Úgy tűnik minden helyre jött. Szaszával már fél éve eggyütt vagyunk. Boldogok vagyunk. A fiúk elmentek turnézni. Minden nap hívnak minket, és mesélnek. Mike megtalálta szerelmét.
Éppen most megyek a csörgő telefonom felé, Szaszát magam után húzva. Kint ültünk a tiszaparton, és a táskákat egy padon hagytuk. Ránéztem a telefon kijelzőjére. Des.
~ Szia- szóltam bele vigyorogva
~ Azonnal húzzatok haza és kapcsoljátok be a a gépeteket.- hallottam Luke hangját.
~ Öhm... Oké. Fél óra és csörgök.- nyomtam ki a telefont.
- Mit mondott?- kérdezte Szasza
- Hogy menjünk haza.
- Oké. Induljunk.- fogta meg a kezem, és elindultunk.

*fél óra múlva*

- Bekapcsolom a gépet. Addig felhívod a szőkeséget?- ment be a szobámba Szasza.
- Aha.- kikotortam a telefont, és csörgettem Luke-ot.
~ Bekapcsoltátok?- kérdezte azonnal.
~ Be. De mi ilyen fontos?
~ Menjünk videóhívásra.- és kinyomott.
Fogtam a laptopomat, és felültem az ágyra. Bekapcsoltam a kamerát, és már hívtam is Lukeot. Közben Szasza beült mögém, és nyomott egy puszit a nyakamra. Elkezdtem kuncogni.
- Na elég lessz. Túl kicsit vagytok még ehez.- hallottam meg Cal hangját.
- Bocsi.- nevettem- na mi volt ilyen fontos? És miért vagytok egy szikla tetején?- kérdezem kikerekedett szemmel.
- Azt akartuk hogy ti is lássátok ezt a csodálatost látványt.- mutatott a háta mögé Ash. Most vettem észre, hogy a tenger terül el a hátuk mögött.
- Ez csodálatos. Köszi hogy gondoltatok ránk.
- Reméltük hogy tetszik. Egyébként valamit megzavartunk?- nézett ránk Des.
- Csak kint voltunk a tiszaparton.- felelt Szasza, és összekulcsolta ujjainkat. Mosolyogva néztem előre. A mosolyom láttán nyomott egy puszit az arcomra és az állát a vállamon pihentette. Cékla vörös lettem.
- Jajj de aranyosak.- szólt közbe Des.- emlékszel Luke, mikor mi is ilyenek voltunk?
- Most is ilyenek vagyunk.- durcizott be.
- Szeretlek.- csókolta meg. Luke ránézett a három fiúra akik mögöttük vigyorogtak, és bólogattak.
- Des. Énis nagyon szeretlek. Már amikor elsőnek megláttalak akkor tudtam, hogy te vagy az, akire vártam. Kiálltál mellettem. Nem voltál olyan mint a többi lány. És ezért szerettem beléd.- hallgattuk Luke vallomását.- Destiny. Az én Desem.- letérdelt elé.- hozzám jössz?
Des lefagyott a kérdés hallatán. Kíváncsian vártuk mit mond.
- Izgulok- suttogtam Szaszának.
- Nyugi.- szorította meg a kezem.
- Des. Kicsim. Mondj valamit.- nézett könyörgően rá Luke.
- Igen! Igen! Igen!- ugrált, és sikítozott. Hagyta hogy Luke ráhúzza az ujjára a gyűrűt, aztán a nyakába ugrott és megcsókolta.- Szeretlek Luke. Nagyon, de nagyon.
- Ááááááááá.- sikítottam- sokáig!!!!
- Köszi Liza.- mosolygott a kamerába Des.- mennünk kell. A fiúknak koncert van. Legyetek jók.
- Puszi srácok. És legyetek boldogok. Holnap beszélünk?
- Egy hétig nem tudunk sajnos. Nagyon teli vagyunk koncertekkel.- nézett a kamerába Cal.
- Nembaj. Elleszünk.- nézek Szaszára
- Aztán vigyázzatok.- kacsint Mike.
- Hagyj már minket Mike- szólalt meg Szasza.
- Jólvan na. Sziasztok.- integettek a kamerába, és kinyomtak minket.
Sok minden történt, és azthiszem akkor, ha nem botlottam volna bele Lukeba, még mindig egyedül lennék. Azthiszem az a találkozás egy életre szólt.

Hát. Itt a vég. :/
Köszönöm hogy olvastátok a sztorit. :)
Ha tetszett nézzetek be a másik történetembe is.
Puszi
By: SziLly303 :* <3