldemort szemmagasságba emelte, és megszólalt.

- Micsoda erő - sziszegte. Jéghideg hangja csodálattól csengett - A jobb kezemmé foglak tenni, Phyllis Potter.

Majd fél karjába vette a lányt, aki kétségbeesetten tiltakozott, Harryre emelte a pálcáját, és elkiáltotta magát.

- Avada Kedavra!

A robbanás hatalmas volt. A falak összeomlottak, vakolat- és kőzápor hullott mindenre. Voldemort üvöltött, és hirtelen eltűnt. Phyllis kiesett a kezéből, és az odébb gurult az összeomló épület padlóján. A szeme és a szája telement porral, vakolatdarabok koppantak rajta. Az egyik tartógerenda nagy robajjal lezuhant, egyenesen fölötte, és csak egy félig megmaradt fal állította meg abban, hogy rázuhanjon. Egyre több minden omlott rá, de a gerenda viszonylag megvédte attól, hogy a nagyobb kődarabok megöljék. Az utolsó amit hallott, Harry és saját sírása volt, majd sikoltva riadt fel. Hermione felébredt a hangra, és furcsán nézett rá.

- Csak rosszat álmodtam - mondta Phyllis, majd reszketve átfordult a másik oldalára.